Totális bosszú: már a tanárok szólásszabadsága és magánélete is veszélyben forog

Sashegyi Zsófia

| 2023.04.18. | Nagytotál

Miközben sok szó esik arról, hogy a pedagógus-szakszervezetek ismét sztrájkot szerveznek és aláírást gyűjtenek a tömeges tiltakozást kiváltó státusztörvény ellen, kevesen tudják, konkrétan mi mindennel veri ki a biztosítékot a jogszabálytervezet. Amellett, hogy a közalkalmazotti státuszukból kipenderített érintetteket szinte minden szerzett joguktól megfosztaná, ha ebben a formájában fogadják el, az mérföldkő lehet a szólásszabadságot érintő rendszerváltás utáni jogalkotásban is. A törvény hatályba lépésétől ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat, ha a tanárok bírálni merik a közoktatást – akár munkaidőn kívül. Ez azonban csak egy seb a sok közül, amelyet a tanártársadalomnak okozhat a „bosszútörvényként” is emlegetett tervezet. Kisokos pontról pontra.

A közoktatás bírálatát ma nehéz megállni. A kormány ugyanis ahelyett, hogy a tavaly július 29-én benyújott úgynevezett Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Pluszban (EFOP PUSZ) tett vállalásainak megfelelően „a tanári hivatás vonzerejének növelésén” munkálkodott volna, összeállított egy olyan törvénytervezetet, amely majd minden pontjában ront a pedagógusok helyzetén. Nézzük meg, hogy miközben az ellenzéket okolja az uniós pénzek elakadásáért, milyen intézkedésekkel kívánja visszaszerezni a kormány az Európai Bizottság bizalmát, hogy megkapja az oktatás béremelésének fedezetét!

Az EFOP PLUSZ pályázat anyagából világosan kiderül, hogy bár a belpolitikai kommunikációban folyamatosan értetlenséget színlel, a kormány már tavaly nyárra pontosan diagnosztizálta a hazai oktatási rendszer összes sebét. A pályázatban, amellyel az uniós csapok megnyitásának sürgető szükségességét igyekszik igazolni, kerek perec megfogalmazza, hogy:

• „Az egy tanulóra jutó kiadásokat tekintve Magyarország az OECD-átlag alatt van.”
• „A pedagógus-ellátottság tekintetében az egyenetlen területi megoszlás (amely a hátrányosabb régiókat, ennek következtében a hátrányos helyzetű tanulókat súlyosabban érintik), a korfa, valamint a hiányterületek elemzése alapján látható, hogy strukturális kihívásokkal áll szemben a köznevelés.”
• „A magyar pedagógusok relatív kereseti helyzete az alap és középfokú oktatási területen számottevően elmarad az európai átlagtól, ahogyan arra mind a 2019. évi, mind a 2020. évi országjelentés is rámutat.”
• „Idősödik a pedagógusállomány: 2019-ben a tanárok 45 százaléka 50 éves vagy annál idősebb volt.”
• „Az elmaradó pedagógus utánpótlás egyik oka a versenyképes fizetés hiánya: a tanárok kezdő fizetése az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Az elmúlt években megvalósított béremelések ellenére Magyarország egyike annak a négy országnak, ahol jelenleg a legalacsonyabb a jogszabály szerint meghatározott pedagógusbér és a tényleges átlagbér is.”
• „Magyarország a pedagógusbérek életkor szerinti növekedését tekintve azon országok közé tartozik, ahol a teljes százalékos növekedés viszonylag magas, de a növekedés kevésbé releváns a tanári pálya elején és általában jelentős szolgálati időre van szükség a legmagasabb fizetési tartomány eléréséhez (42 év szolgálati idővel átlagosan 84 százalékos béremelkedés érhető el). Ez azt eredményezi, hogy a tanárok gyakran csak rövid ideig kapják meg a lehetséges legmagasabb fizetést, és nem is minden tanárnak sikerül egyáltalán ezt elérnie.”

