Világsiker magyar találékonyságból – Kürti Sándor sorvezetőt írt a mai vállalkozóknak
Olyan erők működnek, hogy tudás nélkül is a csúcsra lehet érni, és ez nem kedvez a vállalkozói kultúrának – mondja a Válasz Online-nak Kürti Sándor, az adatmentési technológiában világszinten úttörő Kürt Zrt. társalapítója. A 76 éves, pár éve visszavonult cégvezető a késői Kádár-korban lett „startupper” testvérével, Jánossal, most pedig könyvet írt arról, hogyan kell csapatot építeni és miért érdemes visszaadni a sikerből a közösségnek. Folytatjuk sorozatunkat, amelyben olyan magyarokat mutatunk be, akiknél a siker nem kapcsolatok, hanem ötlet és munka eredménye.
Hogyan lett vállalkozó? Kürti Sándor erre a kérdésre gyakran egy történettel szokott válaszolni.
– Új pápát választanak, aki megtudja, hogy a Szent Péter-bazilika harangozója analfabéta. Határidőt szab, hogy tanuljon meg írni. Bánatában a harangozó Róma utcáin lófrál. Rágyújtana, de nem talál trafikot. Arra gondol, mi lenne, ha e hosszú út közepénél nyitna egyet. Hiszen lehet, hogy más is szeretne itt rágyújtani. Így is tesz, és szépen beindul az üzlete: jön a második trafik, a harmadik, és így tovább. Egy idő után jogászhoz fordult, hogy segítsen a cégügyekben. Amikor alá kell írnia egy szerződést, kiderül, hogy analfabéta. „Atya világ, mi lett volna magából, ha írni is megtanul?” – kérdezi az ügyvéd. „Tudja, mi? Én lennék a Szent Péter-bazilika harangozója.” Talán az én sorsom is benne van ebben a történetben – idézi fel Kürti Sándor a Libri gondozásában néhány hete megjelent új könyve, A Kürt-dosszié – A világhír titka, avagy vezess a szíveddel! bemutatóján.
Az immár nyugdíjas vállalkozó bátyjával, Jánossal alapított cége a megsérült adathordozókról való adatmentés nemzetközi úttörője volt, és a Kürt szaktudását ma is a legmagasabban jegyzik az informatikai piacnak ebben a nem túl nagy, de érdekes szegletében. Mentettek adatokat árvízben sérült szerverről, a hatodik emeletről rendőrségi razzia közben kihajított merevlemezekről, de a szeptember 11-i romok közül előkerült adathordozókról is. (Tavaly pedig az Ukrajnát ért légicsapások során megsérült informatikai eszközök megmentésében ajánlották fel ingyenes segítségüket.)
Mérnökből kényszervállalkozó
Pedig Kürti Sándor 38 éves koráig úgy készült, hogy a százhalombattai olajfinomítóból – ahogy akkor nevezték: a Dunai Kőolajipari Vállalattól – megy nyugdíjba. Már egyetemistaként olyan ösztöndíjat kapott, ami vetekedett húsz éve tanító pedagógus édesanyja fizetésével, és Moszkvába küldték tanulni. A nyolcvanas évek közepén vegyipari mérnökként Magyarország akkori legnagyobb beruházásán, a katalitikus krakküzem számítógépes irányításán dolgozott. A katalitikus krakk a kőolajfeldolgozás „szabászműhelye”, ahol a fűtőolajból magasabb hozzáadott értékű termékeket állítanak elő. Az 1984-ben átadott üzemben az akkori világszínvonalnak megfelelő nyugati technológiákat alkalmazták – Kürti Sándor Angliába, az ipari vezérlőrendszereket gyártó Honeywell európai oktatóközpontjába is eljutott.
Aztán beütött a krach.
