Lukasenka fenyegetőzik, új elmélet az Északi Áramlat felrobbantásáról – helyzetkép a 377. napon
Bahmut keleti része már orosz ellenőrzés alatt áll, a két hadsereget a Bahmutka folyó választja el egymástól. A hivatalos belarusz rezsim a külföldre menekült ellenzékieket fenyegeti a macsuliscsi repülőtéren történt támadás miatt. Újabb magyarázatok jelentek meg nyugati újságokban az Északi Áramlat elleni támadásról. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép a 377. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerzők: Piotr Żochowski, Andrzej Wilk. Fordította: Zeöld Zsombor.
A legfontosabbak röviden:
- Bahmut keleti része orosz ellenőrzés alatt áll, a két hadsereget a Bahmutka folyó választja el egymástól. Az oroszok az utolsó épen maradt hidat is ellenőrzik.
- A frontvonal többi kiemelt részén a katonai események változatlan mederben folynak: az ukránok visszaverik a növekvő számban végrehajtott orosz támadásokat.
- A hivatalos belarusz magyarázat szerint ukrán, lengyel, és balti szál is van a macsuliscsi repülőtéren történt támadás mögött. A rezsim akár a külföldre menekült ellenzékiek ellen is felléphet.
- Újabb magyarázatok jelentek meg nyugati újságokban az Északi Áramlat elleni támadás elkövetésével kapcsolatban.
Részletes helyzetkép:
Bahmut keleti részéből az orosz erők kiszorították a védők maradékát, s a Bahmutka folyó mentén alakítottak ki harcérintkezési vonalat. [A megszállók] a város déli részén található utolsó épen maradt hidat is ellenőrzik; harcok folynak Bahmut északi és déli részén, illetve délnyugati külterületén is. Az ukrán hadsereg megállította a Csasziv Jar irányában, illetve a Szlavjanszkba tartó M03-as autóút mindkét oldalán végrehajtott ellenséges támadásokat. Az ukrán Vezérkar szerint különösen intenzív harcok folynak az autóúttól délre: Dubovo-Vaszilivka [Дубово-Василівка], illetve Orihovo-Vaszilivka [Оріхово-Василівка] térségében (előbbiben az oroszok március 6-án 37 támadást indíthattak, utóbbiban március 7-én harmincat).
Az agresszor egységei továbbra is nyomást gyakorolnak a Sziverszktől délre és keletre, illetve az Avdijivkától északra és nyugatra található ukrán állásokra – ezzel együtt azonban olyan erőt nem vetnek be, mely előrevetítené, hogy küszöbön áll Avdijivka bekerítése. A Donyeck városától nyugatra található kiszögellésben a leghevesebb harcok Marjinka térségében folynak (ukrán adatok szerint március 7-én itt húsz ellenséges támadásra került sor) – az oroszok pedig fokozták tevékenységük intenzitását a településről délre.
Az ukrán erők újabb támadáskísérleteket verhettek vissza Harkiv és Luhanszk megyék közös közigazgatási határterületén, s ugyanez történhetett Kupjanszktól északkeletre is. Összességében az orosz hadsereg több mint 140 támadást hajthatott végre március 6-án, s több mint százat március 7-én.
Az orosz rakétatámadások a Donyeck megye északnyugati térségében található ukrán erők hátországára korlátozódtak. Az agresszor tüzérsége és légiereje a teljes harcérintkezési vonal mentén, illetve az államhatár menti járásokban is folytatta a támadásokat és a bombázásokat. Mikolajiv megyében (Ocsakiv térségében), illetve Dnyipropetrovszk megyében (Nikopol térségében) csökkent az ellenséges támadások gyakorisága, ezzel együtt Herszon, illetve Herszon megye jobbparti [nyugati] része állandó tüzérségi tűz alatt áll. A megszállt Bergyanszkban ukrán diverzánscselekményre kerülhetett sor.
