Állami Könyvterjesztő Vállalat újratöltve – a Libri útja pártállamtól pártállamig
A Libri MCC-hez kerülésével a legnagyobb magyar könyvkereskedelmi cég befutotta a teljes pályát: harminc évvel a rendszerváltás után ismét pártállami felügyelet alatt áll, akárcsak elődje, az Állami Könyvterjesztő Vállalat. Az egyetemek és a kutatóintézetek elfoglalása után a NER a szellemi élet újabb fontos területét vonta ellenőrzése alá. A hatalom emberei szokás szerint önkorlátozást ígérnek, de a mód, ahogyan a Librit az eddigi magántulajdonostól megszerezték, pont az ellenkezőjét ígéri. Elemzés és háttér.
„A Librinek minden piaci igényt ki kell szolgálnia, tehát, ha valaki bemegy könyvet vásárolni, a keresett könyvet megtalálhatja.” E szavakkal igyekezett megnyugtatni az aggódókat Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) főigazgatója az Inforádiónak adott interjúban egy nappal azután, hogy megjelent a dermesztő hír: a kormány szellemi holdudvarának elitképző intézménye egy elit bécsi magánegyetem megvásárlása után a legnagyobb magyar könyves vállalatot, a Libri csoportot is megszerezte. Míg az előbbi az itthoni hétköznapokat nem befolyásolja, legfeljebb arra bizonyíték, hogy az állam által körülbelül 500 milliárdos vagyonnal feltőkésített MCC szinte bármit megengedhet magának anyagilag,
a Libri megvásárlása mindenkit érint, aki könyvet olvas és vásárol.
Különösen súlyosan érinti azokat, akik maguk is részt vesznek a könyvek előállításában, szövegek gondozásában, például szerzőként, szerkesztőként, szaklektorként vagy fordítóként. A magyar értelmiség jelentős része a Librivel nem kizárólag olvasóként volt kapcsolatban; e sorok szerzője például több mint húsz éve végez kisebb-nagyobb munkákat ma már libris kiadóknak. A hatalom a cég megvásárlásával ismét egy nagy lépést tett afelé, hogy a szellemi élet minden lényeges területét a NER ellenőrzése alá vonja. Az egyetemek és a kutatóintézetek elfoglalása után a legnagyobb könyves vállalkozás is elesett – ezzel újabb területen válik lehetetlenné az egyre terjeszkedő pártállamtól független, önálló létezés.
A Libri az elmúlt évtizedben domináns szerepbe került a hazai könyvpiacon, a terjesztésben a részesedése 50 százalék körüli, huszonhárom bolttal rendelkezik a fővárosban és további harminchárommal vidéken. Ez a bolthálózat nemcsak négyzetméterre a legnagyobb Magyarországon, hanem abból a szempontból is a legértékesebb, hogy csupa modern, jó elhelyezkedésű üzletből áll, amelyek jellemzően a bevásárlóközpontokban találhatók – érdemben könyvet eladni ugyanis ma már csak a plázákban lehet. Ez a kivételes piaci helyzet az Alexandra-hálózat 2017-es összeomlásával állt elő, ami egy csapásra eltüntette a Libri legnagyobb vetélytársát.
A Libri nélkül magyar könyv egyszerűen nem juthat el az olvasókhoz, a többi terjesztési csatorna – a Lírát leszámítva – marginális.
A Libri profiljában a bolti terjesztés a legfontosabb, de a cégcsoport nagyon erős pozíciókkal rendelkezik az internetes könyvárusításban is, hiszen a legjelentősebb online webshop, a Bookline szintén a Librié a két cég 2013-as összeolvadása óta. A Libri emellett a könyvkiadásban is jelen van, saját kiadóját 2011-ben alapította, és az elmúlt évtizedben több nagy múltú, tekintélyes könyvkiadót megvásárolt. Az így létrejött kiadói csoporthoz tartozik a Helikon, a Jelenkor, a Kolibri és a Park Könyvkiadó.
Olyan könyves mamutcég ez, amely egyedül az egykori Állami Könyvterjesztő Vállalathoz mérhető. Ahhoz a céghez, amelynek romjain a Libri a rendszerváltás után létrejött, és amivé a mostani MCC-vásárlással tulajdonképpen visszaalakult. Hiszen az MCC valójában maga a magyar állam, bár abban a kiszervezett formában, ahogyan a NER jelenlegi szakaszában a hatalom gyakorlói az államot működtetni szeretik. Korábban perverz privatizációnak neveztük azt a gyakorlatot, amellyel a kormány a nemzeti vagyon egyre jelentősebb részét kiszervezi pártkáderek ellenőrzése alatt álló, de formailag önálló párhuzamos struktúrákba. Ilyen volt az egyetemek nagy többségének alapítványi modellváltása, de hasonló folyamatok figyelhetők meg a bankszektorban, az energetikában és a telekommunikációban is. Az MCC az elmúlt években felfoghatatlan méretű vagyonhoz jutott az állam jóvoltából:
- egy 2020-ban elfogadott törvénnyel megkapta a Mol és a Richter-részvények 10-10 százalékát, körülbelül 300 milliárd forint értékben;
- még ugyanabban az évben jelentős ingatlanvagyonhoz jutott;
- valamint 100 milliárd forinthoz jutott a gazdaságvédelmi alapból.
