Mitől jó a kosztümös mozi? Történész és hagyományőrző a magyar filmtermésről
Hadik, Aranybulla, Lovakon, nyergekben, Petőfi-film, Hunyadi-film – az utóbbi hónapokban példátlan mennyiségű magyar történelmi kosztümös és ismeretterjesztő film mozgatta a közvéleményt pró vagy kontra. Mozis kibeszélő műsorunkba két igazi profit hívtunk: Paár Ádám több mint tíz év műélvezői tapasztalatát sűrítette a tavaly megjelent, A kosztümös film történész szemmel című könyvébe, Mestellér János hagyományőrző (Keleti Szövetség) pedig több ismeretterjesztő produkciót jegyez készítőként, fegyveres statisztaként pedig részt vett nyugati produkciókban is. Műsorvezetők: Borbás Barna, Zsuppán András.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Nézzük a legfrissebb példán, a Hadikon: mitől jó vagy rossz a történelmi film?
Paár Ádám: A Hadik szerintem jól sikerült, de csak ha kalandfilmként értelmezzük – ugyanis nem történelmi film. A történelmi film lényegében bemutatja egy adott szereplő, egy adott korszak, egy adott társadalom dilemmáit, egy egész korszakot igyekszik a maga mélységében átfogni. Valljuk meg őszintén, nagyon kevés olyan film van, aminek ez igazán sikerült. Az egyik kedvencem a Misszió, amely a XVIII. századi Dél-Amerikát elég sikeresen megfogta lelkiségében. A Hadik a történelemből kiragad egy szereplőt, egy eseményt, és azt csavarja, formálja, nagyjából olyan módon, hogy próbálja külsőségeiben a kort megidézni, de a főhőst népmesei hősként kezeli. […] Kicsit olyan, mint a d’Artagnanról meg Rob Royról készült filmek: azok valójában nem a valódi történelmi alakokról szólnak, hanem csak apropót adnak egy kalandfilmhez.
Hagyományőrző szempontból milyen?
Mestellér János: Alapvetően a mi kritikánk pozitív volt, miközben maga a lovas harc nem jó a Hadikban. Történelmi szemmel nézve egy roham nem így néz ki, hogy odavágtat, megállítja a lovát, és párbajozik a gyalogossal. Valójában a vágtából odacsap, majd tovább vágtat, visszafordul, megint odacsap – tehát folyamatosan mozgásban van. Így kellene hitelesen kinéznie a dolognak, de szinte semelyik film nem így ábrázolja, mert a folyamatos kardozás jobban néz ki a vásznon.
Mi számít jobban: az autentikusság vagy a sztori?
Mestellér János: Nem egy olyan filmet láttam, ahol nagyon-nagyon autentikusak a felszerelések, nagyon jó az egész kor atmoszférája, az eredmény mégis csapnivaló. Magam ellen beszélek, de a korhűség nem minden. A forgatókönyv számít.
Paár Ádám: A mai magyar történelmi filmkészítésen a voluntarista logikát, egyfajta akarnokságot fedezek fel, ami miatt csak a magyar piacon értelmezhetők a filmjeink. Ilyen lett a Hadik is. A Hunyadi-film még csak készül, de igazán gáláns dolog lett volna magyar részről, ha ebből olyan koprodukció készült volna, amiben románok, szerbek és mások is részt vesznek. Lennének itt közös történetek, lehetne nem csak a magyar piacra dolgozni. Ez a forgatókönyvön múlik.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
