Nem szponzorált tartalom – magyar könyvek nyárra a Válasz Online ajánlásával
Mit érdemes olvasni a nyáron? Például ezeket: a Válasz Online szerzői hat kötetet ajánlanak most olvasóink figyelmébe a történelmi fikciótól a zenészportrén át a modern fabuláig. Egytől egyig olyan műveket, amelyeket el tudunk képzelni a strandtáska részeként. Összeállításunkban a közelmúltban magyar szerzőktől megjelent termésből válogattunk. A könyvajánlókat írta: Ablonczy Bálint, Borbás Barna, Élő Anita, Stumpf András. Nem szponzorált tartalom.
Nincs tippetek, mit vigyek magammal szabadságra? – újra és újra megkapjuk ezt a kérdést, ezért úgy döntöttünk, a 2019-eshez hasonlóan most is elkészítjük a nyári könyvajánlónkat. A válogatásba kerülhetett szépirodalom is, non-fiction (ismeretterjesztés) is, a kritérium egyedül a közelmúltbeli megjelenés és a magyar szerzőség volt.
×××
A nemesebb játék kora
Borbás Barna könyvéről
Elsőre talán futballkönyvnek tűnhet, de kollégánk április elején Első gól – Borbás Gáspár élete címmel megjelent munkája sokkal több annál: a szívvel-lélekkel sportoló, kávéházi életet élő, vibráló és vitatkozó 20. század eleji budapesti polgárság aranykora, majd napszálltája – egyetlen portréba sűrítve. A stílustól a papírig, a tördeléstől a borítóig úgy készítettük el, hogy igazi sodró nyári olvasmány lehessen mindenkinek, akit érdekel a történelem vagy a sport. Esetleg mindkettő.
Százhúsz évvel ezelőtt egy elfeledett, de ma is létező pályán született meg a magyar válogatott első gólja. A találat megszerzője, Borbás Gáspár – kollégánk dédapja – az amatőr futball korszakának fontos alakja, később ügyvéd, fővárosi ügyész, majd szövetkezeti vezető, több titkos társaság tagja, a II. világháború alatti humanitárius ellenállás szereplője, mások mellett Teller Ede Magyarországon maradt családjának segítője. Korábban szinte ismeretlen, izgalmas életút bontakozik ki a szemünk előtt, amely azért is érdekes, mert Borbás dr. majdnem végigélt egy évszázadot: Ferenc József birodalmában született, Horthy (kis-) Magyarországán élte legaktívabb éveit, és a brezsnyevi pangás idején halt meg. Ott volt a foci őshazájában, Angliában pályára lépő első magyar csapatban (a helyi közönség „The Doctor” néven biztatta), volt Bajcsy-Zsilinszky Endre segédje egyik párbajánál, belülről ismerte a szabadkőművesek híres páholyházát, testi épsége kockáztatásával segítette barátait, védenceit a II. világháború alatt a budapesti gettóban.
Néhány részlet az eddig megjelent könyvismertetőkből: „Miközben egy eszmény elsüllyedésének követi a nyomait, a polgári ethosznak egyszersmind írott emlékművet is emel a Válasz Könyvek első szerzői kötete. […] Az Első gól játszva lehet egy, az angolszász esszéista történetírás legszebb hagyományait idéző, induló sorozat alapköve.” (Könyves Magazin); „A történészi alapossággal és távolságtartással, mégis érezhető szeretettel és emócióval megírt könyvből sok mindent megérthetünk a magyar labdarúgás első negyedszázadáról és egyben XX. századi történelmünkből is.” (Inforádió); „Aki szerelmese a szakszerűen lábjegyzetelt, történelmi kontextusba ágyazott, tanulságos kitekintésekkel tarkított portrénak, falni fogja a kötetet.” (Büntető.com)
A kötet megrendelhető közvetlenül kiadónktól, akár ingyenes átvétellel. Minden tőlünk vásárolt példányt egyedileg szignózva juttatunk el olvasóinknak.