Az MCC hivatalosan vállalt fő hivatása, a tehetséggondozás állami feladat lenne, és a szervezet egykor közvagyonnak számító forrásokból létezik, de a felsőoktatáshoz hasonlóan alapítványi formában működtetik, miközben ténylegesen a tevékenysége jelentős része pártcélokat szolgál. Az MCC valójában a Fidesz pártalapítványa és káderképzője, amelynek egyik fő feladata a NER ideológiai hátországának építése bel- és külföldön. Kuratóriumi elnöke, Orbán Balázs a miniszterelnök politikai igazgatója, vagyis egyértelműen politikus.
Ennek a szervezetnek kellene most elhinni, hogy a Librit politikai befolyásolástól mentesen birtokolja majd, és nem állítja hatalmi-ideológiai célok szolgálatába. Hogy az ország legnagyobb könyves vállalatának megszerzése tisztán üzleti célokat szolgál, és fel sem merülhet, hogy „irányba állítsák”, hiszen a menedzsment és a cégvezetés a helyén marad, a kiadó működésében változás nem lesz. „Olyan célunk nincs, hogy a többségi tulajdonrész megszerzésével szélesebb körben juttassuk el az olvasókhoz az MCC Press kiadványait” – nyugtatta meg az aggodalmaskodókat Szalai. Az MCC egyetlen célja a könyvpiac fejlesztése, a kultúra támogatása volt, állította.
A kedélyek lehűtése egy ilyen vásárlás után magától értetődő.
Az MCC valószínűleg tényleg nem akarja direkt és nagyon szembeszökő módon hatalmi-ideológiai célok szolgálatába állítani a Librit, legalábbis nem azonnal. Egyáltalán nem érdeke, hogy odébb álljanak a cégcsoporthoz tartozó kiadók húzónevei, például az eladási rekordokat produkáló Náray Tamás vagy D. Tóth Kriszta, akik kényesek rá, hogy mennyire szeretnének látható NER-függésbe kerülni. Sokkal racionálisabb és valószerűbb egy olyan modell, amelyben a Libri döntően továbbra is piaci alapokon működik, az MCC számára nyereséget termel, még a hatalommal szemben kritikus alkotók művei is megjelenhetnek, de azért a kormányközeli tulajdonos előbb-utóbb néhány ponton beleszól az irányításba. Azt ugyanis nehéz elhinni, hogy a minden évben 50-70 kötetet megjelentető MCC Pressnek ne lenne célja, hogy kiadványai a könyvesboltokban legjobb helyen szerepelve minél több emberhez eljussanak, és hogy tulajdonosként az MCC ne akarná saját termékeit a lehető legjobban pozícionálni. Mint ahogy azt is nehéz elhinni az elmúlt tizenhárom év után, hogy a NER tartósan képes lenne hatalmi-politikai szempontoktól teljesen függetlenül, nagyvonalú távolságtartással működtetni bármit, aminek az irányítását megszerezte.
A könyvesboltoknak ezernyi módszere van arra, hogy a vásárlókat orientálják
a kirakatoktól a könyvkupacok elhelyezéséig: semmi szükség egyértelmű, tetten érhető ideológiai cenzúrára. A Böszörményi-Nagy Gergelytől Rod Dreherig ívelő MCC-istálló eladási mutatói minden bizonnyal feljebb mennek majd. Szalai ígérete arról, hogy a könyvesboltokban minden könyv megtalálható lesz, könnyen betartható úgy is, hogy nem szorítják ki a kormánnyal szemben erősen kritikus munkákat a polcokról.
