Véres üzlet – kiebrudalják a magánlaborokat a közkórházakból
A kormány novemberben kirakja az állami kórházak laboratóriumainak működtetésére szerződött magáncégeket a közintézményekből. Az összes kórházi labor átalakul, mert ősztől egy állami megalabor vizsgálja majd meg a mintákat, a tervezet készítőinek szándéka szerint eltanulva a magáncégek módszereit. Az Orbán-kormány eddigi legkockázatosabb terve során a laborgépek nagy részét is lecserélnék, az összes laboros munkáltatója megváltozna. Az egésztől a költségek 20-30 százalékos lefaragását várják. Szerintünk elszámolják magukat. Közben biztosítottak ezrei menekülnek a fizetős laborokba. De miért? Mert az Orbán-kormány 13 éve a Gyurcsány-módszert alkalmazza.
Furcsa világ a magyar kórházaké. A lakosság az elmúlt években egyre több laboratóriumi vizsgálatot végeztet magánlaborokban, mert az államiakban, önkormányzatiakban hosszú ideig kell várni. Csakhogy az állami laboratóriumban gyakorta ugyanaz a szolgáltató végzi a laborvizsgálatot, amelyik a magánegészségügyben. Három magánpiaci szereplőnek 2019-ben 20 százalékos részesedése volt az állami laborpiacon: a Synlabnak, a Corden International Kft-nek és a ProLabor Kft-nek. Az első kettő ezek közül a magánlaboratóriumi szolgáltatásoknál is élen jár.
Hogyan kerül egy állami kórházba magánszolgáltató? Hasonlóan, mint amikor egy iskola, egy stadion működtetésbe adja a büféjét. A laboratórium is egy különálló, speciális egység, könnyen kiszervezhető. Ráadásul az egészségügyi megszorítások rendre itt kezdődnek:
nem véletlen, hogy a kórházak szabadulnának a gondtól, és az elmúlt 15-20 évben sorban adták ki a laborokat magáncégeknek.
Miért működik valami a fizetős egészségügyben? Miért döccen meg az állami ellátás, akkor is, ha ugyanaz a magáncég áll mindkettő mögött?
Két megfejtés kínálkozik. Az egyik Takács Péter egészségügyi államtitkáré, aki a Válasz Online kérdésére korábban azt felelte: a laboratóriumok működtetése „iszonyatosan pazarló, parciális érdekek mozgatják”, olyan helyen is van labor telepítve, ahol ennek nincs racionális indoka. A szakpolitikus a megoldást abban látja, hogy a kormány visszaveszi az összes állami kórház laborszolgáltatását a magáncégektől, és maga fogja működtetni azokat.
Van egy másik magyarázat is az állami ellátás gondjaira. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK) a járóbetegeket ellátó laboratóriumi kasszába 2008 és 2014 között évente 21-22 milliárd forint jutott. Ugyanerre a célra 2021-ben az állam 24 milliárd forintot költött. Másfél évtized alatt alig nőtt a büdzsé. A laboratóriumi költés igen, csak a pénzt a betegek kényszerből privátban tették bele, saját zsebükből pótolva ki az állami ellátásból hiányzó összeget.
A Válasz Online háttérbeszélgetéseket folytatott kormányzati háttérszereplőkkel, a közfinanszírozott magánlaboratóriumok szakavatott ismerőivel, laborvezetőkkel és orvosokkal. Kérdésekkel kerestük meg az illetékes állami szerveket is. Amit tapasztaltunk: a terület elképesztően elhanyagolt állapotban van. Miközben egy piaci kofa csak hitelesített mérleget használhat, az állami laboratóriumokat jelenleg nem, csupán 2024-től lesz kötelező akkreditáltatni. Nemcsak pénzt nem tettek a működtetésükbe. Noha már tíz év eltelt azóta, hogy az állam elvette az önkormányzatoktól a kórházakat, ez sem volt elegendő arra, hogy például minden leleten ugyanabban a mértékegységben adják meg az eredményeket.