Utazás Splitbe
Benedek Szabolcs Könyvéről
„Egy Makó nevű vitézt szerte a városban legalább hírből, de inkább személyesen is ismertek. Mindaddig, amíg Spalatóban tartózkodott, talán nem is tért magához a részegségéből. És amikor a társai hol a kocsmák ragacsos asztalainál ébresztették ittas álmából, hol valamelyik sikátor végén, az első kérdése rendre az volt: – Ez már itt Jeruzsálem? Amire a többiek röhögve válaszolták: – Dehogy is, te részeg barom. Nagyon messze vagyunk még attól.”
Benedek Szabolcs definíció szerint középkori történelmi regényt írt, amelyben megelevenedik a tatárdúlás kora – valójában A spalatói boszorkány legalább annyira „Split-könyv” is, és aki kedveli a horvát tengerpartot, Dalmácia történelemmel átjárt köveit, szinte biztosan szeretni fogja ezt is.
A szerző korábban már jelét adta, hogy foglalkoztatja az adriai vidék A fiumei cápa című regénnyel, és a tengerparti hangulat A spalatói boszorkányban csak fokozódik. A történet Rogerius érsek körül forog: az itáliai származású klerikus nyugalmas életet élne a dalmát világban, ám megérkezik a városba egy titokzatos, furcsa beszédű lány, és hirtelen megnyílik a múlt kapuja. Rogerius valós személy, aki a 13. században Róma és Magyarország között teljesített diplomáciai küldetéseket, és itt élete át a tatárdúlást is, melyek gyümölcse a mongol pusztítás egyik legfontosabb krónikája, a Siralmas ének. Benedek ezt, illetve az egész tatárjárás emlékezetét beemelte A spalatói boszorkányba, mely így a pusztulásról, a bujdosás utáni újrakezdésről, a túlélési stratégiákról szól.
A szerző hol történelmi tények között szőrözve tanít, hol vicces-vagány nyelvezettel szórakoztat. Belefér némi posztmodern is: Benedek (rejtve vagy kevésbé rejtve) mások mellett Tolkien-, Esterházy Péter- és (figyelem!) Torgyán József-szentenciákkal lazítja/sűríti szövegét. A végeredmény nem esik szét, átéljük Rogerius mester és a Tamás főesperes beszélgetéseit, megértjük a IV. Béla király menekülése utáni dilemmákat. A spalatói boszorkány jó történelmi regényhez méltóan képes borzongatni és nevettetni is.
Freddie
Körmendy Zsuzsanna könyvéről
Freddie Mercuryt senkinek sem kell bemutatni. Még a legifjabb nemzedékeknek sem kell elvileg, hiszen a róla készült mozifilmet néhány éve rengetegen látták világszerte. Ez azonban csak elvben van így. Nagyon is be kell mutatni a Queen énekesét – többek között éppen a Bohém rapszódia című, méltatlanul sikeres mozifilm miatt, amely teljesen hamis képet festett a huszadik század egyik legnagyobb művészéről. A most megjelent Freddie Mercury – Egy hang, egy élet, egy lélek azonban egészen másért is érdekes: az a Körmendy Zsuzsanna írta ugyanis, akit publicistaként, Esterházy Péter szerkesztőjeként vagy a Koestler-monográfia szerzőjeként ismertünk ugyan, de könnyűzenerajongóként egyáltalán nem. Nem véletlenül: nem is az. Körmendy éppen ezért egészen máshonnan fogja meg a témát, mint a rockéletrajzok szerzői általában: a hang érdekli, a művészi teljesítmény. A személyiség. A zseni titka. A megismételhetetlen, csodás természeti jelenséghez akar közel kerülni, megérteni kialakulásának okait. A homoszexualitás meg a rongyrázó bulik unalmas és felszínes taglalása helyett mélyre ás a szerző, amikor a főhős identitását, annak alkotórészeit kutatja: egészen a 600-as évekig, amikor a muszlimok elüldözik Perzsiából a zoroasztriánusokat – Freddie Mercury őseit. Körmendy a zoroasztriánus vallás hatását kimutatja aztán a főhős későbbi nyilatkozataiban és dalszövegeiben is, sőt, még egy 1985-ös videoklip díszletében is felfedezni véli azt (holott a Made In Heaven klipjéről eddig mindenkinek Dante pokla jutott eszébe). Nem a hasára üt: újszerű megközelítéseit (ha igaza van, ha nincs) alá tudja támasztani a fellelhető forrásokkal.
