Rendkívüli: ingyen passzolná át a felújított állami kastélyokat Lázár János
Megdöbbentő törvénytervezet jutott birtokunkba: az elmúlt években közpénzből mintaszerűen felújított és idegenforgalmi látványosságnak berendezett kastélyokat mind átadná Lázár János tárcája közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak vagy más magánjogi szereplőknek. Nemcsak vagyonkezelést, hanem ingyenes tulajdonjogot is lehetne szerezni a tervezet szerint, sőt még a múzeumokból kölcsönzött vagy műtárgypiacon megvett berendezés is az elprivatizált házakban maradna. A példátlan szabadrablást előkészítendő a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. két kastélyt, az edelényit és a pécelit már idén tavasszal bezárja, 168 munkavállalót pedig elbocsátottak.
Nagy baj van a kastélyok körül. Az elmúlt években a Válasz Online-on rendre beszámoltunk azokról a példaértékű felújításokról, amelyeket az állami kastélyprogram keretében végrehajtott az összesen ötven kiemelten értékes műemléket kezelő Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖF). A magyar történelemben kiemelt szerepet játszó házak születtek újra, teltek meg ismét élettel, váltak látogathatóvá: Tatán az Esterházy-kastély, Bajnán Sándor Móric, az Ördöglovas egykori otthona, Nádasdladányban a Nádasdy-kastély, Sümegen az egykori Püspöki Palota. Terveztünk írni a többiről is: a nemrég megnyílt Dégről, a füzérradványi Károlyi- és a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyról, a majki kamalduli remeteségről. A felújításokat a magyar múzeumok értékes műtárgyak letétbe helyezésével segítették, az épületek kiállításain kitűnő kurátorok dolgoztak szakmai tudásuk javát adva, a NÖF pedig a műtárgypiacon is vásárolt tárgyakat azért, hogy a látogatókat az egykori pompás otthonokat megidéző enteriőrök fogadják.
A fenti felsorolásban szereplő épületek mindegyike szerepel annak a törvénytervezetnek a mellékletében, amely a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumból jutott el lapunk birtokába. A „kulturális örökség egyes elemeinek fejlesztéséről” címet viselő tervezet egészen hajmeresztő olvasmány, mivel azt vetíti előre, hogy ezeket a közpénzből és uniós forrásokból megmentett épületeket most egyszerűen kiszerveznék magánjogi szereplőknek. Hasonló modellben veszítenék el közvagyon jellegüket, ahogy már korábban átadtak közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak többezer milliárd forint értékű állami vagyont: a magyar felsőoktatás nagy részét, rengeteg kulturális és agrártevékenység ellátását, és az ezekhez kapcsolódó ingatlanokat – egyetemi campusokat, a Hajógyári-szigetet, a piliscsabai Makovecz-komplexumot, a gödöllői Királyi Kastélyt és a szentendrei Anna-völgyet.
Ehhez a hosszú listához csatlakozhatnak most a NÖF legjobb, legszebben felújított kastélyai. És kizárólag azok. Az ötven vagyonkezelt műemlékből ugyanis a törvénytervezet mellékletét alkotó lista azokat jelöli ki ingyenes tulajdonátruházásra vagy vagyonkezelésbe adásba, amelyek jó állapotúak. Nem az olyan üresen romladozó épületeket tehát, mint az acsai Prónay- vagy az iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-kastély, ahol a szigorú feltételekkel körülbástyázott, az állami vagyont megőrző vagyonkezelésbe adásnak még lehetne is értelme azért, hogy az épületet legyen, aki megmenti és a jelenleginél jobban, közcélra hasznosítja. A törvénytervezet mellékletében ezzel szemben az alábbi felújított kastélyokat és palotákat nevesítik helyrajzi szám szerint, a hozzájuk tartozó parkokkal, istállókkal, melléképületekkel és földekkel, erdőkkel együtt:
- Bajna, Sándor-Metternich-kastély
- Dég, Festetics-kastély
- Edelény, L’Huillier-Coburg-kastély
- Füzérradvány, Károlyi-kastély
- Komlódtótfalu, Becsky-Kossuth-kúria
- Nádasdladány, Nádasdy-kastély
- Oroszlány-Majkpuszta, Esterházy-kastély és remeteség
- Sümeg, Püspöki Palota
- Szabadkígyós, Wenckheim-kastély
- Tata, Esterházy-kastély
- Tiszadob, Andrássy-kastély
- Tuzsér, Lónyay-kastély
Ezekre az épületekre az elmúlt években igen nagy összegeket fordítottak. Még a legkisebb, a komlódtótfalui kúria felújítása is belekerült 660 millió forintba (amiből 610 milliót az uniós adófizetők álltak), de például a dégi Festetics-kastélyra 1,8 milliárd forint uniós és 1,5 milliárd forint hazai forrást fordítottak, hogy újra régi fényében tündököljön. Mindegyik ház jelentős idegenforgalmi vonzerőt képvisel, és szabadon látogatható.