Tehát mindent, amire a szakszervezetek és a civilek kétségbeesetten próbálják felhívni a döntéshozók figyelmét egy éve, és amely problémák létezését a magyar nyilvánosságban a kormány tagadta: nos, ezeket már rég belefogalmazta a pályázati anyagba, amellyel Brüsszelhez folyamodott. 

Az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásához illeszkedő „új köznevelési stratégia 2021-2030” helyzetértékelése a köznevelés előtt álló legfontosabb kihívások között említi, hogy „a pedagógusok és egyéb segítő személyzet felkészültségének és megbecsültségének további erősítése szükséges a szakember-ellátottság hosszútávú biztosítása érdekében”. Mára egyértelmű, hogy a kormányzat most a március 31-i hatállyal beígért, majd július végére halasztott bérrendezést a státusztörvény elfogadásához akarja kötni, amely, bár így próbálják beállítani, egyáltalán nem szerepelt az Európai Bizottság által állított feltételek között. A törvénytervezet Rétvári Bence államtitkár szerint a tanári hivatás presztízsét lenne hivatott tükrözni. Ennek fényében igencsak meglepő, hogy az Európai Bizottságot a kormány egy olyan státusztörvény bevezetésével kívánja meggyőzni, amely

• újra törvénybe emelné a fegyelmi eljárásokat a pedagógusokkal szemben;
• a próbaidőt 3-4 hónap helyett 6 hónapban maximálná;
• 8-ról 2 hónapra csökkentené a felmentési időt, amellyel a nyugdíjba vonulókat 3 havi illetménytől fosztaná meg;
• röghöz köthetne, a lemondási időt 2-ről 6 hónapra növelve (így ha például egy pedagógus házastársa az ország másik felében kap munkát, a törvény szerint csak fél év múlva követhetné);
• a tankerület ezentúl a munkaszerződésébe foglalttól eltérő iskolába vagy óvodába is küldhetné a pedagógust;
• az eddig heti 32 órában maximált  munkaidőt heti 40 vagy akár 48 órára is feltornázhatóvá tenné (az EU-s átlag 20 óra);
• a továbbképzési kötelezettség korhatárát az eddig 55 évről 60-ra emelné;
• újabb diploma megszerzésére is kötelezhetővé tenné a tanárokat;
• a napi munkaidő maximumát 8-ról 12 órára emelné;
• a heti munkaidőt 40 helyett 48 órában maximálná;
• a helyettesítések száma a korábbi heti 6 helyett akár heti 28 is lehetne;
• elrendelhetővé tenné a vasárnapi munkavégzést;
• a tanár ezután nemcsak továbbképzésre vagy ügyeletre, de bármilyen, az intézmény működési körébe eső feladatra, például szertárrendezésre vagy pakolásra is berendelhető lenne a szabadságáról;
• míg azonos kategóriában most nincs nagy különbség a fizetések között, addig a törvény bevezetése után 2,5-szeres differencia is lehetne;
• tartós helyettesítés esetén 50 százalékkal kevesebb pénz járna a tanárnak, mint eddig;
• a rendkívüli felmentés határidejét a tudomásszerzéstől számított 15. napról egészen a tanév végéig kinyújtaná;
• a nevelőtestülettől elvennék a pedagógiai programról, az éves munkarendről és az SZMSZ-ről való döntés jogát, csupán a házirend kialakításába lenne beleszólásuk;
• lényegében megszüntetné a kötetlen munkaidőt azáltal, hogy az intézményvezető a „szabad felhasználású időben” is előírhatná az intézményben történő munkavégzést;
• leengedné a határozatlan időre kinevezett pedagógusok minimális arányát a tantestületben (több lenne az óraadó, akiket viszont nem lehet beosztani ügyeletre, kirándulásra, múzeumlátogatásra stb.);
• az óraadóknak is szavazati jogot adna (tehát anélkül szavazhatnak meg plusz programokat, hogy vállalniuk kellene az ezzel járó terheket);
• egy órával meghosszabbítaná a délutáni felügyeletet;
• a jubileumi jutalomba ezután csak az aktuális munkakörben eltöltött idő számítana bele (az édesanyák így akár 10 évet is elveszíthetnének);
• az üres állások betöltésére ezután nem kellene pályázatot kiírni;
• gyengítené a szakszervezetek érdekérvényesítő erejét (ha nem lép be minimum a pedagógustársadalom 10 százaléka, ezentúl sem országos, sem fenntartói szinten nem kellene egyeztetni velük);
• sztrájk esetén át lehet csoportosítani, meg lehet szüntetni vagy át lehet vezényelni másik iskolába az osztályt vagy csoportot (tehát méltatlan, oktató munkára alkalmatlan helyre is bezsúfolhatók büntetésképp a gyerekek, így szülő, gyerek, kolléga a sztrájkoló ellen fordítható);
• sztrájknap vagy rendkívüli tanítási szünet pótlására a miniszter akár július 15-ig meghosszabbíthatja a tanévet és az ezekre a napokra eddig járó 200 százalékos munkabér helyett ezután nem járna többé túlmunkadíj;
• egy hónappal meghosszabbítható lenne a tanév;
• aki nem akar az átalakult jogviszony szerint dolgozni és a hatályba lépéstől számított 5 napon belül felmentését kéri, csak egy hónapnyi végkielégítést kapna (akkor is, ha 20 éve közalkalmazott és az eddigi rend szerint 8 havi járna neki);
• a pedagógusok magatartását saját technikai eszközeiken is ellenőrizhetik, a privát laptop, telefon is átvizsgálható lenne;
• képlékeny határok között korlátoznák a pedagógusok szólásszabadságát, még munkaidőn kívül sem lenne szabad negatívan nyilatkozniuk a közoktatásról, nehogy „a köznevelésbe vetett közbizalom” gyengüljön.