Amennyiben az új tulajdonos a helyén hagyja a megszokott szerkesztőket, a szerzők többsége bizonyára ódzkodni fog a váltástól. Eddig az ismert írók közül csak Péterfy-Novák Éva jelentette be, hogy nem akar többet a Librinél megjelenni. Nyilvános Facebook-posztjában úgy fogalmazott: a kiadó munkatársai, akik még néhány napja is tagadták az eladásról szóló pletykákat, sejtése szerint nagyon rosszul érzik most magukat. „De hiába is minden, mert a kisgömböcnek minden kell” – tette hozzá. Valószínűleg általánosabb az, ahogyan Tompa Andrea reagált a helyzetre: „Kiadómnál eddig is Sárközy Bencével és a kiadóvezető-szerkesztőmmel, Nagy Boglárkával voltam kapcsolatban. Úgy tűnik, az ő feladatkörükben nincs változás, ugyanazt és ugyanúgy fogják továbbra is csinálni. Személyük és eddigi munkájuk nekem garancia arra, hogy ugyanúgy tesszük és tehetjük mindannyian tovább a dolgunkat.” Mindez persze olyan helyzet, amit a magyar sajtóban jó néhány szerkesztőség tagjai átéltek már, és a tapasztalatok nem adnak okot a túlzott reménykedésre.
A másik ok, amiért nehéz lenne bízni az MCC nagyvonalúságában, a Libri megszerzésének módja.
A G7 alapos cikkben tárta fel, hogyan kényszerítették rá Balogh Ákost, az eddigi többségi tulajdonost, hogy az egyébként nyereséges vállalkozástól megváljon. Nem lehetett könnyű döntés, hiszen Baloghnak húsz éves munkája volt abban, hogy a Librit újjáépítse, újra a magyar könyvpiac domináns vállalkozásává tegye.
A Demján-istállóból érkezett menedzser még 1993-ban vásárolta be magát Capital Rt. nevű cégén keresztül a Libribe. A vállalat akkor még mindig állami többségi tulajdonban volt, de az 1991-ben elindított privatizáció majdnem teljesen tönkretette. Az Állami Könyvterjesztőt (ÁKV) a rendszerváltás után feldarabolták, legértékesebb boltjai egy részét elvitte a Kolosi Tamás által alapított Líra és Lant, az 1991 decemberében megalakult Libri Kft. viszont megörökölte a piacgazdasági viszonyok között egy-két év alatt óriásira duzzadt adósságot. Majdnem össze is rogyott a súlya alatt: 1992 áprilisában csődöt jelentett, de az állam kultúrpolitikai okokból nem engedte meg, hogy teljesen tönkremenjen. A következő években magántőke bevonásával, ingatlanértékesítéssel sikerült megóvni a vállalatot a bedőléstől, miközben könyvpiaci részesedése a korábbi monopolhelyzet után még mindig elég magas szinten, körülbelül 10-20 százalékon stabilizálódott. A megörökölt bolthálózat is jelentős értéket képviselt, az ÁKV egykori 128 fővárosi boltjából a Libri 38-at kapott meg. Ez jó alap volt a lassú újjáépítésre, modernizációra, noha a hagyományos üzletek többségét idővel be kellett zárni, mert az ezredfordulótól kezdve a könyvkereskedelem gyakorlatilag áthelyeződött a plázákba.
Az állam tulajdonrésze az 1993-as átszervezés után 41 százalékra csökkent, majd 1995-ben ezt is értékesítették, a Libriben ekkor tíz könyvkiadó, három önkormányzat, valamint a dolgozók rendelkeztek tulajdonrésszel a 27 százaléknyi pénzügyi befektető, vagyis Balogh és társai mellett. Balogh idővel mindenkit kivásárolt a cégből, amelynek az életében a következő nagy ugrást a 2013-as Libri–Bookline-fúzió jelentette. A Libri ezzel a hagyományos bolti terjesztés mellett az internetes eladásban is vezető pozícióhoz jutott, a könyv-kiskereskedelemben az egyesült cég már 26 százalékos részesedéssel bírt. Igaz, ez még mindig csak a második helyre volt elég az egészen az összeomlásig piacvezető Alexandra után, aminek a Libri később a legjobb boltjait is meg tudta szerezni.
A mostani helyzet gyökereit is a fúziónál kell keresni, mivel az újonnan létrejött cégcsoportban Baloghnak osztoznia kellett Spéder Zoltánnal, a Bookline korábbi tulajdonosával. Balogh cége, az SQ-Invest Kft. lett a többségi tulajdonos 67,7 százalékkal, míg a Spéder-féle CEMP-nek 25,1 százalék jutott. A tényleges erőviszonyok azonban némiképp mások voltak, mint amit a számok mutattak, mivel Spéder a kisebbségi tulajdon mellett tényleges vétójoghoz is jutott, a tulajdonosi jogokat rögzítő szindikátusi szerződés szerint a Libri-csoportban sok döntést csak 75 százalékos támogatással lehetett meghozni. A Libri végső soron ugyanúgy a kormánnyal szembeforduló,
2016-ban kegyvesztetté vált Spéder kapitulációja révén került át a NER-hez, mint ahogy a bankár leghíresebb vállalkozása, az Index is erre a sorsra jutott 2020-ban.
