Védőnők államosítva – hét hamis mítosz a döntés körül
A védőnői hálózat működése régóta csak a szavak szintjén idilli: közel húsz éve súlyos válságát éli, mert a gyerekekre épül, és gyerekből a magyar vidék meg a főváros egy részén is olyan kevés van, hogy képtelen eltartani a védőnői szolgálatokat. Július elsejétől a megyei kórházakhoz kerültek a védőnők, az átszervezés azonban éppen ezekre a kihívásokra nem ad választ, mert annak inkább politikai, mint szakmai okai vannak: az önkormányzatiság kiüresítésének újabb állomásához érkeztünk. A Válasz Online hét pontba szedte a hamis mítoszokat, amelyek az egykoron amerikai mintára bevezetett, hungarikumként emlegetett védőnői rendszerrel kapcsolatban velünk vannak.
1. mítosz: Minden védőnőnek rosszabb lesz anyagilag a kórházakhoz való átkerülés miatt
– Szeretné, ha diplomásként egy hat osztályt végzett polgármester lenne a főnöke? – kérdez vissza egyik forrásunk, amikor a védőnői rendszer átalakításának hatásáról kérdezzük. Válasza rámutat arra, hogy nem lehet pusztán nagyvárosi nézőpontból ránézni a védőnői rendszer átalakítására. Bár az elmúlt hetekben számos példát hallottunk arról, hogy az önkormányzatoktól a megyei kórházak állományába átkerülő védőnők anyagilag rosszabbul járnak, egyáltalán nem kizárt, hogy olyanok is vannak, akik számára ez nem hoz változást vagy éppen megnöveli a jövedelmüket. A védőnők egészségügyi szolgálati jogviszonyban állnak, önkormányzati dolgozóként is az állam határozta meg a keretrendszert, ami alapján jövedelemhez juthattak. Viszont korábban is előfordult, hogy az államilag meghatározott béremelést vagy pótlékokat a védőnők egy része nem kapta meg. Számos önkormányzat nem tudta, vagy nem akarta ezt megadni. A kormányközeli médiában inkább ezek az esetek kaptak hangsúlyt. Eszerint tehát ez egy „védőnő védelmi” intézkedés lett volna.
Az ellenkezőjéről több jelzés érkezett, mert főként a nagyvárosokban az önkormányzatok magasabb bérkategóriába sorolták a védőnőket, hogy jobban megfizethessék őket, vagy olyan egyetemi diplomát is elfogadtak a fizetési kategória alapjául, amit a védőnő nem feltétlenül használt a napi munkája során. Az önkormányzatok emellett cafetéria juttatással, ingyenes telefonhasználattal és még számos módon igyekeztek megbecsülni a védőnőket. Csupa olyan dologgal, amire az eladósodott megyei kórházaknak nem lesz lehetőségük.
Az államosításnak nem lehetne indoka, hogy egyes önkormányzatok nem adtak meg törvényben garantált juttatásokat a dolgozóiknak. Az ellenőrzés és a jogszabályok betartatása ugyanis az állam feladata, erre való a főispán és a hivatala. Most megyei központokba rendeznek egy olyan szolgálatot, amelyiknek éppen a terepmunka a lényege.
2. mítosz: A fővárosban több védőnő felmondott és ez tapasztalható az egész országban
Valóban több jelzés érkezett arról, hogy a központi régióban az új helyzet elleni tiltakozásként nagyobb számban mondanak fel védőnők. Hasonló jelzést kaptunk a 11. kerületből és Csömörről is. Utóbbi helyen három praktizáló védőnő közül kettő jelezte a távozását. A fővárosiak azért lehetnek érzékenyebbek a történtekre, mert az önkormányzatok eddigi jelentős hozzájárulása miatt itt a jövedelmek komolyabb csökkenésére lehet számítani. Akárhogy is, a rendszer értékes szakembereket veszített az átalakítás miatt.
