Roszatom vagy Framatome a jó atom? – francia–magyar közeledés Paks ügyében
Először beszélt hangsúlyosan magyar kormányzati szereplő arról, hogy komoly bajok vannak a paksi beruházással. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a minap a Financial Timesnak ismerte el: viták vannak a kabineten belül a bővítés jövőjéről, Orbán Viktor meg atomügyben is tárgyalt márciusban Emmanuel Macronnal. Szijjártó Péter egy franciaországi erőműben tett látogatása kapcsán beszélt arról: a franciák nagyobb szerepet kaphatnak a beruházásban. A jelek ellenére azonban aligha szakad el az orosz köldökzsinór, de a francia–magyar atomügyi padödő mögött európai energiaipari konfliktus körvonalai sejlenek fel. A meccs arról szól, vajon Franciaországnak, az Egyesült Államoknak vagy Németországnak lesz nagyobb szava az elkövetkező évtizedek európai áramellátásában. Háttér.
Az atom az új autóipar? Találgatások kaptak szárnyra, miután Orbán Viktor miniszterelnök három hete Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel tartott párizsi találkozóján a paksi bővítésről is egyeztetett. Egyes értelmezések szerint az engedélyeztetési dokumentációkkal megcsúszó, szankciók által fenyegetett oroszok helyett Magyarország inkább a francia Framatome-mal építtetné meg az új atomerőművi blokkokat. Ha ez igaz, az tektonikus változásokat jelezne: Franciaország olyan befolyást és gazdasági pozíciót szerezne Magyarországon, mint a németek az autóiparral. A 12 milliárd eurós beruházás hosszú évtizedekre összekapcsolná a két országot, s az első világháborút követő rendezés óta – szól az állítólagos mesterterv – ez lenne a legfontosabb francia közép-európai beruházás.
Első látásra, mint egy jó krimiben, több apró jel is mutat ebbe az irányba. Egyrészt a franciák az elmúlt években begyújtották a rakétákat: áramtermelésük 75 százalékát atomerőművek adják és a korábbi, az energiaformától ideológiai okok miatt tartózkodó szocialista-zöld kormány után Emmanuel Macron elnök 2022-es kampányában hitet tett az iparág hazai megújítása és külföldi exportja mellett. (Az ügyben a francia parlament nemrég törvényt is elfogadott.) Az atom már az ukrajnai háború előtt is az európai uniós energiaviták középpontjában állt, lévén az EU által kitűzött klímacélokat alighanem lehetetlen elérni az atomenergia szélesebb körű használata nélkül – miközben a tagállamok egy része hallani sem akar reaktorok építéséről. Pedig választás nem nagyon van, hiszen a megújuló energiák tárolási problémái egyelőre megoldatlanok. (Azaz, amikor nem süt a nap vagy nem fúj a szél, nincs energia.) Teljes egészében rájuk alapozni a kontinens áramellátását felelőtlenség lenne.
A szénerőművek erősen szennyezőek, a gáz pedig már Oroszország ukrajnai agressziója előtt is sok kritikát váltott ki az orosz függés miatt.
Vlagyimir Putyin nemcsak páncélosait, hanem a gázmolekulákat is bevetette a harcban, Európát a szállítások manipulálásával akarta megosztani, ám csak annyit ért el, hogy az EU rohamléptekben kezdett függetlenedni az orosz gázszállításoktól. (Igaz, komoly gazdasági áldozatok árán.) A kérdés Magyarország jövője szempontjából is kulcsfontosságú. Napjainkban átlagosan 6000 megawatt az áramigény, ez csupán a már tervezett beruházásokkal számolva is 10 000 megawattra nő tíz éven belül. Márpedig ez azt jelenti, hogy a már meglévő és tervezett paksi blokkok együttes 4400 megawattnyi teljesítménye is az áramigény körülbelül 45 százalékának kielégítésére lesz alkalmas, ami a jelenlegi aránynak felel meg. Tehát új blokkal lehet csak lépést tartani a magyar gazdaság és lakosság áramigényével.