A Librinél jobban elhúzódott a folyamat, mert Spéder távozása után még az ős-libris Baloghot is ki kellett szorítani. Spéder és egy másik, kisebb tulajdonos 2020 végén adták el a részesedésüket az MCC-nek, amely a hírek szerint körülbelül 5,4 milliárd forintot fizetett a Libri 30,9 százalékáért. Ami ennél is lényegesebb: az említett szindikátusi szerződés miatt az MCC gyakorlatilag Spéder vétójogát is megörökölte.
Az elmúlt években az MCC gyakorlatilag arra használta a tulajdonrészét, hogy Baloghot többségi tulajdonosként mozgásképtelenné tegye. Tavaly nyáron a Telex számolt be arról a tényről, hogy az MCC a vétójogával élve megakadályozta, hogy a Libri osztalékot fizessen, noha a cég abban az évben 2 milliárd forintos profitot realizált, és 4,76 milliárd forintos eredménytartaléka volt, vagyis a 800 millió osztalék kifizetése a tulajdonosok részére semmilyen veszélyt nem hordozott, és megfelelt volna a normális üzleti gyakorlatnak. A lap kérdésére az MCC képviselője mégis azzal érvelt, hogy „a felelős gazdálkodói viselkedés az osztalék kifizetése helyett a tartalék képzése lehet. A Librinek fel kell készülnie a következő időszakra: növekvő nyersanyagárak, infláció, gazdasági kihívások állnak előttünk.”
Az MCC is lemondott ezzel a neki tulajdonosként járó pénzről, de a kvázi állami szervezet ezt könnyen megtehette, hiszen nem szorult rá, bőven kitömték más forrásokból.
Baloghnak viszont tulajdonosként érthető elvárása lett volna, hogy a vállalkozásából jövedelemhez jusson, csakhogy ezt blokkolta a kisebbségi tulajdonos,
aki az adott esetben nem üzleti szereplőként viselkedett – hiszen nem is volt az. Ennek ellenére adott még egy évet az együttműködésnek, hátha egyszeri esetről volt szó. A G7 tegnapi cikkéből tudjuk, hogy idén megismétlődött ugyanaz az eljárás: a Libri-Bookline Kereskedelmi Zrt. igazgatósága egy május 15-i dokumentum szerint azt javasolta, hogy a 2,3 milliárd forintos 2022-es adózott eredmény ellenére idén se legyen osztalékfizetés. Valószínűleg ezután adta fel a küzdelmet Balogh, amit az MCC azzal jutalmazott, hogy a május 30-i közgyűlésen hozzájárult, hogy a korábban tartalékolt összeggel együtt 4,2 milliárd forint osztalékot fizessenek ki a tulajdonosoknak, nagyobb részben az éppen távozó Balogh cégének. Vagyis a Libri elmúlt húsz évének meghatározó szereplőjét még egyszer utoljára bőkezűen kifizették a vételáron túl is, cserébe a békés távozásért. (Maga a vételár természetesen nem nyilvános, piaci pletykák szerint 10-15 milliárdos összegről lehet szó.) A folyamatosságot azzal is demonstrálták, hogy Balogh Ákos igazgatósági tag maradt.
A történet valójában arról szól, hogy pénzügyi nyomásgyakorlással az egyik legsikeresebb magyar cég tulajdonosát is rá lehet venni arra, hogy megváljon egy életen át fejlesztett, piacvezetővé tett vállalatától, mert a kvázi állami szereplő kisebbségi tulajdonos visszaél azzal a lehetőséggel, hogy neki nem kell az üzleti racionalitás alapján működnie. Mások a céljai: a befolyásszerzés és végső soron a hatalomátvétel. Az elmúlt két és fél év pont azt bizonyítja, hogy a NER által delegált szereplő nem marad csendestárs, nem létezik vele tartós modus vivendi – ha betette a lábát, idővel megszerzi az egészet.
Az eredmény pedig az államszocializmus sajátos rekonstrukciója: harminc évvel a rendszerváltás után a legsikeresebb – sok könyvpiaci szereplő szerint túlzottan is sikeres, nyomasztóan nagy árréssel dolgozó, a kisebb kiadókat bekebelező, megfojtó – magyar könyves vállalkozás visszakerült állami ellenőrzés alá. A monopolhelyzetben lévő, ideológiai ellenőrzést megvalósító Állami Könyvterjesztő Vállalattól szép nagy ívet bejárva eljutottunk az állami könyvterjesztő vállalatig. Csak ez most egy másik pártállam szolgálatában áll.
Nyitókép: MTVA/Róka László
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