Még a különböző vizsgálatok nevét sem sikerült egységesíteni.
A vércukorvizsgálat helyett szerepelhet glükóz, vc, vagy szérumglükóz vizsgálat is a leleten. Az egységesítéshez persze nem kellene államosítani a magánlaborokat: három szakember két óra alatt kitalálhatná a menetrendet – az egészségügyi tárca pedig azt tehetné, amire szolgál.
Ironikus, hogy miközben a Fidesz számára Gyurcsány Ferenc neve a legfőbb szitokszó, máig a Gyurcsány-kabinet módszertanát alkalmazzák a laborkiadások visszafogására. A módszer abszurdítását legkönnyebben A-beteg és B-beteg példáján mutathatjuk be. A-beteget a hónap elején küldik vért vetetni, az ő vizsgálatáért a biztosító teljes árat fizet. B-betegnek viszont az időszak végén kell műtétre befeküdnie, az ő vizsgálatáért csak a resztlit fizetik ki a szakrendelőnek, a hónapra jutó pénz maradékát elosztva a vizsgálatok számával. 2016-ban például A-beteg 7,5-szor többet ért a biztosítónak, mint B-beteg. A legfrissebb adatunk 2018-as: akkorra már a tízszerest is meghaladta a különbség. Ráadásul az a pillanat egyre hamarabb következik be, amikortól már csak B-betegek várnak vérvételre. 2006-ban a betegek harmada volt B-beteg, 2014-ben már 58 százalékuk. A nagy novemberi laborreform ezen, a legfontosabbon nem változtatna.
Hogyan lehetséges ez, ha mindketten ugyanolyan biztosítottak? Hogyan lehet az egyik pénzhozó, a másik meg pénzvivő páciens? Kevés a pénz, és az állam így ösztönzi takarékoskodásra a rendszer szereplőit. (Szakértő olvasóinknak: A-betegen a teljesítményvolumen-korlát alattit, B-betegen a lebegő-pontértékest értjük.) Utóbbiakat azután gyakrabban lebegtetik el a magánlaborokba, mert az államiban két lábon járó ráfizetésként tekintenek rájuk.
Az egyik legfontosabb hivatalos érv a változások mellett a racionalizálás, ami ráfér a rendszerre. A másik a megtakarítás elérése.
2016-ban a visegrádi négyek közül Magyarországra jutott az egy főre vetített legkisebb laborköltés az OECD adatai szerint: 6 eurót fordítottunk erre, a lengyel adat 7, a szlovák 8, a cseh 14 euró volt. Az Európai Unió 27 tagállamának átlaga 24 euró, hazánkénak a négyszerese volt ebben az időszakban.
2021-ben Magyarország 11 eurót fordított lakosonként laboratóriumi vizsgálatokra (vélhetően azért, mert a lakosság is mélyen a zsebébe nyúlt), a lengyel adat 14, a cseh 25, a szlovák 61 euró. Az EU27 átlaga 40 euró volt. Rendkívüli a lemaradásunk, pedig a háttérbeszélgetéseinkben és a hivatalos kormányközlésekben is visszaköszönő leggyakoribb közös mondat az, hogy a diagnosztika 70 százalékban a laboratóriumi eredményeken alapul.
A mostani változtatást előkészítő javaslat szerint az országban rengeteg a labor, számuk 325-330 lehet (forrásaink szerint ezek zöme csak vérvételi hely), ebből 33 van magántulajdonban, és nagyjából a vizsgálatok 20 százalékát végzi.
Az egészségbiztosító a Válasz Online kérdésére a 33 magánlabor közül 19-et azonosított. A legnagyobb hazai magánszolgáltatók a közkórházakban:
- SYNLAB Hungary Kft
14 telephely
(vidéken például Székesfehérváron, Budapesten a Szent János Kórházban, a Korányi intézetben vagy a Szent Margit Rendelőintézetben) - Corden International Kft.
