Úzvölgyi „keresztesháború”: tényleg nyerésre állnak a magyarok a román nacionalistákkal szemben?
Sorra nyerik a székelyföldiek a pereket az úzvölgyi temetőfoglalás ügyében, és a külső szemlélő akár azt a következtetést is levonhatná: győzött az igazság, hamarosan helyreáll a rend. Aki azonban a 2019 tavasza előtti, magyar jellegű katonatemető gyors visszaállítására számít, alighanem csalódni fog. Romániában ugyanis hosszú az út a megnyert perekben kimondott igazság érvényesítéséig, különösen, ha politikailag érzékeny időszakról van szó. Márpedig 2024-ben négy választást is rendeznek, ahol a nagyobb pártok és a nekik köszönhetően pozícióba jutott, az ítéletek végrehajtásáért felelős hivatalnokok is fél szemmel a részint az úzvölgyi „csatából” kinőtt szélsőséges párt, az AUR szavazóira sandítanak. Könnyen lehet, hogy az ítéletekkel elégedetlen „hazafiak” hamarosan ismét a sírkertnél randalíroznak majd.
„Hát ti nem románok vagytok? Itt nem Románia van? Ti kit védtek?” – szegezték a kérdést a román felvonulók azoknak a csendőröknek, akik 2019. június 6-án az úzvölgyi katonatemető előtt próbálták elválasztani a temető előtt sorfalat álló magyar, és a temetőbe benyomulni készülő román tömeget. A nacionalista román szervezetek hívására több ezren érkeztek Úzvölgyébe a hősök napját ünnepelni, és egyben felavatni a korábban magyarnak ismert katonatemetőben törvénytelenül létesített román parcellát. A székelyföldiek úgy érezték: ha ez megtörténik, sokkal nehezebb lesz elérni az eredeti állapot visszaállítását, ezért élőlánccal próbálták óvni a temetőt. A helyszínre vezényelt csendőrök csak rövid ideig képeztek sorfalat az egymásba kapaszkodó hangosan imádkozó magyar temetővédők és a többszörös túlerőben érkező román nacionalisták közé. Utóbbiak között nagy számban voltak a futballmérkőzések lelátóiról ismert bajkeverők. Ők kerülték meg a csendőrség alakulatait, a magyarok élőláncát, bejutottak a temetőbe, majd belülről kitépték a székelykapu szárnyait, és utat nyitottak a csendőrsorfalat és a magyarok élőláncát áttörő román tömegnek.
Az egyik temetőfoglalónak arra is gondja volt, hogy a székelykapuból letépett léccel megpróbálja szétverni a kamerát az MTVA csíkszeredai operatőrének kezében, megsemmisítve ezzel a filmezett bizonyítékokat.
A küzdelem egy ideje már nem a temetőben, hanem a tárgyalótermekben zajlik. A 2023-as év kezdete óta három úzvölgyi perben született a magyar fél által megelégedéssel nyugtázott ítélet. Az elsőben a Mojnesti (Moinești) Bíróság éppen a kamerát megrongáló férfit ítélte pénzbüntetés és jelentős összegű kártérítés kifizetésére. Az elmúlt négy év legfontosabb határozatát a temetőügyben azonban a Bákói Táblabíróság hozta február 10-én.
Az elsőfokú ítélet megerősítésével immár jogerősen is kimondta, hogy a moldvai Dormánfalva (Dărmănești) város törvénytelenül állított ki építési engedélyt önmaga számára a katonai temetőben létrehozott román parcella betonkeresztjeinek elhelyezésére, és elrendelte a törvénytelen építkezés lebontását.
Az már csak hab volt a tortán, hogy pár nap múlva egy újabb jogerős ítélet azt is kimondta: törölni kell a temető telekkönyvéből a Dormánfalva tulajdonjogára vonatkozó bejegyzést.
Az ítéletek tulajdonképpen beilleszkedtek a győztes perek sorába, és igazolták azt, amit Csíkszentmárton község, az erdélyi magyarság és az egész magyar közvélemény az első perctől tudott: Úzvölgye falu ugyan elnéptelenedett, de törvény szerint Csíkszentmárton község része. A faluban levő katonatemető Csíkszentmárton közvagyona, a temetőben elsősorban magyar katonák nyugszanak. A sírkertet Dormánfalva önkényesen sajátította ki, kakukként tojt bele 2019 tavaszán egy ötven betonkeresztes román parcellát, valamint egy a temetőnek nemzetközi jelleget adó zászlósort és a magyartól idegen kelta keresztet.