Március 7-én Aljankszandr Lukasenka bejelentette, hogy a belarusz különleges szolgálatok őrizetbe vették a macsuliscsi [Мачулішчы] repülőtéren állomásozó orosz A–50-es típusú korai előrejelző és légtérellenőrző repülőgép ellen, drónok segítségével végrehajtott támadásért felelős „terroristát”, illetve tettestársait (az incidens a február 26-áról 27-ére virradó éjjel történhetett). Elismerte, hogy a repülőgép könnyebben megsérült, s Oroszországba repült a javítások elvégzésének céljából. A belarusz elnök elmondása szerint műveletet az amerikai szolgálatok segítségével az ukrán SzBU készíthette elő, annak végrehajtására egy orosz útlevéllel rendelkező ukrán állampolgárt szerveztek be, akinek Belaruszba Lengyelország területéről kellett volna belépnie – de miután Bresztnél az első határátlépési kísérlet nem sikerült, Lettországba (sic!) ment, hogy onnan Oroszországon keresztül Minszkbe érkezzen. Lukasenka az orosz határőrök éberségének hiányára mutatott rá, s hozzátette: megerősítették az Oroszoroszági Föderációval közös határ védelmét. Arra is utalt, hogy az SzBU Lengyelországban tartózkodó beloruszokat használ fel a „terrorista” mozgatására. Erős szavakkal támadta a rezsim ellenfeleit, ezzel igazolva: „brutális tisztogatás” kezdődött ellenük – mely a határokon túl (többek között Lengyelországban és Ukrajnában) tartózkodó ellenfeleket is célozza. Lukasenka Volodimir Zelenszkij elnököt is támadta, őt a terrorcselekmények felett szemet hunyó „rohadéknak” nevezve. [Ford. kieg.: március 6-án a Lengyelországban élő és ott emigráns kormányt alakító Szvetlana Cihanouszkaját távollétében 15 év börtönbüntetésre ítélte egy minszki bíróság.]
Oleh Nyikolenko, az ukrán Külügyminisztérium szóvivője kategorikusan visszautasította Lukasenka célozgatásait az ukrán szolgálatok állítólagos részvételére a repülőtéren bekövetkezett incidensben. Véleménye szerint az Ukrajna oldaláról eredő fenyegetés mesterséges megteremtésének célja az orosz agresszió támogatásának igazolása lehet, a Zelenszkij elnök elleni durva támadást pedig Lukasenka erőtlenségeként értékelte.
Március 7-én a The New York Times amerikai napilap – az USA hatóságaiban lévő forrásait, illetve hírszerzési adatokat idézve – azt írta, hogy az Északi Áramlat gázvezeték elleni 2022 őszi támadást „ukrán csoport” követte el. Az újság által megszólaltatottak azonban kiemelhették, hogy nincs bizonyítékuk sem arra nézve, hogy a műveletben részt vett Zelenszkij elnök vagy munkatársai, sem arra, hogy a gázvezeték ágának megrongálásában szerepet vállaló személyek bármifajta ukrán állami szerv utasítására cselekedtek. A Fehér Ház arra kért, hogy [a közvélemény] „ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket”, s az Északi Áramlat megtámadásának ügyében folytatott vizsgálatok befejezéséig tartózkodjon az ítélet meghozatalától. Az ukrán szálra mutató információk a német sajtóban is megjelentek (többek között a Die Zeit hetilapban). A Németországban indított vizsgálat többek között egy jachtot azonosíthatott, melyet ukrán állampolgárok bérelhettek egy lengyel cégtől – s mely valószínűleg platformként szolgált azon búvárok számára, akik a robbanóanyag [a vezetékre történő] elhelyezéséért és felrobbantásáért felelősek. A nyugati szolgálatok azonban nem zárják ki: mindez olyan hamis zászlós művelet lehetett, melynek célja az ukrán közreműködés sugalmazása. A német sajtó felidézte, hogy a szövetségi főügyész már február elején bejelentette: nincs bizonyíték arra nézve, Oroszország követte el [a cselekményt]. Március 8-án a The Times című brit napilap arról számolt be, hogy a nyugati szolgálatok előtt hónapok óta ismert annak a privát támogatónak a neve, aki állítólag az Északi Áramlat elleni szabotázst finanszírozta – s [a szolgálatok] már hetekkel a robbanás után olyan információkat kaptak, melyek szerint a robbantás mögött ukrán „magánkezdeményezés” áll.
A megjelent nyugati sajtócikkekre hivatkozva Mihajlo Podoljak, az ukrán Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója tagadta, hogy Ukrajna részt vett a Nord Stream gázvezeték megrongálásában. Megjegyezte: Kijevnek ugyanúgy nincsenek információi azon állítólagos „ukránbarát ügynökökről”, akik a támadást végrehajthatták. Olekszij Reznyikov védelmi miniszter pedig azt tagadta, hogy a hivatalos ukrán szervek részt vettek a szabotázs elkövetésében: a miniszter szerint „mindenképpen bók lenne a különleges erőinknek, de nem a mi akciónk”.
