„Pincébe kellene zárni a magyar pártvezetőket” – Csáky Pál Szlovákia új kormányfőjéről, kisebbségpolitikáról
„Aligha tudja megmutatni, mit tud, mert nincs parlamenti támogatottsága” – mondja Csáky Pál Ódor Lajosról, aki tegnapi eskütétele után Szlovákia miniszterelnöke lett. Az egykori miniszterelnök-helyettes szerint az új, szakértői kabinetet vezető kormányfő ugyan vállalja magyar identitását, de kisebbségi témákban soha nem nyilvánult meg és várhatóan nem is fog. A szeptemberi előrehozott választások nagy esélyese a nacionalista Robert Fico; a magyar kormánysajtóban őt dicsérő cikkeket felvidékiként Csáky Pál kényelmetlen érzéssel olvassa. Szerinte ugyanis a világ sem Fico-ügyben, se más témában nem arra megy, mint amit Budapesten kitalálnak. „A Fidesz kilépése a Néppártból egyike volt a magyar önáltatásoknak, márpedig ezek mindig megbosszulják magukat” – mondja az egykori néppárti európai parlamenti képviselő. Szerinte a határontúli magyaroknak az ukrajnai orosz agresszió nagyon rosszat tett, ugyanis az európai államok gyanakvóbbak lettek a kisebbségi jogvédelemmel szemben. Nagyinterjú.
– Szlovákia mindmáig egyetlen magyar miniszterelnök-helyettese örül az első magyar miniszterelnöknek?
– Vegyesek az érzéseim. Ódor Lajost hosszú évek óta ismerem, pályája kezdetén, a második Dzurinda-kormány idején megszavaztam, hogy bizonyos posztokra kerüljön, jó szakembernek tartom. Ugyanakkor ilyen kaotikus helyzetben a szlovák miniszterelnöki posztot de facto két hónap aktív időtartamra elvállalni kamikáze-akcióval egyenértékű. Szeptemberben már választások lesznek, nyáron pedig a parlament nem ülésezik. A probléma második része, hogy ezt a kabinetet mindenki Zuzana Čaputová köztársasági elnök bábkormányának tartja. Az új és a régi ellenzék részéről minden kritika, ami az elnök személyével kapcsolatos, Ódor Lajosra is záporozik majd. Aligha tudja megmutatni, mit tud, mert nincs parlamenti támogatottsága.
– Ódor Lajos magyar iskolákban tanult, ugyanakkor teljes pályáját a szlovák pénzügyi szférában végezte. Vállalja magyarságát?
– Igen, de magyar ügyekben soha nem volt aktív. A magyar nemzeti politikától mindig távol tartotta magát, legközelebb a szlovák liberálisokhoz és Čaputová elnökasszony Progresszív Szlovákiáért pártjához áll. Közgazdászként kiváló, de neki most egy politikailag tapasztalatlan emberekből álló, parlamenti támogatottsággal nem rendelkező kormány élén kell majd egyensúlyoznia, nehéz helyzetben.
– Tehát ne is várjunk tőle kiállást például a Beneš-dekrétumok ügyében?
– Kizártnak tartom a fellépést a témában. Nem is lesz rá ideje, hiszen alapvetően a pénzügyi helyzet stabilizálására kell majd törekednie. Kormányprogramját minden valószínűség szerint leszavazzák majd a parlamentben, ennek hiányában kell manővereznie. Össze kell állítania az ország jövő évi költségvetését is.
– Akkor kérdezzük „Kesma-magyarul”: egy CEU-n kiképzett sorosista álmagyar lett Szlovákia kormányfője?
– A magyarországi látásmódot értem, de tőlem távol áll, az embereket nem lövészárok-mentalitás alapján próbálom megítélni. Külhoni magyarként, obsitos politikusként sajnálattal kell megállapítom, hogy a társadalom szétszakítottsága rettenetesen sok energiát von el Magyarországtól és az egész nemzet számára káros. Belülről ez talán nem is látható, mert szinte természetessé vált az elmúlt tizenpár év alatt, de jó lenne meghaladni, miközben tudom, hogy ez nem reális. Kétségtelen: Ódor Lajosnak határozott politikai értékrendje van. Ha később meg is jelenik a politikában, biztos, hogy nem a magyar pártban, hanem Čaputová liberális-progresszív formációjában vállal majd szerepet.