A megszólaló magyar politikusok is érzékeltették azonban, hogy nem lesz könnyű az ítélet érvényesítése. Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes a bukaresti római katolikus székesegyház közvetlen szomszédságába törvénytelenül felépített 19 emeletes Cathedral Plázát emlegette a Krónika napilapnak adott interjúban, melynek lebontását már 2011-ben elrendelte a bíróság, de az épület még mindig áll. Felidézte ugyanakkor, hogy 2019-ben azt javasolták, hogy hozzanak létre a mostani katonatemető megbolygatása nélkül külön parcellát mindazoknak a katonáknak, akiknek kegyeleti, történelmi szempontból emléket akar állítani a román közösség.
Az úzvölgyi temető eltulajdonítását és átalakítását elítélő bírósági határozatok azonban egyáltalán nem fékezték meg a román nacionalisták indulatait. Sőt, mintha olajat öntöttek volna a tűzre. „Ott leszünk a bírósági határozat végrehajtása napján, a keresztek ledöntése napján, jelen leszünk, amiként 2019-ben a Hősök napján (június 6-án), és amiként azóta minden évben. (…) semmilyen törvényszék nem vitathatja el a hősöknek a jogát, akik a vérüket adták a hazáért, hogy keresztény jel legyen a sírjukon. Ezt a jogot a harcmezőn nyerték el. Ehhez a joghoz nincs szükség jóváhagyásokra, mert ez csontokkal, vérrel és áldozattal van megírva! (…) Az úzvölgyi harcokban nem haltak meg a román hadsereg katonái? Az osztrák-magyar csapatok egymást öldösték? Nem a románok ellen harcoltak? Nem haltak meg románok is? Akkor meg miért a mieinknek nincs joguk kereszthez a temetőben? Mert így akarja Magyarország????” – ezekkel a szavakkal mozgósította Mihai S. Tîrnoveanu brassói fogorvos, a Calea Neamului (A Nép Útja) szélsőségesen nacionalista szervezet vezetője híveit a Facebookon a betonkeresztek eltávolítását immár jogerősen kimondó február 10-i ítélet végrehajtásának megakadályozására. Bejegyzése végén azt valószínűsítette, hogy már februárban vagy márciusban megpróbálják eltávolítani a kereszteket, majd így fejezi be: „Odamegyünk Istennel előre, a román nép győzedelméért!”
Amint az idézet is jelzi, az ortodox fundamentalista hátterű román nacionalisták úgy érzik, van egy nemzeti érdek, aminek ők a letéteményesei és amit semmilyen bírósági ítélet nem írhat felül.
Tulajdonképpen ezeknek a csoportoknak a projektje volt az úzvölgyi katonatemető román parcellájának létrehozása. A román kereszteknél tartott egyik úzvölgyi megemlékezésen Mihai S. Tîrnoveanu el is mondta, hogy egykori osztálytársával, Constantin Toma dormánfalvi polgármesterrel gondolták ki a román parcella létrehozását, amelyet aztán 2019 áprilisában a Kulturális Minisztérium centenáriumi pályázatán elnyert pénzből sikerült megvalósítani.
Visszafogottabb volt az úzvölgyi ítélet kommentálásában George Simion, az ellenzéki Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, aki Facebook-bejegyzésében így reagált: „Bármennyire törvényes is lenne a bírák ítélete az úzvölgyi katonatemető ügyében, az mégiscsak a széthúzás, és a katonák önfeláldozása iránti tisztelet hiányának a tükröződése.” Simion azt is közölte, hogy pártja olyan törvény megalkotását kezdeményezte, amelyik az ország valamennyi katonatemetőjét a védelmi minisztérium gondozásába helyezné.
A párt alelnöke, a székelyföldi magyar szimbólumok és feliratok ellen perek százait elindító Dan Tănasa azt rótta fel videóüzenetében, hogy a bíróság csak a román keresztek ügyében döntött, azt követően, hogy hasonlóan törvénytelenül állították fel a temetőben a magyar kereszteket is. Úgy vélte, a győzelmét ünneplő RMDSZ még a temetőben is a szeparatizmust hirdeti. Tănasa azért volt nehéz helyzetben, amikor Úzvölgyére kellett reagálnia, mert a szélsőségesen magyarellenes politikus a magyar nyelv és szimbólumok elleni pereiben mindig azt hangsúlyozta, hogy neki semmi baja a magyarokkal, ő csak a törvényességet szeretné helyreállítani Székelyföldön.
E két csoport reagálásai azért érdemelnek különös figyelmet, mert mindkettő megannyi szállal kötődik Úzvölgyéhez. A közösségi médiában jelenleg 1,3 millió követővel rendelkező Simion a futballhuligánok táborából nőtte ki magát. Első igazán sikeres élő bejelentkezésében éppen a temetőt védő székelyeket provokálta, akik aztán meglökdösték, és elhajtották a helyszínről. De Tîrnoveanuéknak is jól jött a kapcsolat a Simion által mozgósított futballhuligánokkal. 2019. június 6-án ugyanis utóbbiak végezték el a piszkos munkát: ők nyitottak utat az ortodox papoknak, és a román parcella felavatására érkezett több ezres tömegnek. Az úzvölgyi egymásra találás nagyban segítette George Simion pártját abban, hogy a 2020-as választásokon általános meglepetésre a szavazatok több mint kilenc százalékát szerezze meg és bejusson a parlamentbe. A párt jelenleg a harmadik legnépszerűbb politikai erő Romániában, és egy január közepén végzett közvélemény-kutatás szerint támogatottsága 14 százalékos.