Tanulság azonban: akármilyen neves szerkesztő is a szerző, mindenképpen kell egy tőle független, jó szerkesztő a szövegnek. Kicsit zavaróak az elgépelések (a szövegben az 1600-as évekre teszik azt, ami a 600-asokban történt), helyenként pedig érződik, hogy Körmendy nagyon nem a pop-rock világából jön (megjegyzésével ellentétben nem azért szeretnek gitárosok A-ban és E-ben dalt írni, mert van ilyen húr a hangszeren). Ám ez a távolság a legtöbbször inkább előny. Külön plusz pont a könyvnek: teljes fejezetet szán arra, hogy helyre tegye a Bohém rapszódia mozifilmet, pontosan mutatja meg annak elképesztő, lényegi félresikerültségét. Körmendy sokszor tehát a kritikus hangján szól, nem titkolva saját véleményét egy adott kérdésről – ám csak ritkán jut el oda, hogy inkább magáról írjon, mint a főhősről (a Mercuryt végső soron hívőnek tételező, erre utaló rész ilyen).
Nem kell tehát megijedni: nem akadémikus szöveg született. Nem maradnak ki a „szaftos részletek” sem, a szexualitás, a szeretők, a magánélet mind hangsúlyosan jelenik meg – csak éppen nem öncélúan. Ez a könyv tehát nem csupán otthoni, elmélkedős olvasásra kiváló, de strandon is nyugodtan forgatható.
Valahol Káeurópában
Bodor Ádám könyvéről
Furcsa emberek dolgozgatnak rozsdás vasak és ismeretlen rendeltetésű tartályok között ködbe burkolózó hágók elfelejtett műhelyeiben, majorságaiban. Várnak valakire és valamire, s miközben valószerűtlen történeteket mesélnek egymásnak, dadogó vagy éppen áradó szavaik állandó aláfestő zenéje a sarat taposó gumicsizmák egykedvű cuppogása. Bodor Ádám ugyan már 1982-ban áttelepült Erdélyből, de történetei még ma is gyakran játszódnak a lélegzetelállító tömörséggel ábrázolt Kárpátokban. Írásai, az azokban szereplő karakterek, színek, helyek, ízek, élmények mégis ismerősek lehetnek mindenkinek, aki a huszadik század derekától Kelet-Közép-Európában, a gyűlölt-szeretett Káeurópában élt és él.
A Magvető kiadónál most megjelent, Az utolsó szénégetők című kötet Bodor az Utunk című kolozsvári irodalmi hetilapban 1978 és 1981 között megjelent tárcáit gyűjti egybe. Olvashatjuk őket akár Bodor Ádám legfontosabb könyvei, például A Sinistra körzet vagy a Verhovina madarai előtanulmányaikként. De a két-háromoldalas történetek irodalmi túlgondolás nélkül is lenyűgöznek; szerzőnk kevés szóval képes bevonzani minket az így soha sem létezett, de mégis nagyon ismerős káeurópai világba. Csak olvassuk el a kötet címadó írásának első három mondatát: „A szénégetőknél egy Kopf nevű hallgatag ember volt a főnök. Évekkel azelőtt a héjjasfalvi depóból csábított el két segédmunkást: jöjjenek el vele a Sugó patakára, az erdőre boksát rakni, szenet égetni. Jelentéktelen külsejű emberek voltak, egyikük Jancsi Veka, egy rossz lábú, alacsony termetű cigány, a másik pedig Leon Patrubán, aki a messze tengerparton született, Odesszában.”
A gátlástalan Hörcsög
Szécsi Noémi könyvéről
„Szóval magának az a véleménye, hogy egy cinikus állat vagyok – szólalt meg hirtelen a Hörcsög, miközben egy újabb szivarra gyújtott.” Szécsi Noémi Rohadt állatok címmel megjelent novellagyűjteménye szemtelen, nyers, cinikus – de nagyon szórakoztató. A kis történetek színhelye a Biokert gazdaság: ahol kisemlősök élnek, de farkastörvények uralkodnak. Az állatok társadalmát a gátlástalan Hörcsög irányítja, főtanácsadója pedig a Vakond, aki fizikai korlátoltságai ellenére borzasztó élesen látja a dolgokat. És akkor az újságíró mókusokról, nyomozó pelékről még nem beszéltünk.