– Robert Fico 2018-ben megbukott a korrupcióellenes tömegtüntetések miatt. Most meg arról szólnak a hírek, hogy pártja vezeti a közvéleménykutatásokat és elsőként futhat be az őszi előrehozott választásokon. Mi történik Szlovákiában?
– Ez egy nagyon fájdalmas történet, nemcsak nekem, hanem minden normálisan gondolkodó szlovákiai polgárnak. Röviden és tömören: Szlovákiában ma politikai káosz uralkodik. Problémánk alapja, hogy sajnos a szlovákiai társadalom még nem termelte ki a politikai torzulásokkal szembeni védekező mechanizmusokat. 2016-ban Robert Fico Smerje, a Szlovák Nemzeti Párt és a szlovák–magyar vegyespárt, a Híd-Most koalíciója jutott hatalomra. Kormányzásuk alatt a legfelsőbb bíróság bíráitól az ügyészségen és az alvilággal kapcsolatot tartó vállalkozókon át a kormánypártok egyes politikusaiig terjedő korrupciós lánc épült ki. Végül 2018-ban Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya meggyilkolása után tömegtüntetések robbantak ki, amelyek elsodorták a maffiotikus kormányzást, Robert Fico is kénytelen volt távozni; utána a mostani felmérésekben második helyen álló Hlas vezetője, Peter Pellegrini kormányzott.
Kiderült, hogy a rendszer velejéig korrupt, le kellett mondani egy alkotmánybírónak, több bírónak, két országos rendőrfőkapitánynak; egyikük öngyilkos lett a börtönben.
Eljárások indultak vállalkozók ellen, olyan ellen is, aki részese volt Jan Kuciak meggyilkoltatásának. Mély társadalmi fölháborodás követte a bűntényt, a reakciókból még a művészek is kivették részüket. Emlékszem, 2020-ban, a választások idején bemutattak egy Disznó című filmet, amely vizuálisan az emberek elé tárta ezt a hihetetlenül romlott világot. Ott voltam a pozsonyi bemutatón, döbbenetes élmény volt, amikor a vetítés végén az emberek hosszú ideig csendben ültek a helyükön és próbálták megemészteni a látottakat.
– Az akkori megrendülést látva különösen érthetetlen Fico mostani népszerűsége.
– Attól tartok, hogy ez a politikai kétségbeesés megnyilvánulása bizonyos rétegeknél. A helyzet 2020-ban egy teljesen tapasztalatlan csapatot repített a hatalomba, amely dilettantizmusával és cinizmusával eltaszította magától támogatói nagy részét. Tanulságos volt, amikor a választások után Igor Matovič frissen megválasztott miniszterelnök egy zártkörű beszélgetésen a fülem hallatára elismerte: túlnyerte magát és parlamenti képviselőinek felét nem is ismerte személyesen. Nem akarom őket bántani, de soha ilyen találóan nem neveztek el pártot: Egyszerű Emberek. Némi mentségükül szolgál, hogy rájuk zúdult a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború, amit még profiknak sem lett volna egyszerű kezelni. Egy dolog álljon itt a dicséretükre: Robert Ficótól eltérően hagyták dolgozni az igazságszolgáltatást, ezért ülhetnek a hűvösön prominens emberek. 2020-ban a szlovák rendőrség vezetését teljesen megújították, a főkapitány a vegyes családból származó, magyarul tökéletesen beszélő Hamran István lett. Két helyettese is magyar gyökerű. Nehéz körülmények között tették a dolgukat, a titkosszolgálat például lehallgatta a bizonyos politikai ügyekben nyomozó rendőröket. Mindennel együtt úgy gondolom, hogy tisztább a szlovákiai közélet, mint 2020-ban, de az akkor hatalomra került kormány ügyetlensége, a pártok veszekedése miatt valóban komoly esély van arra, hogy Robert Fico megnyeri a választást. Bizonytalan ugyanakkor, hogy képes lesz-e kormányt alakítani. Emlékezhetünk: 1998-ban Vladimir Mečiar megnyerte a választást, de mivel senki nem volt hajlandó vele koalícióra lépni, ellenzékbe szorult. Így lett miniszterelnök Mikulaš Dzurinda. Ugyanez történt 2002-ben Robert Ficóval, s lehetett másodszor is kormányfő Dzurinda.
