Ferenc pápa nem fogja érinteni a divatos témákat, mint a papi pedofília vagy a nők pappá szentelése
A pápa sehová sem azért utazik, hogy számonkérje a részegyház híveit és felelőseit. Budapesten sem fog rákérdezni a II. vatikáni zsinat recepciójának állagára, a szinódusi folyamat alakulására, az egyházi és a politikai vezetők közéleti szerepléseire, és különösen nem fogja érinteni azokat a felkapott és divatos témákat, mint a papi pedofília, a nők pappá szentelése vagy a menekültekkel való bánásmód – írja Máté-Tóth András lapunknak küldött vendégcikkében. A valláskutató, teológus egyetemi tanár kísérletet tesz arra, hogy megmondja, ehelyett miről fog beszélni Ferenc pápa jövő heti magyarországi látogatásán.
Sokakban, a Válasz Online-on közölt, a témával foglalkozó páros interjúban is felvetődött a kérdés: vajon miért látogat Ferenc pápa újra Magyarországra? Találgatásokra persze mindig van alkalom, de nem mindig van rájuk szükség. Ahogy az imént idézett cikkből is kiderül: Ferenc pápa most először tesz lelkipásztori látogatást Magyarországon. Tavalyelőtt, az Eucharisztikus Kongresszus világeseményén való részvétele nem volt pápalátogatás, az nem Magyarországnak szólt, hanem az eseménynek. A pápa oda látogat el, ahová az illető ország egyházi és világi méltóságai meghívják, esetünkben elsősorban Erdő Péter bíboros és Veres András a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, valamint a miniszterelnök és a köztársasági elnök. A látogatásokat hivatalosan apostoli utaknak (viaggio apostolico) nevezik, amelyek során Szent Péter utódja, a római pápa, meglátogat egy részegyházat, esetünkben a magyarországi katolikus egyházat. A hangsúly a részegyházzal való találkozáson van, ehhez csatlakozik a világi méltóságokkal való találkozás.
A pápák apostoli útjait, bárhová is vezessenek azok, különböző, gyakran ellentétes várakozások kísérik, melyekben megmutatkoznak az eltérő egyházi és politikai csoportok elvárásai. A pápa személyének varázsa és az esemény lenyűgöző volta általában elmossa ezeket az előzetesen megfogalmazott elvárásokat. A találkozások és médiaesemények átírják a fontosságokat, már nem arról van szó, ki mit várt el, hanem arról, hogy mi történt és mi hangzott el. Az apostoli utak programja és a beszédek is megtalálhatók a Szentszék honlapján, több nyelven. Utólag mindenkinek lehetősége van elolvasni, mi hangzott el. A korábbi utak legfontosabb üzenetei alapján nagy vonalakban körvonalazható tehát, hogy Ferenc pápa milyen hangsúlyokat emel ki magyarországi látogatása során.
A püspököknek talán újra lelkére köti, hogy elsősorban ne a bürokratikus struktúrák adminisztrációjával foglalkozzanak, ne keressék a kiváltságokat és előnyöket, hanem legyenek szolgák. „Szolgák, nem pedig fejedelmek.” Legyen bennük lángoló szenvedély az evangéliumért, ehhez legyenek hűségesek. Így fogalmazott akkor is, amikor az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával találkozott a magyar katolikus püspökökkel. Az evangélium eleven igazság a pápa igehirdetésében és nem egyszer s mindenkorra leszögezett katekizmusigazságok gyűjteménye, amelyet minden változtatástól féltve kell őrizni. Nagyra kell értékelni a múltat, a keresztény elődök lenyűgöző tanúságtételét. Ugyanakkor vigyázni kell a nosztalgiával, a múlthoz való görcsös ragaszkodással, mert az mozdulatlanságba merevít. „Ez az hátrafordulás kísértése” – mondta Kazahsztán püspökeinek 2022. szeptember 15-én.