3. mítosz: A védőnői ellátás az egészségügy védőbástyája, igazi hungarikum, és itt legalább minden rendben van
A védőnői szolgálat fontos nemzeti intézmény. Mindenütt jelen van az országban, a végeken is, ahonnan a legtöbb közszolgáltatás, az iskola, az óvoda, a gyerekorvos vagy a háziorvos már eltűnt. A védőnők nemcsak a városok elit kerületeiben segítenek, ahol babajógás kismamákkal herbatea mellett beszélik meg a magzat fejlődésének következő lépcsőjét. A szolgálat ott is tanácsokat ad, ahol a házban sárpadlós szoba van, amin a baba még hat testvérével és a szüleivel osztozik. A legfontosabb missziót éppen ezeken a helyeken töltik be a védőnők.
Ám ez a jelenlét már nem az a jelenlét, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt.
Országosan a születések száma ugyan nagyjából egy évtizede stagnál (tavaly volt néhány ezres csökkenés), az ország nagy részén azonban olyan kevés gyerek él, hogy a védőnői pálya egész régiókban került válságközelbe. A gyerekes családok az ország bizonyos pontjain koncentrálódnak, másutt kritikusan alacsony a fiatalok aránya. A főváros egyes kerületeire, az agglomerációra, az iparosodott vidéki városokra és körzetükre, valamint néhány üdülőhelyre a fiatal családok erőteljes beáramlása jellemző. Máshonnan meg a kiáramlásuk.
A védőnő elsősorban kisgyerekekkel és várandósokkal dolgozik, a szolgálatokat is főként a gyerekszám alapján finanszírozzák. Ahol nincs gyerek, oda minek védőnő? – kérdezhetnénk. Ez egy országos hálózat, pontosan az a lényege, hogy egy háromnapos csecsemővel magára maradó anyának és apának, éljen bárhol, választ kell kapnia a kérdéseire.
A születésszámnak a kétezres évek közepén történő bezuhanása idején a szolgálat tagjai iskolai védőnői állásokba menekültek, tömegével hoztak létre ilyeneket, de azóta a gyerekek ott is „utánuk fogytak”. Egy-egy területi védőnői körzet ellátásához optimális esetben 250 várandós nő vagy hat évnél fiatalabb gyermek kell. Ha ennél sokkal kisebb a létszám, akkor a körzet nem termeli ki a fenntartásához szükséges összeget (a védőnő bérét és a tanácsadó helyiség rezsijét), ha jelentősen több a gyerek, az után az egészségbiztosító nem fizet. Alapvetően egészségügyi ellátásról lévén szó a számlát a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) állja.
A védőnői szolgálatnak az ország összes településén hétköznap 48 órán belül fel kell keresnie az otthonába bocsátott újszülötteket, és szigorú előírások rögzítik, kinél, mikor és hányszor kell megjelennie. A matek azonban csak úgy jön ki, hogy a területen dolgozó védőnő akár öt-hat településen is kénytelen kopogtatni a családok ajtaján. Házhoz kell mennie, a kisbaba otthonában kell meggyőződnie a biztonságáról, és ez nem az a foglalkozás, amelyhez terepjárót biztosítanak. A szolgálat lényegi eleme, hogy a védőnők mindenhol jelen vannak, és személyes kapcsolatokon keresztül építenek ki bizalmat, hogy ott segíthessenek, ahol baj van. Ha egy védőnő három-négy-öt falut lát el, vagy egy nagyvárosban utcák tucatjai jutnak rá, szinte lehetetlen megfelelő minőségi időt töltenie egy helyen.
4. mítosz: A védőnő ott van, ahol a gyerekek
Július első napjaiban 690 szolgáltatói hely volt betöltetlen, ami arra utal, hogy felbomlani látszik az a korábbi bizalmi viszony, amit a védőnő évtizedek alatt épített ki azzal, hogy egy-egy település vagy körzet minden lakójával kapcsolata volt. Fontos tudni, ha egy hely betöltetlennek minősül, attól még dolgozik ott védőnő. Egy másik helyettesít ott, 2017-ben például összesen mintegy ezer helyettesített körzet volt Magyarországon.