– Robert Fico az egyetlen a szlovák közéletben, aki a magyar kormányhoz hasonlóan kifejezetten kritikus Ukrajnával és élesen bírálja az Európai Uniót. Ez a kampány része vagy esetleges hatalomrakerülése után is így politizál majd?
– Robert Fico profi manipulátor. Mindig azt mondja, ami az adott pillanatban az érdekeinek megfelel. Személyiségét jól jelzi, hogy körülbelül két hónappal ezelőtt egy délelőtti sajtótájékoztatón kígyót-békát kiabált Ukrajnára, majd délután az uniós nagyköveteknek zárt ajtó mögött azt mondta, támogatja az állam EU-tagságát. Ha netán elfoglalhatja majd a miniszterelnöki széket, a Meloni-stratégiát követi majd: középre húz és megpróbál Nyugat felé mosolygós képet eladni. Mivel azonban a szlovák politika 80 százaléka mindent megtesz majd, hogy megakadályozza hatalomra kerülését, pártja népszerűsége ellenére kérdéses a miniszterelnöksége.
– Felvidéki magyarként milyen érzés, hogy a magyarországi állami sajtó Robert Ficónak szurkol? Hiszen 2006 után az ő miniszterelnöksége idején hurcolták meg Malina Hedviget, gátolták az anyanyelvhasználatot, hoztak kettős állampolgárságot tiltó törvényt, verték meg a DAC szurkolóit és akadályozták meg Sólyom László belépését az országba.
– Kényelmetlen érzés olvasni ezeket a cikkeket. Külhoni magyarként nagyon furcsállom. Magyarországot mintha időnként megtámadná egy vírus. Ez a vírus politikai elemzőknek, politikusoknak azt sugallja, ha öten-tízen leülnek és megvitatják, merre kell mennie a világnak, akkor a világ arra fog menni – Fico-ügyben, de más témában is. Ha megnézem a huszadik századot, az esetek 98 százalékában a világ nem arra ment, amerre Budapestről irányt akartak neki szabni. Ebből a politikából nagyon rossz helyzetek, sőt tragédiák fakadtak. A nyelvi elszigeteltség fölé kellene emelkedni és megnézni, mi zajlik a külvilágban. Az öncélú „csak azért is szembe megyek a világgal”-felfogás megbosszulhatja magát. Visszautalhatok az első világháború előtt időszak köldöknézésére, az 1918-as téblábolásra, ami részint Trianonhoz vezetett.
Vagy 1941-re, amikor a világ akkori öt legerősebb hatalma közül háromnak (az Egyesült Királyságnak, az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak) mi üzentünk hadat.
A viccet idézve: nem bátor az a ló, csak vak. Ez a mostani helyzet sem Magyarországnak, sem a külhoni magyaroknak nem jó.
– Rég hallottunk határontúli magyar politikustól a kormányzattal kapcsolatban ilyen éles bírálatot…
– Nem nevesítek senkit, az egész magyar közéletnek címzem észrevételeimet, mert úgy gondolom, több felelős személyiségre kellene alapozni. Zsákutca, ha egyetlen emberre épül egy rendszer, amiképpen az is zsákutca, ha az ezzel szemben megfogalmazott alternatíva is kizárólagosságban gondolkozik. A személyes érdekek mindig szétzilálják a politikát. Ha a szlovák politika kaotikus, a szlovákiai magyar politika sajnos még inkább, amelyet teljesen széttrancsíroznak az egyéni ambíciók.
– A kilencvenes évek elején éles személyes ellentétek szabdalták a szlovákiai magyar politikát, ez világosan kiderül A penge élén című önéletírásából. 1998-ra az addig egymással versengő három magyar párt mégis összefogott és tartották is magukat a megállapodásokhoz. Ma viszont a magyar pártokat tömörítő Szövetségen belül éles harcok dúlnak, kérdéses, hogy megugorja-e az ötszázalékos küszöböt.
