Satuban az RMDSZ: az erdélyieknek több Európa kellene, de a hívek Orbánnal vannak
A bukaresti kormányból kikerülő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) újabban hangsúlyosan beszél az Európai Unió fontosságáról, jogállamról, fékekről és ellensúlyokról, de szolidaritását fejezte ki az orosz agressziót elszenvedő Ukrajnával is. A magyarországi kormányzati retorikától eltérő kommunikációnak azonban megvannak a korlátai: az RMDSZ választói magyarországi médiát fogyasztanak, ezért Kelemen Hunorék nem menetelhetnek vele szembe. Az ahhoz való hasonulás azonban rontaná a Szövetség pozícióit a romániai politikában. E sajátos politikai satuba fogva fordul rá az RMDSZ a 2024-es romániai választási szuperévre, amikor a választók négyszer is urnákhoz járulnak majd. Miközben mindenki Orbán Viktor tusványosi beszédére figyelt, a kényes helyzet jeleit tapasztalt tusvanyológus szerzőnk ott is kiszúrta. Háttér.
Az RMDSZ a magyar külpolitika járulékos áldozata? Erre utalt Tusnádfürdőn szombaton Tőkés László, aki a 32. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor kiemelt eseményén szólalt föl. A tábori szlengben csak „Orbán-koncertként” emlegetett miniszterelnöki beszéd előzenekaraként a volt református püspök és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról beszélt, hogy „európai–amerikai megfelelési kényszerből” szorították ki a bukaresti szocialista–liberális koalícióból egy hónappal ezelőtt a romániai magyar érdekképviseletet. Értsd: az atlanti mainstreamhez fölzárkózott román politika nyugati nyomásra szabadult meg a magyar kormányhoz túlságosan közelállónak ítélt RMDSZ-től.
A kijelentés értékeléséhez tudni kell, hogy Tőkés politikai pályáját az érdekképviselettel szembeni ellenállásra építette, s a román kormányátalakítás során nyilvános jele pedig nem volt a külföldi nyomásnak. (A magyar párt kitessékelése inkább azzal függ össze, hogy a nagy pártoknak szüksége volt a magyarok által vezetett környezetvédelmi meg fejlesztési tárcára, és a jövő évi választás előtt nem akarták harmadik partnerrel bonyolítani a kormányzást.) Az RMDSZ politikai mozgása mégis érdekes, mert a Kelemen Hunor vezette alakulat elmúlt hónapokban sajátos kállai kettőst jár.
Ahogy egykor a független fejedelemség idején Bécs és Isztambul, most Budapest és Bukarest között igyekszik egyensúlyozni az erdélyi magyar politika.
Az RMDSZ úgy próbál meg némi távolságot tartani a magyar kormánytól, hogy ne hiteltelenedjen el többségében Fidesz-szimpatizáns választói előtt.
E pávatáncot jól jelképezi maga a tusnádfürdői tábor is, amely annak idején a Fidesz és az RMDSZ megalkuvónak tartott fősodrával kritikus belső ellenzék, majd onnan kiválva különféle autonomista formációk (Magyar Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt; utóbbi kettő egyesülésével jött létre az Erdélyi Magyar Szövetség) dzsemborija volt. Amikor azonban kiderült, hogy az RMDSZ monopóliumát kikezdeni nem lehet, a Fidesz elszívta a békepipát az érdekképviselettel. Azóta a tusnádfürdői fenyvesalján ott parádéznak a Szövetség képviselői is. Nem volt ez másként idén sem, ám Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csak a kötelező minimumot hozta: részt vett egy nyilvános beszélgetésen Gulyás Gergely kancelláriaminiszterrel, a többi határontúli magyar vezető társaságában a miniszterelnökkel is egyeztetett, de például Orbán Viktor szombati beszédén már nem tette tiszteletét. Gyakorlott tusvanyológusok arra is felfigyelhettek, hogy a kormányfő a rég lezárt európai polgári kezdeményezések kivételével nem beszélt az erdélyi magyar politikáról. Annak ellenére sem, hogy jövőre Romániában választási szuperév lesz: európai parlamenti, helyhatósági, parlamenti és államfői voksolást is tartanak. A kommentár nélküliség annál feltűnőbb volt, hogy nézői kérdésre Orbán szót ejtett viszont a szlovákiai magyar politikáról. Erős kritikával illetve a szeptemberi előrehozott választásra készülő, ámde harmatgyenge felvidéki érdekképviseletet.