Hiány van tehát védőnőből, de azért ez sok helyen látszathiány, az állások egy részét nem is akarják betölteni, mert a körzetek nem tartják el magukat. Az önkormányzatok eddig úgy csökkentették a költségeiket, hogy nagyobb területet láttattak el ugyanazzal a védőnővel, aki így egy kis mellékeshez juthatott.
A Válasz Online szerette volna látni, mennyire súlyos a hiány. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatait használtuk, rákeresve, hogy 2022-ben járásonként hány 14 évnél fiatalabb gyermek élt. Az egészségbiztosító adatbázisából pedig megnéztük minden magyar védőnő (tehát nem körzet, hanem konkrét személy) minden egyes ellátandó szolgáltatási helyét (beleértve az iskolákat is), és ezeket járásokhoz rendeltük. Így megkaptuk, hogy az adott járásban egy védőnőre hány 14 év alatti gyermek jut. A módszer előnye, hogy a betöltetlen státuszokat is figyelembe veszi. Hiszen – láttuk már –, hogy ott is dolgozik védőnő, ahol nem tudnak vagy nem akarnak alkalmazni ilyen szakembert, és ezeket a feladatokat helyettesítéssel oldják meg.
A 14 éves kort azért választottuk határpontként, mert ugyan hatéves kor után finanszírozást főként csak az iskolai szolgálatok kapnak a gyerekek után, de a többi védőnőnek is bőven van tennivalója ezzel a körrel. Ha valahova kisbaba érkezik, a védőnő a testvérekre is figyel, sokszor nem is csak egészségügyi szempontból. A gyermekbántalmazás, a kicsik elhanyagoltságának a felismerése is a védőnő egyik feladata.
Óriási szórást találtunk az egy védőnőre jutó gyerekek számában. Az országnak rengeteg olyan pontja van, ahol még kétszáz 14 év alatti sem jut egy egészségügyi dolgozóra, ami az előbbiek ismeretében elképesztően alacsony szám, hiszen hat éven aluliból is több kellene a finanszírozási keretek kihasználásához. Viszont bőven találtunk négyszáz, ötszáz feletti adatot is. A fővároson belül is háromszoros-négyszeres szórásra bukkantunk.
Az adatokat térképre vittük, és az derült ki, hogy az ország jelentős részén olyan kevés a gyerek, hogy az utánuk járó finanszírozás vélhetően nem tudja eltartani a védőnői szolgálatokat. Sok helyen már eddig sem szigorúan vett önkormányzati, hanem „önkormányzati szövetségi” rendszer működött, ahol egy-egy egészségügyi szakember nem egy-egy körzetet, hanem egy kisebb térséget lát el.
Térképünkön kékkel jelöltük a krónikus gyerekhiányos körzeteket, a kék tengerben dolgoznak a kényszerből „településhalmozó” védőnők. A jelenség nem új, évtizedek óta jelen van, de egyre súlyosbodik. Odor Andrea országos vezető védőnő korábbi tanulmányából tudjuk, hogy 2006-ban még a legaprófalvasabb régióban is egy, vagy legfeljebb két településen dolgozott a védőnők 70 százaléka, az ország legtöbb területén pedig messze 90 százalék felett volt ez az arány. Korábban ritkaság volt a négy-hat telephelyen szolgálatot teljesítő védőnő, ma már tömegével találunk erre példát.
A főváros belső kerületei is kékek, itt is nagyon kevés a gyerek, ami gyakorlati hatásként a körzetek összevonását váltja ki hosszabb távon, ez pedig azt, hogy ritkulhatnak a védőnői látogatások. Emellett Budapesten ott a másik véglet is, sok a rózsaszínnel vagy pirossal jelölt terület, ahol sok gyerek jut egy szolgálatra – jellemzően a külső, kedvezőbb lakásárakat kínáló kerületekben. Az agglomeráció egyes területein is túlterheltek a védőnők, vidékről be- és a Budapestről kiköltöző családok százait kell látogatniuk.