– A Magyar Koalíció Pártját 1998-ban olyan politikusok hozták össze, akik a kommunista diktatúrában és kilencvenes évek mečiarizmusában szocializálódtak. Tudtuk, hogy nem harcolhatunk egymás ellen, tolerálnunk kell a másikat. Azon azért sokszor elgondolkodtam, mi történt volna, ha rögtön a pártegyesítés után, 1998-ban nem kerülünk kormányra. Nagyon féltünk, hogy megbukunk, ezért erősen odafigyeltünk minden lépésünkre. Nélkülözhetetlen a politikai intelligencia is, be kell látni, hogy nem attól leszünk erősebbek, ha a másikat mindenáron lenyomjuk. Az a tény, hogy a platformok egymással szemben próbálják meghatározni magukat és az elmúlt tizenkét év politikai meccseit próbálják lejátszani a Szövetségen belül, kifejezetten káros.
| Csáky Pál a kommunizmus bukása előtt mérnökként dolgozott, 1990-ben lett parlamenti képviselő. 1992 és 1998 között a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti frakcióját vezette, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) 1998-as kormányra kerülése emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettesként dolgozott Mikuláš Dzurinda jobbközép kormányában. Az újrázást követően, 2002 és 2006 között uniós csatlakozásáért és kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes volt. 2007-ben az MKP elnökének választották, amely pozícióról 2010-ben, a párt pozsonyi parlamentből való kiesését követően mondott le. 2014 és 2019 között európai parlamenti képviselőként dolgozott az Európai Néppárt frakciójának tagjaként. |
– Önnek is van felelőssége a felvidéki magyar politika szétaprózottságában. Elnöksége idején, 2009-ben lépett ki az MKP-ból Bugár Béla és köre, akkor hozták létre a Most-Hidat.
– A történet azért ennél bonyolultabb! A 2009-es pártszakadás lényege az volt, hogy nem engedtem lopni azokat, akik addig ahhoz hozzá voltak szokva az MKP-ben. 2006-ra nyilvánvalóvá vált, hogy pártunk mögött is kialakult egy gazdasági lobbi, amely benne volt a tisztátalan játékokban. Már ebben az időben kialakult a bizalmatlanság Bugár Bélával szemben. Ekkor még nem tudtuk, hogy létezik a Gorilla-dosszié, amely a szlovák politika meg az üzleti élet összefonódását, a korrupciót dokumentálta és 2011-ben került napvilágra. Az általam vezetett MKP-ból egyetlen vezető sem volt benne, a Bugár-féle Most-Hídból öten-hatan is. Ha Szlovákia működő jogállam lenne, ex-kollégáim egy része börtönben ülne. Ez a feszültség vetette szét az addig egységes MKP-t. A belső konfliktushoz járult egy nagyon szerencsétlen politikai időzítés: a szlovákiai országgyűlési kampány hajrájában fogadta el a magyar Országgyűlés 2010-ben az egyszerűsített honosításról szóló törvényt. Hiába kértem én is, Duray Miklós is a döntés elhalasztását. Megjelent a suttogó propaganda: elmentem kampányolni Kelet-Szlovákiába, egy idős asszony aggódva kérdezte, tényleg nem kap-e majd nyugdíjat, ha felveszi a magyar állampolgárságot. De ugyanez volt a téma Gömörben és még sok helyütt másutt. Ennek a zavarnak biztosan volt szerepe abban, hogy akkor az MKP kiesett a parlamentből.
– A Szövetség ősszel bejut a parlamentbe?
– Sok mindent elkövetnek, hogy ne jussanak be. Be kellene fejezni a cirkuszt. Mondtam is politikuskollégáimnak, hogy a pártszékházban van egy pince, amit még az én időmben hangszigeteltek és tettek lehallgatásbiztossá. Lehet tárgyalni és dühöngeni is nyugodtan: na, oda kellene bezárni a vezetőket és csak akkor kiengedni őket, miután megállapodtak! Alapvető hiba játszani az emberek bizalmával, mert azt nehéz megszerezni, de könnyű eljátszani.