Ukrajna nem mondott le arról, hogy az Egyesült Államoktól kazettás bombákat (többek között Mk–20 [CBU–100] típusú bombákat) szerezzen be – a bombákkal drónokat akar felfegyverezni. [Ford. kieg.: maga az Mk–20 egy több mint 200 kg súlyú, légi indítású, szabadeséses, elsősorban harckocsik ellen bevetett eszköz. Az ukránok szerint ez a típus jobb páncéltörő tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eddig általuk bevetett megoldások (drónról ledobott robbanószerek).] Az erről szóló információt március 6-án az USA Képviselőháza Fegyveres Erők Bizottságának tagjai, Jason Crow [demokrata, Colorado] és Adam Smith [demokrata, Washington]. A két politikus kijelentette: Ukrajna a kazettás bombákban látja a Bahmut térségében ismétlődő orosz rohamtámadások megállításának ellenszerét. Az USA az Mk–20-as bombák gyártását 2016-ban leállította, azonban azokból raktáron még mindig több mint egymillió darab van.
Március 7-én újabb fogolycserére került sor: orosz fogságból 130 fő tért vissza, köztük Mariupol 87 védője. Az Oroszországi Föderáció védelmi minisztériuma megerősítette, hogy az ukrán fél 90 orosz katonát adott át.
Az OSW szakértőinek kommentárja:
Lukasenka agresszív beszéde arról árulkodik, hogy a macsuliscsi repülőtéren történt incidenst saját rezsime lejáratásaként kezeli. Az ellenfelek (többek között Lengyelországban, Litvániában és Ukrajnában történő) kiiktatását célzó „tisztogatások” bejelentése a biztonsági szervek megnövelt tevékenységének előhírnöke. A figyelmeztető jel egy olyan diktátor feldúltságát jelzi, aki teljes mértékben bízik a [belarusz] KGB által biztosított információkban, s aki az ellenfeleivel szembeni harcot az állítólagosan növekvő terrorfenyegetésre hivatkozva fokozhatja. Azt sem lehet kizárni, hogy a belarusz szolgálatok támadáskísérletet hajtanak végre a Lengyelországban és Litvániában tartózkodó [belarusz] ellenzéki vezetők ellen. Politikai szempontból Lukasenka beszéde igazolta, hogy [a belarusz vezető] nézőpontjában az USA által támogatott Varsó és Kijev Minszk fő ellenfelei.
Az Északi Áramlat gázvezeték megrongálásában játszott ukrán bűnösségről szóló nyugati sajtóinformációkra úgy kell tekinteni, mint amelyek támogatják a Nyugaton jelenleg meglévő, Ukrajna további katonai támogatásával szemben szkeptikus narratívát – különösen egy olyan helyzetben, amikor a támogatás fenntartása összekapcsolódik a hadipari termelés növelésének szükségességével. Ugyanakkor ez jelzés lehet a kijevi hatóságok számára is, hogy hagyjanak fel követelőző álláspontjukkal, s korlátozzák a segélyek biztosítására vonatkozó kéréseiket (többek között hagyják abba a vadászgépek követelését) – mint utóbbira Washington nyilvánosan is utalt. Külön kérdés a Nord Stream ellen elkövetett szabotázs tényleges elkövetőjének kiléte, melyet – mint ahogy a Fehér Ház, illetve a többek között dániai és svéd nyomozás is hangsúlyozza – még mindig nem határoztak meg. Hangsúlyozni kell: a kérdéses gázvezeték egy vízalatti felderítőrendszer funkcióját is betöltő létesítmény volt, mely [funkció] kihasználása az orosz Balti Flotta feladata – ugyanúgy, ahogy a teljes Északi Áramlat védelme is. Azt feltételezve, hogy működik a vezeték megfigyelő- és védelmi rendszere, nagyon alacsony valószínűségűnek kell tekinteni azt, hogy a megrongálást „magánkezdeményezés” saját erőből hajtotta végre az oroszok tudta és beleegyezése nélkül.
Az OSW-elemzések magyar fordításai április 25-től kizárólag a Válasz Online felületén jelennek meg. Az erről szóló információkat itt olvashatja, a háború kitörése óta kiadott elemzések magyar változatát pedig itt találja.
Nyitókép: Ukrán katonák a frontvonal felé tartanak Bahmut közelében 2023. március 8-án. (Fotó: Aris Messinis / AFP)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