3 telephely
(vidéken például Tapolcán, a fővárosban a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban) - ProLabor Kft.
2 telephely
(az ország keleti részén).
Valójában magáncég is több szolgál ki közkórházi labort, a piacvezetők is több kórházban vannak jelen, de másutt nincs területi ellátási kötelezettségük, radar alatt repülnek, mert nem az egészségbiztosítóval, hanem közvetlenül a kórházakkal, szakrendelőkkel állnak kapcsolatban.
A helyzetről sokat elárul, hogy a laborok nagyjából ugyanannyi pénzből gazdálkodnak, mint 15 évvel ezelőtt, amikor egy kilogramm kenyér 250-300 forintba került, az eurót 250-260 forintért váltották, és az orvosi bérek is sokkal alacsonyabbak voltak.
Az államtitkár pazarló működésről beszél, miközben a lakosság azzal szembesül: idén azért nőttek meg a sorok a laborokban, mert megváltoztatták a háziorvosok díjazását, arra ösztönzik őket, hogy több beteget küldjenek laborvizsgálatra, mert így magasabb juttatásban részesülnek. A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség azonnal a várakozási idő növekedésére figyelmeztetett, ami
idén a rendelők felében két-háromszorosára nőtt, és immár öthetes várakozási idő is előfordul.
Az új rendszerben nem maradhat magánlaboratórium, így lényegében azokat a cégeket kapcsolják ki, amelyek a centralizálási folyamatot elindították. A kormány ferde szemmel néz a közfinanszírozott magánlaborokra és ennek két oka van:
- A magánlaborosdi vadkapitalista viszonyok között indult.
- A szolgáltatók között nem történt meg az elitcsere, ami a gazdaság több területén 2010 óta zajlik. A tulajdonosok itt zömmel nem a NER emberei.
A laboratóriumi hálózatot már a kilencvenes években csipegetni kezdték a vállalkozók, akik elsőként jöttek rá, hogy a laborautomaták megjelenésével megdőlt az a matematikai alaptétel, hogy 1+1=2.
A vizsgálati költség akkor is ugyanannyi, ha félig töltik meg a gépet, mint amikor telepakolják.
Ha valaki két labort működtet, akkor két félig töltött gép helyett egy tele automatát tud elindítani duplájára emelve a bevételt, de nem növelve a költségeket.
A laborvilágot jól ismerő szakértőnk arról számolt be, milyen elképedve hallgatták annak idején a kórházigazgatók, hogy 50-80 százalékot is kész engedni a díjból. Még így is jól járt a cége, mert csurig tudta tölteni az automatáit, és levinni az egy vizsgálatra jutó költséget. A centralizációból a beteg semmit sem észlelt, mert a vérvétel ugyanott történik. Nem ő, csak a vére, vizeletmintája utazik. A kórházak pedig egy kis pluszhoz jutottak, mert a teljes finanszírozást megkapták az egészségbiztosítótól, de valamennyi így megmaradt belőle – volt miből tömegetni a többi finanszírozási lyukat.
A magáncégek a centralizálással duplán jól jártak, a laborvilág ugyanis kicsit hasonlít a kapszulás kávéfőzőkéhez. Ott az volt az üzleti lelemény, hogy a kávéfőzőgyártók kezdték árulni a kávét is kapszulákba zárva, és úgy árazták be a termékeiket, hogy a hasznot ne a kávéautomaták, hanem a kávé értékesítése adja. Nagyobb forgalomnál a gépet akár ingyen is biztosítják. Ugyanez történik a laboratóriumokban is, csak itt a kapszulát a reagensek helyettesítik. A magáncégek ingyen jutottak hozzá az automatákhoz, cserébe azért, hogy nagy tételben vettek reagenst, és persze, ahogy a kapszulák csak a saját gyártójuk gépével használhatóak, ugyanez a helyzet a laboroknál is.
