„Az oroszok lábon elloptak egy atomerőművet” – Aszódi Attila az ukrajnai nukleáris helyzetről
Zaporizzsjából nem lesz európai fukusimai tragédia, a taktikai atomfegyver bevetésének esélye viszont nem nulla Ukrajnában – mondja podcastunkban Aszódi Attila professzor. A BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanárát arról is kérdezzük, a háború árnyékában megépíthető-e még Paks II. Műsorvezető: Borbás Barna, Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt foglalták el az orosz csapatok az ukrán zaporizzsjai atomerőművet. Mi a fő kockázat a létesítménnyel kapcsolatban?
Aktív harci cselekmények zajlanak ott. Az oroszok rendszeresen és szisztematikusan pusztították az ukrán villamoshálózatot. A zaporizzsjai atomerőmű villamoscsatlakozásait is szisztematikusan leszedték: négy nagy távvezetéki kapcsolata volt a telephelynek, és azokat egymás után szépen szétlőtték. Aztán ahogy az ukránok újraépítették ezeket a kapcsolatokat, az oroszok újra szétlőtték. Hosszú hónapok óta nagyon instabil hálózati helyzetben van az erőmű.
Mi lehetett az oroszok célja Zaporizzsja elfoglalásával?
Erre nem lehet biztos választ adni. […] Nyilván a villamoshálózat megfelelő átirányításával felhasználhatják az áramot az elfoglalt területeken. Az is a célok között lehetett esetleg, hogy érzékeny infrastrukturális veszteséget okozzanak Ukrajnának. Azért ez mégiscsak hatezer megawattos, vagyis nagyon nagy kapacitású objektum, hatalmas vagyoni érték. Az oroszok tulajdonképpen lábon elloptak egy atomerőművet. […] Kiadtak egy elnöki rendeletet, hogy a létesítmény Oroszországhoz tartozik, miközben ezt rajtuk kívül senki sem ismeri el. Szeptember óta a Roszatom üzemelteti, sőt az orosz nukleáris hatóság szakembereit is odatelepítették, hogy hatósági szempontból felügyeljék a műszaki feladatokat. Egészen abszurd dolog, hogy Oroszország úgy gondolja, hogy joga van a terület fölött, és joga van ezt a létesítményt nukleáris biztonsági szempontból ellenőrizni.
Mennyire erodálja a háború az oroszok és a Roszatom kétségtelenül meglevő, évtizedek alatt felépült szakmai tekintélyét és mozgásterét?
Az orosz nukleáris pozícióknak önmagában a háborútól nem lesz vége. A Roszatom a – fogalmazzunk így – nem nyugati világban továbbra is projekteket valósít meg: Bangladesben, Egyiptomban, Törökországban változatlan intenzitással zajlik az orosz technológiájú atomerőművek építése. Nem látom, hogy törés keletkezett volna. […] Oroszország attól függetlenül, hogy mi történt, vagy mi történik ebben a háborúban, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tagja marad. A legnagyobb kérdés, hogy a háború vége után hogyan tudnak majd az orosz szakemberek és az orosz szakcégek visszakapcsolódni a nemzetközi kooperációba. Én egyébként azt gondolom, hogy Oroszország és az orosz atomenergetikai szakma elszeparálása a világ többi részéről ebben a helyzetben nem jó taktika a nyugati világ részéről. Ezt leírtuk a Csernobilról szóló könyvünkben: ahhoz a balesethez alapvető hozzájárulása volt a hidegháborúnak. Az, hogy a Szovjetunió és a nyugati világ nem dolgozott együtt, és nem voltak meg azok a kapcsolatok, amik alapján a nyugati szakértők mondjuk ránézhettek volna orosz vagy szovjet létesítményekre, nagy baj volt.
Mit szól az atombomba bevetéséről szóló, orosz részről újra és újra bedobott fenyegetésekhez?
Nem hiszem, hogy a nyugati célpontokat ért orosz fenyegetéseket komolyan kéne venni. Azt, hogy esetleg egy kisebb robbanóerejű taktikai atomfegyvert a harctéren bevetnének – nos, ennek az esélye véleményem szerint nem nulla. […] Ha megnézzük az orosz elnök legutóbbi nyilatkozatait, azok szerintem kifejezetten erősítik ezt a fajta kockázatot, hiszen a retorikában már arról van szó, hogy az orosz nép fennmaradása a tét. […] A mostani terminológia szerint a taktikai atomfegyver robbanóerejének a felső határa tulajdonképpen a hirosimai bomba robbanóereje fölött van. Tehát itt akár 30 kilotonnáig is el lehet menni. Ez hatalmas robbanóerő. […] Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a taktikai atomfegyver bevetése nagyon durva vörös vonal, és Oroszország nemzetközi életben betöltött szerepét alapvetően befolyásolja a következő 50 évben. A háború kimenetele és a hosszú távú mozgástér szempontjából is óriási nagy hibát vétene az orosz vezetés, hogyha akárcsak egy ilyen harctéri, kisebb atomfegyvert bevetne.
Mi lesz Paks II.-vel?
Egyértelmű, hogy a Roszatom hozzáállása és sebessége az elmúlt években – háborútól függetlenül is – nem volt megfelelő. A finnek egy évvel előttünk kötöttek szerződést, nagyjából a Paks II. projekttel párhuzamosan haladt az ő folyamatuk, és tavaly nyár elején a finnek felmondták a szerződést, mert azt mondták, hogy a projekt elcsúszott, az ütemtervben megjelenő kockázatokat a Roszatom mint vállalkozó nem tudta jól kezelni. A magyar projektben is jelentős késedelem van. Láthatóan a Roszatom nem volt abban a helyzetben, vagy nem volt annak a képességnek a birtokában, hogy az európai előírásoknak megfelelő dokumentációt szállítson. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnák megépíteni ezt az erőművet. […] A háború lezárásától rendkívül nagy mértékben függ a felek a mozgástere.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