– 1985. április 5-én behívtak az irodába, és meggyanúsították a főnökömet, hogy saját zsebre dolgozik. Mondvacsinált indokkal ki akarták rúgni. Én azt mondtam, tűzbe teszem érte a kezem. Tűzbe is tettem, és megégettem. Vele együtt rúgtak ki – idézi fel a Válasz Online-nak Kürti Sándor.
Kényszervállalkozó lett tehát?
– Mondhatjuk így is. De nem estem kétségbe, mert értettem a számítógépekhez. Már az első diplomámat számítógéppel írtam, hetedfokú egyenletek gyökeit kerestem programozással, egy őskövületnek számító lengyel számítógépen. Százhalombattán aztán egy IBM 360/40-essel dolgozhattam. Ezek a világ legkorszerűbb gépei voltak akkor. Ezt csak azért mondom, hogy a mai fiatalok nehogy azt higgyék, olyan elmaradottak voltunk. Három ilyen is működött Magyarországon, az olajfinomító mellett a Győri Vagon- és Gépgyárban és a KSH-nál.
A hirtelen startuperré vált Kürti – persze akkor ezt a szót itthon még senki sem ismerte, és a vállalkozót is alig – először egy szövegszerkesztő programot írt. Úgy hívta: Saját Nyilvántartás, vagyis Sa-Nyi. Az ügyfelek bevitték neki a nyilvántartásukat, ő meg gépre vitte egy-két nap alatt. Valójában egy-két óra alatt, de ezt nekik nem mondta, hiszen akkor nem fizettek volna érte annyit. Aztán vagy százat el is adott a programból, köztük Hollandiába is, a Heim Pál Gyermekkórháznak pedig pro bono adott egy példányt. „Akkor kihúztam magam: hát akkor vállalkozó vagyok” – meséli.
COCOM-lista: a piaci rés
A nagy dobás azonban nem a Sa-Nyi lett. Azt a COCOM-listának köszönhette. Sokan túl fiatalok ahhoz, hogy ismerjék ezt a kifejezést, de valami olyasmit kell elképzelni, mint a most Oroszországra kivetetett nyugati technológiai szankciók. A fejlett technológiát nem lehetett Nyugatról szabadon behozni, csak külön engedélyekkel. Más kérdés, hogy az embargó nagyfokú találékonyságra indította a szocialista országokban dolgozó mérnököket.
Például Kürti Jánost, Sándor testvérét, a Kijevben végzett villamosmérnököt, aki az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában dolgozott, és ő kapta meg a feladatot, hogy honosítson Magyarországon egy francia számítógépet. A magyar állam a komputer gyártásához szükséges COCOM-engedélyeket megkapta, de a meghibásodott alkatrészek beszerzésére már nem. János, miközben a honosításon dolgozott, meglátott egy „piaci rést”, és kigondolta, majd szabadalmaztatta az adattárolók javítási technológiáját. Amire a nyugati világban semmi szükség sem volt, hiszen ott szabadon lehetett beszerezni a pótalkatrészeket.
A szocialista Magyarországon egyedüli nyugati vállalatként működő IBM ezt persze eleinte rossz szemmel nézte, és letiltotta a hazai IBM gépekről János mágneslemez-javítási technológiáját. De aztán egy óvatlan kezelő egy IBM-számítógépközpontban tönkretett négy tucat adattárolót. Behozni ők is csak COCOM-engedéllyel tudtak volna, így hát felkérték Kürti Jánost, hogy javítsa meg – és ha tudja, az adatokat is mentse meg. Így született meg a legendás Kürt-adatmentés.
– Engem ekkortájt rúgtak ki, és János felvett maga mellé segédmunkásnak. Előttem öt alkalmazott tisztította az adattárolók műanyag dobozait, mivel ezek maximális tisztaságot igényeltek. Én a vegyipari ismereteim révén egyedül, egy pillanat alatt megoldottam ezt izopropil-alkohollal. Kiderült, hogy jó csapat vagyunk. János feltaláló volt, ötletember. A feltaláló egészen más emberállat – amikor megold egy problémát, már a következőn jár a feje. Én azt láttam, hogy lehet köré csapatot építeni, kereskedni, üzletet csinálni. A világ tele van ilyen párosokkal – ilyen volt a HP-t megalapító Bill Hewlett és Dave Packard is.
