Egy mondat a zsarnokságról – a miniszter és a fordított elszámoltatás
„Ez a többség zsarnokságának olyan minősített esete, ahol az éppen aktuális többség támogatását megszerző politikai oldal aláássa a feltételeit annak, hogy a választók szabadon elszámoltassák és leválthassák” – írja Körösényi András Lázár János minapi kijelentéséről, amellyel a miniszter megfenyegette a vásárhelyi választókat: Márki-Zay Péter újraválasztása esetén nem számíthatnak állami támogatásra. A konzervatív politikatudós szerint Magyarországon olyan abszurd rendszer alakult ki, ahol a kormány elszámoltatja az állampolgárokat „szavazói teljesítményükről” – arról, hogy kellő mértékben támogatták-e a kormánypárt képviselőjelöltjét, vagy sem. Rendszermegfejtés.
A NER kincsesbánya a politikaelmélet iránt érdeklődőknek: fogalmi innovációk egész sorát kínálta. Nemrég kaptunk egy újabb gyöngyszemet a kormány egyik miniszterétől: „Ha a hódmezővásárhelyiek újraválasztják Márki-Zayt, semmilyen kormányzati támogatásra nem számíthatnak”. Noha a kijelentésnek nincsen újdonságértéke, mivel ez egy szélesebb kormányzati gyakorlatot tükröz – az ellenzéki vezetésű önkormányzatok és az ott lakók hátrányt szenvednek a fideszes vezetésű (és többségű) településekkel szemben, gondoljunk például a budapestiek megbüntetésére Karácsony Gergely megválasztása miatt –, a kendőzetlen megfogalmazás alkalmat ad a kommentárra.
De miről is van szó? Mit jelent az idézett kijelentés? Mit árul el mindez a képviseleti kormányzás Magyarországon kialakult jellegéről?
Azt, hogy a kormány – a végrehajtó hatalom vezetője – számonkéri az állampolgárokon, hogy miként szavaztak a választásokon, és ez alapján jutalmazza vagy szankcionálja őket.
Azaz nem a választópolgárok számoltatják el a képviselőjüket, illetve végső soron a kormányt, teljesítményükről (mennyire képviselik a közérdeket, közjót), hanem megfordítva. A kormány számoltatja el a választókerületet, vagy egy várost, azaz az állampolgárokat „szavazói teljesítményükről”: arról, hogy kellő mértékben támogatták-e a kormánypárt képviselőjelöltjét, vagy sem. Azokban a választókerületekben illetve településeken, ahol győzelemre segítik a kormánypárti jelölteket, jutalmat kapnak: azaz visszakapnak adóforintjaikból, és még mások adóforintjaiból is. Akik nem, azok nem kapnak, ők csak befizetnek. Ez a hatalomgyakorlási mód a képviselet meglehetősen bizarr formáját hozza létre: egyfajta fordított elszámoltatást.
A politikai gondolkodás és a gyakorlat a képviselet számos formáját kitermelte. A modern képviseleti kormányzás különböző típusaiban közös azonban, hogy miután a képviseltek többé vagy kevésbé szabad vagy kötött mandátummal felhatalmazzák az őket képviselőket a kormányzásra, az a vélelmük és elvárásuk, hogy a kapott mandátumot a képviselők a választók manifeszt vágyai, akarata, érdekei és/vagy a közérdek, a közjó érdekében használják. Ezen elvárás teljesítéséről a képviseltek a képviselőket elszámoltatják, felelősségre vonják. Az elszámoltatás kritériuma többféle lehet, de valamiképpen kötődik a képviselők tevékenységéhez, annak eredményéhez, vagy egyszerűen a kialakult viszonyok értékeléséhez, és az elszámoltatás iránya akkor is megmarad, ha a képviselők illetve a kormány elszámoltatásának hatékonysága alacsony, vagy ha az csak szimbolikus értelemben létezik.
A jól-rosszul teljesítő képviselők (közvetlen) és a kormány (közvetett) formális elszámoltatása a képviselet olyan „demokratikus” eleme, amely a képviseleti kormányzásnak nem csak a radikális demokrata, de a liberális, elitista vagy plebiszciter típusait is jellemzi. A fordított elszámoltatás szakít ezzel a demokratikus elemmel, és a képviselet egy autoriter típusát teremti meg.