Igaz, a tusnádi tábor előtt Kelemen külön is találkozott Orbánnal, de itt sem az RMDSZ-en volt a hangsúly. A frissen hivatalba került baloldali miniszterelnök, Marcel Ciolacu román miniszterelnök magánebéden fogadta múlt szerdán a magyar miniszterelnököt, s a tanácskozáson Sorin Grindeanu közlekedési miniszter mellett ott volt Kelemen is. A találkozónak elsősorban az államközi kapcsolatok szempontjából volt jelentősége, hiszen Orbán utoljára 2010-ben találkozott hivatalban lévő román miniszterelnökkel. A kiszivárgó hírek szerint nem annyira a romániai magyar kisebbség, mint a két főváros között építendő gyorsvasút, illetve Románia schengeni övezethez való csatlakozása volt a téma.
Az elmúlt időben azonban volt jele annak, hogy bár az együttműködést stratégiai szinten nem kérdőjelezi meg, az RMDSZ szíve szerint kicsit lazítaná a magyar kormánypárt szoros ölelését. Székely István, az érdekképviselet ügyvezető alelnöke februárban a határontúli magyar politikában hosszú ideje nem tapasztalt nyíltsággal beszélt a magyarországi és a helyi közélet különbségeiről. A maszol.ro portálon megjelent írás természetesen megteszi a kötelező tiszteletköröket, beszél az RMDSZ és a Fidesz ideológiai hasonlóságairól, az erdélyi magyarság társadalomépítésére fordított nagyvonalú kormányzati támogatásokról, de annál nagyobbat szól az írás kulcsállítása: a szerző szerint az értékrendi rokonság ellenére politikai vonalvezetés szempontjából eltérő tartalom lenne követendő. Székely István szerint nagy jelentősége van a nemzeti kisebbségek szempontjából a (Fidesz retorikájában gyakran kigúnyolt) fékeknek és ellensúlyoknak, „a decentralizáción alapuló, problémamegoldó önkormányzatoknak, az autonóm civil szférának, a társadalmi szerepet vállaló egyházaknak, és – ami talán a legfontosabb – a polgárnak, a saját értékeire-hatalmára támaszkodó, öntudatra ébredő autonóm embernek. Igen, ezek az összetevők a központi államhatalom mindenkori birtokosainak a hatalomgyakorlás korlátait jelentik”.
Székely István nemhogy nem ül fel a magyar állami retorika Európai Uniót szidalmazó vonatára, éppenséggel a Bukaresttel szemben védelem részének tekinti az EU-t.
„Nemzeti kisebbségként, úgy gondolom, érdekünk, hogy az állami szintek feletti struktúrába való integráció minél gyorsabb legyen, és minél teljesebb mértékben megvalósuljon. Ha vitánk a román állam túlhatalmával van, akkor »Brüsszel« ebben ellensúly lehet.” Az RMDSZ ügyvezető alelnöke azt sem gondolja, hogy a jogállam megfoghatatlan, föderalista blöff lenne: „Romániában alapvető érdekünk a jogállam minél teljesebb kiépítése: a hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszerének erősítése, a jogállami garanciák kiépítése, megőrzése, főleg abban az esetben, amikor az állam – a különböző valós, vagy gerjesztett félelmek menedzsereként – megpróbál visszavenni kivívott szabadságjogainkból. Ennek során prioritásként kell kezelni a kisebbségeket érintő emberi jogok minél teljesebb körű kiépítését, valamint a bármilyen típusú diszkrimináció tilalmát előíró jogszabályok elfogadását” – összegez Székely István.
