Sokáig csak suttogtak róla, most megmutatjuk: titkos pincebörtön a Bartók Béla úton és a Belgrád rakparton
A szélesebb közönség most először láthat egykor szigorúan titkos pincebörtönöket és más „erőszaktereket” egy új Youtube-sorozatnak köszönhetően. A Bartók Béla úti Hadik laktanya többé-kevésbé eredeti állapotban fennmaradt celláiról, a Belgrád rakpart ÁVH-pincéjéről vagy a Kecskemét szecessziós belvárosa alatt húzódó labirintusról sokáig csak mendemondák voltak. Az erőszak terei projekt – melynek szerkesztőként kollégánk is tagja volt – célja a diktatúra utolsó maradványainak dokumentálása. Exkluzív videós tartalom.
Gyerekkorom óta megszámlálhatatlanul sokszor mentem el a Gellért tér és a Gárdonyi tér között egy ódon, komor épület előtt. A Bartók Béla út mindkét oldalán élettel teli kávézók, vendéglők, boltok működtek, kivéve a Zenta utcai sarokban végződő szakaszt. Itt nem volt semmi, csak a koszos vöröses fal és egy óriási fém kapu, mely előtt haladva az idősebb helyiek inkább megszaporázták lépteiket.
A Hadik-laktanya (Bartók Béla út. 26.) falán szűkszavú emléktábla hirdeti, hogy az épületben bátor és önfeláldozó hazafiak a magyar szabadságért és függetlenségért szenvedtek. Hogy pontosan mikor és hogyan, arról néhány kósza beszámoló, az emigrációban megjelent könyv (például Fehérváry Istvántól) és a rendszerváltás után készült interjú kivételével alig tudni valamit. Az épület belsejét nem dokumentálta senki: a Google, a Youtube és az Arcanum egyetlen felvételt sem dob ki az állítólagos pincebörtönökről.
Harminc év telt el a rendszerváltás óta, de még mindig több ilyen elfelejtett objektum van Magyarországon, Ráadásul nem kies puszták szélén vagy a külvárosokban, hanem lakóházak tőszomszédságában, működő intézmények pincéiben: egykori fogdák, vallatószobák, melyek a csodával határos módon az eredetihez közeli állapotban maradtak meg. Itt minden rácsdarabnak, falba karcolt jelnek forrásértéke lehet. Míg a náci Németország koncentrációs táborait és más erőszaktereit azok felszabadítása után fotókkal és filmfelvételekkel gazdagon dokumentálták, Magyarországon a hasonló bizonyítékokat a diktatúra alatt vagy szinte nyom nélkül eltüntették (mint a recski kényszermunkatábort, amelynek helyén a látogató csak rekonstrukciókat láthat), vagy a sima rendszerátmenetek közben egyszerűen a feledésbe süllyesztették.
Sok nekibuzdulás volt már a történelmi nyombiztosításra a XX. Század Intézettől az egykori Történeti Hivatal (ma ÁBTL) munkáján át a Budapest a diktatúrák árnyékában kötetig (és honlapig). Ezek komoly eredményeket értek el a nyilvánosságban. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága az utóbbi években arra vállalkozott, hogy lehetőleg teljes körűen lajstromba vegye és dokumentálja a kommunista erőszakszervezetek még meglevő épített mementóit. Az erőszak terei projekt nyolc helyszínéről 5 perces riportfilmek is készültek, amelyeken – hasonlóan a Láthatatlan Budapest Youtube-sorozathoz – Réti László filmes kollégával dolgoztunk. A három legérdekesebb epizódot részletesen is bemutatjuk.
Pincebörtön a Bartók Béla úton
A Hadik-laktanya – vagy későbbi nevén Zalka Máté laktanya – épületében 1945 után a Katonapolitikai Osztály rendezkedett be, alagsorában pincebörtönöket alakítottak ki. (Teljes méretű videó itt.) A Katpol a Honvédelmi Minisztérium egyik osztálya volt, eredetileg a háborús bűnösök felkutatására, továbbá katonai hírszerzési és kémelhárítási feladatokra hozták létre. A gyakorlatban viszont a kommunista párt ellenfeleivel való leszámolás egyik legfontosabb szervezete volt. Az ÁVÓ-val egyfajta munkaversenyben produkálták a kémkedési, összeesküvési ügyeket, és hurcoltak sorra politikai foglyokat a Bartók Béla útra. A negyvenes évek végén már elterjedt, hogy az „ávón” is verik az embereket, de a „katpolon” még jobban.