Felértékelődött tehát a tiszta, ám roppant drága és sokak által Csernobil és Fukusima óta rettegett energiaforrás szerepe, olyannyira, hogy Nemzetközi Energiaügynökség trendfordulót emleget az atomenergia kapcsán. Ebben pedig a franciáknak vezető szerepük lehet Európában, a kontinensen ugyanis jelenleg egyedül ők tudnak atomerőművet építeni. A francia–magyar atomügyi padödő újabb jele volt, hogy tizenegy másik tagállammal együtt Magyarország is tagja lett az EU-n belül a Párizs által gründölt atomügyi szövetségnek, amely alig titkoltan a merev német vonallal szemben szerveződik. A kormánykoalíciós Zöldek doktrinersége miatt Berlin a jó társaságban elmondott malac vicceknek kijáró fagyossággal fogadja azt a javaslatot, hogy az EU az atomenergiát is ismerje el zöld technológiának. Az európai atompártiak szerint ugyanis nélküle lehetetlen elérni a 2050-ig tervezett európai karbonsemlegességet. (Ennek lényege, hogy egyensúlyban van a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége.) Az „atom vagy nem atom” csatatere mellett van egy másik arcvonal is: a franciák az amerikaiakkal is csatáznak, akik az európai energiaéhséget felismerve mindent megtesznek portékájuk európai értékesítésért. Nagy vereségként könyvelték el, hogy tavaly októberben Lengyelország a francia cég helyett az amerikai Westinghouse-t választotta új reaktorai megépítésére.
Márpedig ha a franciákat sajtjaik és boraik lesajnálásán túl valami dühíti, az mindenképpen, ha az amerikaiak megelőzik őket valamiben a hazai pályának tekintett EU-ban.
Ezért kettőzött erővel próbálják eladni technológiai tudásukat. Első látásra a francia csábítás nem hagyja hidegen az Európában elszigetelődött magyar kormányt. Nemrégiben Szijjártó Péter külügyminiszter a franciaországi Flamanville erőművének meglátogatása után jelentette ki, hogy a francia Framatome nagyobb szerepet kaphat a paksi bővítésben.
Még olyan apró jelre is felfigyelhettek az érdeklődők, hogy április közepén a budapesti Francia Intézet és a francia nagykövetség szervezésében kétnapos konferenciára kerül sor, amelyen egyaránt tiszteletét teszi Patrick Landais atomenergiáért felelős francia főbiztos és Steiner Attila energiaügyi államtitkár. Mindezek fényében érthető, miért keltett akkora feltűnést a megbízhatóságáról ismert brit Financial Times nemrégi cikke, amely már – igaz, sok kérdőjellel – arról beszélt, hogy a magyar kormány a Framatome-ra cserélheti a Roszatomot a paksi beruházásban. A lap idézte Orbán Balázst, a miniszterelnök politikai igazgatóját, aki szerint a kormányzatban „vitáznak Paks újragondolásáról”, mert „aggódnak a projekt jövője” miatt. (Érdekes karmelitológiai mellékszál, hogy a lapnak nem a témáért felelő Szijjártó Péter külügyminiszter, hanem Orbán Balázs nyilatkozott.)
A cikkre gyorsan érkezett a cikk állításainak súlyával megegyező reakció: Szijjártó Péter szerint „színtiszta hazugság”, hogy a magyar kormány elállna az orosz Roszatommal való együttműködéstől. Az orosz cég pedig nyilatkozatban állította, készen áll a projekt projekt megvalósítására és „meggyőződése, hogy az új atomerőművi blokkokat a magyar megrendelővel együtt építi fel”.
Nem lenne példátlan a Roszatom kipaterolása, hiszen tavaly a finnek felmondták az orosz céggel a Hanhikivi-1 erőmű építésére kötött szerződést a lassúság és az uniós előírásoknak nem megfelelő tervdokumentáció miatt.
Igaz, a franciákkal kapcsolatban is jogos aggályok merülnek fel, hiszen éppen Finnországban irtózatos csúszásokkal, összesen 17 éven keresztül építettek egy erőművet.