De miért is látszik ennyire másképpen magyar és román oldalról az úzvölgyi temető ügye? Ennek megértéséhez a történelmi és földrajzi okokat kell számbavennünk. Miután a román királyság csapatai 1916 augusztusában betörtek Erdélybe, az osztrák-magyar és német haderő nemcsak Erdélyt szabadította fel, hanem Bukarestet, Havasalföldet, sőt Moldva déli részét is elfoglalta. A román kormány Jászvásárba (Iași) menekült, és a fennhatósága alatt maradt terület mai Románia mintegy ötödrészére fogyott. Tovább is zsugorodott volna, ha 1917 nyarán orosz segítséggel, óriási veszteségekkel járó csaták árán nem sikerül megállítani a német-osztrák-magyar előrenyomulást. Ezeket a csatákat pedig Mărăști, Mărășești térségében, valamint a Kárpátok hegyláncai között az Úz és az Ojtoz folyók völgyében vívták. A román történelmi tudatban Mărăști és Mărășești mellett az Úz folyó völgye (Valea Uzului) is a hősies román honvédő háború egyik szimbóluma. A helynév szerepel az első világháború nagy csatáiban elesett román katonák Mărășești mauzóleumának a homlokzatán. Csakhogy e helynéven az Úz folyó völgyét kell érteni, nem pedig Úzvölgye települést. Románul azonban mindkettőt Valea Uzuluinak nevezik.
Az 1916 őszén Erdélyből kivonuló román csapatok harc nélkül vonultak át az utolsó erdélyi településen, Úzvölgyén, és, az egykori Nagy-Magyarország határától keletre alakították ki védőállásaikat az Úz folyó völgyében. Itt alakult ki az a másfél éves állóháború, amelyben a magyar királyi 39. honvéd gyaloghadosztály eleinte a román 7. gyaloghadosztály csapataival, majd 1916 novemberétől a cári orosz hadsereg egységeivel harcolt. A harcok mindkét oldalon nagy veszteséggel jártak. Úzvölgye település a harcok teljes ideje alatt magyar fennhatóság alatt állt. A településen létesített katonai temetőben a magyar hadsereg temette el halottait. A román és az orosz hadsereg a fronttól keletre, Dormánfalva térségében létesített temetőket elesett katonái számára. A háború idején csak olyan román és orosz katonák kerültek az úzvölgyi temetőbe, akiket a magyar hadsereg temetett el.
Ezt a szemléletet tükrözte az a temetőfelújítás, amelyet Csíkszentmárton község végzett 2011 és 2015 között a magyar állam támogatásával. A temetőben 600 fakeresztet állítottak rajtuk kis fekete táblácskával, melyeken lombos ág, kard és sisak látható. A jel semleges, bármilyen nemzetiségű katonáé lehetne.
Csak a keresztek némelyikére kötött piros-fehér-zöld szalag utal magyar honvédekre. Az itt nyugvó katonák neveit fekete márványtáblákra vésték, amelyeket a temetőt az úttól elválasztó kőfal belsejére illesztettek. A sok száz magyar elesett neve mellett 24 német, 19 orosz és egy román katona nevét is feltüntették. A magyar közvélemény csak a temetőfoglalás miatt fellángolt indulatok hevében értesült arról, hogy a nemzetközi katonatemető meghatározásnak is van létjogosultsága. Az első világháború után, 1926 és 1927 között ugyanis a román Hősök Kultusza Társaság (Societatea Cultul Eroilor) a sírkertet afféle gyűjtőtemetővé alakította, és katonák százainak a maradványait hantolta az úzvölgyi sírkertbe. Sőt, a román hatóságok úgy tekintették, hogy igazából csak ekkor jött létre a Hősök Temetője. Dormánfalva polgármestere korabeli dokumentumokra hivatkozva azt állította, hogy a nemzetközi temetőben 1306 román, magyar, német, osztrák, olasz, orosz és szerb katona nyugszik. Ő tette közzé először a temető 1926-27-es átalakításának a térképét is.
A térképen a pirossal bekeretezett rész a világháború idején létesített magyar katonatemető. Ám a román királyság idején odatemetett hősök parcelláinak többsége mellé is az a felirat került a térképre, hogy „eroi unguri” (magyar hősök). Csupán a polgári temető melletti 2. parcellához írták, hogy „eroi austrieci” (osztrák hősök) és az azzal szomszédos 4. parcella mellé, hogy „e. germ.” (német hősök). A polgármester viszont azt hangsúlyozta: a dokumentumok 149 itt eltemetett román katonáról tesznek említést, indokolt hát az ötven betonkereszt.