A tervezet a fenti listában szereplő műemlékek esetében kétféle lehetőséget vázol fel: a tulajdonjog ingyenes átruházását vagy a vagyonkezelésbe adást.
A jogi szöveget sebtében fogalmazhatták meg, mert tartalmaz ellentmondásokat, bár az alapvető szándék teljesen világos. Eszerint az „ingyenes tulajdonszerzésre vagy vagyonkezelésbe vételre irányuló kérelmet természetes vagy jogi személy nyújthat be a kulturális örökség védelméért felelős miniszterhez”, vagyis jelenleg Lázár Jánoshoz. A kérelemről a miniszter hoz döntést, és a tervezet 3. §-a szerint az „ingatlan, valamint az ingóságok ingyenesen, nyilvántartási értéken történő átvezetéssel a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány (a továbbiakban: kekva) vagy a kekva fenntartásában álló jogi személy tulajdonába adható”.
A tervezet itt már egyértelműen a kekva-modellt követi, a mondatban szereplő ingóságok pedig a nagy értékű berendezéseket jelentik. Egy későbbi paragrafusból arra lehet következtetni, hogy a múzeumi leltárakban szereplő tárgyak is az épületekben maradnának, de ezekre az új tulajdonos vagyonkezelői szerződést kötne az MNV Zrt-vel, míg a többi ingóság az épülettel együtt kerülne az új tulajdonos birtokába. A „kekva fenntartásában álló jogi személy” vonatkozhat például a közérdekű vagyonkezelő alapítvány fenntartásában álló egyetemre, de akár az alapítvány által alapított cégre is.
A másik opció a vagyonkezelés lenne, az erre szóló szerződés ötven vagy kilencvenkilenc évre köthető meg. (Vélhetően a miniszter döntésén múlna, hogy az állam megválik-e a tulajdonától vagy csak tartós vagyonkezelésbe adja át az épületet.)
Ebben a modellben a vagyonkezelő túl sok kockázatot nem vállal: vagyonkezelési díjat nem kell fizetnie, és az első tíz évben jogosult marad a költségvetési támogatásra, ami nem lehet kevesebb, mint az állami fenntartás utolsó évében az épületre fordított összeg. Vagyis a vagyonkezelő teljes biztonsággal, tervezhetően megkapná tíz évig az üzemeltetéshez szükséges forrást, miközben a bevételek nyilván hozzá folynak be. Mivel kiváló állapotú, felújított épületekről van szó, az első időszakban túl sok javítással sem kell számolni, a nagy ráfordítást, az ötven-száz év lepusztulását helyrehozó felújítást megcsinálták a közvagyonból. Ha tíz-tizenöt év után az épületre el kéne kezdeni többet költeni, a vagyonkezelő minden további nélkül kiszállhat a buliból, és felmondhatja a szerződést. De a vagyonkezelés legalább elvben megtartja az épületet állami tulajdonban, míg
az ingyenes tulajdonba adás esetében az értékes vagyonelemet az állam egyszerűen elajándékozza. Odaadja annak, akinek megtetszett.
A tervezet látszólag biztosítja, hogy az elmúlt években nagy költséggel kialakított múzeumi funkció megmaradjon: a tulajdonszerző (vagy vagyonkezelő) vállalja, hogy az ingatlant üzemelteti, karbantartja, és a nyilvánosság számára nyitva tartja legalább heti öt napon keresztül napi 8 órát, a parkok pedig minden nap 8 és 20 óra között nyitva állnának. A szerződés betartását az MNV Zrt. ellenőrizné, de a szerződés felmondására csak azután lenne lehetőség, hogy a bíróság jogerős ítéletben állapította meg a megszegését.
