Olyan nincs, hogy ne fájjon az EU-kilépés: így sorvad csendesen a brit gazdaság a brexit után
Miután Magyarország több tízmilliárd eurónyi támogatáshoz nem jut hozzá a kormány és „Brüsszel” közötti viták miatt, egyre többször vetődik fel – persze nem hivatalosan – a huxit gondolata. Csakhogy van egy élő példa rá, hogy hiba kizárólag a támogatások és érzelmek szemüvegén keresztül nézni az EU-tagságra. Nagy-Britannia nettó befizető volt, és jóval nagyobb gazdaság, most mégis keserűen tapasztalja, milyen kiesni egy nagy közös piacról. A brit GDP 4-5 százalékkal eshetett vissza, a bevándorlás nemhogy csökkent, de rekordot döntött, a brexit még pártolói szerint is megbukott. De miért van, hogy az újbóli belépés gondolata mégis politikai öngyilkosság? Gyorsjelentés Londonból – magyar párhuzamokkal.
Hét évvel a népszavazás, három és fél évvel a tényleges brexit után London utcáin sétálva – legalábbis uniós állampolgárként – első pillantásra semmi sem jelzi, hogy az Egyesült Királyság 2020-ban kilépett az Európai Unióból. A schengeni övezetnek eleve nem volt tagja az ország, így útlevélre mindig szükség volt, az eurót sem vezették be, így pénzt sem kellett cserélni. Továbbra sincsenek roamingdíjak, és a birodalmi mértékegységeket nem állították vissza, a boltokban kilóban adják a kenyeret és literben a tejet (de többnyire mérföldben mérik a távolságot és pintben a sört – hosszú történet).
Magyar szemmel a közel 20 százalékos élelmiszer-infláció sem tűnik vészesen nagynak – miközben a legfeljettebb országokat tömörítő G7-ek között a legmagasabb –, és az sem szokatlan látvány, hogy sok kisvállalkozás keres munkatársat a kirakatba tűzött cetlin. Az újságokban alig esik szó a brexitről, a napi politikai viták központjában nem az EU áll, hanem a sztrájkok, a megélhetési válság, a Csatornán érkező migránsok és Boris Johnson exkormányfő lemondása képviselői posztjáról (napokkal azután, hogy kiderült: rokonait és barátait akarta lovaggá üttetni utolsó, még miniszterelnökként előterjesztett kitüntetési listáján).
A G7 sereghajtói
A zajban szinte senki nem figyel oda a közgazdászokra és gazdaságkutatókra, a brexit hatásait vizsgáló tanulmányokra , amelyek sötét képet festenek az Egyesült Királyság gazdasági helyzetéről, kilátásairól. Miért tennék, ha a riogatók által jósolt katasztrófa elmaradt? Nincs égető gyógyszerhiány, nincsenek már üres polcok a bevásárlóközpontokban (mint 2021-ben pár hónapig). A britek hozzászoktak, hogy szép új kék (nem ronda brüsszeli barna) útlevelükkel hosszasan ácsorognak a nem EU-állampolgároknak kijelölt reptéri sorokban, ahogy a doveri kikötő előtt rendre kialakuló torlódások sem okoznak elementáris erejű felháborodást.
Pedig a számok azt mutatják, hogy a brit gazdaság vesztett a brexittel, a különbség inkább csak a veszteség mértékében van. Egy tavasszal rendezett vitán a témát kutató brit közgazdászok a brit GDP 1 és 5,5 százaléka közé becsülték azt a veszteséget, amelyet a brit gazdaság jelen pillanatban kisebb, mint lehetne akkor, ha az EU-ban marad. A kormánytól és pártoktól függetlenül működő Költségvetési Felelősségi Hivatal (Office of Budget Responsibility, OBR) szerint ez a szám 4 százalék, és a további kilátásokat illetően is pesszimisták. Előrejelzésük szerint
a kilépéstől számított 15 éven belül a brit gazdaság összességében 4 százalékkal (évente mintegy 100 milliárd fonttal) lesz soványabb, mint lett volna a brexit nélkül, az import és az export pedig egyaránt 15 százalékkal esik vissza. Egyelőre mindkét borús jóslat igazolódni látszik.
A brit gazdaság egyelőre nem fordult recesszióba, és a gyenge számokat a brexit-pártiak előszeretettel írják a járvány, a háború, az infláció és az energiaválság számlájára. Ezek a sokkok azonban nemcsak az Egyesült Királyságot sújtották, az összehasonlító adatokból pedig kiderül, hogy 2023 első negyedévében a G7-ben a brit gazdaság szerepel a leggyengébben. Az orosz energiától nagyobb mértékben függő német mellett csak a brit gazdaság nem érte még utol a COVID előtti szintjét.