Az embargó más piaci réseket is tartogatott. COCOM-listás volt az akkori mágneslemezek nyugati gyártmányú tisztítóberendezése is. Kürti János külföldi útjain látott ilyet, és műszaki leírása alapján egykori vasipari-technikumi osztálytársával megtervezett egy hazai verziót.
– A Hajdúsági Iparművek mosógépmotorját, a Bakony Művek Lada ablaktörlő-motorjait és a Vasedény 50 literes alumínium lábasát építettük bele. Feleannyiba került, mint az amerikai eredeti, nem kellett hozzá engedélyt kérni, így taroltunk a szocialista országok piacain – meséli Kürti Sándor.
Közbeszól az Al-Kaida
Ekkor már 1989-et írtunk, itt volt a rendszerváltás. A lemeztisztítót még gmk-ként kezdték építeni, de hasznát már kft-ként aratták le. Egy Patyolat társbérlőjeként indultak, és mivel sokan még nem tudták, mi fán terem a winchester, voltak vevők, akik sörétet kerestek az üzletükben, nem pedig sérült merevlemezt hoztak. De volt, aki igen. Például az Interpol. Egy este hét-nyolc rendőrautó kíséretével küldtek több ládányi pépesre zúzott számítástechnikai eszközt. Egy angliai értékpapír-hamisítási ügyben nyomoztak, és minden tudásukat bevetve sikerült elegendő szektort megmenteni ahhoz az adattárolókon, hogy bizonyítani lehessen a vádakat. Tanulságként annyit, hogy a mágneses jelek eltüntetésére nem a kalapács a célravezető eszköz – állapítja meg a könyvben Kürti Sándor.
De fordult hozzájuk ügyfélént a Business Week amerikai üzleti magazin is. Az ő adataikat is megmentették, cserébe egy PR-cikk megjelenését kérték, ami segített a nemzetközi üzletszerzésben. Az ezredfordulóra már komoly európai sales-hálózatot építettek fel, de az igazi multivá válás nem sikerült. A terroristák léptek közbe. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások hírnevet hoztak a Kürtnek, mivel felajánlották segítségüket az ikertornyokban megsemmisült értékes céges adatok megmentésére. Mintegy 20 adattároló esetében jártak sikerrel, Kürti Sándor találkozott George Pataki New York-i kormányzóval és George W. Bush elnökkel is.
Csakhogy az adattárolás szenzitív nemzetbiztonsági ügy lett. Hogy hasonló esetekben már ne kelljen külföldi cégre támaszkodni, a fő versenytársat, az Ontrack nevű céget megvette az amerikai biztonsági hatóságokkal szoros viszonyt ápoló Kroll biztonsági vállalat, és kivásárolták a Kürt európai értékesítő partnereit is. Mindebből csak a Kürt németországi leánycége maradt ki, amely máig vígan működik, és a legtöbb külföldi üzlet rajtuk keresztül érkezik. Az osztrák ügyfelek is inkább ide fordulnak, mint a magyar céghez – a „Kuert Deutschland” márkanév bizalmat kelt. Azért nem „Kürt”, mert mint azt a német marketingesektől megtudták, török hangzású. Az úgy, ott nem kelt elég bizalmat.
Siker érdem nélkül
Kürti Sándor korábban sokat beszélt arról, hogy a rendszerváltás után még jó ideig sok előítélettel kellett megküzdenie a vállalkozóknak, voltak irigyek és gáncsoskodók is. Nem használt az sem, hogy a siker nem mindig ötlet és munka, hanem kapcsolatok eredménye volt.
– Ez részben sajnos ma is így van. Azt látom, hogy nálunk a vállalkozási kultúra, ha ezt a szót lehet használni, még mindig nem az igazi.
