„A gyengébbnek az Úr irgalmazzon!” – Ablonczy és Magyari EU-s pénzekről, brüsszelezésről, magyar mozgástérről
Felfoghatatlanul sok pénzt zártak el a magyar kormánytól Brüsszelben – írtuk meg nemrég. Bizonyos nyilatkozatokból úgy tűnik, ennek tartósságával és a feloldás kiszámíthatatlanságával a kormány is kezd tisztában lenni. Podcastunk legújabb, szerkesztőségi adása Magyarország és az Európai Unió kapcsolatáról meg annak pénzügyi vonzatáról szól. Hova jutott a Brüsszel–Budapest-viszony? Mikor és milyen feltételekkel kaphatunk pénzt? Mit okozott ebben a folyamatban a magyar kormány háborús magatartása? A HetiVálaszban Ablonczy Bálinttal és Magyari Péterrel Vörös Szabolcs beszélget.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Milyen eszközből és miért nem jön EU-s pénz Magyarországra?
Magyari Péter: „Legegyszerűbb azt mondani, hogy léteznek úgynevezett feljogosító feltételek, amelyek azt vizsgálják az Európai Bizottság értékítéletén keresztül, hogy egy adott kormány politikája, illetve a programok, amikre el akarja költeni a pénzt, összhangban vannak-e az Európai Unió alapvető értékeivel, amelyeket az alapszerződés – a jelenleg érvényes lisszaboni szerződés – cikkelyei foglalnak össze. Azt mondta ki az Európai Bizottság, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszer nem felel meg a politikailag független, elfogulatlan rendszer kritériumának, úgyhogy ezekből a pénzekből semmi nem jöhet Magyarországra. Vannak ezen kívül további feltételek, amelyeket teljesítenie kellene Magyarországnak: külön vannak a helyreállítási alap lehívásához kapcsolt feltételek, ez az úgynevezett 27 szupermérföldkő, és van 17 feltétel, amelyek a szokásos hétéves EU-pénzek 55 százalékának felszabadításához kell. Ezek részint ugyanazok, mint amiket a helyreállítási alap pénzéhez kell teljesíteni. Mindenféle egymásba fonódó feltételrendszerek vannak tehát, de a lényegi ok, ami miatt most semmilyen pénz nem jön, az a feljogosító feltétel hiánya.”
Ablonczy Bálint: „Az a politikai nehézség, hogy a hétéves költségvetési pénzek 55 százalékának befagyasztásában nemcsak a Bizottság játszik, hanem a Tanács is: a lengyelek kivételével az összes többi tagállam mondta azt, hogy a magyaroknak ne adjunk pénzt. Innentől kezdve a magyar kormánynak van egy politikai problémája is a meglévő igazságszolgáltatás- és demokrácia-komplexum mellett: meggyőzni ezeket a tagállamokat, hogy a Tanács szavazza meg a forrásoknak folyósítását Magyarországnak.”
Úgy tűnhet, az évekig tartó egyhelyben járás után az EU ráfordult Magyarországra. Tényleg így van?
Ablonczy Bálint: „Van egy varázsütés: úgy hívják, hogy háború. Az tényleg mindent megváltoztatott. Az a benyomásom alakult ki uniós intézményekben járva, hogy az EU egzisztenciális fenyegetést érez, szorosra kell zárni a sorokat. Ennek vannak technikai, pénzügyi, egyéb feltételei, de vannak ideológiai feltételei is: most, amikor az egységünket és a fizikai biztonságunkat éri kihívás, azok a dolgok, amik esetleg korábban belefértek – ilyen kritika, olyan eljárás, ilyen visszavágás, olyan plakátkampány, amolyan vétó – most nem férnek bele. Ez az egyik. A másik egy hosszabb távú folyamat, de nem pusztán pénzről meg jogszabályokról beszélünk – ezek politikai meg emberi történetek is. Az EU valóban egy irtózatosan nagy tankerhajó, ami nagyon-nagyon lassan fordul, viszont ha egyszer ráfordul, akkor ott a gyengébbnek az Úr irgalmazzon. Márpedig Magyarország bizonyos értelemben gyengébb, mert ő kéri a pénzt. Elmondhatjuk persze, hogy ez jár nekünk, meg hogy miért nem adják oda, csakhogy ha tizenvalahány éven keresztül öblösen röhögtünk, kacagtunk, gúnyolódtunk ezeken a töketlen, szürke brüsszeli bürokratákon, kiplakátoztuk őket, ellenük fogalmaztuk meg a belpolitikai krédónkat, akkor ne csodálkozzunk, ha egyszerre ők is elkezdenek ilyen eszközökkel játszani. E nagyon lassan érlelődő folyamat tehát oda vezetett, hogy politikailag inkább az lett a kínos, ha a magyar kormánnyal a megállapodás felé mennek; most már az hoz többet, ha az európai intézményrendszer meg a tagállamok vállalják a konfliktust a magyar kormánnyal.”