A magáncégek ügyesebben használták ki ezt a lehetőséget, mint az állami-önkormányzati intézmények. Nagyot lökött a folyamaton, hogy az állam eladta hatósági laboratóriumi hálózatát: 2006-ban értékesítették a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) jogelődjének, az ÁNTSZ-nek a laboratóriumait. A hatóság a 20 és 30 közötti egységéből mindössze négyet-ötöt tartott meg, feleslegesnek ítélve a többit. Létrehozta tehát a saját konkurenciáját.
A mostani történetünk szempontjából sem mellékes, hogy a privatizáció botrányos körülmények között zajlott, az eladással megbízott állami szakértői bizottság egyik tagja rövidesen tulajdonosként tűnt fel a privatizált cégben. Az ügylet az államnak félmilliárd forintba került, de csak 48 millió forint folyt be belőle. (Az eladott hálózat munkavállalóinak végkielégítést kellett fizetni, és ezt az állam magára vállalta.) A laborok az állami tulajdonban napi egymillió forint veszteséget okoztak, de magánkézben már az első évben nyereségessé váltak. (A történetet itt dolgoztuk fel.) A magáncég pedig még abban az évben másfél milliárdért röppentette tovább a 48 millió forintért megvett hálózatot egy nagyvállalkozónak. Így jött létre a magánlaborok országos hálózatának váza.
2006 után a közlaborok kiszervezése még inkább felgyorsult, mivel az egészségügyben brutális megszorítási hullám indult.
Közben a magánlaboros szakma annyira megerősödött, hogy tulajdonosai a nehéz helyzetű közkórházak privatizálásába is belefogtak, ez vezetett végül a becsődölt HospInvest-modellhez. (És a Fidesz egykori jelszavához: „Az egészségügy nem üzlet.”)
Azóta nemcsak az egykori ÁNTSZ-laborok kerültek a brit tulajdonosi hátterű SYNLAB Hungary Kft-hez, de a vállalat az elmúlt években sorban vásárolta fel azokat a kezdetben magyar tulajdonú vállalkozásokat, amelyek a kórházak és szakrendelők laboratóriumait működtették. A kudarcos kórház-működtetéses történetekből ismert Végh József és Kollányi Gábor Prodia és Centrum-Lab Kft-je, vagy Nyíri Viktor nagyvállalkozó Genoid Kft-je is a SYNLAB-világ része lett. Miközben egy-egy cégüket eladták, a magyar vállalkozók azért a piacon maradtak. A Corden International Kft. tulajdonosa, Kern József sokáig egy washingtoni cég mögé bújt, de tavaly májusban előlépett. Kern szintén kipróbálta magát a körmendi és a mezőtúri kórház működtetőjeként, legutóbb a Magyar Nemzet azért támadta élesen, mert a főváros laborteszteket vásárolt a cégétől.
A kormány szemét csípi tehát, hogy ebben a piaci szegmensben tőle független – korábban elsősorban balra bekötött – befektetők uralják a piac egy részét.
2012 óta készülnek rá, hogy kipenderítsék az államosított szektorból a magán-laborműködtetőket. A tervek szerint az összes labort (az egyetemeket és az egyháziakat kivéve) az állami megalabor, hivatalos nevén a Nemzeti Orvoslaboratóriumi Diagnosztikai Nonprofit Kft. (NOLD Nkft.) működtetné.
A laborpiac államosításáról még 2021-ben készült kormányzati előterjesztésben Csomor Flórián laboratóriumi szakértő is közreműködött, aki 24 évig volt egy Kern-cég, a Diagon munkatársa, egy időben kereskedelmi igazgatója. A Liliom-programnak elnevezett projektet Fodor István Széchenyi-díjas villamosmérnök vezeti, aki korábban Tarlós István volt főpolgármester és Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektorának tanácsadója volt. Fodor a Semmelweis Egyetemen ismerkedett meg Vásárhelyi Barna professzorral, a tervezet szakértőjével, akinek egy évtizeddel ezelőtt sikerült centralizálnia az egyetem elaprózott laboratóriumi hálózatát és ezzel jelentős megtakarítást ért el. A mostani elképzelés az akkori tapasztalatokra épít.