– Európai parlamenti képviselőként egyik legfontosabb témája a kisebbségvédelem volt. A részint az orosz kisebbségre hivatkozó ukrajnai orosz agresszió miatt könnyebb felhozni a témát, mert mindenki számára világossá vált az ügy fontossága? Vagy nehezebb, mert az európai államok minden jogvédelmi lépés mögött revansizmust szimatolnak?
– Attól tartok, utóbbi. Az orosz támadás nagyon rosszat tett nekünk. Hasonló a helyzet, mint a második világháború után, amikor az őshonos kisebbségek védelmét azzal söpörték le az asztalról, hogy Hitler a csehországi és lengyelországi németek sérelmeire hivatkozva indította el háborúját. Azt látom, hogy több mint száz évvel Trianon után útkereszteződéshez érkeztünk. Látom a lelki elfáradást a külhoni magyar közösségekben. Már sokadik generáció hallja, hogy holnap jobb lesz, s ez nem mindig vonzó a többség számára. Látjuk például, hogy Klaus Iohannis román köztársasági elnök még kompenzálni is igyekszik szász származását. Hasonlót érzek Ódor úr esetében is, aki nevét is szlovákosan használja. Problémáinkat fokozza a schengeni rendszer: meggyőződéses európai voltam, vagyok, leszek, de álmomban nem gondoltam volna, hogy uniós tagságunk ilyen módon elszívja Szlovákiából a tehetséges fiatalokat, köztük a magyarokat. Ez az aktív réteg nagyon hiányzik. Így nehéz itthon jogokért küzdeni.
– Az Európai Parlament az ön kezdeményezésére 2018-ban az etnikai kisebbségekről szóló úttörő határozatot fogadott el, amelyben szó esik az LMBTQ-közösségről is. Ez a jövő? Az őshonos nemzetiségek keveseket érdeklő témáját rákötjük a Nyugaton jobban érthető szexuális kisebbségek kampányára?
– Nem rákötjük: szövetségeseket keresünk. Nekem nagyon fontos volt, hogy a határozatot mindenki megszavazza, ezért kellett benne a szöveg nagyjából hat százalékát kitevő rész a szexuális kisebbségekről. Mai napig helyesnek gondolom, hogy így történt. Mert így először születhetett meg az őshonos kisebbségek jogairól szóló olyan határozat, amelyet minden tagállam kormánya és parlamentje megkapott, s amelynek betartását a Parlament, illetve a Bizottság ellenőrizni is fogja.
– Mi a véleménye arról, hogy a magyar kormány új ideológiai szövetségesei – a spanyol Vox, a francia RN, az olasz Salvini Ligája, a német AfD – mereven kisebbségellenesek? Például a határontúli magyarok jogait növelő európai polgári kezdeményezés, a Minority Safe Pack ellen szavaztak az Európai Parlamentben.
– Beszéltünk már arról, hogy nem jó mindig mindenkivel szembemenni. A Fidesz Európai Néppártból való kilépése hiba volt. Például azért, mert az Európai Tanács ülése előtt mindig összejönnek az adott pártcsaládhoz tartozó állam- és kormányfők, korábban tehát Orbán Viktor ott ült Angela Merkel mellett a néppárti vezetők tanácskozásán. Ez a befolyásolási lehetőség mára megszűnt. A Fidesz azt a hibát követte el, mint a britek a brexittel: nem elmenni kell, hanem bent kell többséget szerezni. Szerintem lett volna erre esély, csak hiányzott a türelem. Szóval a Néppárt elhagyása a magyar érdekérvényesítés szempontjából is hiba volt. Látjuk, hogy most Magyarországgal packáznak és nem jó ez az országgal kapcsolatban Nyugaton kialakult pszichózis. A másik dolog: a komoly pártcsaládokon kívül nem nagyon van alternatíva. Léteznek euroszkeptikus pártok, ők legfeljebb a kritikában értenek egyet, de konstruktív javaslataik nemigen vannak. A nemzeti gödrök ugyanis teljesen felszabják világlátásukat. A Néppártból való kilépés sajnos megint egyike volt a magyar önáltatásoknak. Márpedig ezek mindig megbosszulják magukat.
Nyitókép: Andrónyi Tamás
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