Álláspontját csak részben erősítette meg a román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE), mely 2019 június 13-án tanulmányban összegezte a temetővel kapcsolatos információkat. Az ONCE szerint is a román hadisírgondozó alakította ki a hősi temetőt azzal, hogy 1926-1927-ben 847 katona földi maradványait hantolta el a sírkertbe, ahová az első világháború idején a magyar hadsereg már 350 katonát eltemetett. A temetőátalakítás során 444 magyar (108 név szerint ismert, 336 ismeretlen), 121 német (43 ismert, 78 ismeretlen), 22 orosz (4 ismert, 18 ismeretlen), 11 román (8 ismert, 3 ismeretlen), három ismert szerb, két-két ismert olasz, illetve osztrák, valamint 242, nemzetiségi szempontból is azonosítatlan katona hamvai kerültek a sírkertbe.
Az ONCE tisztázta: a temető 1988-ban készített adatlapja forrásmegjelölés nélkül, tévesen említi a román katonák számát. Ide számolja ugyanis azokat a katonákat is, akiket eredetileg a Úzvölgyétől keletre fekvő, ma már nem létező Úzmezőn temettek el.
Az úzmezei katonatemetőt azonban a két világháború között felszámolták, és az ott eltemetett 130 ismert román katona hamvait a Kománfalva (Comănești) katonatemetőjében helyezték örök nyugalomra. Az ONCE azt is közölte, hogy mind Csíkszentmárton, mind pedig Dormánfalva az engedélye nélkül, tehát törvénytelenül alakította át a sírkertet. 2019 nyarán a magyar hatóságok azonban azt bizonyították, hogy a 11 román katonára vonatkozó adat sem helytálló. A név szerint is megnevezett nyolc románnak vélt katona közül öt ugyanis a magyar hadseregben szolgált, és magyar katonaként halt hősi halált. Így a jelenlegi tényállás szerint az úzvölgyi sírkert román parcellájának ötven betonkeresztje három ismert és három ismeretlen román katonának állít emléket.
Mindez azonban nem akadályozza meg a román nacionalistákat, hogy a temetőben tartott megemlékezéseiken évente többször is felolvassák annak a 149 román katonának a nevét, akik állításuk szerint ott vannak eltemetve, hogy aztán a tömeg minden névre jelennel válaszoljon. A román kormány is elvégzettnek tekintette azzal a feladatát, hogy a védelmi minisztérium honlapján 2019 nyarán közzétették a tanulmányt, amelyikben – jól eldugottan – ma is megtalálható az úzvölgyi temetőben nyugvó 11 román katonára vonatkozó hivatalos információ. A tárca nem érezte szükségét annak, hogy sűrűbben és nyomatékosabban is elmagyarázza: azoknak a katonáknak a sírjára, akinek a neveit évente többször felolvassák az úzvölgyi temetőben, Kománfalvára kell virágot vinni.
Romániában nem jellemző a hatóságokra, hogy gyorsan, és határozottan járnának el, amikor a jog a magyar érdeket szolgálja. Maros megye prefektusai például egy jogerős visszaszolgáltatási bírósági ítélet ellenére tizenkét évig megtagadták a birtoklevél kiállítását a Bánffy család örökösei számára 2200 hektár erdőterület visszaszolgáltatására. Ezt az épp hivatalban levő prefektus csak azt követően tette meg tavaly novemberben, hogy egy újabb jogerős ítélet immár tetemes késedelmi díj kifizetésére kötelezte volna minden egyes nap késésért.
Különösen óvatosak a hatóságok, ha a törvényt a román nacionalistákkal szemben kellene alkalmazni. 2024-ben sorozatban négy (európai parlamenti, önkormányzati, parlamenti, államfő-) választást tartanak Romániában. A pártok és az ezek bizalmából tisztségbe került hivatalnokok nem kívánnak magas labdát adni a szélsőségesen nacionalista AUR-nak. Inkább azt nézik, miként édesgethetnék magukhoz az úzvölgyi gyökerekkel is rendelkező párt szavazóinak egy részét.
Nagyon korai lenne tehát ünnepelni, azt képzelve, hogy Úzvölgyében győzött az igazság és hamarosan helyreáll a rend.
Nyitókép: román résztvevők, mielőtt a csendőrsorfalat erőszakkal áttörték az úzvölgyi katonatemető bejáratánál, majd ortodox szertartás keretében felszentelték a törvénysértően létesített román emlékművet és parcellát 2019. június 6-án (fotó: Válasz Online/Gazda Árpád)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