Fabulák felnőtteknek, sok mai áthallással – lényegében ez a Rohadt állatok, és szinte érződik, hogy a kis szövegek keletkezése közben a szerző kiválóan szórakozott, ebből a hangulatból pedig borítékolhatóan sikerül átragasztani valamit az olvasóra is. Aki először megállapíthatja: kicsit sok a bazdmeg. A megrajzolt világ viszont annyira abszurd és irodalmi, hogy a trágárság mégsem lesz öncélú. Ha valaki ismeri és szerette Szécsi Noémi első regényét, a Finnugor vámpírt, ez a könyv is gyorsan berántja majd. Már csak azért is, mert a Rohadt állatok tulajdonképpen spin-off: a Hörcsög és a Vakond ott, a 2002-es történetben tűnt fel először.
Miközben hangosan vagy épp lefojtva nevetünk a narcisztikus, a lángész, a buta, a cinikus vagy a szerencsétlen kisemlősökön, mindig egy kicsit a saját világunkra ismerünk. Ezópus és Orwell óta tudjuk, mennyire jól működik ez.
Sorsokba zárt történelem
Gervai András könyvéről
Elnyújtózni a napágyban és Gervai András könyvének olvasása után lecsukott szemmel „mozizni” – filmvásznon vagy sorozatként elképzelni a történeteit. Így kellett volna olvasni ezt a könyvet.
Huszár Pufi sorsát, a világsztárét, aki Marlene Dietrich partnereként alakítja a Kék Angyal nevű mulató tulajdonosát, majd menekülni kényszerül. Ő nem nyugatra veszi az irányt, mint Bartók Béla, hanem keletre. A szovjet Intourist egyik utolsó utasaként feleségével Vlagyivosztokba indul, hogy onnan Japánon át jusson ki Amerikába. Versenyt fut a háborúval. Azután Kazahsztánban találkozik spanyol vöröskatonákkal, akiket a barcelonai kikötőből Franco elől menekítettek ki a szovjetek. Egy internálótáborban, mert az üldözött színész hazája ugye közben hadat üzen a vörös világbirodalomnak. Ki tudna ilyet kitalálni?
Gervai levéltári kutatásokkal alátámasztott történetei az Akiket elárult a hazájuk című kötetben olvasmányosak, a sztorik pedig elképesztőek. Jávor Pál, az álomlovag, aki zsidó felesége és az új rendszer miatt is kénytelen elmenekülni, 1956-57-ben Amerikában a magyar menekülteket fogadja, részt vesz a kiszűrésükben. Az egykori filmsztár magukat magyar forradalmárnak kiadó osztrákokat kérdez ki, akik a szovjet megszállást még ki nem heverő Ausztriából akarnának letelepedni az Egyesült Államokban.
Vagy: a magyar miniszterelnök feleségével és a lányával már a kocsiban ül, amikor a locarnói szálloda portása kirohan, és a telefonhoz kéri. A berni követ hívja a kisgazda magyar külügyminiszter üzenetével: ne menjen haza. Nem megy. Megírja lemondó nyilatkozatát, és másnap a svájci-osztrák határon átadják neki túszul tartott ötéves kisfiát. Nagy Ferenc, a (sokáig) utolsó szabadon választott miniszterelnök 1979-ben térhetne haza, de az utazás előtt infarktust kap. Temetésére két amerikai elnök küld gyászüzenetet.
Gervai könyvének nem minden története ilyen átütő, de azért jó néhány nagy jelenet vár az olvasóra. Gobbi Hilda Péter Gábor irodájában olvassa a kitelepített színészekért sikertelenül fellépő Somlay Artúr búcsúlevelét. A híres színész sorait eltüntetik, az öngyilkosságot elhallgatják.
A szerző karakán hősöket választ, istenadta tehetségeket, akik emberként sem utolsók. Néha véletlenül kerülnek bajba, mint az angol bárónő; máskor a rendszer logikája miatt, mint a Leninnek fordító tolmácsnő. A történetek rövidek és jó néhány filmszerűen fordulatos. Ám film aligha készül majd belőlük. Egyébként is, ki játszhatná el Jávort vagy Somlayt?
Nyitókép: (illusztráció) Mathieu Thomasset / Hans Lucas / AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