Látjuk, hogy egy spontán tömbösödés már évtizedek óta zajlik, és egy megyei központ elvileg segíthetne abban, hogy a gyerekhiányos körzetekből átcsoportosítsák a munkaerőt oda, ahol sok a kisbaba. Ám a hivatásuk olyan jelentős helyismeretet igényel, hogy a kirendelgetéssel pont a munkájuk lényege veszne el. A védőnők egy-egy problémás körzetbe évek hosszú sorával „dolgozzák be” magukat, és nemcsak a gyerekeket és a szülőket, de például a helyi orvost és családsegítőt is ismerniük kell. Kulcselemről beszélünk, mert amíg egy rendőrt csak kivételes esetben kell beengednünk a lakásunkba, a védőnőnél ezt rendszeresen meg kell tennünk.
5. mítosz: a védőnők sikerrel oldanak meg szociális feladatokat
Az ország legnehezebb helyzetű területein foglalkoztatják a legkevesebb védőnőt, pedig éppen ott találjuk a legtöbb gyereket. A betöltetlen állások tényleg ott halmozódnak, ahol a védőnő és a „védendők” eltérő szociokulturális háttérrel rendelkeznek, magyarán a gondok leggyakrabban ott keletkeznek, ahol a védőnőknek nehéz, telepi körülmények között kell dolgozniuk. Bár a szolgálatokat területi pótlékokkal segítik, a jelek szerint ennek mértéke nem elegendő. Sokat javítana a helyzeten, ha a főiskolai képzésbe nagyobb arányban vonnának be roma nőket.
A sellyei járásban 21 telephelyre nem találtak védőnőt. A salgótarjániban húszra nincs ember a 72-ből, a balassagyarmatiban 18 betöltetlen, a vásárosnaményiban 12, ahogy a tataiban is. Ám ezek jó részében mégsem jut túl járási szinten sok gyerek egy védőnőre. A magyarázatot a járások demográfiailag érdekes mintázata adhatja: elöregedő, szinte gyerektelen települések és komoly gyerekszámmal rendelkező roma falvak váltják egymást, és ezek járási szinten kiegyenlítik egymást. Így hiába a sok betöltetlen, helyettesítéssel látott körzet sok helyen mégsem kiugróan magas az egy védőnőre jutó gyerekek száma. Sok munka van ebben, Gitidiszné Gyetván Krisztina, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke lapunknak azt mondta, a helyettesítések mindennaposak egyes vidéki körzet védőnőinél.
A védőnők egészségügyi dolgozók, nem keresnek jól, egy kutatás a pályaelhagyás legfőbb indokaként jelöli meg az alacsony fizetéseket. Viszont ez egy szerethető hivatás, így a nagyvárosokban és számos átlagos fejlettségű megyében az alacsony bérszint ellenére sem jellemző a védőnők hiánya.
6. mítosz: Az állam a megoldás mindenre
Semmilyen valós szakmai indok nincs arra, hogy a védőnőket miért a megyei kórházak alá rendeljék. Az ispotályok a szakellátásért felelnek, a védőnők pedig az alapellátás részei, ahogy a háziorvosok is. Éppen a helyben elérhetőségük a lényeg. (Vannak ugyan kis számban kórházi védőnők is, akik például a kismamák hazatérését szervezik meg, de ők eddig is a kórházak alkalmazottai voltak, és azok is maradnak.)
Nem kis tömegről van szó, Fejér megyében mintegy kétszáz emberről, de van olyan fővárosi kórház, amelyhez még ennél is több védőnőt soroltak. Budapesten ráadásul éppen júliustól vették el a kórházaktól a nem egészségügyi dolgozóikat (takarítók, kertészek, karbantartók) és centralizálták a működésüket. Jött a helyükre sok száz olyan védőnő, akit még az életben nem láttak, és kérdéses, hogy erre mikor fog egyáltalán sor kerülni.