Szlovákiái apostoli útján Ferenc pápa az állami és társadalmi élet reprezentánsainak mondott beszédében a fiatal köztársaság hányattatott sorsát és számos szenvedését emelte ki, másrészt erőteljes szavakkal buzdított az integrációra, testvéri egységre és összetartásra. 2021-ben, még a pandémia idején aláhúzta, hogy „senki sem izolálhatja magát, sem az egyén, sem a nemzet”. Arra intett, hogy a szlovák társadalom ápolja a „közösség szépségét”, amelyhez türelemre, igyekezetre, bátorságra, elánra és kreativitásra van szükség. De ez az az emberi törekvés, amelyet megáld az ég ura. Paraguayban az állami vezetőknek pedig azt kötötte a lelkére, hogy erősítsék a társadalmi párbeszédet és ne ragadjanak bele a konfliktusokba. „A társadalom minden területén, de különösen a közéletben meg kell erősíteni a párbeszédet, mint a találkozás kultúráján, a tiszteleten és a mások jogos különbségeinek és véleményének elismerésén alapuló közjó előmozdításának preferált eszközét. Nem szabad beleragadnunk a konfliktusokba, az egység mindig felülmúlja a konfliktust. Izgalmas feladat a haza, a nép iránti szeretetben megtisztítani minden olyan nézetet, amely egy adott pártpolitikai vagy ideológiai meggyőződéséből fakad. És ugyanebben a szeretetben kell lennie az ösztönzésnek, hogy napról napra jobban növekedjenek az átlátható cselekvési módok, amelyek hatékonyan küzdenek a korrupció ellen.” (Paraguay 2015. július 10.)
A pápa szinte minden apostoli útja során igyekszik találkozni a fiatalokkal, akikkel a lehetőségekhez képest beszélgetésbe elegyedik. Sem a tudomány, sem a politika képviselőit nem kérdezgeti olyan érdeklődéssel, mint a fiatalokat arról a világról, amelyben élnek és arról, hogy mi zajlik a fejükben és a lelkükben. Athénban görögországi látogatása csúcspontjának nevezte a fiatalokkal való találkozást. A hittel kapcsolatos kétségek és dilemmák elfogadása, a szülők és nagyszülők életének megértő értékelése, az elszenvedett személyes és közösségi traumák kezelése – ezekről a fiatalok által felvetett témákról úgy beszélt a pápa, mint egy bölcs nagyapa, megértéssel és nem kioktatással, elgondolkodva és bíztatva. „Mindig lesznek, akik azt mondják, felejtsétek el az álmaitokat, mert túl nagy rizikó követni őket és úgysem vezetnek sehová. Ezek a hangok a remény gyilkosai, a múlt gyógyíthatatlan nosztalgikusai. Legyetek bátrak, Isten szeret benneteket, csak előre!” (Athén 2021. december 6.)
A pápalátogatások visszatérő eleme a betegekkel, szegényekkel, menekültekkel való találkozás. Ferenc pápa szolgálatának legelső pillanatától kezdve kivételező szeretettel viseltetik azok iránt, akik az „eldobhatósági kultúra” (cultura dello scarto Laudato si’ 16, 20-22, 43; Fratelli tutti 18-20) áldozatai: munkanélküliek, betegek, kirekesztettek, üldözöttek, menekültek. Miközben kifejezi együttérzését, hangsúlyozza Isten irgalmát és odaadó érdeklődését és szeretetét. Miközben szívből kívánja, hogy akik ma szenvednek, holnapra megszabaduljanak a szenvedéstől, párhuzamosan tanítja, hogy az emberi élet és sors minden pillanata értékes, értelmes és alkalmat ad a szeretetre. A pápa a mai világ áldozatainak nem csupán személyes sorsát szemléli együttérző szeretettel, hanem egyben pellengérre állítja azokat a struktúrákat is, melyek fáradhatatlanul termelik az áldozatokat: a fegyver- és emberkereskedelmet, a természet kizsákmányolását, a hatalommal való visszaélés kultúráját stb.
„Sajnos a háborúk és erőszakos konfliktusok során mind az egészségügyi dolgozók, mind a betegek ellátását és kezelését végző intézmények ismételten politikai célpontokká válnak. Egyes helyeken a politikusok még azt is megkockáztatják, hogy a saját javukra manipulálják az egészségügyi ellátást, ezzel korlátozva az egészségügyi rendszer legitim autonómiáját. Valójában senkinek sem használ, ha azokat támadják, akik a társadalom szenvedő tagjait szolgálják.” (A Betegek 28. Világnapján 2020. február 11-én mondott beszéd 4.) A politikai struktúrák nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt rászorulnak azokra az erkölcsi energiákra, melyek „a kirekesztetteknek a közös sorsunk építésében való részvételéből fakadnak”. (Fratelli tutti 169) A pápa társadalmi víziója, amely az evangéliumokra és a zsidó prófétai hagyományokra épít, a szegényeknek és kirekesztetteknek eminens helyet és kulcsfontosságú szerepet biztosít. A társadalom peremén élők a puszta létüknél fogva kritikái és provokációi minden hatalomnak és minden kormányzatnak.
Ferenc pápa 2019 február 3-5 között az Egyesült Arab Emirátusokba látogatott, amelynek során ünnepélyes keretek között a világ népeinek békés együttélését szorgalmazó dokumentumot írt alá Al-Azhar Ahmad Al-Tayyeb imámmal. Ebben kiemelik a tanuláshoz való jogot és foglalkoznak a tudomány helyzetével és felelősségével. Az a lenyűgöző fejlődés, ami a modern civilizációban folyik a tudomány, a technológia az orvoslás, az ipar és a jólét területén, együtt jár az erkölcs hanyatlásával, a szellemi értékek és a felelősségtudat gyöngülésével. Ez pedig növeli az általános frusztrációt, amely extremizmusba és vak fundamentalizmusba torkollik, függőségi struktúrákat hoz létre és kollektív önpusztításhoz vezet. Minden tudományos és technológiai fejlesztés esetén vissza kell nyúlni kelet és nyugat bölcsességi hagyományaihoz és úgy kell cselekedni, hogy az egyetemes emberi jogok ne sérüljenek és minden ember keleten és nyugaton egyaránt emberhez méltó életet élhessen.
A pápalátogatás legkiemelkedőbb eseménye a pápai zárómise, amelyre százezrek látogatnak el. Ezeken Ferenc pápa a napi evangéliumból kiindulva prédikál. Április 30-án, a Kossuth téri szentmisén a János evangéliumból azt a részletet olvassa az egész katolikus egyház, amikor Jézus különbséget tesz a jó pásztor és az idegen között. Előbbi ismeri a juhait és a juhok is ismerik őt, utóbbi csak kihasználja a juhokat, az utóbbi „tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”. (Jn 10, 1-10) Korábbi prédikációiban ehhez az evangéliumi részhez azt fűzte hozzá, hogy milyen nagyszerű érzés Jézushoz, a jó pásztorhoz tartozni. Sajnálatos, hogy a mai vallásosság túlságosan racionális, és háttérbe kerülnek az egyszerű, keresetlen és közvetlen érzések. Akik Jézushoz tartoznak, felismerik a hangját, amely sohasem fenyeget, nem félemlít meg, nem követel lehetetlent, hanem ellenkezőleg, támogatón, gyógyítón és bátorítón szól. (Regina caeli 2017. május 7.)
A jó pásztor életét adja a juhaiért, amint Jézus maga is tette és nyomában számos mártír a magyar történelem során is. Kézenfekvő, hogy Ferenc pápa megemlékezik Apor Vilmos vértanú püspökről és Salkaházi Sáráról, vagy másokról, ismertekről és ismeretlenekről, akik a 20. század megpróbáltatásai idején sokat szenvedtek hitükért. Ma más megpróbáltatások között élnek a keresztények, akiknek lehetősége van visszaemlékezni szüleik, nagyszüleik hitére és hűségére, a magyar történelem igazaira, akik minden gazdasági és politikai körülményben a lelkiismeretükre hallgattak és hitelesen vállaltak felelősséget a rájuk bízottakért.
Ferenc pápa magyarországi látogatásával kapcsolatban számos találgatás és elvárás fogalmazódik meg. Fontos aláhúzni, hogy a pápa sehová sem azért utazik, hogy számonkérje a részegyház híveit és felelőseit. Budapesten sem fog rákérdezni a II. vatikáni zsinat recepciójának állagára, a szinódusi folyamat alakulására, az egyházi és a politikai vezetők közéleti szerepléseire, és különösen nem fogja érinteni azokat a felkapott és divatos témákat, mint a papi pedofília, a nők pappá szentelése vagy a menekültekkel való bánásmód. A pápa azért látogat el valahova, és így Magyarországra is, hogy a legfontosabb keresztény értékek elmélyítésében és követésében erősítse testvéreit. (Lk 22, 32)
Nyitókép: Ferenc pápa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére érkezik a Hősök terére 2021. szeptember 12-én (fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