A vizsgálati mintákat ősztől kórházakba kell szállítani, csak ott lehet labor, ahol úgynevezett aktív kórház is működik.
(Ápolási otthonokban, rehabilitációs intézményekben nem.) A drágább, speciális vizsgálatokat 11 helyen végzik majd az országban. (Budapesten a Semmelweis Egyetemen, a Honvéd és a Szent János Kórházban). Azt remélik ettől, hogy olcsóbbak és gyorsabbak lesznek, például a kis laborok ezután már nem várják össze hetekig a ritka mintákat, emiatt az eredmények hamarabb elkészülhetnek. (A változás csak a kémiai laborvizsgálatokat érinti, a kórokozók kimutatására épülő mikrobiológiai laborokhoz első lépésben nem nyúlnak).
Az országot öt laborrégióra osztják, amelynek központjai a Szent János Kórház, Győr, Kaposvár, Kecskemét és Miskolc. A kormány tavaly novemberben arról jelentetett meg jogszabályt, hogy az új megalabor már idén március elsején elindul a közfinanszírozott, állami fenntartású fekvőbeteg-intézményeknél, de hiába utasította a belügyminisztert, hogy „valósítsa meg a nemzeti laborhálózat létrehozását”, erre eddig nem került sor.
Szerencsére. Ez ugyanis gigantikus terv, óriási kockázattal: egyetlen rossz vagy megkéső eredmény is emberéletbe kerülhet. A változás nem merül ki abban, hogy a labordolgozók köpenyt cserélnek, amire a kórház neve helyett a megalaboré kerül fel. Minden dolgozónak új munkáltatója lesz, és a gépek döntő többségét is lecserélik a megatender nyertesének készülékeire.
Az új elképzelés szerint ugyanis a laborokat az állami kft működtetné, de a gépek bérlésére és a reagensekre tendert hirdetnének.
Az egész csúszik tehát. Nem csoda: az elmúlt két évben még olyan apróságokat sem tudtak megoldani, mint az elnevezések vagy mértékegységek egységesítése. Az állami rendszer továbbra is képtelen arra, amit egy ingyenes telefonos alkalmazás másodpercek alatt megtesz: idővonalba rendezi az egészségügyi eredményeket. Az egészségügyi adatfelhőbe (EESZT) ugyanis még mindig pdf formátumban kerülnek fel a laborleletek.
Az egészségügyért felelős államtitkár lapunknak azt mondta: a céldátum 2023 novembere, akkortól indulhat a rendszer. A NEAK tájékoztatása szerint most készítik elő az erről szóló tendert.
Az átalakítást azzal indokolják, hogy a magáncégek sokkal hatékonyabban dolgoznak, egy rutin vizsgálatot 0,6-1,5 forint közötti áron készítenek el, míg az államiak 1,98 és 6 forint között. Nem írtuk el: az államosításnak a magáncégek nagyobb hatékonysága a fő indoka.
Forrásaink szerint az állami laborok nemcsak azért drágábbak, mert kevéssé centralizáltak. A sürgős laborvizsgálatok nagy részét ők és nem a magáncégek végzik. Infarktusgyanú esetén a szirénázó mentő megérkezésekor azonnali leletre van szükség, ezt nem lehet centralizálni, a gépnek ott kell lennie, a szakemberekkel együtt a beteg mellett, a legdrágább munkabérű éjszakákon és hétvégeken is. Itt nem nagyon lesz megtakarítás ezután sem.