A kormány nemcsak a köznevelésbe vetett közbizalom fogalmát rángatja bele a tanárok szólásszabadságát veszélyeztető érvelésébe, de nem átallja azt állítani, hogy ezt a törvényt „a köznevelésben foglalkoztatottak társadalmi megbecsültségét kifejezendő – a köznevelésben foglalkoztatottak jogviszonyának újraszabályozása, tevékenységük anyagi és erkölcsi elismerése, valamint a munkavégzés és a családi élet összeegyeztethetőségének elősegítése érdekében” alkotja. Holott a jelenleg érvényben lévő szabályozás – amely szintén korlátok között tartja a pedagógusok szólásszabadságát – sokkal világosabb helyzetet biztosít.

– A státusztörvény, jelenlegi formájában való elfogadása esetén, elmoshatja azokat a határokat, amelyek a véleménynyilvánítás szabadsága és a munkáltató jó hírnevét vagy jogos gazdasági érdekét sértő megnyilvánulások között a jelenlegi Munka törvénykönyve előírásai alapján egyértelműen megállapíthatóak – mondja Nyitrai Károly ügyvéd, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) jogásza, aki szerint az új jogszabály tágabb keretet biztosít az értelmezés terén azzal, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony céljai közé emeli az Alaptörvény által a diákok számára biztosított, tanszabadságra vonatkozó és művelődéshez fűződő jogot. – A jövőben minden alapelvet és jogot ebből kellene levezetni, így például a pedagógusok nem tanúsíthatnának – még a munkaidőn kívül sem – olyan magatartást, amely ezen alapelvek megvalósulását veszélyeztetik. A probléma pedig az, hogy tulajdonképpen bármire ráfogható, hogy ezek megvalósulását veszélyezteti – fűzi hozzá a szakember.  

