A Birodalom visszavág – Ablonczy és Magyari Erasmus-ügyről, brüsszeli magyar mozgástérről
Nagy valószínűséggel nem jelentkezhetnek a 2024-es Erasmus-ösztöndíjra az alapítványokhoz kiszervezett magyar egyetemek diákjai, és a kutatási támogatások sem szabadulnak fel a tanárok előtt – írtuk meg múlt héten. HetiVálasz podcastunkban ennek részleteit beszéljük meg Ablonczy Bálinttal és Magyari Péterrel. Kinek az akaratán múlik a megoldás? Kinek mit kellenne ehhez tennie? Mennyire igazságos, hogy a magyar kormány vélt vagy valós mulasztásai miatt magyar egyetemisták járnak rosszul? Mit jelez mindez a Brüsszel–Budapest-viszonyban? A műsorvezető Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Mi baja az Európai Bizottságnak az alapítványokba kiszervezett egyetemekkel, amely modell miatt az Erasmus- és Horizont-program is elúszni látszik?
Magyari Péter: „Az egyik baja az volt, hogy kiszedték őket a közbeszerzési törvény hatálya alól. Ezt a problémát a magyar parlament tavaly ősszel megoldotta. A másik baja az volt, hogy a közalapítványok kuratóriumaiban olyan emberek is részt vehetnek, akik egyébként politikai állásuknak köszönhetően befolyásolhatják a magyar kormány tevékenységét. Ennek a kockázatát akarja elkerülni a Bizottság, és ezért általában mondja azt, hogy nem konkrét személyekkel van baja, hanem törvényt akar arról látni, hogy a kuratóriumokba nem kerülhetnek bele olyan emberek, akik egyébként a kuratóriumok által beadott pályázatok elbírálását befolyásolni képesek. Vita van arról, pontosan kik legyenek kizárva a kuratóriumokból: minisztertől a helyettes államtitkárig a magyar kormány elfogadja, hogy ne legyenek, de a Bizottság ennél jóval többet akar. Vita van arról, hogy mennyi ideig lehessenek a kurátorok, kurátorok, illetve, hogy mennyi időnek kelljen eltelnie ahhoz, amíg valaki kikerül a vezető politikai pozícióból, és utána beülhet a kuratóriumba. Legkésőbb március eleje óta ezek a vitapontok világosak.”
Miért nem engedünk?
Ablonczy Bálint: „Ez a nagyobb politikai freskó része. A miniszterelnök egy csomagban kezeli ezeket a dolgokat, és úgy gondolja, ha az ő politikai megfontolásai szempontjából túlságosan enged az egyik területen, akkor megnyitja a zsilipet azelőtt, hogy az összes többi területen is kvázi ellenállás nélkül haladjon a brüsszeli szándék. A másik: komolyan azt gondolom, hogy vannak olyan döntéshozók, akik nem fogják fel ennek a súlyát. Pedig tragikus folyamat zajlik, mert abba az irányba megyünk, hogy kikerülünk az Erasmusból és a Horizontból. Ez egyenlő a magyar felsőoktatás huxitjával. Ugyanis ha ezek az egyetemek nem működhetnek együtt más európai egyetemekkel, az valójában olyan, mintha kikerültek volna az Európai Unióból. Az Erasmus bőven túlterjed az Európai Unió határain, és ha ez így marad, az egyetlen uniós állam, amelyik nem lesz benne, az Magyarország. Tragikus helyzet.”
Miért pont ez az ügy lett az, amivel példát statuál az EU?
Ablonczy Bálint: „A sokat emlegetett szürke öltönyös bürokraták eltanulták a magyar kormány harcmodorát, ami arról szól, hogy jogilag tökéletesen megfogalmazott, többé-kevésbé ideológiai alapú bozótharc zajlik, ahol, ha valami történik és lezárul, akkor rögtön nyitunk egy másik fejezetet és belekötünk valami másba. Az Erasmus-forrásokkal kapcsolatban kicsit mintha a tanárbérekkel kapcsolatos kommunikáció menne: ha van ez a pénz uniós forrásból, az jó, de ha nincs, a kormánynak politikailag az is jó, mert megint van egy vádpont, ki lehet plakátozni, hogy »te, kedves magyar fiatal azért nem tudsz élni életed lehetőségével, mert Brüsszel így döntött«. A dolog súlyának a fel nem fogását látom ebben.”
Magyari Péter: „2020 decemberében volt az a nagyon izgalmas helyzet, amikor a magyar és a lengyel miniszterelnök vétóval fenyegette meg az EU költségvetését. Pont azért, mert az azóta feltételességi mechanizmusnak nevezett szankciós rendszert beépítették a költségvetésbe. Született egy politikai deal, amit természetesen Angela Merkel német kancellár közvetített ki a felek között: Orbán és Morawiecki megszavazza a költségvetést, benne ezt a mechanizmust is, cserébe a 2022-es magyar választásokig a mechanizmust biztosan nem indítják el senki ellen. Nem egészen négy hónap múlva jött a vagyonkezelő közalapítványokról szóló magyar törvény, ami messziről nézve is nagyon súlyos húzás: azok az emberek szavaztak vagyonjuttatásról, akiket egy másik sapkában vagyonhoz juttattak. Ez az összes jogállamisági problémának egyfajta kvintesszenciája volt. Viszonylag könnyű volt lefordítani svéd, holland, angol, francia nyelvre Nyugat-Európában. Volt is komoly sajtója, nagy ügy lett belőle, és akkor azt gondolták a bizottságban, hogy: »Tényleg? Most beszéltük meg, hogy nem büntetünk titeket még két évig, és ti ezt rögtön meghúzzátok? Hát akkor most erre rászállunk.« Rá is szálltak.”
Nyitókép: MTI/Bús Csaba
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