Túlzás az is, hogy a mindennapokban ebből semmi sem érződik. Az infláció szintén itt a legmagasabb a G7-ben, azon belül pedig az élelmiszerek áremelkedése különösen fájdalmas, momentán havi 18 százalékos (persze azért nem török vagy magyar szintű). A London School of Economics kutatása szerint a brexit nélkül harmadával csekélyebb lenne az infláció. Az emberek mégsem a brexitet okolják ezért, hanem a kormány általános gazdaságpolitikáját – tudjuk meg Stephen Hunsakertől, a brexit gazdasági hatásait vizsgáló UK in a Changing Europe intézet kutatójától. „Pedig a kelleténél magasabb infláció egyértelműen brexit-hatás” – teszi hozzá a King’s College London berkein belül működő think tank kutatója.
It’s the economy, stupid
A brit gazdaság brexit utáni gyengélkedése magyar szempontból is tanulságos. Mára állandósult a konfliktus Budapest és az Európai Bizottság meg a többi tagállam között, és az EU 28 milliárd euró támogatást tart vissza hazánktól, ami fájó érvágás a magyar gazdaságnak.
Hivatalos megszólalásaikban a kormány tagjai minden fórumon hangsúlyozzák, hogy nem akarják Magyarországot kivezetni az EU-ból, ám a Fidesz szellemi holdudvarában 2021 óta, a „gyermekvédelmi törvény” nyomán kitört csetepaték óta visszatérő téma, de legalábbis gondolatkísérlet lett a kilépés.
Kövér László abban az évben nyilatkozta, hogy ma már nem szavazná meg a csatlakozást, Fricz Tamás publicista pedig a Magyar Nemzetben vetette fel, hogy ideje lenne elgondolkodni a huxiton. Varga Mihály szerint az évtized végére, amikorra nettó befizetők leszünk, felül kell vizsgálni a tagságot, 2022-ben pedig Orbán Viktor nyilatkozott ugyanígy Kötcsén. A kormányfő aztán idén egy amerikai újságírónak adott interjújában nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy benn maradna-e az EU-ban, bár később azt mondta, viccelt, és úgy korrigált, hogy „fájdalmas” számára a tagság.
Egy szó mint száz, a huxit ma, ha nem is folyik róla komoly vita, már nem tabu, és egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés a kormányoldalon, hogy ha már támogatások nem jönnek, miért éri meg tagnak maradni. Pont ebből a szempontból érdekes – a két ország közötti számos különbség ellenére – a brexit. Nagy-Britannia példája ugyanis arra utal, hogy rossz a kérdés. A briteknek nem a támogatás hiánya fáj most, hiszen fejlett tagállamként nettó befizetők voltak. Az fáj nekik, hogy kiléptek az áruk, személyek, tőke és szolgáltatások szabad áramlását lehetővé közös piacról, ami pedig az EU lényege. Még akkor is, ha a támogatásokról szóló vita és a politikai–ideológiai csatározások közben ez nem mindig látszik.
Bürokratikus rémálom
A brexiten minden brit cég veszített, amely az EU-val kereskedett. Nem magukon a vámokon, azokat ugyanis zéró szinten állapították meg, hanem a nem vámjellegű korlátozásokon, az adminisztráción és a határellenőrzéseken – ráadásul ezeknek a korlátozásoknak a tekintélyes része még nem is érezhető, mert csak idén októberben lép életbe. (Mindezen az idén elfogadott windsori protokoll sem változtat érdemben, az ugyanis az északír–brit és északír–ír belső határokon át zajló kereskedelem terén hoz könnyítéseket.)
Sok száz cég volt kénytelen valamelyik EU tagállamba telepíteni tevékenysége egy részét, hogy továbbra is viszonylag zökkenőmentesen tudjon kereskedni. „A brexit minden idők legnagyobb bürokratikus kitolása. A pótalkatrészek megrendelésétől a nyersanyagok beszerzéséig a legegyszerűbb feladatok is időrabló rémálommá váltak” – számolt be egy gyártó cég a brit iparkamara felmérésében, amely szerint a cégek háromnegyede szenved. Főleg a kicsik.
Sokáig az volt az ígéret, hogy az Egyesült Királyság külön kereskedelmi megállapodásokkal pótolja majd az EU-t, és idén hosszas tárgyalások után el is fogadták az Ausztráliával és Új-Zélanddal kötött dealeket. Ezek azonban nem pótolják az EU-tagságot – véli a King’s College London kutatója. „Cseppek a tengerben, ráadásul idő kell, amíg kiépülnek az új üzleti kapcsolatok. Indiával és az Egyesült Államokkal szerződni nagyobb hatással lenne, de ezek az egyezmények még a láthatáron sincsenek” – fogalmazott Stephen Hunsaker.