– Mindennek valószínűleg majd a törvény alapján később elfogadandó kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, munkáltatói szabályzatok esetében lesz jelentősége, amelyeket most még nem ismerünk, az eddigi gyakorlat alapján azonban feltételezhetjük, hogy sokkal szigorúbb előírásokat fognak tartalmazni, mint amilyenek jelenleg érvényben vannak. Valószínűsíthető például, hogy a sztrájktörvénnyel kapcsolatban jöhet egy, a mostaninál is szigorúbb szabályozás, ahogy az is, hogy a sztrájkon kívüli eszközökkel való tiltakozást még szigorúbban, még gyorsabban, még drasztikusabb eszközökkel fogják megtorolni – magyarázza a jogász.

Afelől pedig, hogy a munkaadó élni fog a lehetőséggel, hogy fegyverként használja a tanárokkal szemben „a diákok számára biztosított, tanszabadságra vonatkozó és művelődéshez fűződő jogot”, nem lehetnek kétségeink. Hiszen már használja is.

Méghozzá a polgári engedetlenkedés miatt kirúgott tanárok ügyében, ahol a felmondásban már okként szerepel a diákok fenti jogainak megsértése. Erről már az elbocsátott tanárokat képviselő Sziklai Tamás, az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület elnökségi tagja beszél nekünk, aki mellékesen megjegyzi: érdekes módon az általa vitt két per esetében – jóllehet két külön alperest képvisel a Külső- és a Belső-Pesti Tankerületi Központból – betűre megegyezik a két felmondás. Mindkettőben visszaköszön ez az érvelés.

– A diákok művelődéshez való jogának sérelmére való hivatkozást tehát tulajdonképpen már a hatályba lépés előtt törvényi szintre emelték – mondja Sziklai. 

A jogász felhívja a figyelmet arra is, hogy a véleménynyilvánításhoz való joghoz, mint második generációs, alkotmányos alapjoghoz szorosan kapcsolódik a sztrájkhoz való jog is, lévén olyan érdekérvényesítési eszköz, amely önmagában véleménynyilvánítási forma.

– A sztrájk szerepe, hogy kavics legyen a cipőben, de erről a kormányzat nem akar tudomást venni. A hozzáállására nagyon jellemző, hogy pont akkor, amikor épp az elégséges szolgáltatások mértékéről tárgyalt a szakszervezetekkel, mint egy nyulat a kalapból, úgy húzta elő a kormányrendeletet, amelyből aztán a sztrájkot kiherélő törvényt megalkotta. Ezt a kormányzati attitűdöt egyértelműen nyomon lehet követni a státusztörvény esetében is, amely még csírájában akarja elfojtani a véleménynyilvánítás lehetőségét. Hasonló módon járt el a munkáltató az általam képviselt tanárokkal is – magyarázza. Sziklai szerint akárhonnan nézzük, a polgári engedetlenség is sztrájk, hiszen munkabeszüntetéssel jár. 

– Azt, hogy ez a sztrájk jogszerű vagy jogellenes volt, nem a munkáltató dönti el, hanem peres eljárásban a munkaügyi bíróság, amelynek döntése alapján aztán a munkáltató vagy kirúgja a munkavállalót vagy más intézkedést alkalmaz. Itt azonban a munkáltató bírói szerepbe helyezte magát, hasonlóan a kormányhoz, amely bírónak gondolva magát a tárgyalási folyamat alatt kitalálta a még elégséges szolgáltatás feltételeit, sajátos módon téve pontot ezzel a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások végére – mondja az ügyvéd. Nyilván nonszensz ez a jogszabályi rendelkezés és egész biztos vagyok abban, hogy az alkotmányosság próbáját sem állja ki. Bár az én benyomásom szerint ez még a legkevésbé aggályos terület a törvénytervezetben – fogalmaz. Egyebek mellett nagyon problematikusnak tartja, hogy a rendkívüli felmondási időt 15 napról a tanév végéig kitolná a jogszabályalkotó, így ha valaki év elején részt vesz egy polgári engedetlenségi akcióban, azt még augusztusban is, látszólag jogszerűen, ki lehetne rúgni, függetlenül attól, hogy addigra a 15 nap sokszorosan letelt. Aggasztónak tartja azt is, hogy a Klebelsberg Központ elkezdhetne visszaélni hatalmával, és az alá tartozó sok száz intézmény sok ezer tanárát tetszés szerint helyezgethetné ide-oda.