A helyzet tisztázására ezért Válasz Online a téma egyik legjobb magyarországi ismerőjét kérte meg. „Mitől függ, hogy a Roszatom képes-e teljesíteni a szerződésben vállaltakat? Háborútól, szankcióktól, vagy az uniós szabályoknak való megfeleléstől?” – kérdezzük Aszódi Attilától, a Budapesti Műszaki Egyetemi professzorától, aki 2014 és 2017 között kormánybiztosként, majd 2017 és 2019 között államtitkárként volt a Paks II. projekt egyik felelőse. „A jelenleg érvényben lévő szankciók mellett nem lehetetlen a projekt megvalósítása. Ha az eddigi késedelmek okait vizsgáljuk, ellentmondásos helyzetet tapasztalunk, mert a megvalósításhoz szükséges mérnöki szakértelem és kapacitás az oroszok rendelkezésére áll. Inkább menedzsment-problémákat látok: a Roszatom számos fejlődő országban zajló nemzetközi projektben ütemesen halad előre. Ahhoz szoktak, hogy fejlődő országokban, mondjuk Egyiptomban vagy Bangladesben megvalósuló projektek során nemcsak a technológiát szállítják, hanem viszik hozzá a jogszabályi környezetet és a nukleáris biztonsági szabályozást is” – mondja a szakember. Úgy véli, az oroszok számára Finnország és Magyarország azért jelent gondot, mert ezek atomerőmű-üzemeltetési tapasztalattal rendelkező országok, ahol fejlett nukleáris biztonsági szabályozás és erős hatósági rendszer működik, és alkalmazkodniuk kell a már meglévő, nagyon szigorú – uniós jogból is származó – előírásokhoz. Egy nukleáris létesítmény biztonságának felelőssége mindig az üzemeltetőt terheli, még akkor is, ha vállalkozókat von be a létesítmény megépítésébe vagy karbantartásába, ezért egy európai projektben nem mondhatja azt az orosz fél egy műszaki felvetésre, hogy „nálam átment az engedélyezesen az erőmű, hagyjatok békén”. A nemzeti hatóság és a létesítmény engedélyese közötti kommunikációban dől el, hogy a létesítmény a szükséges engedélyeket megkaphatja-e. A korábbi, más országokban végrehajtott építés fontos és hasznos referencia, de nem mentesíti a feleket attól, hogy bizonyítsák, a létesítmény megfelel az építkezés helye szerinti jogszabályokban rögzített feltételeknek.
Aszódi Attila ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy egy atomerőmű-beruházás nagyon tőkeigényes, így egy megfelelő finanszírozási konstrukció is szükséges a megvalósításához.
A Roszatom melletti döntés egyik fontos tényezője volt 2014-ben az orosz–magyar államközi hitel, amihez hasonlót egyik lehetséges nyugati partner sem kínált.
Kérdésünkre, hogy ez esetleg változhat-e, s a franciák képesek lehetnek-e a Roszatom-szerződés kiváltásához szükséges pénzügyi ajánlatra, a szakember a kérdéses pontokat hangsúlyozza. „Körülbelül nyolc-tíz év építkezésre, majd a visszafizetésig 20-22 éves üzemeltetési időszakra szóló, 10 milliárd eurós nagyságrendű hitelkonstrukciót összerakni még a legnagyobb banki konzorciumoknak is kihívás. Az Egyesült Királyságban, ahol két EPR-reaktor épül, ezt a problémát úgy hidalták át, hogy az építkezést ugyan piaci szereplők finanszírozzák, ám a kormány elismeri, hogy közcélú beruházásról van szó és hitelgaranciát vállalt, továbbá a megtérülési időre garantálja a megtermelt villamos energia árát. Azaz egy ilyen nagy infrastruktúra-beruházás a jelenlegi körülmények között aligha elképzelhető valamilyen állami szerepvállalás nélkül a pénzügyi oldalon” – mondja Aszódi Attila.
A franciáknál ugyanakkor a szakmai hozzáértés kérdése is felmerül – még csak nem is a versenytársak, hanem a francia sajtó és politika részéről. Tavaly ősszel például a lapok arról cikkeztek, hogy az 56 francia reaktorból különböző gondok miatt 21 állt, a Framatome finnországi beruházása pedig Luca székénél is lassabban készült el. Tizenhét éven keresztül építették az Olkiluoto-3 blokkot (OL-3), amelyet 2022-ben helyeztek üzembe. A volt paksi kormánybiztos szerint a franciák tanultak hibáikból, a finn projektet túl rövid határidővel, nagyon alacsony áron vállalták el, egy olyan – Fukusima előtti – időszakban, amikor jelentős fellendülésre lehetett számítani az európai atomerőmű-építési piacon. Az OL-3 építkezését hamarabb elkezdték, mint hogy a kiviteli tervezési munkákat befejezték volna, aminek következtében menet közben kellett a terveket módosítani. Ebből fakadt a tetemes csúszás. Azóta a francia áramszolgáltató mamut, az EDF tulajdonosként beszállt a Framatome-ba és a pénzügyi háttéren túl hozta a projektmenedzsment-tudását is. Emmanuel Macron elnök pedig 2050-ig 6-14 új franciaországi reaktor építését hirdette meg, és szándékukban áll visszavásárolni a GE-től az Alstomot, ezzel is erősítve a francia nemzeti nukleáris ipart. Azaz a francia állam az Hollande-adminisztráció kitérője után (amikor a németeknél látott módon a koalíciós zöld párt nyomására atomellenes lett a francia politika) komoly atomenergiát támogató erőfeszítéseket tett. Ezek eredményei már látszanak, a franciák által épített brit Hinkley Point C építése jobban halad.
