A fronton nincs hatása Prigozsin zendülésének – helyzetkép a 488. napon
A zendülésnek nem látszik semmilyen érdemi következménye: az orosz védvonalak kitartanak, az ukránok sem indítottak döntő csapást. Az ukrán ellentámadás eddig kevés eredményt hozott, de a napokban sikerült hídfőállást létesíteniük a Dnyeper balpartján. Az oroszok ezt még termobárikus bombák bevetésével sem voltak képesek felszámolni. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép a 488. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerző: Andrzej Wilk, Piotr Żochowski. Fordította: Zeöld Zsombor.
A legfontosabbak röviden:
- Az ukránok Bahmut környékén és a déli fronton tovább támadtak, az északi frontszakaszon azonban az orosz hadsereg volt az aktívabb
- Az ukránoknak a Dnyeper folyó balpartján sikerült egy hídfőállást kialakítani
- Az oroszok az ukrán katonai reptereket támadták (itt tárolják a Nyugatról beérkezett fegyverzetet)
- Az ausztrálok és a bolgárok új támogatási csomagokat jelentettek be, a németek és az amerikaiak az ukrán légvédelem megerősítése érdekében léptek
- Az ukrán és az amerikai fél nem ért egyet a zaporizzsjai atomerőműnél kialakult helyzet veszélyességét illetően
Részletes helyzetkép:
Zaporizzsja megyében, illetve Donyeck megye nyugati részén az ukrán erők folytatják a támadótevékenységet. Június 24-én Orihivtől délre az oroszokat megint hátrébb szorították a Zaporizzsját Mariupollal összekötő úttól, s közeledtek a Robotinénél [Роботине] fekvő első orosz védvonalhoz. Másnap Velika Novoszilkától délnyugatra nagyobb erő bevetésével Prijutne [Приютне], illetve a Donyeck megyében fekvő Rivnopil [Рівнопіль] irányában támadtak. Június 26-án Hanna Maljar védelmi miniszter-helyettes megerősítette: a fent említett települések közül az utóbbit visszaszerezték. A helyi ukrán parancsnokság közölte, hogy az ukránoknak ebben a térségben másfél kilométer mélyen sikerült az orosz csapatösszevonás mélyére behatolnia, és az ellentámadás első hetében visszafoglalt Novodarivka [Новодарівка] irányában végrehajtott orosz ellentámadást visszaverték (a település az ukránok ellenőrzése alatt lévő Rivnopiltől nyugatra fekszik).
Az Orihivtől 25 km-re nyugatra fekvő Pjatihatki [П’ятихатки] térségében végrehajtott további ukrán támadáskísérletek azonban nem voltak eredményesek. Maljar szerint egy hét alatt (június 26-án reggelig) a déli frontszakaszon összesen 148 összecsapásra került sor, az ukrán hadseregnek pedig 17 km2 területet sikerült visszafoglalnia; az offenzíva három hete alatt pedig összesen körülbelül 130 km2 -nyit. [Ford. kieg.: a Militaryland.net térképe alapján Pjatihatki térségében harcol a 128. hegyidandár.]
Az oroszok megismételték a Kupjanszk délkeleti külterületén (Szinkivka [Синьківка] térségében) fekvő, illetve a várostól délkeletre (Harkiv és Luhanszk megyék határvidékén), Krivosijivka [Кривошиївка] és Sztelmahivka [Стельмахівка] térségében található ukrán állások elleni támadásokat. Kreminnától északnyugatra [az oroszok] jelentéktelen sikereket érhettek el, a Zserebec folyó irányában kiegyenesítve a frontvonalat – a Kreminna és a Sziverszkij-Donyec folyó között húzódó erdősávban folyó további harcok azonban nagy változást nem eredményeztek. Június 26-án Olekszandr Szirszkij, az Ukrán Szárazföldi Erők parancsnoka bejelentette, hogy a védők Bahmuttól délnyugatra, a Minykivka–Hrihorivka–Bohdanivka [Міньківка–Григорівка–Богданівка] vonal mentén teljes mértékben megtisztították az ellenségtől a Sziverszkij-Donyec–Donbasz-csatorna nyugati partját. [Ford. kieg.: 18+-os felvétel az itteni harcokról itt.]
A Bahmut térségében mindkét fél által végzett támadó tevékenység jelentős változással nem járt, ahogy a Sziverszktől délkeletre (Beresztove [Берестове] és Veszele [Веселе] [térségében] vagy az Avdijivka és Marjinka térségében lezajlott további harcok sem. Maljar miniszter-helyettes szerint június 26-ig a védőknek Bahmut térségében egy-két kilométert sikerült előrehaladniuk – a front keleti szakaszán összesen ebben az időszakban közel 250 összecsapásra kerülhetett sor.
Az ukránoknak a Dnyeper balpartján, az antonivkai híd lejárójánál sikerült hídfőállást kialakítaniuk. Azok a próbálkozások, melyeket orosz erők a védők kiszorítására tettek, nem hoztak eredményt – az árvíz után hátramaradt nyílt területen az agresszor alegységeit az ukrán tüzérség a Dnyeper magasabban fekvő jobbpartjáról lefogta. Június 26-án az oroszok tömegtűz segítségével próbálkozhattak meg a hídfőállás felszámolásával – ennek során termobarikus fegyvereket is bevetettek. Hónapok óta először kerülhetett sor összecsapásokra a Szumi megyében: az ukrán erők itt az ellenség az Oroszország területéről támadó diverzáns-felderítőcsoportját számolhatták fel.
Június 24-én az oroszok újabb tömeges rakétatámadást hajtottak végre – ennek célpontjai Harkiv, Dnyipro városa, Kijev, Kropivnickij [Kirovohrad] és Krivij Rih voltak. Az ukrán vezérkar összesített adatai alapján az ellenség összesen 53 eszközt (negyven H–101/H–555-t, kilenc H–22-t, két Kalibrt és két Sz–300-as rakétát) vetett be; ezek közül negyvenegyet a védők lelőttek, s három Shahed–136/131 kamikázedrónt is semlegesíthettek. A legtöbb, több mint húsz rakétát Kijevre lőhették ki – ezeket a főváros közelében semlegesítették, azonban hárman meghaltak és nyolcan megsebesültek. A támadás után két nappal Jurij Ihnat ezredes, a Légierő-parancsnokság szóvivője közölte, hogy az agresszor elsődleges célpontjai a katonai repterek voltak (ezek a Nyugatról kapott fegyverek tárolását is biztosítják); a létesítményeket két hét óta támadják. Június 25-én hat darab orosz Sz–300-as rakéta csapódott be Zaporizzsja külterületén, június 26-án Odessza és Druzskivka [Дружківка] volt a támadások célpontja – Odessza esetében az agresszor által bevetett három Kalibr manőverező robotrepülőgépből és nyolc darab Shahed–136/131 kamikázedrónból a védők (ebben a sorrendben) kettő és hét lelövését jelentették be; Druzskivkánál forrástól függően az oroszok három vagy négy Sz–300-as és/vagy Iszkander–M rakétát használtak. Június 27-én két rakéta csapódott be Avdijivkába. A harctérségeken és az államhatár menti térségeken kívül az orosz tüzérség és légierő fő célpontjai továbbra is Herszon, Nikopol és Ocsakiv (Herszont június 25-én háromszor is lövethették). Június 23-án az oroszok az egy nappal korábbi ukrán rakétatámadás során megrongálódott Csonhar-híd mellett pontonhidat építettek.
Június 26-án a Reuters közzétette, hogy az USA 500 millió dollár értékű támogatási csomag bejelentését tervezi – ebbe 30 darab Bradley gyalogsági harcjármű, 25 Stryker páncélozott szállítójármű, a HIMARS-kilövőkhöz tartozó lőszer, illetve hordozható Javelin páncéltörő és Stinger légvédelmi rendszerek kerülhetnek. Ugyanaznap a Reuters az új ausztrál, 73,5 millió dollár (110 millió ausztrál dollár) értékű támogatási csomagról is hírt adott – ez 28 darab M113-
as szállítójárművet, 14 darab különleges műveleti járművet [Special Operations Vehicles], 28 darab teherautót, illetve tizennégy pótkocsit tartalmaz. Ugyanúgy június 26-án hagyhatott jóvá egy új katonai segélycsomagot a bolgár kormány: pusztán annyit közöltek, hogy a támogatás nem veszélyezteti a Bolgár Fegyveres Erők színvonalát és kiképzését. Június 24-én a német védelmi tárca tervezésért felelős parancsnokságának (egyben az ukrajnai helyzettel foglalkozó egységének) vezetője, Christian Freuding tábornok bejelentette: 2023 végéig Ukrajnának Németország további 45 darab Gepard önjáró légvédelmi gépágyút ad át – tizenötöt a következő hetekben, később pedig (az USA-val való együttműködésben) harmincat. Utóbbiakat de facto az USA vásárolta meg Jordániában; a Gepardokat Németországban még azelőtt átnézik, hogy azokat Ukrajnának átadnák.
Prigozsin zendülése kapcsán az ukrán hatóságok rámutattak Oroszország gyengeségére. Június 24-én Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter közölte: az „Oroszország túl erős, hogy elveszítse a háborút” tézis támogatóinak revideálniuk kéne álláspontjukat, s felszólította őket arra, hogy Ukrajnát lássák el a szükséges fegyverekkel, illetve hagyjanak fel az Oroszországgal való üzleteléssel.
Volodimir Zelenszkij arra mutatott rá, hogy Vlagyimir Putyin ugyan hosszú ideig el tudta fedni propagandával a rossz belső helyzetet, az orosz állam gyengesége azonban egyértelmű. Az ukrán elnök kiemelte: kizárólag Ukrajna van abban az állapotban, hogy megvédje Európát az orosz gonoszság és káosz elterjedésétől. [Ford. kieg.: az OSW az elmúlt hétvége során több angol nyelvű anyagot is szentelt Prigozsinnak, illetve akciója következményének.]
Június 25-én a wagneristák egy részének Belaruszba történő áttelepítésével kapcsolatos híresztelésekre reagálva az ukrán hadsereg egyesített erőinek parancsnoka, Szerhij Najev közölte: amennyiben megkísérelnének betörni Ukrajnába, az öngyilkos művelet lenne. Június 27-én Andrij Demcsenko, az ukrán határőr-szolgálat szóvivője tagadta azon jelentéseket, melyek szerint Belaruszban a wagneristák számára táborokat kezdtek felépíteni, s megerősítette: Belaruszban legfeljebb kétezer orosz katona tartózkodik; őket a belorusz katonai gyakorlótereken képzik ki.
Június 25-én Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője arra figyelmeztetett, hogy az oroszok jóváhagyták a zaporizzsjai atomerőmű megrongálásának tervét – a veszély soha nem volt olyan nagy, mint most. A hírszerzés szerint az orosz hadsereg robbanóanyaggal megrakott járműveket mozgatott át a hat blokk közül négy környékére, s radioaktív szivárgást idézhet elő annak érdekében, hogy megállítsa az ukrán támadást, s a frontvonal befagyasztásához megteremtse a feltételeket. John Kirby, az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője június 27-én viszont úgy reagált: az ukrán jelentések ellenére az USA a zaporizzsjai atomerőmű megsérülésének veszélyét nem tartja „elkerülhetetlennek”, s nem látja annak jelét, hogy az oroszok készek lennének Ukrajnában atomfegyvert bevetni.
Az OSW szakértőinek kommentárja:
- A Jevgenyij Prigozsin által szervezett „igazságmenet” és annak eddigi folyományai nem befolyásolták a katonai helyzetet. Ukrajna nem döntött egy, a fennmaradó tartalékok bevetését is magában foglaló döntő csapás megindításáról (továbbra is nyitott kérdés, hogy Kijev erre logisztikai és technikai oldalról felkészült volt-e), a június 24-ei nap második felében és a rákövetkező napok során végrehajtott műveletek pedig megerősítették: Prigozsin lázadása nem csökkentette az oroszok harckészültségét. Az ukrán offenzíva előrehaladása továbbra is kizárólag az agresszor első védvonala előtt elterülő figyelési sávra korlátozódik, s egyértelműen gyengébb, mint az offenzíva első két hetében elért eredmények.
- Ukrán sikerként kell értékelni, hogy a Dnyeper oroszok által ellenőrzött partján sikerült hídfőállást kiépíteni és megtartani. Az ukránok ügyesen használták ki a kahovkai vízerőmű gátjának áttörését követő árvíz által okozott helyzetet – ez az első orosz védvonalat elmosta, és elvitte az agresszor által telepített aknamezőket. A Dnyeper magasabban fekvő jobbpartjára telepített ukrán tüzérség ellenőrzése alatt tudja tartani a balparti rész tizenpár kilométer mély sávját – ennek köszönhetően a balparton a védők által folytatott tevékenység hatásos tüzérségi védőernyőre számíthat (ellentétben a megszállók által végrehajtott műveletekkel). Az orosz erők számára az elmosott aknamezők jelenleg ugyanolyan fenyegetést jelentenek, mint az ukrán hadsereg számára. Annak azonban alacsony a valószínűsége, hogy a közeljövőben az ukránok megpróbálkoznak a hídfőállás olyan mértékű kiszélesítésével, mely lehetővé tenné, hogy Herszon megyében is offenzívát indítsanak. Ez a többi frontszakasz meggyengítésével járna, mivel ezekben az irányokban az ukrán hadsereg erőinek többségét bevetette, beleértve a tartalékokat is.
- A Wagner-erők egy részének Belaruszba történő áttelepítésével kapcsolatos híreszteléseket még mindig nem erősítették meg: ha Aljakszandr Lukasenka tényleg befogadja őket, annak a belbiztonságra negatív következményei lehetnének – még egy akár csak párszáz fős, Prigozsinhoz hűséges csoport megjelenése is kérdéseket vetne fel azzal kapcsolatban, hogy az alakulatot a belorusz erők kontroll alatt tudnák-e tartani. Ukrajna elleni esetleges támadásuk a belorusz hadsereget is bevonhatná a harctevékenységek aktív fázisába. Nem lehet kizárni, hogy Belarusz a közel-keleti országokba átdobandó wagneristák közlekedési csomópontjává válik. A Prigozsin-zsoldosok belorusz jelenlétéről szóló információk terjedése a szomszédos országok vonatkozásában a feszültség megnövelését szolgálja – ez különösen igaz azokra a pletykákra, melyek szerint a wagneristákat az északi és nyugati határon provokációkban használhatják fel.
Az OSW-elemzések magyar fordításai 2022. április 25-től kizárólag a Válasz Online felületén jelennek meg. Az erről szóló információkat itt olvashatja, a háború kitörése óta kiadott elemzések magyar változatát pedig itt találja.
Nyitókép: az ukrán 35. tengerészgyalogos brigád katonái az orosz állásokat lövik a nemrég felszabadított Sztorozseve falu közelében június 21-én (fotó: Genya Savilov /AFP)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