– Egy munkajogásznak minden porcikája ágál az olyan szabályozások ellen, mint az átcsoportosíthatóság vagy a döbbenetes, heti 48-ra megemelt óraszám – magyarázza a jogász, aki szerint a státusztörvény célja az, hogy a mozgásterét jogellenesen kibővítve még kényelmesebb pozícióba helyezze a munkáltatói oldalt, miközben a tanárokat teljesen kiszolgáltatottá teszi. 

– Nagyon nagy a kitettség a tanárok között, akik mind nehéz helyzetben vannak. Most nem lehet jó tanácsot adni, hiszen nem láthatjuk előre, hogy arra milyen alattomos kormányzati válasz érkezne – teszi hozzá a jogász. Szerinte egyértelmű, hogy a kormány egyeztetései a szakszervezetekkel csak a kirakatba kellenek, hogy az EU felé igazolni tudja: megtörtént a társadalmi párbeszéd. Érdemben azonban semmit nem emelnek át az érdekképviseleti szervek követeléseiből.

Erre rímelnek a szakszervezetek képviselőinek tapasztalatai is. Ráadásul már e téren is megjelent a kormányzati kommunikációban a státusztörvény szellemisége, hiszen míg Rétvári Bence még társadalmi egyeztetésről beszél, Gulyás Gergely gondolatban már hatályba helyezve a törvényt úgy fogalmazott, bár „nem minősülnek reprezentatívnak, de még így is konstruktív tárgyalásokat folytat” a szakszervezetekkel a Belügyminisztérium. A kormány tehát már most kegyet gyakorol, ha meghallgatja a szakszervezeteket. A véleményüket azonban ugyanúgy figyelmen kívül hagyja, mint azoknak a tanároknak a kiállását, akik jelezték, elhagyják a pályát, ha a státusztörvény ebben a formában a parlament elé kerül.

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke szerint a világon sehol nem kötik a reprezentativitás feltételéhez a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét. Azzal, hogy ezt bevezetné a kormány, szintén a jogállamiság alapvetését, az Európai Bizottság által elvárt szociális párbeszédet csorbítaná. 

– Teljesen szétfoszlott az a reményünk, hogy ebben az évben emelhetik a pedagógusok bérét – mondja lapunknak az alelnök, aki részt vett a múlt szerdai belügyminisztériumi egyeztetésen. 

– Tartunk tőle, hogy a halogatások miatt belecsúszunk az európai parlamenti választási kampány időszakába, a választást megelőző egy évben pedig már tudvalevőleg nemigen hoz nagy horderejű döntéseket az Európai Bizottság. Abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán meg akar-e felelni a kormány a jogállamiság kritériumainak, amelyeket mérföldkőként jelölt meg számára az EB. Ennek ugyanis ellentmond, hogy

bár a kormány ígéretet tett arra, hogy nem fogja szerzett jogaitól megfosztani a munkavállalókat, a státusztörvény tervezete mégis tucatjával tartalmaz ilyeneket.

Minden eszközzel megpróbáljuk szembesíteni az Európai Bizottságot azzal, hogy ha ezt a státusztörvényt megszavaztatja a parlament, azzal a kormány megszegi a neki tett ígéreteit – fogalmazott a szakszervezeti alelnök. Totyik Tamás szerint a jogalkotónak háromféle szándéka rajzolódik ki a törvénytervezetből: minden lehetséges eszközzel el akarja takarni a pedagógushiányt, kivonna a közoktatás rendszeréből minden pénzt, amit még lehet és bizonytalan helyzetben, megfélemlített állapotban akarja tartani a pedagógusokat. 