Kérdés persze, hogy ez a fajta hasznosítás – ami nem nagy üzlet, bár szállodai szárny létrehozásával, rendezvényszervezéssel azért nyereségesre fordítható – meddig maradna fenn. Mikor záródnak be végleg a köztulajdonból kikerült házak kapui, ahogyan általában a magántulajdonú kastélyok, például a büki Szapáry-kastély, vagy az Orbán-Tiborcz házaspár tulajdonában lévő Tura sem látogatható (bár az utóbbiban az étterembe a mezei halandók is bemehetnek, ha ki tudják fizetni a borsos árú menüt). A törvénytervezet elidegenítési és terhelési tilalmat írna elő egy meghatározott időszakra, de még nem dőlt el, hány évre. A birtokunkban lévő dokumentumban ez a rész ki van pontozva:
Nem világos, hogy mi történik ezután. A tervezet egyik szakasza azt mondja, hogy a tilalom lejártát követően a tulajdonjog visszaszáll az államra, egy másik viszont csak elővásárlási jogot biztosítana. Az állam tehát súlyos milliárdokért vehetné vissza azt a házat, amit az adófizetők pénzéből újítottak fel közcélra. Ez inkább csak elméleti lehetőség, nyilván nem nagyon fordulna elő. (Az új tulajdonos is visszaadhatja az államnak a kastélyt, ha akarja, vagy ha jogutód nélkül megszűnik, de ezek sem túl életszerű lehetőségek.)
Mindez valójában morális értelemben egyszerűen hűtlen kezelés, a közvagyon gátlástalan, nem is nagyon leplezett szétszórása, de jogilag persze nem minősül annak, amennyiben törvénybe foglalják.
Az új jogszabály július 1-jén lépne hatályba, és sarkalatos törvénynek minősülne.
A NÖF élén közben pedig már nem az a csapat áll, akik a korábbi felújításokat levezényelték. Miután a cég Lázár János fennhatósága alá került, új vezető érkezett Oláh Zsanett személyében, aki korábban a műemlékvédelemben még nem nagyon vétette észre magát, viszont a neve ismerős lehet onnan, hogy 2015 és 2018 között az elhíresült Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. vezérigazgatója volt. A külügy alá tartozó cégnek a magyar külkereskedelmet kellett volna segítenie a déli és a keleti nyitásban, de évente több milliárd forintos veszteséget produkált, és több mint egy tucatnyi kirendeltségét (Dél-Amerikában és Afrikában) be is kellett zárni, annyira eredménytelen volt a tevékenységük. Menesztése után Oláh Mészáros Lőrinc tiszapüspöki izocukor-gyárának ügyvezetője lett, ám ez a karrierállomás nem tartott tovább bő fél évnél. A közszféra közelébe a Manevi Zrt. vezérigazgatójaként tért vissza 2021-ben: ez a cég a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány alá tartozik, és rajta keresztül vásárolt meg két romániai meg egy eszéki szállodát, valamint a zsibói Wesselényi-kastélyt a magyar állam (a Manevi tevékenységéről részletesen az Átlátszó írt).
Oláh Zsanett tavaly decemberben érkezett meg a NÖF élére. Alig néhány hónappal később a szervezet már megkezdte önmaga szétverését: a Telex számolt be arról, hogy az állami cég csoportos leépítés keretében 168 dolgozót bocsátott el, a teljes munkavállalói létszám ötödét (780-ról 612-re csökken a stáb). Úgy tudjuk, hogy a leépítés különösen súlyosan érintette a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumot, az ország egyik leglátogatottabb intézményét, amely korábban önálló volt, és csak tavaly decemberben habzsolta be a NÖF egy kormányrendelettel. Noha a jelek szerint a NÖF-nek éppen elég feladatot jelent a gondozásában lévő helyszínek fenntartása, nemrég felmondták annak a finn galériásnak, Ari Santeri Kupsusnak a bérleti szerződését, aki tizenkét évig élettel töltötte meg, és bútorokkal rendezte be az iszkaszentgyörgyi kastélyt. Kupsus két hetet kapott a kastély kiürítésére és a berendezés elszállítására. A döntést a NÖF azzal indokolta, hogy a bérlő nem kért engedélyt egy Curtis-klip forgatására. Nehezen érthető, hogy mire volt jó Kupsus kilakoltatása: Iszkaszentgyörggyel csak egy újabb üres, rossz állapotú ház működtetésének terhe szakadt rá egy olyan állami szervezetre, amely a
jelek szerint nehéz időket él, leépítésekre kényszerül, és lehet, hogy hamarosan elveszti legértékesebb vagyonelemeit.