Mi alapján állíthatjuk ezt? Hiszen egyáltalán nem kötelező, vagy feltétlenül kívánatos minden állampolgárnak, választókerületnek vagy településnek „visszakapni” a befizetett adóforintokból. Természetes, hogy az össztársadalmi prioritásokat, a közérdeket a képviseleti kormány határozhatja meg. Mindig vannak, akik „nettó befizető” állampolgárok, például akik sokat adóznak, és vannak nettó kedvezményezettek. A kormányzat állami újraelosztás révén sok mindenre ösztönözhet bennünket, állampolgárokat – például aktívabb munkavállalásra, többletmunkára (vagy éppen annak feladására), gyermekvállalásra (vagy éppen az ellenkezőjére), ösztönözheti a megtakarítást, vagy annak egy meghatározott módját (pl. állampapírvásárlás) – össztársadalmi prioritásokat kitűzve, vagy másképpen, a közérdek, a közjó érdekében. A fordított elszámoltatás esetében azonban nem erről van szó.
Az újraelosztásból történő kizárás itt az állampolgárok politikai megbüntetése, illetve azzal történő megfenyegetése: azaz a politikai prioritás egy párt vagy az uralmon levők hatalmi érdeke, és nem a közérdek.
Ez a fordított elszámoltatás első autoriter eleme.
A fordított elszámoltatás mellett szólhatna még az a hallgatólagos feltételezés, hogy a kormánypolitikusok valamiféle felsőbbrendű tudás és/vagy elhivatottság birtokában vannak, és így eleve jogosultak a kormányzásra (és az állampolgároknak kötelessége ezt felismerni). Ezt erősíti az a vélelem is hogy ellenzékük eleve rosszat akar, azaz a közérdek ellensége (hiszen külföldi érdekeket szolgál, lásd dollárbaloldal) és nem egyszerűen másképpen vélekedik a közérdek mibenlétéről. E feltételezések azonban nem jelentenek mást, mint az uralom paternalista igazolását, ami aláássa a képviseleti kormányzás európai és észak-amerikai hagyományát és intézményeit, és különösen a képviselők és a kormány versengő választások révén történő szelekcióját. Az uralom igazolásának e paternalista módja a fordított elszámoltatás második autoriter eleme.
Szintén autoriter elemnek tekinthető az alkalmazott politikai módszer. A büntetéssel fenyegetés és a forrásmegvonás alkalmazása ugyanis túlmegy a Cass Sunsteintől és Richard Thalertől ismert paternalista „noszogatáson” (nudge) és a kényszerítés határozottabb formáját jelenti. A „noszogatás” célja, hogy az emberek döntését valamilyen irányba finoman befolyásolja úgy, hogy emellett a döntési szabadságuk teljes mértékben megmaradjon: semmilyen politikai vagy hatósági retorzió sem éri őket, bárhogy döntenek. A „noszogatás” jellemzően az állampolgár javát vagy a közérdeket szolgáló figyelemfelhívás, ilyen például a dohányzás káros hatásairól szóló felirat a cigarettásdobozon. A fordított elszámoltatás ezzel szemben a kényszerítés egy formáját alkalmazza (retorzió), és a kormányon levők nyers hatalmi érdekeit szolgálja.
A fenyegetéssel kényszerítés puha formájának autoriter igazolása azon alapul, hogy elfogadottnak (közérdeknek) tekinti a kormányéval ellentétes vélemények korlátozását és legitimitásuk kétségbe vonását.
Ez a többség zsarnokságának olyan minősített esete, ahol az éppen aktuális többség támogatását megszerző politikai oldal és kormány – a képviseleti felhatalmazással visszaélve – aláássa a feltételeit annak, hogy a választók szabadon elszámoltassák és leválthassák. Az eltérő vélemények büntetése aláássa (delegitimálja) a közjóról szóló nyilvános politikai vitát – ahogy ezt a gyakorlatban a kormány meg is tette az ún. közszolgálati médiának saját propagandaeszközévé alakításával. Csakhogy ezzel a kormányon levők akadályozzák az uralkodó többségi vélemény, azaz a közvélemény (tőlük független) megváltozásának a lehetőségét. A fordított elszámoltatás negyedik autoriter eleme így az, hogy anti-pluralista, és korlátozza a kisebbség többséggé, a többség kisebbséggé válásának lehetőségét. Saját monopóliumának tekinti a hatalom birtoklását.
A fordított elszámoltatás tehát a képviseletnek olyan autoriter típusa, amely az uralmat gyakorló párt hatalmi érdekét szolgálja, a hatalom paternalista igazolására épít, a kényszerítés egy formáját tartalmazza, továbbá hozzájárul a hatalom monopolizálására irányuló kormányzati törekvésekhez. Nem egyszerűen megnehezíti a választott hivatalokban ülők elszámoltatását, de még az elszámoltatás eszméjét is aláássa. A klasszikusok nyelvén: a fordított elszámoltatás a politikai zsarnokság egy formája.
Nyitókép: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