– Ha ezután egy pedagógus mondjuk polgári engedetlenségi akcióba kezd, egyszerűen áthelyezhetik egy másik intézménybe, akár 90 kilométerrel odébb. Ugyanígy a büntetés eszköze lehet az is, hogy ha valakit elbocsátanak, 24 havi végkielégítéssel a pályáról is eltakarítják. Egy „normális” jogállamban ilyet nem lehet csinálni – véli Totyik Tamás, aki úgy gondolja, az ügyfélkapus kapcsolattartást is azért emelné törvényi rendelkezés szintjére a kormány, hogy az intézményfenntartók dolgát megkönnyítse az esetleges elbocsátások esetén. Így ugyanis nem kell a szemébe nézni a kollégának, amikor az utcára teszik. 

Az alelnök nonszensznek tartja, hogy pályáztatás nélkül akarnak igazgatókat kinevezni, hiszen ennek a közszférában példátlan eljárásnak az eredményeképp a szakmai szempontok helyett a politikai akarat érvényesül majd.

– Az EU egyik alapelvét, a munkaerő unión belüli szabad áramlását sérti, hogy a munkáltató akár 6 hónapig is visszatarthatja munkavállalót, ha felmond, de azzal sem az EU-s sztenderd felé közelítenek, hogy 48 órában maximálnák a heti munkaidőt, hiszen az unióban átlagosan 20 órája van egy tanárnak. Itthon tudunk olyan intézményről, ahol heti 32 órában tanítanak a pedagógusok – fűzi hozzá Totyik Tamás. Szerinte egyértelműen látszik, hogy azoknak az ügyvédeknek, jogi szakértőknek, akik ezeken a jogszabályokon dolgoznak, azon kívül, hogy valamikor általános és középiskolába jártak, semmi közük nincs az oktatási intézményekhez. Azoknak a működésétől teljesen idegen mindaz, amit a státusztörvény tervezetében megfogalmaznak.

– Joggal gyaníthatjuk, hogy nem a minisztériumban készült ez a törvénytervezet, hiszen az egyik alkalmazott egy nyilatkozatban úgy fogalmazott, „még nem olvastuk végig a jogszabályt”. Az, hogy valószínűsíthetően a kormányhoz közel álló ügyvédi irodák végzik ezt a munkát, azt jelzi, hogy nem bíznak a minisztériumi alkalmazottakban

– fogalmaz a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, aki szerint a kormány arra játszik, hogy a beígért béremeléssel eltakarja azokat a csapdákat, amelyeket a státusztörvény és a teljesítményértékelési rendszer állít a pedagógusoknak.

„Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a pedagógus megfigyelése, technikai eszközeinek átvizsgálása lehetőséget nyújtson a gyermekek, családok magánügyeibe való betekintésre is, ami ellen semmiféle jogi garancia nincs” – írja állásfoglalásában a státusztörvény ellen tiltakozó Civil Közoktatási Platform. Nyitrai Károly, a PDSZ jogásza szerint szintén határokat mos el és a pedagógusok mellett a diákok és azok családjának jogait is sértheti a munkavállalók saját számítástechnikai eszközeinek ellenőrzésére feljogosító jogszabály, amely jelentős változást hoz a jelenleg érvényben lévő, az ellenőrzést szabályozó törvényhez képest, amely a személyes tulajdonú eszközökhöz eddig nem engedte hozzáférni a munkaadót.   

– Hogy fog valamit a munkáltató törvényesen úgy ellenőrizni egy privát eszközön, hogy közben ne férjen hozzá a pedagógus személyes adataihoz, amelyekhez semmi köze? – teszi fel a kérdést Nyitrai.

– Eddig az Adatvédelmi Hatóság gyakorlata szerint a munkavállaló által külön mappában tárolt privát adatait semmiképpen sem ellenőrizhette a munkáltató. Erre zéró tolerancia volt. Ez a törvénytervezet most ezeket a határokat is feloldja, hiszen egy privát eszközön a munkavállaló azt tárol, amit akar. Csodálkoznék, ha ezen a jogszabályon nem módosítanának az elfogadása előtt, mert ez így adatvédelmi aggályokat vet fel – teszi hozzá a jogász, aki úgy véli, a státusztörvény mindenképp új irányt tükröz a rendszerváltás utáni törvényalkotásban.   