Magyari Péter: „Ez annyira igaz, hogy egy brüsszeli bizottsági emberrel beszélgettem a minap, aki felidézte azt, hogy az ellenőrző testületekben nagyon sokáig utálták a magyar ügyet mint munkát, mert a magyar kormány jogászai mindent gyönyörűen lepapíroztak. Miközben messziről látszott, hogy egyes közbeszerzések teljesen meg vannak bundázva, és mindig ugyanaz a csoport nyer, minden úgy volt felírva, leltározva, auditálva, hogy nagyon nehéz volt jogi szempontból belekötni. Ugyanez vonatkozott a különböző egyéb jogállamiság-típusú eljárásokra. A magyar kormány minderre hozott példát valahonnan az Európai Unióból – a klasszikus példa, hogy Angliában alkotmány sincs. Most jutott el arra a hangulatra, felismerésre a brüsszeli bürokrata kar, hogy »hát, végül is mi is játszhatunk a jogszabályi szövegekkel, mi is játszhatunk azzal, hogy ezt gumiként húzzuk és tágítsuk«. Nagy szerepe volt ebben annak, hogy a ’20-as évektől kezdve számos új eszköz létezik, aminek nevében ezeket a pénzmegvonásokat el lehetett intézni. Addig nem lehetett új eszközt felépíteni, mert mindig ott volt a magyar és a lengyel kormány, és blokkolták ezeket. Ám amikor eljött a járvány, és muszáj volt felépíteni az újjáépítési alapot, a többi tagállam hirtelen olyan helyzetbe került, hogy át tudták ezt nyomni a magyarok és a lengyelek torkán, mert azt tudták mondani, hogy »az nem lehet, hogy miattatok csődbe megy Olaszország és bukik az eurózóna, amivel bukni fog a ti gazdaságotok is – sokkal nagyobbat, mint a miénk«.”
A magyar kormány eddig minden szankciót megszavazott Oroszország ellen. Nem tudnak az EU-ban eltekinteni a kormány hazai fogyasztásra szánt, Moszkvával megértőbb kommunikációjától?
Magyari Péter: „Egyre kevésbé tudnak eltekinteni. A nyugati kormányoknak és számos kelet-közép-európainak úgy tűnik, hogy a magyarok ugyan megszavazzák a szankciókat, de egyre nehezebben: egyre több feltételt állítanak eléjük, egyre több saját magukat érintő kérdést próbálnak összekötni a szankciós ügyekkel. Ezt nagyon veszélyes folyamatnak látják. Amikor tavaly decemberben a magyar kormány blokkolta az Ukrajnának szánt havi 1,5 milliárd eurós segélyprogramot, átlépte a vörös vonalat. Annak ellenére, hogy technikailag meg lehetett volna oldani a hitel folyósítását a magyar kormány szavazata nélkül is, ez egy olyan jel volt, hogy »ha erre képesek a magyarok, hogy ezt összekössék a saját maguknak járó támogatási pénzekkel, akkor ezek mindenre képesek«. Ez volt a végkövetkeztetés, és ez nagyon megrontotta a hangulatot.”
Nyitókép: Orbán Viktor sajtótájékoztatót tart az Európai Tanács brüsszeli épületébe érkezve 2021. október 21-én (fotó: AFP/POOL/Olivier Hoslet)
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