Az elbocsátások mellett a NÖF bejelentette, hogy két épületet a „racionalizálás” jegyében teljesen bezárnak: az edelényi L’Huillier-Coburg- és a péceli Ráday-kastélyt. Valójában ez a lépés minden, csak nem racionális. Az edelényi kastély a NÖF egyik zászlóshajója, a súlyosan hátrányos helyzetű abaúji régió egyik legnépszerűbb idegenforgalmi látványossága. (A Telex kérdésére a NÖF azt válaszolta, hogy tavaly 28 ezer látogatót fogadott, ez a vidéki múzeumok közt egyáltalán nem rossz szám, a helyszín fekvését tekintve pedig kifejezetten magas). Nem véletlen, hogy a bezárás híre helyben riadalmat keltett, Molnár Oszkár polgármester a térségi fideszes országgyűlési képviselőtől, Demeter Zoltántól kért segítséget, aki ígéretet is tett, hogy megpróbál lobbizni a nyitva maradás érdekében.
Nyilvánvaló, hogy minden ilyen lépés, ha tovább tart néhány hónapnál, a műemlék lassú lepusztulásának kezdetét jelenti. Elmarad a szükséges karbantartás, beázik a tető, elvadul a park, raktárba kerülnek a kiállított tárgyak, az üres épületet egy ideig még őrzik, aztán azt sem, megkezdődnek a betörések. Éppen ezért nem ésszerű a döntés: egyszer majd sokkal nagyobb költséggel kell kijavítani a károkat, mint ha a folyamatos működést sikerült volna a nehezebb időkben is fenntartani. Már legalább bő fél éve nyilvánvaló, hogy az elmúlt évek mintaértékű, régóta várt kastélyfelújításai után szinte azonnal, lélegzetvételnyi szünet nélkül megkezdődött a hanyatlás korszaka: leállnak a projektek (még a felújított házaknál is hátra lenne egy vagy két további ütem), a működtetési források elapadnak, a szolgáltatások száma és színvonala is csökken. Nem mindegy azonban, hogy egy ilyen hanyatlási ciklust hogyan menedzsel egy intézmény, sikerül-e elkerülni, hogy maradandó károk keletkezzenek. A mostani döntésből úgy tűnik, hogy nem.
Egész más azonban a helyzet, ha Edelény és Pécel bezárását a törvénytervezet fényében nézzük: ebben az esetben e döntés kiváló hangulati megalapozása annak, hogy az állam, sajnos, képtelen működtetni a kastélyokat, egyszerűen elkerülhetetlen a magánszereplők bevonása. Nem tudjuk, hogy az éppen közigazgatási egyeztetés alatt álló tervezetből a szokásos rapid törvényhozási gyakorlat szerint pár héten belül törvény lesz-e, vagy Lázár ötlete esetleg a kormányon belül is kiveri a biztosítékot. A szokásokkal ellentétben ezúttal nem kérdeztük meg a cikk megjelentetése előtt az építési és közlekedési tárcát, mert fontosabbnak tartottuk, hogy a dokumentum mielőbb nyilvánosságra kerüljön. Hátha van még halvány remény arra, hogy mindez ne történjen meg, és a kivételes értékű, rengeteg ember által szeretett, közpénzmilliárdokból felújított történelmi épületek továbbra is köztulajdonban maradjanak. Végső soron csak ez garantálja, hogy ne váljanak pár év múltán a kiváltságos kevesek játszóterévé.
*
FRISSÍTÉS: A március 23-i kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminiszter elismerte, hogy a lapunk által nyilvánosságra hozott tervezet létezik. „Az Építési és Közlekedési Minisztérium javaslatáról van szó, amit még meg kell vitatni, ha benyújtják. Ha vagyonkezelésbe is adná az állam a kastélyokat, szerinte az a közcélt semmilyen formában nem érintené, azaz a múzeum múzeum maradna” – mondta Gulyás.
Nyitókép: a nádasdladányi Nádasdy-kastély (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
