„Nagyon fogunk örülni, aztán ülünk a romok között” – Ablonczy Bálint az orbáni álláspont veszélyeiről
Immár Orbán Viktor is elmondta: Magyarország, a háborúban elfoglalt pozíciója miatt, egyedül maradt a szövetségi rendszereiben. Miért baj ez? Mik lehetnek a következmények? Hol bicsaklik meg a miniszterelnöki kommunikáció Ukrajnával kapcsolatban? Ezekről is szól Ablonczy Bálint minapi cikke, amelynek lényegét HetiVálasz podcastunkban bontjuk ki. A szerzőt Stumpf András és Vörös Szabolcs kérdezi.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
„Úgy tűnik, hogy igen. Eddig, amikor szóba került a magyar kormány elszigeteltsége, közép-európai szövetségeseinek bizonyos távolságtartása, akkor kommunikációs meg retorikai tornagyakorlatokkal el lehetett mondani, hogy »nem, mert, majd jön Meloni, nem leszünk egyedül, majd most a V4-en jóban leszünk«. Számomra azért volt nagyon érdekes a miniszterelnök szombati évértékelője, mert először mondta ki, hogy »egyedül vagyunk, Tibor« – a béketáborban. Látszólag ez csak a háborúról szól, de ha valaki figyelemmel kíséri most az európai politikát meg az európai pártpolitikát, minden a háborúról szól. Amikor Ukrajna témáját hozzuk elő, valójában nem csak Ukrajnáról beszélünk; arról is beszélünk, hogy milyen irányba megy az Európai Unió. Vagyis ha ebben a kérdésben a miniszterelnök által vallottan is egyedül vagyunk, az bizony kihat az összes többi pozíciónkra az Európai Unión belül.”
Orbán Viktor miniszterelnökként továbbra is tud alkukat kötni európai kollégáival. Nem mindegy, egyébként elszigetelt-e vagy sem?
„Az őstudás, amely a mai napig zajló a 7-es cikkellyel kapcsolatos eljárással kapcsolatos, az, hogy szavazatmegvonásra soha nem kerül sor, mert a lengyelek mindig megvédenek minket. A háborúra visszatérve: tényleg megvédenek minket a lengyelek? Ki tudjuk ezt így jelenteni? Én ma már nem vagyok ilyen biztos ebben. Nézzük meg az uniós források felfüggesztéséről szóló tanácsi jegyzőkönyvet: azt bizony lengyel harcostársaink, olasz ideológiai barátaink, szlovén fegyvertársaink csont nélkül megszavazták. Tehát ez a baj. Ebben persze mindig benne van, hogy ki kezdte, meg ki hogyan viselkedett, csakhogy nekem az a problémám, hogyha 26 másik tagállam – nota bene: hozzánk nagyon hasonló hátterű, népességű, történelmű, gazdaságú, közép-európai országok – többé-kevésbé meg tudja találni a saját számítását ebben a rendszerben, mi miért nem.”
Szombati évértékelőjében a miniszterelnök szuverén Ukrajnát kívánt Magyarország és Oroszország közé, miközben azonnali fegyvernyugvásban reménykedik, ami azt jelentené, hogy Ukrajna területének 20 százaléka orosz megszállás alatt marad. Tényleg ennyire mindegy, hol vannak Ukrajna határai?
„Ez arra az általános problémára világít rá, hogy vajon egészen biztos jó-e nekünk, magyaroknak, ha a világot a nagyhatalmak nyers erőszaka fogja dominálni. Ez ugyanis maga Jalta, aminek a terhét 40 éven keresztül cipeltük: a nagyhatalmak a fejünk fölött állapodtak meg rólunk úgy, hogy mi nem voltunk ott a tárgyalóasztalnál. Most ott vagyunk, az Európai Unión és a NATO-n belül, de ha ez a rendszer elkezd szétesni, és a világot valóban a primer amerikai–kínai meg orosz érdekek fogják irányítani – multilateralizmus nélkül –, akkor a kisállamoknak egyetlen feladata marad: valahogy megpróbálni túlélni a nagyhatalmak árnyékában. A magyar történelmet ismerve nem értem, hogy ez nekünk miért lesz jó. Nagyon komoly félelmem, hogy szét fog esni ez a rendszer, mi ennek nagyon fogunk örülni, és aztán utólag ott fogunk üldögélni a romok között.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
