Itt egy Novák Katalinnal készült államfői interjút kellene olvasnia. Csakhogy…
Bő három hete telefonhívást kaptunk a Sándor-palotából: készítenénk-e interjút a köztársasági elnökkel? Ez az a kérdés, amelyre újság nem mond nemet. Elindult a beszélgetés szervezése, ment minden, mint a karikacsapás: jeleztük a készítő újságírók nevét, összeállítottuk a tematikát, a hivatallal közösen egyeztettük az interjú időpontját, körülményeit. Aztán a célegyenesben a kezdeményező fél a Válasz Online számára elfogadhatatlan feltételt támasztott. Tanulságos történet következik sajtóról, befolyásolásról és határokról.
Bizonyos telefonhívásoknak az újságíró különösen örül. Például azoknak, amikor egy interjúkérelmet már többször elhárító fontos közéleti szereplő végül igent mond a felkérésre. Ez történt több mint három héttel ezelőtt, amikor megcsörrent egyik munkatársunk telefonja. A vonal másik végén a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársa volt. Olyan kérdést tett föl, amit visszautasíthatatlannak szokás nevezni: lenne-e kedve a Válasz Online-nak interjút készíteni Novák Katalin köztársasági elnökkel?
A válasz annál is inkább igen volt, mert megválasztása után annak rendje és módja szerint bejelentkeztünk az államfőhöz, de eddig még nem nyílt lehetőségünk a találkozóra. Nem kizárólag újságírói hiúságból örültünk a váratlan és kedvező jelzésnek.
Mi a Válasz Online egyre bővülő olvasótáborát képviseljük, s mindig az ő nevükben kérdezünk. E közösség, s az elmúlt négy és fél évben végzett munkánk elismerését láttuk abban, hogy a Telex és a Portfolio után a kormányzati hatalmi központtól független sajtó harmadik nagyinterjúját Novák Katalin nekünk adná.
Másrészt mélyen hiszünk abban, hogy a folyamatosan romló közéleti állapotok ellenére is újságként kell viselkednünk. Noha az államfő politikai krédója, cselekvése szorosan összefügg az őt megválasztó parlamenti többséggel, igyekszünk komolyan venni az Alaptörvény vonatkozó passzusát, amely szerint: „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Alapállásunk szerint mi más lehetne a „demokratikus államszervezet” valódi alapja, mint az egyet nem értésen alapuló demokratikus vita? Különösen úgy, hogy bár Novák Katalin álláspontja a legfontosabb társadalmi-politikai kérdésekben azonos a kormánypártéval, más területen viszont (így például az ukrajnai háború ügyében) különbségek is láthatók. Újságírói érdeklődés, az alany nyitottsága, fontos közéleti megvitatnivalók: minden adott volt tehát az érdemi beszélgetéshez.
A valódi sajtóval rendelkező országokban megszokott módon jeleztük az interjút készítő két kollégánk nevét és abban is megállapodtunk, hogy a leírt-szerkesztett kéziratot egyeztetésre visszakapja a Köztársasági Elnöki Hivatal. A gyakorlat szerint az alany ilyenkor már nem módosíthat az újságírók által feltett kérdéseken, de a beszélgetés írásba foglalásával óhatatlanul együttjáró rövidítéseken, hangsúlyeltolódásokon – szükség esetén, az interjú készítőivel egyeztetve – pontosíthat. Szintén a szakmai standardoknak megfelelően, a hivatal kérésére az interjú várható témaköreit is elküldtük. Részletes kérdéssor senkinek nem jár (hiszen akkor felesleges a személyes találkozás, illetve elvész a beszélgetés spontaneitása), az alanynak ugyanakkor joga van tudni, miből „készüljön.” Intenzív szerkesztőségi eszmecsere után úgy döntöttünk, elkerüljük a nagyinterjút ritkán adó politikai szereplők közelébe jutó újságírók jellegzetes hibáját: nem arra készültünk tehát, hogy minden aktuálpolitikai témát fölvetünk, mert ez egyrészt óhatatlanul felszínessé alakítja a beszélgetést, másrészt mégoly visszás történéseket is elüthet az államfő azzal, hogy nem tartoznak a kompetenciájába. Négy témakört határoztunk meg tehát, amelyek meggyőződésünk szerint jelenleg a magyar közélet legfontosabbjai közé tartoznak: a háború, az oktatás, a magyar állam vagyonvesztése és a korrupció, illetve EU-n belüli pozíciónk ügyét javasoltuk átbeszélni. Az alábbi témaköröket küldtük el tehát a Sándor-palotába:
- Az ukrajnai háború és béke kérdése. Mit képvisel Magyarország és elszigetelt-e a pozíciója? Hogyan lehet jól védeni a kárpátaljai magyarság érdekeit? Milyen helyszíni tapasztalatokat szerzett a határmentén és Kijevben? Hogyan érintette, amikor közösségi médiában közölt álláspontját kormánypárti szavazók támadták? Milyen tapasztalatokat szerzett a visegrádi partnerekkel vagy a B9-csúcson résztvevőkkel?