„A szomorú igazság, hogy a világ másik felével sohasem lesz olyan hatékony kereskedni, mint a szomszédoddal. Sokan csodálkoztak, miért volt februárban paradicsomhiány. Egyszerű: a spanyol termelő listáján a lista legalján vagyunk. Ha kisebb a termés, minden EU tagállamba hamarabb küld, mint hozzánk. Vagy ha küld, drágábban – és az eredmény az infláció.”
Ha a brit gazdaságot sújtja a megbénult kereskedelem, a magyar gazdaságra ez hatványozottan igaz lenne. Noha a közös piac itthon elsősorban abban a kontextusban kerül elő, hogy „kinyitottuk a piacunkat a Nyugatnak”, a Nyugat is kinyitotta a piacát nekünk. Míg a brit GDP 28 százalékát adja az export és az import, a magyarnak a 81,5 százalékát. A magyar cégek számára komoly érvágás lenne elesni ezektől a piacoktól – hogy mást ne mondjunk, a húzóágazat autóipar szinte teljes egészében exportra termel.
Beleszólás nélkül elszenvedni az uniós döntéseket
Oké, egy kicsit rosszabbul élnek, de legalább visszanyerték a szuverenitásukat és megkímélik országukat a Brüsszel által erőltetett bevándorlástól! – mondhatná erre az egyszeri huxiter.
De így van ez? A szuverenitás visszanyerésén elsősorban azt értették, hogy végre nem lesz szabályozva az uborka görbülete, magyarul megszabadulnak a sok „felesleges” EU-előírástól. Csakhogy a kilépési egyezmény részeként sok ezer EU-szabály maradt érvényben. A brexit-párti konzervatívok álma az volt, hogy az év végével 4800 ilyen jogszabály a hatályát veszti. Csakhogy a józanabb kormánytagok rájöttek, hogy ez kivitelezhetetlen, és még tovább növelné a vállalatok adminisztrációs terheit, így végül csak 600 szabályt darálnak le.
„Reálisan nézve kénytelenek vagyunk a legtöbb szabályozás tekintetében továbbra is az EU-t követni, ha kereskedni akarunk velük, márpedig kénytelenek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy továbbra is kötnek bennünket a szabályok, csak már nem vagyunk ott az asztalnál, ahol hozzák őket”
– mondja a Válasz Online-nak a HM Treasury (pénzügyminisztérium) európai kapcsolatok terén dolgozó köztisztviselője. A helyzet nyilván egy kisebb és nyitottabb gazdaság esetén is fennállna.
És a bevándorlás? A brexit-kampányban a kilépéspártiak azon háborogtak, hogy a nettó betelepülők száma elérte az évi 323 ezret, miközben az egészséges valahol 130 ezer körül lenne. Azóta megszűnt a szabad határátlépés az EU-n belül. A bevándorlók száma pedig idén elérte a 606 ezret. A különbség, hogy most nem lengyelek, magyarok és más EU-n belüliek jönnek. Hanem főleg indiaiak, filippínók és nigériaiak. A zimbabweiek esetében 20-szorosára, az üzbégek esetében 100-szorosára nőtt a brexit-voks óta a kiadott vízumok száma. Az állásokat továbbra is be kell tölteni valakivel, hogy a brit gazdaság működőképes maradjon – és még így is egymillió fölötti a hivatalos munkaerőhiány.
Belépés újra? Kizárt
A helyzet pikantériája, hogy bár a kilépés árnyoldalai racionálisan már mindenki számára láthatók – a brexit még Nigel Farage szerint is megbukott, bár szerinte csak a megvalósítás lett elrontva, az ötlet továbbra is kiváló – az újbóli belépés még gondolat szintjén sem vetődött fel. Hogy a tory-k nem akarnak hátraarcot csinálni, érthető. Ám a kérdést a Munkáspárt sem feszegeti.
A brit baloldalnak 2010 óta először ismét reális esélye van kormányt alakítani, hiszen Sir Keir Starmer vezetésével toronymagasan vezetnek a közvélemény-kutatásokban a botrányt botrányra halmozó konzervatívokkal szemben, és ha sikerül megnyerniük a következő választást, hosszú távra akarnak berendezkedni. Ezt pedig veszélyeztetné egy olyan téma, amelyből az embereknek már elegük van, még ha a pénztárcájukon érzik is a hatását.
„Ma az újbóli belépés pártján állók vannak döntő többségben, de az emberek problématérképén nincs ott a kérdés a legfontosabbak között, és unják is, ezért egy újabb referendum rendkívül kockázatos lenne. Kollégáim többségével arra számítunk, hogy legalább 25 évig nem kerül újra napirendre a EU-tagság” – mondja Stephen Hunsaker.
A következményei azonban ott lesznek, és intő példaként szolgálhatnak mindenkinek.
Nyitókép: AFP/Justin Tallis
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