A vizsgálatokhoz szükséges reagensek azonban tényleg sokkal olcsóbbak lehetnek, ha nagyobb tételben – és korrupció nélkül – sikerülne őket megrendelni. Mondjuk a közbeszerzések eddigi története nem ezt bizonyítja, de a tervezet készítői ebben reménykednek.
Az optimista verzió szerint a kórházi szintű korrupció is csökken az új rendszerrel. Kormányközeli forrásunk szerint a magáncégek a laborvezetőt vagy a gazdasági igazgatót környékezték meg azzal, hogy ingyen letesznek egy gépet, ami akár százmilliókat is kitermelhetett a cégnek. A szám túlzásnak tűnik, de az kétségtelen, hogy a rendszer semmivel sem lett átláthatóbb a kórházak államosítása után, tendereket csak ritkán hirdetnek, a szerződéseket is elvétve teszik nyilvánossá. Az általunk olvasott dokumentumok viszont nem voltak hátrányosak a kórházak számára.
A helyzet éppen az államosítás hírére változott meg: a Válasz Online látott olyan magánszerződést, amelynél a resztlibetegeket (példánkban B-betegként írtuk le őket) a korábbinál sokkal drágábban, a tb-finanszírozás három-négyszereséért vizsgálják meg.
Illúzió viszont 20 milliárd forintos megtakarítást remélni az új rendszertől.
Már a kiindulópont sem pontos: a program készítői 60 milliárd forintra becsülik a teljes laborköltséget, úgy számolva, hogy a kórházak is annyit költenek a betegek vizsgálatára, mint a rendelők. A 2018-as adatok alapján a kórházak azonban sokkal kevesebbet fordítanak erre, mint a szakrendelők, nem 50-50 százalékos az arány, hanem 80-20 százalék. A hétköznapi benyomások is ezt erősítik meg: a kórházba utalt betegeknek gyakran maguknak kell leszervezniük a labort, a kórház kész leletet vár tőlük.
A 60 milliárdba ráadásul mind a négy orvostudományi egyetemet, az összes egyházi intézményt és biokémiai labort is beszámítják, holott ezek most kimaradnak az átalakításból. Ha a kiinduló összeg nem 60 milliárd forint, a megtakarítás sem lehet 20 milliárd. Borul az egész átszervezés gazdasági alapja.
A laborszakmában óriási az izgalom, mert a kávékapszulás hasonlatból levezethetően, ha az ország összes kórházi laborjának reagensszállítását megpályáztatják, akkor az ország laborgépparkjának zömét le kell majd cserélni.
Kormányközeli forrásunk szerint a centralizálás során a négy legnagyobb automata- és reagensszállító világcéget célozzák meg a tenderrel.
Az iparági szakértő azt állítja, ilyen mennyiségű gép üzembehelyezésére, kalibrálására a legnagyobb cégek sincsenek felkészülve. A változáshoz ugyanis szervízmérnökök, applikációs szakemberek egész hadára lenne szükség.
Laborvezető forrásunk is egyetért ezzel: „három-hat hónap mire beállítanak egy új eszközt és betanítják a személyzetet. Nem 87 darab hajszárítót veszünk, amit lecserélünk, az újat bedugjuk a konnektorba és ugyanúgy működik, mint az előző” – érzékeltette a helyzet nehézségét.
Sokan aggályosnak nevezik, hogy az öt évre elnyert tender kikapcsolná a versenyt, és növelné az ország kitettségét. Laborvezetőnk szerint, ha valamelyik cégnél termékhiány áll elő, nem lesz kihez fordulni. Ha pedig gyártási hiba történik, nem lesz kontroll-lehetőség. Forrásaink emlékeztettek rá, hogy egy reagens hibájára például egy magyar edző jött rá, akinek egészséges sportolóitól sorra vonták vissza a versenyengedélyeket.