– A fenti szabályok ugyanakkor, melyek négy paragrafust érintenek, még csak a jéghegy csúcsát jelentik – mondja Nyitrai. A jogász szerint joggal okoz nagy felháborodást a pedagógusok körében, hogy ha nem akarnak az új jogviszonyban dolgozni és a törvény hatálybalépésétől számított 5 napon belül felmondanak, mindössze egy havi végkielégítésre lesznek jogosultak. Felháborító és méltatlan lezárása lenne ez a pályájuknak, hiszen ha valaki adott esetben 20 éve dolgozott az iskolában, annak például nyolchavi végkielégítés járna.

– Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a rövid határidő pont a szóbeli érettségik előtti időszakban jár majd le, amikor a tanárok egészen mással lesznek elfoglalva. Ez is nyilvánvalóan azt célozza, hogy ha lehet, csússzanak le a pedagógusok erről a határidőről, vagy méltányossági okokból álljanak el a lemondástól – mondja a jogász, aki hozzáteszi: jelen állás szerint a pedagógusok akkor járnak a legjobban, ha még a státusztörvény hatálybalépése előtt, rendkívüli lemondással megszüntetik a jogviszonyukat.  

– Nem nagyon tudok olyan pedagógust elképzelni, akinek jelenleg ne tartozna a munkáltató. Akinek ne lennének 96 órán belül elrendelt helyettesítésért ki nem fizetett túlórapénzei, ne lenne napi 2 vagy heti 6-ot meghaladó eseti helyettesítése, amit nem fizettek ki, vagy akinek ne rendeltek volna el olyan helyettesítést, ami nem minősül eseti helyettesítésnek és szintén nem fizették ki. Ha ezt a pedagógus összeszámolja, rendkívüli lemondással megszüntetheti a jogviszonyát és akkor a mostani szabályozás szerint jár neki a kétszeres végkielégítés és még a felmentési időre járó távolléti díj is, ami egy húsz éves, ugyanannál a munkáltatónál eltöltött jogviszony esetében lehet 24 havi illetmény is. Ez elég nagy különbség az egy havihoz képest – magyarázza Nyitrai Károly.

Bár a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO felszólította a magyar kormányt, hogy vonja vissza a sztrájktörvényt és biztosítsa a szociális párbeszédet, úgy tűnik, a magyar állam más forgatókönyv alapján halad előre. Ahogy egy kivételes befolyással bíró kormánytag fogalmazott a közelmúltban egy nem nyilvános fórumon: win-win helyzetként tekinthetnek az oktatásügy jelenlegi helyzetére. Ha jövőre megjön az EU-pénz, az is jó, hiszen választás előtt, egy összegben adhatják oda a felgyűlt tartozást. Ha nem jön a pénz, annak is van a politikai haszna, hiszen okolhatják tovább Brüsszelt: a kormánypárti szavazók nagy része számára ez elég is, a nem kormánypártiak meg nem nagyon számítanak. Márpedig mérések alapján odafönt úgy látják, hogy aktívan tüntetve csak utóbbiak állnak ellen a pedagógusok jogfosztásának.

Figyelembe véve a „bosszútörvény” kitételeit és a tényt, amelyre Totyik Tamás hívja fel a figyelmet – nevezetesen, hogy tömegsportra és élsportra (TAO pénzek nélkül is) többet költ az állam, mint az összes általános iskola működtetésére, az egyházi iskolákat is beleértve – egy dologban nem kételkedhetünk: a kormány számára az oktatás egészen biztosan nem nemzeti ügy.

Nyitókép: résztvevők a magyar közoktatás helyzete miatt rendezett tüntetésen a budapesti Margit hídon 2022. október 5-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt