A DNS nem hazudik – megvannak a boszorkányhegyi honfoglaló ma élő leszármazottai!
Egy amerikai DNS-tesztet készíttetett, hogy kiderüljön, honnan származik a családja. Nem akármilyen eredményt kapott: legrégebbi őse egy honfoglaló magyar, aki 1100 évig nyugodott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tuzsér melletti Boszorkányhegyen, amíg rá nem találtak, és múzeumba nem vitték a csontjait. Az 1700-as évekig viszonylag sokan tudják visszavezetni a családfájukat, de 900-ig? A leghosszabb igazolt múlttal rendelkező Harasztiak hihetetlen története következik az Archeologiai Közleményekből.
Haraszti Pál Géza 17 éves volt, amikor a család úgy döntött, földjeik egy részét eladják, így teremtve elő a költségét annak, hogy a legidősebb gyereket Kanadába küldjék. Kanadai toborzók járták ugyanis a vidéket, miután a falujuk Trianon után Csehszlovákiához került, a munkanélküliség nyomasztó volt, a világ az első világháború utáni években még kaotikusabbnak tűnt, mint előtte. Úgy vélték, el kell indulni, ezzel legalább az elsőszülött fiú jövője biztosítva lehet.
Csak a goulash maradt
A legény Antwerpenig jutott, ott felszállt egy teherhajóra, a menetdíj megfizetése helyett szenet lapátolt az úton a hajó kazánjaiba. 1924. október 17-én érkezett meg a kanadai Quebec Citybe, majd 2900 km-t utazott szárazföldön, míg eljutott ahhoz a farmerhez, aki két évre munkát és szállást biztosított neki. A fiatal Haraszti pedig ennek fejében kanadai tartózkodási engedélyt kapott – ezt meséli az unokája, Paul Robert Harasti.
Haraszti Pál Géza egy gyereke sem tanult meg magyarul, nevüket Harastiként kezdték írni. A kivándorló kalandos életet élt: előbb erdei túravezetőként, majd városi kertépítőként dolgozott, a 20-as éveiben sikeres amatőr bokszoló volt, a II. világháború alatt pedig az Essex-Scottish Regiment kitüntetett veteránja lett. A háború után fodrászati vállalkozást indított.
Amikor 54 évesen váratlanul meghalt, kilenc gyereke siratta. Mára 20 unokája, 29 dédunokája született. Leszármazottai egy szót tudnak magyarul: goulash.
Fontos kifejezés ez a Harastiak életében. Minden nagy ünnepen összegyűltek az egyik leszármazott, Frank Harasti otthonában, és gulyást ettek.
– Beszélgettünk a magyar családi örökségünkről, büszkén felemlegetve azt a legendát, hogy Magyarországon nemesi őseink vannak – meséli Paul Robert Harasti, az unoka, aki a cikkünk apropóját adó tudományos cikk egyik társszerzője. – A családunk női tagjai mindig felhúzták a szemöldöküket, megrázták a fejüket, és nevettek, amikor a nagybátyáim az éves „dicsekvésüket” tartották – mondja Paul.
Különleges DNS-vonal
Paul Harasti, az amerikai „ősapa” fia látogatott először Magyarországra. Az apja halála után egy sor érthetetlen nyelven íródott levélen megtalálta a Tornaszentjakab településnevet. Édesapja haláláig levelezett az itthon maradókkal. Így lelt rá Haraszti Mónikára és családjára. Mónika azt meséli, hogy a szentjakabiak nagy izgalommal készültek a „nem is tudott” amerikai rokonok érkezésére, azután temetőt látogattak, családfát rajzolgattak, persze gulyást ettek. Ám fogalmuk sem volt arról, mi fog még ebből kikerekedni.
A tornaszentjakabi Harasztiak nem merengtek nemesi ősökön. Mónika édesapja, Haraszti István parasztember volt, aki az egész életét a földön töltötte, de az emberek benne és Mónika nagyapjában is megláttak valamit. „Ügyvéd Harasztinak” hívták őket, nem voltak persze jogászdoktorok, de a közösség tekintélyes, bölcs tagjainak tartották őket, hozzájuk fordultak, ha valakinek tanácsra volt szüksége.
Szépen egymásra találtak a Harasztiak és a Harastiak, a kapcsolat a látogatás óta sem laposodott el, levelezésbe fogtak, kutatni kezdtek és egészen 1719-ig visszavezették a családfájukat.
A 18. század elejét elérve azonban a múlt mélységes mély kútjának aljára jutottak. Egy darabig legalábbis azt hitték. Levéltárakban, anyakönyvek alapján nem lehetett ennél mélyebbre jutni.
Közben fontos lépés történt, történetünk szempontjából a leglényegesebb. Az amerikaiak 2014-ben DNS-vizsgálatot végeztettek, amely érdekes eredményt hozott. Kiderült, hogy ritka, kelet-ázsiai származási vonallal rendelkeznek.
Mégis honnan? El sem tudták képzelni.
A boszorkányhegyi vitéz
A DNS-vizsgálattal foglalkozó üzleti vállalkozásoknak világszerte vannak képviselői, akik a származási országokban figyelik az eredményeket, így keltette fel a Harastiaké a magyarországi Fehér Tibor, a The Hungarian Magyar Family Tree projekt képviselőjének figyelmét.
A folyamat úgy zajlik, hogy a kutatók a modern embereké közé közé beillesztik a történelmi leletek genetikai eredményeit is. Fehér Tibor látott rá esélyt, hogy egy komplexebb vizsgálattal kiderülhet: a Harastiaknak közük van a nemrégiben megvizsgált Tuzsér-boszorkányhegyi hatos sír honfoglalójához. Vagyis kiderülhet, hogy a vitéz az „ős-Haraszti”.
A múltjuk után érdeklődő Harasti-Harasztiakat ezért bekapcsolták az Árpád-ház programba, amelynek célja az Árpád-kori magyarság embertani-genetikai képének feltárása.
DNS-vizsgálatokat Magyarországon is évtizedek óta alkalmaznak történelmi kutatásra, de a tudósoknak meg kellett tanulniuk használni az új lehetőségeket. A honfoglaláskor szerelmesei számára csalódást keltett, hogy az ezredfordulón a modern népesség körében végzett vizsgálatok feltárták: a mai magyarság semmiben sem tér el a szomszédaitól, és a ma itt lakó férfiak őseinek zöme már több tízezer éve él Európában.
Honfoglaláskori sírokban talált női csontokat is vizsgáltak. Hasonló eredménnyel. Mivel a nomád férfiak rendszerint másik törzsből hoztak asszonyokat, a női leletek nem feltétlenül alkalmasak egy nép eredetének bemutatására. Fóthi Erzsébet és szerzőtársai ezért döntöttek úgy, hogy a honfoglaláskori sírokban eltemetett férfiakat kutatják. Az okosan megválasztott cél és módszer pedig izgalmas eredményt hozott.
A 2020-ban közölt tanulmányba 19 honfoglaló földi maradványait válogatták be, köztük történetünk hősét is a Tuzsér melletti Boszorkányhegyről. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a magyar honfoglalók az eurázsiai sztyeppék három távoli területével állnak összefüggésben, ahol különböző népek csatlakozhattak hozzájuk. Találtak finnugor vonulatot is, de a mi honfoglalónk nem ezzel, hanem jakut vonallal írható le.
A harcosunk azért is fontos szereplő, mert Tuzsér Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi részén található, és a Felső-Tisza vidékén lehetett az első fejedelmi központ. A kutatók úgy vélik, a környékbeli honfoglaláskori temetőkben zömmel a fejedelem vagy törzsfő katonái nyugszanak. A honfoglalók első nemzedéke.
Tuzsér mellett 1900-ban az egyik addig kopár hegyen szőlőt kezdtek telepíteni, az ehhez szükséges mélyszántás, rigolírozás közben fordították ki csontokat a földből. Négy sírt feldúltak, mire rájöttek, mit rejt a föld és régészt hívtak. Az ötödik-hatodik sírt már a nyíregyházi múzeum későbbi névadója, Jósa András ásta ki, rajzokat is készítve a honfoglaló magyar csontváza mellett talált leletről.
A hatos számú sírban feküdt a mi emberünk. Ez a gyalogvitéz lehetett a csoport vezetője, a helyi katonai elit középrétegéhez tartozhatott. Felnőtt, érett férfiként halt meg, de még nem volt öreg, ép fogazattal temették el. Tarsolylemeze nem különleges ötvösmunka, viszont ezüstből készült, és szép szegecsekkel verték ki. Szemfedőjére papírvékony ezüst lapokat varrhattak. A tegezében öt háromélű keskeny hegyben végződő nyílvessző volt, és egy széles, legyezőformájú nyíl volt a tegezre helyezve. Öltözékének számos díszes eleme megmaradt, még varkocskarikája is, amivel alul hosszúra hagyott haját összefogta. Még valamit tudunk róla, de azt már nem a sírjából – volt gyereke, legalább egy fia biztosan.
A Magyar Természettudományi Múzeum embertani tárában őrzött koponyája és az amerikaiak DNS-e így került be az Árpád-ház programba, és az ebből, valamint az amerikai Harastiak gyűjtéséből finanszírozott újabb vizsgálatokból kiderült: Fehér Tibornak igaza lett, a boszorkányhegyi hatos számú sírban nyugvó honfoglaló maga az ős-Haraszti, az amerikaiak az ő leszármazottai.
Vélhetően senki nincs Magyarországon, aki náluk régebbre tudná visszavezetni a „családfáját”. Miután a kutatást kiterjesztették a család itthon maradt tagjaira is, kiderült, hogy a honfoglaló vitéz nyughelyétől számított 150 kilométeres körben élnek még egyenes ági férfi leszármazottak. Sőt, a honfoglalónak meglepően sok mai utódja van.
A kutatás során a férfiakra figyelnek, hiszen az Y kromoszóma csak férfiágon öröklődik. Haraszti Mónika azonban anyai és apai ágon is leszármazott. Azt hitték, csak véletlen névazonosság van édesapja és édesanyja között, de nem, kiderült, hogy rokonok, a nagymama nagymamájának a nagymamája a mai Szlovákia területéről származott, egy másik Haraszti ágból. Mindenesetre jó távoli a rokonság az anyai és az apai Harasztiak között.
A Harasztiak genetikai szempontból azért különlegesek, mert a honfoglaló ős egyszerre mutat európai és ázsiai vonásokat, ovális fejformája, keskeny orra és redő nélküli szeme európai jellegű, széles, lapos járomcsontja viszont mongoloid.
Nem szeretnénk genetikai magyarázatokba bonyolódni, de röviden azért muszáj, hogy megértsük, miként lehet egy 123 éve múzeumban őrzött honfoglaló vitéz és egy modern család rokonságát kimutatni.
A vizsgálat során a mai élő emberekből nyálmintát vesznek, a honfoglalóból pedig csontleletet, általában valamelyik fogból. Az eljárás alapja, hogy az Y nemi kromoszómák férfiágon öröklődnek, úgy szállnak apáról fiúra, hogy lényegében változatlanok maradnak, viszonylagos állandóságuknak köszönhetően alkalmasak a leszármazási vonal kimutatására.
Állandóságuk csak viszonylagos, mert egyébként minden egyes férfinak pont olyan lenne a DNS-e Ádámtól kezdődően. Valójában néhány generációnként kicsit módosul, mutálódik. Az Y kromoszóma apró változásai pedig fontos jelek a kutatók számára.
Ennek érzékeltetésére a Qubit tudományos portál magyarázata a legszemléletesebb. Képzeljük el az emberi generációk sorát úgy, mintha minden utód egy középkori kódex lenne, és gondos szerzetesek másolnák az apa Y kromoszómájának adatsorát egy új kódexbe. A szerzetes hiába törekszik pontosságra, időnként hibákat vét.
A következő kódexmásoló az elrontott részt is átmásolja, majd jön egy újabb hiba, ami megint bekerül egy újabb kódexmásolatba. (Vagyis az Y kromoszómába.) A másolási pontatlanságok segítenek feltérképezni az apai származási vonalakat.
A történetünk szempontjából a PH1896 mutáció („másolási hiba”) a kulcs, ami közös a honfoglaló és az Amerikába kivándorolt Haraszti fia és unokája esetében. Ez jelzi, hogy ő és leszármazottai is a boszorkányhegyi ős rokonai. (A Harasztiak között vannak olyanok is, akik a honfoglaló nem egyenes ági leszármazottai.)
Miközben folyt a kutatás, egyre „bővült” a család: Harastiék és Fehér Tiborék a magyar határhoz közel, a szlovák oldalon fekvő Bódvavendégiben is felfedeztek rokonokat. Az új családtagoknál is genetikai vizsgálatot végeztek, ugyanazzal az eredménnyel.
– Ahogy a családom nőtt, vele együtt bővült az őseinkről való tudásom is – meséli Paul Robert Harasti. Bár Paul nem tud magyarul, a magyar ősök mégis fontos részei az identitástudatának, nagyon büszke rájuk.
A mi honfoglalónk messze nem az egyetlen történelmi szereplő, akinek bizonyítottan vannak egyenes ági férfi leszármazottai. Ez a modern genetikai vizsgálatok legizgalmasabb eleme: a mai emberek és a történelmi leletek számára közös adatbázisokat hoznak létre. Hasonlóan izgalmas a Rurik-dinasztia modern utódaihoz elvezető kutatás is. A Kijevi Rusz egykori viking gyökerű uralkodójának számos mai leszármazottja él Skandináviától Oroszországig.
Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogyan jön szóba a kelet-ázsiai ritka genetikai vonal. A történelem nem a honfoglalással kezdődött, a boszorkányhegyi harcosnak is voltak felmenői. Ott az a ritka mutáció, amely ma leggyakrabban Kelet-Ázsiában található meg. Az Archaeological and Anthropological Sciences című folyóiratban megjelent cikkből az is kiderül, hogy a tuzséri honfoglaló nincs egyedül, például az örménykúti sírban talált csontokból is hasonlót mutattak ki. A különleges dél-szibériai, északkelet-ázsiai vonulat, a „jakut” szál felgöngyölítése még a tudósok számára is nehéz. Sántha István, a cikk egyik szerzője az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Néprajztudományi Intézetének kutatója a Szaján-Bajkál térségben végzett szociálantropológiai terepmunkái során szerzett tudás alapján, Dmitrij Adamov pedig a Jakutföldön élő, török nyelvet beszélő nép, a jakutok eredetmondáiból igyekezett értelmezni, hogyan kerül a jakut vonal a honfoglaláskori vitéz genetikai állományába. Vélhetően úgy, hogy a Szaján-hegységtől a jakut nép északkeleti irányba, a honfoglaló vitéz pedig nyugatra vándorolt a honfoglalás előtti évszázadokban.
Vőlegény a múzeumban
Nagyjából kétezer magyar rendelt meg eddig hasonló DNS-vizsgálatot. (Döntő többségük kevéssé regényes eredményt kapott.) Közben egyre több honfoglaló genetikai mintáját is ismerjük. A szálak szerencsés esetben összeérhetnek.
A vizsgálat nélkül sosem derült volna ki, mi lett az 1924-ben kivándorolt fiú sorsa, és az sem, hogy a Harastiak fontos pozíciókat töltöttek be a tengerentúlon. A nekünk nyilatkozó 63 éves Paul meteorológiai kutató, a Torontói Egyetemen szerzett diplomát fizikából és csillagászatból, jelenleg az amerikai haditengerészet kutató meteorológusa a kaliforniai Montereyben. Édesapja a kanadai Ontario tartomány főépítésze volt.
Ám a történet még tartogat egy fordulatot. 2012 környékén a miskolci Hermann Ottó Múzeumba bekerült egy több száz darabos üvegnegatív-gyűjtemény a felvidéki Bódvavendégiből. A képeken egy 1937-es parasztlakodalom látszik, a vőlegényt történetesen Haraszti Istvánnak hívják. Igen, a boszorkányhegyi ős újabb leszármazottjához jutottunk. A fotókon a vőlegény a menyasszonyába, Morgen Béres Máriába karol. Fogalmuk sincs, hogy ők ketten tovább visznek egy ritka vérvonalat, és utódaik genetikai vizsgálata alapján derül majd ki a származásuk.
Akkor azonban tényleg leesik az állunk, amikor kiderül: az üvegnegatívokat vizsgáló néprajzos maga is Haraszti-vér. Bodnár Mónika azt mondja lapunknak, az üvegnegatívok hátterét szerette volna felfejteni, és alaposan meglepődött, amikor megkeresték a honfoglaláskori ős után kutatók. A lakodalmi képek kapcsán feltárt családfák segítették az egyre bővülő kutatói csapatot. Nem mellékesen pedig Paul Harasti szerint az is kiderült, hogy ő és a néprajzkutató is rokonok, amit úgy kell elképzelni, hogy negyedíziglen azok.
Pontosan tudjuk tehát, hogyan nézett ki az Amerikába kihajózó Haraszti Pál Géza, ismerjük az 1937-es vőlegény Haraszti István képét, és az utódokról is vannak fotóink. 2019 májusában ugyanis Paul Harasti hazalátogatott, és felkereste a magyarországi és a felvidéki rokonokat.
A honfoglaló arca
De hasonlítanak a leszármazottak a honfoglaló ősre? Ezt bárki eldöntheti, a kutatás részeként ugyanis egy speciális módszerrel láthatóvá tették a Tuzsér-boszorkányhegyi vitéz arcát. (Írásunknak szomorú aktualitást ad, hogy a kutatócsoportot nagy veszteség érte: a napokban hunyt el Kustár Ágnes, az arcrekonstrukciót végző tudós. Cikkünket az ő emlékének ajánljuk.)
A honfoglaló koponyájáról CT-felvétel készült, majd ebből egy 3D rekonstrukció, amelyre rá tudták építeni a mimikai és a rágóizmokat. Az izmok nyomokat hagynak ott, ahol a koponyához tapadnak. Ha valaki olyan szintű szakembere az emberi fej anatómiájának, mint Kustár Ágnes volt, a nyomokból felismerheti az izmok egyedi jellegzetességeit, vastagságát, és ezek alapján képes felépíteni az arcot izomról izomra haladva.
A végeredmény: hosszúkás arc, izmos nyak, erőteljes szemöldökív és járomcsont. A honfoglalóra első ránézésre nem túlságosan hasonlítanak az utódai. Megkönnyítené az egybevetést, ha a modern Harasztiak is leborotválnák a fejük tetejét, a nyakszirtjükön és a halántékukon hosszúra hagyott fürtjeiket pedig varkocsba fonnák, de még akkor is hiányoznának a honfoglaló fején látható jelképes – tehát nem betegség miatt végzett – koponyalékelés nyomai. Félelmetes sebek, amelyek a koponyacsonton is jól láthatóak.
Még az is lehet, hogy a honfoglalónak nemesi leszármazottai is vannak. Zsigmond királytól 1405-ben nemesi címet kapott egy Haraszthi nevű család, de a cikkünkben szereplő Harasztiak mind egyszerű emberek. A keleti országrésznek főispánt, bánokat adó nemesekről a magyarországiak emlékezete nem őrzött meg semmit.
Paul azt mondja, fontos neki a honfoglaláskori ős és a megtalált rokonok. Amikor Tornaszentjakabon a temetőben járt, vagy unokatestvérei házaiban vendégeskedett, úgy érezte, hazatalált. Sokkal inkább otthon érezte magát, mint korábban bármikor.
Haraszti Mónikának édesapja halála után ez a történet segített megérteni valami ki nem mondott dolgot a családjáról. Keresi a szavakat, amikor azt mondja: paraszti felmenői egyszerű emberek, mégis körülölelte őket valami különös tisztelet. Fivére, Boldizsár prózaibb alkat, szerinte a történelem elsősorban az új amerikai rokonságot izgatja, talán azért, mert nekik több idejük és pénzük van a kutatásokra, mint az itthon maradóknak.
A bódvavendégi Harasztiak fizikai dolgozók, földdel foglalkoznak. Az aprócska falu az első világháború után Csehszlovákiához került.
– Nem esek le a székről ettől az eredménytől – mondja az egyik leszármazott –, ugyanúgy telnek a napjaink. Nem lettem sem gazdagabb, sem bölcsebb. Nyíregyre majd elmegyek, hogy megnézzem a múzeumban, mi maradt – mondja a telefonban. Érződik a hangján, hogy kellemetlenül érinti a hívásunk. Paultól és Bodnár Mónikától tudjuk, hogy családja az amerikai rokonokat és a néprajzkutatót is szívesen fogadta, de nem venné az jól ki magát, ha szlovák állampolgárként egy magyar honfoglaló utódjaként cikkeznének róla. Megértjük.
Az egész történet egyik legérdekesebb része, hogy bár az őseink keletről több ezer kilométert tettek meg a Kárpát-medence irányába, a honfoglaló vitéz leszármazottjai 900 éven keresztül lényegében egy helyben maradtak. Számukra talán nem is 1100 éves, hátrafelé remekül nyilazó ősük a legérdekesebb ebben a történetben. Hanem az, hogy a honfoglaló vitéz révén az elveszett rokonok Kanadától a Felvidékig – egymásra találtak.
Nyitókép: Kustár Ágnes arcrekonstrukciója a Tuzsér-boszorkányhegyi 6. sírban feltárt honfoglaláskori vitézről (Forrás: Anthropologiai Közlemények)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