A tervezet kidolgozói azt állítják, hogy a projektnek nem lesz költségigénye. Tévednek. A kórházaknak ki kell majd tenniük szerződéses szolgáltatóikat, új informatikai rendszert kell kidolgozni, a labordolgozóknak megváltozik a munkáltatója és sokakat végkielégítés is megillethet. A magáncégek is kénytelenek lesznek elküldeni dolgozóik egy részét, mert drámaian visszaesik majd a forgalmuk. „Erre a jelenségre a program eredményeként és nem veszteségként kell tekinteni” – tartalmazza az anyag. Közülük a „legkiválóbbakat” a magán és az állami laborokból is szeretné átvenni az új megalabor.
Az új projekt csúszása már ma is bizonytalanságot okoz a rendszerben. A SYNLAB vezetője a Portfoliónak adott interjújában üzent, hogy az államnak meg kellene egyeznie a cégével az átmenet időszakáról. A rendszer indítása ugyanis csúszik, a lejárt szerződések meghosszabbítására pedig csak késve kapnak engedélyt a kórházak. Márpedig ha egy magáncég összecsomagolná a gépeit, és elhagyná a kórházat az új rendszer indulása előtt, egész térségek egyészségügyi ellátása omolhatna össze.
A SYNLAB 2021-ben a csepeli laborüzemet 140 millió forint állami támogatással fejleszthette, az átadáson ott volt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Németh Szilárd helyi parlamenti képviselő, Fidesz-alelnök is. Úgy tűnt, szent a béke, a miniszter szerint a kormány azért harcolt, hogy a brit hátterű cég Közép-Kelet-Európa legnagyobb laborüzemét a fővárosban építse meg. Most már másért. Ha a kormányzat nem változtat a tervein, akkor ezt a céget is kiteszik a közkórházakból.
A költségek csökkentését nem pusztán a visszaállamosítás, a centralizáció, hanem a felesleges vizsgálatok számának korlátozása is szolgálná. A kormányzati anyag készítői ezt úgy képzelik, hogy ne kérhessen bármelyik orvos bármilyen vizsgálatot. Magyarán,
ha speciális laborra lesz szükség, akkor a betegnek esetleg egy másik orvoshoz is el kell mennie beutalót kérni.
Ez megint lassítja a gyógyulást a várakozási idők összeadódása miatt, és a magánba tereli a betegeket.
A nagy kormányzati terv megvalósulását sokan megérzik majd, főként ott, ahol eddig magáncégek működtek. A korábban említetteken kívül a váciak, a budai Kútvölgyi Kórház betegei, a kistarcsaiak, a Fejér megyeiek, Ajka vagy Gyöngyös lakói, ahol eddig magánszolgáltató nyújtotta a kórházi szolgáltatást, és a szakrendelők jelentős része, ahol szintén ez volt a helyzet.
Akárhogy is lesz, a kormány kiteszi az állami kórházakból a magánszolgáltatókat, köztük a NER világába nem illeszthető magyar cégeket is. Boncz Imre, a Pécsi Tudományegyetem professzora mutatta ki, hogy 2011-ben a magáncégek részesedése az egészségbiztosító gyógyító-megelőző kasszájából 32 százalékos volt, 2020-ra ez 21 százalékra esett vissza. A kórházak aktív ellátására 17 százalék jutott, 2020-ban 1 százalék volt ez az arány.
A Liliom-projekt előnye, hogy végre hozzányúl a kaotikus laboratóriumi helyzethez, de a legfontosabbról kevés szó esik benne. Az állami egészségügy az elmúlt 15 évben naggyá tette a magán-egészségügyet, a fizetős magánlaborokat. Most ugyan a magánlaborokat kiszorítják a közkórházi piacról, de közben biztosítottak tömegeit irányítják hozzájuk fizetős betegként. Egyszerűen azért, mert az állami egészségügy képtelen időben ellátni őket…
Nyitókép: Sejtmagszuszpenziót állít elő a molekuláris genetikai laboratórium munkatársa a Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Szent László telephelyén 2023. február 14-én (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