A szakember azt is megjegyezi, hogy a leállított közel két tucat francia blokk műszaki gondjai egy adott blokktípus bonyolult konstrukciós problémájára vezethetők vissza. „A nukleáris szakma rendszeres ellenőrzési gyakorlatának helyességét mutatja, hogy a hibát üzemzavar elszenvedése nélkül, időben feltárták, az összes potenciálisan érintett blokkot azonnal átvizsgálták. S azokat a blokkokat, amelyeken a hibát megtalálták, az energia-válsághelyzet ellenére sem engedik újra üzembe lépni mindaddig, amíg a hibát ki nem javítják” – teszi hozzá.
Mindent mérlegre téve valószínűtlen, hogy a magyar kormány lecserélné a Roszatomot a Framatomra. S nemcsak azért, mert Szijjártó Péter határozottan cáfolta ezt a szándékot. Lapunknak egy francia diplomáciai és egy magyar iparági forrás is megerősítette: Emmanuel Macron és Orbán Viktor párizsi tárgyalásán szó sem volt erről. Csupán arról egyeztettek, hogy a franciák nagyobb szerepet kaphatnának az erőmű irányítórendszerének kialakításában, miután a beruházásra eredetileg kiszemelt Siemens nem kapta meg a német kormánytól a szükséges exportengedélyt.
Áttételesen az orosz fővállalkozó maradására utalt Orbán Balázs is a nagy port kavart Financial Times-anyagban, amikor arról beszélt, új projekt indítása esetén az előkészítésre szánt évek veszendőbe mennének és 2030-ra nem készülnének el az új blokkok. (A határidő betartása különben még a mostani felállásban is erősen kérdéses.)
Valamilyen szintű orosz közreműködés nélkül ma Európában atomerőművet építeni és működtetni a lehetetlenséggel határos.
Ezt nem a Moszkvával a végtelenségig, khm, megértő magyar kormány, hanem az atomellenes osztrák kabinet felkérésére írt jelentésében állapítja meg a különben az energiával módfelett kritikus osztrák szakértő, Patricia Lorenz. A tavaly novemberi dokumentum kulcsmegállapítása szerint míg a gázt ki lehet váltani más szállítókkal, ez az atom esetében szinte lehetetlen.
Az orosz szaktudás nemcsak a meglévő magyar, bolgár, szlovák, finn, cseh erőművek működtetéséhez kell, de orosz fűtőanyagok nélkül leállnának a francia, sőt az amerikai blokkok is. Háború ide, oda, a szállítás zavartalanul folyik. Franciaországba például március végén érkezett hajón Szentpétervárról 25 konténer dúsított urán, amit a francia atomerőművekben használnak majd fel. Ezek kiváltása mondjuk Westinghouse-fűtőanyaggal a technológiák különbözősége miatt még középtávon is roppant bizonytalan.
Az atomiparnál kevés nemzetközileg jobban összefonódott iparág van, a Framatome pedig több projektben kötelékben repül a Roszatommal. Már csak ezért is valószínűtlen, hogy az atomenergia is rákerül a szankciós listára. Azaz a kérdésben valóban létezik francia–magyar érdekközösség, de e liezonból jelenlegi tudásunk szerint nem lesz házasság: Paks fővállalkozója továbbra is a Roszatom marad.
Nyitókép: szakemberek a Paksi Atomerőmű négyes reaktorának vezérlőtermében 2019. június 25-én (fotó: MTI/Sóki Tamás)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