A helyszínhez köthető kevés visszaemlékezés közül az egyik Böröcz Sándor evangélikus lelkésztől származik, akit 1948-ban tartóztattak le, és hoztak be ide. Őt az a Berkesi András kínvallatta, aki később az Államvédelmi Hatóság katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztjeként, majd a Kádár-korszak ünnepelt írójaként vétette észre magát. Az epizódban – melynek köszönhetően a nyilvánosság először láthatja, mi van a Bartók Béla út rejtélyes fémkapuján túl – felhasználtuk Böröcz Sándor nyilatkozatát Berkesi módszereiről.
A Bartók Béla út. 26. a rendszerváltozást követően a Honvéd Vezérkar, majd a Katonai Felderítő Hivatal, 2012 után egészen az utóbbi évekig a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat kezelésében állt. Jelenleg üres, újabb hasznosításra vár.
Kecskeméti ÁVH-labirintus
Kecskemét belvárosában, a Lechner Ödön-tervezte városházától kőhajtásnyira esik az érseki helynökség épülete. Az innen induló, hosszan kanyargó pincerendszert az utóbbi években néhány riport már bemutatta, de jó minőségű, átfogó videós anyag most készül róla először. (Teljes méretű videó itt.)
A helynökségi épületben a rendszerváltás előtt a rendőrség működött, még korábban pedig az Államvédelmi Hatóság. Akkoriban a homlokzaton hatalmas vörös csillag díszelgett, a helyiek az objektumot „kékítőnek” nevezték, hiszen akit ide behoztak, általában verésnyomokkal távozott.
A pince szinte elviselhetetlenül alacsony, aminek oka, hogy 1963 után a szellőzőkön és ablakokon keresztül építési törmelékkel töltötték fel. A cél az volt, hogy az ÁVH itteni tevékenységének minél kevesebb nyoma maradjon. Híre szájhagyomány útján terjedt: sok parasztgazdát hurcoltak le ide Kecskemétről és környékéről, aki nem volt hajlandó (vagy egyszerűen nem volt képes) teljesíteni a terménybeszolgáltatási kötelezettséget.
Titkos pince a Belgrád rakparton
Először 2000 januárjában jelentek meg cikkek arról, hogy az akkori Történeti Hivatal és a XX. Század Intézet munkatársai a budapesti Belgrád rakpart 5. számú ház alatt olyan pincét találtak, amely a föld felszíne alatt két emelet mélységben szinte teljesen érintetlenül megmaradt. Az ÁVH egykori titkos fogvatartási helyéről Kutrucz Katalin egy-két fotót is közölt. Arról is lehetett olvasni, hogy az ablaktalan, rettenetes levegőjű helyiségekben különleges gombafajokat találtak, ezért semmilyen fa berendezési tárgyat nem engedtek felhozni, nehogy a felszín klímájával érintkezve gyorsabban az enyészeté legyen. Aztán az egész jó hosszú időre feledésbe merült, átfogó filmfelvétel még sosem készült róla. (Teljes méretű videó itt.)
A Belgrád rkp. 5. ma a Fővárosi Nyomozó Ügyészség épülete. A modern, zárt tömbű, szinte tájidegen sarokház az Erzsébet-híd és a Szabadság-híd között sorakozó egykori bérházakba simul, előtte egy-egy nyári napon sok turista korzózik, nem is sejtve, hogy a lábuk alatti terekben változatos módokon zajlott a kínvallatás. Vidovics Ferenc volt kisgazdapárti vezető (Ispánki Béla által megörökített) visszaemlékezése szerint orosz kihallgatócsoport dolgozott itt, akik használt gumiabroncsból készült sisakot húztak a fogva tartottak fejére és azt ütötték, ami borzasztó fájdalommal járt, miközben látható nyomokat alig hagyott.
×××
Az erőszak terei sorozatból összesen nyolc rész jelent meg, vannak köztük ismert és kevésbé ismert helyszínek. A további epizódok:
- Andrássy út 62.: a köztudatban teljesen ismeretlen, hogy az Andrássy út 60. (Terror Háza) melletti 62.-es számú épületben is működött börtön.
- Kistarcsa: az egykori internálótábor területe egyedülálló hely Magyarországon, mivel sehol máshol nem maradt meg ilyen mennyiségben egybefüggő épületegyüttes, amely a 20. század borzalmainak volt a tanúja.
- Váci „Doberdó”: a magyarországi büntetés-végrehajtás egyik legrégebb intézménye a Naszály lábánál.
- Mindszenty-börtön: egészen a közelmúltig a történészek sem tudták, hogy az egykori Conti utcai börtönnek volt „kazamata” részlege is.
- Fő utcai vesztőhely: több mint 100 embert ítéltek halálra és végeztek ki a robusztus, erődszerű épület falai között.
Nyitókép: részlet Az erőszak terei c. sorozatból
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