- Családpolitika és az oktatás fontossága. Biztonságban vannak-e most a jövő generációi, a magyar állam biztosítja-e fejlődésüket? Az államfő felemelheti a szavát például az oktatás érdekében? Tervez-e élni ezzel a lehetőséggel? Milyen megoldási javaslatok lehetnek a helyzet kezelésére? Tizenkét év kétharmados kormányzás után miért nincs politikai akarat az oktatás és az egészségügy – érintetteket is bevonó – átalakítására?
- Alaptörvényből fakadó elnöki kötelezettségek. Hogyan sáfárkodik az állam a vagyonával? Mi kerülhet magánkézbe és mi nem? Fakadnak-e elnöki kötelezettségek, s ha igen, milyenek az Alaptörvényből a közvagyon védelmére? Gyengébb vagy erősebb-e az állam mint a kétezres években?
- Magyarország nemzetközi pozíciója. Hogyan fordulhat elő, hogy 26 tagállam a részleges forrásfelfüggesztésre szavaz a Tanácsban? Mi kell ahhoz, hogy javuljanak az elromlott Brüsszel-Budapest-kapcsolatok? Miért találják meg a helyüket az együttműködésben a hozzánk hasonló múltú, fejlettségű közép-európai országok és mi miért nem? Hogyan változtatta meg a háború az EU-n belüli erőviszonyokat? Elnökként mit tehet a helyzet javításáért?
Az elküldött témaköröket a Sándor-palota nyugtázta, azokkal kapcsolatban kifogás nem érkezett. Így telt el másfél hét. Közben készültünk a múlt hét szerdára kitűzött beszélgetésre, összeállítottuk a pontos kérdéssort is. Amint azonban olvasóink láthatják, a beszélgetésre nem került sor. Két nappal a találkozó előtt ugyanis ismét telefonhívást kaptunk. Immár jóval kellemetlenebbet. Arra kértek ugyanis minket, hogy cseréljük le egyik interjúkészítő kollégánkat, s helyette inkább mást küldjünk. Az indok? A szóbanforgó kolléga állítólag többször „személyében támadta” az államfőt, ezért őt az interjúért felelős munkatárs nem szerette volna a köztársasági elnökhöz engedni.
A fenti indoklással több gond is akadt, messze nem csak az, hogy kollégánk egyébként semmilyen durvaságot nem követett el Novák Katalinnal szemben. Nagyobb probléma, hogy az interjú műfaját nem érti, aki így indokol. Azt ugyanis, hogy az nem magánbeszélgetés, nem teázás vagy sörözgetés haverok között – utóbbiaknak kétségkívül elengedhetetlen feltétele a személyes rokonszenv. Az interjúnak viszont sosem. Az újságíró mindenkor szerkesztőségét és olvasóit képviseli, jól tehát akkor végzi a dolgát, ha magánérzelmeit akkor is az ajtón kívül hagyja interjúszituációban, ha azok kedvezőek az alanyra nézve. Meg akkor is, ha nem azok. Az újságírói szerep is szerep tehát, ahogy a köztársasági elnöké is az. Fontos szerepek, hiszen a köz szolgálatára irányulnak. Köztársaságokban ezekhez éppen ezért szokás ragaszkodni, szokás őket becsben tartani – és megfelelni nekik. A köztársasági elnöknek sem kell szeretnie az újságírót: csupán válaszolnia kell a kérdéseire. Ha az újságíró netán mégsem szerepének megfelelően viselkedik a konkrét interjúhelyzetben, akkor persze az alany bármikor félbeszakíthatja a beszélgetést. Szíve joga. Egy szerkesztőség belső döntését semmibe venni – ahhoz viszont nincsen még neki sem. Eddig az ország legfőbb közjogi méltóságának hatásköre sem terjed (nemhogy hivatali embereié).
Válaszunk tehát rövid volt és kategorikus: a Válasz Online-nál soha, egyetlen alany sem szabhatja meg az interjút készítő személyét. Nincs mazsolázgatás a kollégák között.
Ez ugyanis olyan csúszós lejtő, amelyen aztán már nem lenne megállás. Aki ebbe belemegy, egyúttal elismeri: nem az olvasók képviselete a legfontosabb szempont, külső (személyes, politikai) megfontolások felülírhatják azt. Aki ilyesmibe belemegy, az asszisztál ahhoz, hogy megsértik lapjának integritását. Márpedig nekünk mindenkivel – szemüvegkészítővel, íróval, pásztorral, külföldi politikussal és köztársasági elnökkel – szemben ugyanaz az alapállásunk: nyílt lapokkal játszunk, de nem engedjük magunkat befolyásolni olyan kérdésekben, amelyek kizárólag a mi kompetenciánkba tartoznak.
Mindezt annak tudatában közöltük a Sándor-palotával, hogy tudtuk: ragaszkodásunk alapelveinkhez alighanem az interjú meghiúsulásával jár. Így is történt. Ezért nem olvashat ma a kedves olvasó a Válasz Online-on államfői interjút.
A tanulság? Államfői beszélgetés ugyan nincs, de a lap integritása érintetlen maradt. Azért ez nem olyan rossz üzlet.
Nyitókép: Novák Katalin köztársasági elnök Ankarában, az elnöki palotában tartott sajtótájékoztatón 2023. március 29-én (fotó: AFP/Adem Altan)
A Válasz Online olvasói finanszírozásból működik. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