Papíron a védőnők már július elseje óta a kórházakban dolgoznak, ám a gyakorlatban pontosan ugyanott tevékenykednek, ahol eddig.
A nehézséget az adja, hogy a jellemzően önkormányzati tanácsadó helyiségek, irodák használati jogát át kellene engedni a kórházaknak, ám rengeteg helyen még el sem jutottak a szerződéskötésekig. Egyik napról a másikra 300 helyiség rezsidíjáról nyújtanak be számlát egy-egy kórháznak.
A testületek sem sietnek éppen azzal, hogy áldásukat adják egy újabb csapáshoz, amivel megfosztják őket egy fontos feladatuktól. A szerződéskötések több körzetben lassan haladnak.
Budapesten politikai tartalma is van a döntéseknek, mert a munkáltatói jogok a többnyire ellenzéki önkormányzatoktól kerülnek át az állami kórházakhoz. Egy védőnő azonban jó eséllyel soha nem fog találkozni a főigazgatókkal, még az új közvetlen főnökeivel is csak ritkán, és éppen ez a baj. Amíg az önkormányzatok gondos gazdái lehettek a védőnői szolgálatoknak, erre egy óriási kórházüzemben nincs esély.
7. mítosz: A centralizáció mindent megold
Nem tudjuk, mit terveznek a kórházak a védőnőkkel, és vélhetően sok kórházigazgató maga is így van ezzel. Több általunk megkérdezett intézmény odáig jutott el, hogy már van, vagy lesz védőnői főosztály a kórházban. Még nem tudni, mi lesz a dolga, de ha hozzájuk tartozik több száz ember, akkor azoknak mégis kell valami főnökféle.
Az állam valószínűleg nem mérte fel, hogy az önkormányzatok milyen jelentős összeggel egészítették ki a védőnői szolgálatok finanszírozását, egyes helyeken ez a 30 százalékot is elérhette. Nem állítható az sem, hogy egy stabil hálózat kapná meg a védőnői szolgálatokat. A megyei kórházak több évtizede finanszírozási válsággal küzdenek, országosan több tízmilliárdos kifizetetlen számlaállományt görgetnek maguk előtt. A kórházi költségvetésben nincs benne egy több tíz- vagy százmilliós tartalék, amivel kiegészíthetnék a védőnői finanszírozást. Nem véletlen, hogy több helyen azonnal jelezték, a rezsifizetési kötelezettséget szívesen az önkormányzatoknál hagynák.
Kétségtelen, hogy a védőnői szolgálat nagy része súlyos gyerektelenségi válsággal küzd, és a következő években a hálózat a mai formában már nem működtethető, amikor a népességcsökkenés a vidéki Magyarország nagy részén a mainál még sokkal drasztikusabb méreteket ölt. A szolgálatokat erre kellene felkészíteni, professzionálisabban szervezett, gépkocsikkal, informatikai eszközökkel segíteni a munkájukat, jutalmazva a helyi összefogásokat. Vagyis a spontán megkezdődött folyamat segítésére.
Persze könnyebb fennkölt hangon hungarikumként beszélni a védőnői szolgálatokról, mint megfizetni és valóban átgondolni a működésüket, és az átalakítás célját világosan közölni az érintettekkel.
Valószínűleg éppen ezt nem lehet, mert a célkitűzés az, hogy politikai okokból újabb feladatokat szedjenek el az önkormányzatoktól, és ezzel kiüresítsék a működésüket. Az oktatás, a szociális ügyek után most az alapellátás került sorra. Már látszik a következő szereplő is: a védőnők után felkészülnek a háziorvosok.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Balázs Attila
Térkép: Bódi Mátyás
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