Ebben közrejátszik, hogy olyan erők működnek, hogy tudás nélkül lehet a csúcsra jutni, egyszerűen kinevezéssel, ami gátolja a hazai vállalkozásokat. Az informatika különösen szerencsétlen iparág, idehaza mindig teljesen ráül a mindenkori kormány, politikai oldaltól függetlenül. Csak nézzünk körül: véletlen, hogy Magyarországon cseh és román internetes cégek uralják az online kereskedelmi piacot? – teszi fel a kérdést.
Azért vannak magyar technológiai sikersztorik (Prezi, LogMeIn, Ustream, utóbb a Commsignia, AIMotive vagy a Turbine AI) – de a startupvilághoz Kürti Sándor már nem akar hozzászólni.
– Mi egy szűk sávban lettünk világhíresek, itt tudom, hogy miről szól a történet. Ezt extrapolálni, nagy dumákat kivágni se nem akarok, se tudásom nincs hozzá. Van egy fohász: Istenem, add meg nekem azt a képességet, hogy amit meg tudok tenni, azt meg is tegyem. Hogy amit nem tudok megtenni, azzal ne foglalkozzam. És hogy a kettőt meg tudjam különböztetni. Sejtem, mi hiányzik ebből az egész rendszerből, és amit én tudok, megteszek, de nem akarom megmondani a tutit – mondja.
Visszaadni az oktatásnak
És hogy mit tesz ma Kürti Sándor, aki testvérével együtt már nyugdíjba vonult, a cégvezetést pedig már jó ideje átadta a Kürtöt ma irányító Kmetty Józsefnek? Mentorál és az oktatásba fektet. Mentoráltjainak elsősorban a csapatépítés fontosságát hangsúlyozza. Például arról beszél, hogyan nem minden posztra a legbriliánsabb elméket kell megtalálni, hanem keresni kell pár zsenit, és őket körbeépíteni őket „vízhordókkal”. Az oktatás pedig a kezdetektől szívügye.
– Külföldön láttuk a mintát, hogy egy sikeres családi vállalkozásnak a társadalmi felelősségvállalás magától értetődő.
Már a rendszerváltás után megkeresett minket egy elkötelezett pedagógus, Herczeg Éva, hogy egy különleges, demokratikus és méltányos iskolát akar létrehozni. Rámutatott, hogy a magyar középiskolások több mint negyede tanulási nehézségekkel küzd, és nekik akart iskolát alapítani. Mivel édesanyánk tanárnő volt, aki nem érte meg a sikereinket, nem volt kérdés, hogy támogatjuk.
Így született meg a Kürt Alapítványi Gimnázium (KAG) 1991-ben. A KAG nem a Kürt egyetlen oktatási kezdeményezése – 2007 és 2013 között például az élére álltak annak a magánforrásokból megvalósuló kezdeményezésnek, amelynek keretében tíz hátrányos helyzetű iskolában vezették be az úgynevezett hejőkeresztúri modellt. De a KAG is különleges a maga nemében – nem tipikus alapítványi iskola, nem az elitet célozza meg, nem példaiskola vagy versenyistálló akar lenni, hanem olyan befogadó intézmény sajátos módszertannal, ahol azok is megtalálják a helyüket, és útravalót kapnak, akik „rendes” oktatásban gyakran lemorzsolódnak.
– Néhány éve egy lakásfelújítás közben, melósruhában szóba elegyedtem egy építőanyag-bolt eladójával. A hölgy megkérdezte, nem névrokonom-e Kürti Sándor. Ha igen, mondjam meg neki, hogy büszke lehet a család. Ők ugyanis azért adták fel jó állásukat vidéken és költöztek Budapestre, mert a kerekesszékes lányukat felvették a Kürtbe, és itt kapott egy esélyt a tanulásra. Az ilyen pozitív impulzusok után érzem: megérte.
Nyitókép: Vörös Szabolcs/Válasz Online
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