Székely István programadó cikke után vita bontakozott ki az erdélyi nyilvánosságban az RMDSZ követendő stratégiájáról. Noha többen kritizálták az érdekképviselet társadalompolitikáját, abban az elemzők egyetértettek, hogy a Szövetség egyfajta reorientációval próbálkozik. Székely szövege aligha partizánakció volt, ezt mutatja az RMDSZ áprilisi temesvári kongresszusán elfogadott tízéves stratégia. A 34 oldalas dokumentumban Magyarország és a magyar kormány kétszer-kétszer, míg az EU tizenhétszer szerepel. Az eszmei alapvetés hangsúlyosan beszél az erdélyi magyar közösség befogadó jellegéről, hisz az Európai Unió jövőjében és abban, hogy az erdélyi magyarság nemzeti törekvései az Unió keretei között valósíthatók meg. A szöveg szolidaritást vállal az „agressziót elszenvedő Ukrajna népével” is és felhívja a figyelmet: biztonságpolitikai kérdésekben az Egyesült Államok szerepvállalása továbbra sem nélkülözhető.
Ez politikai szempontból bátor lépés, mert a felmérések szerint Romániában az erdélyi és különösen a székelyföldi magyarok a legmegértőbbek Oroszországgal, illetve Vlagyimir Putyinnal. Egy 2022. márciusi reprezentatív kutatás szerint például az orosz elnököt és Oroszországot a székelyföldieknek mindössze 25 százaléka tartotta felelősnek, és 53 százalék válaszolta azt, hogy Ukrajna és a NATO okolhatók a fegyveres konfliktus kirobbantásáért. A temesvári kongresszuson a pozíciója miatt szabadabban beszélő Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök kijelentette: „Az országon belüli interetnikus kapcsolatok alakulását nagyban befolyásolta a Románia és Magyarország közötti viszony. Ma például nem segít nekünk az, hogy lényeges geopolitikai kérdésekben másként vélekedik Románia és másként vélekedik Magyarország.”
„Kilencven százalék” – ezt már egy, a téma kényessége miatt névtelenséget kérő vezető RMDSZ-es politikus mondja a Válasz Online-nak, amikor a Fidesz és az érdekképviselet közötti különbségekről faggatjuk. Emberünk arra utal: míg a magyar kormánypárt a magyar szavazók 44-50 százalékának játszik, nekik a teljes romániai magyar közösséget képviselniük kell. Ezért igyekszik az erdélyiek jelentős része által támogatott Fideszétől némileg eltérő arcélt rajzolni magának az RMDSZ. „Budapesten sokszor nem értik az erdélyi magyar közösség életének legfontosabb jellemzőjét: ez az állam nem a miénk, ezért nekünk teljes magyar társadalmat kell építeni. Az erdélyiek által is fogyasztott magyarországi média viszont egy résztársadalom üzeneteit közvetíti” – mondja forrásunk.
Szavai rávilágítanak az RMDSZ elmúlt harminc évének legfontosabb politikai jellemzőjére, amit kritikusai elvtelenségnek, maguk viszont pragmatizmusnak látnak.
Ha egy teljes (intézményekkel, politikai képviselettel, önkormányzatokkal, sajtóval, kulturális szférával) rendelkező önálló magyar (rész)társadalom a cél, akkor ahhoz komoly politikai súly kell. Legkésőbb az RMDSZ első, 1996-os kormányra kerülése után kiderült, hogy ez a biztos alapzat nem a területi autonómia lesz, mert azt soha semmilyen román politikai erő nem fogadná el. Románia 2007-es uniós csatlakozása előtt sokan reménykedtek abban, hogy az EU kvázi „védhatalomként” viselkedik majd és megoldja a kisebbségi kérdést – ebben a reményben is csalatkozni kellett. S bár az elmúlt években az erdélyi magyar közösség komoly infrastrukturális beruházásokat hajthatott végre budapesti támogatással (óvoda- és bölcsődeépítési program, egyházi intézmények építése-felújítása), a magyarországi költségvetési támogatás szűkülése, illetve az intézményrendszer működtetése mindig komoly kihívás elé állítja a romániai magyar politikát. Ezért tesz meg mindent az RMDSZ, hogy a legkülönfélébb román politikai partnerekkel kormányozzon együtt.
Igen ám, de időközben változott ennek a kisebbségi érdekérvényesítésnek az optikája. „Miután a romániai közéletet az antikorrupciós diskurzus kezdte áthatni a bukaresti Collectiv szórakozóhelyen 2015-ben bekövetkezett tűzesetet követően, az RMDSZ politikája, amely 1996 óta alkukkal erőforrásokat hívott le az erdélyi magyar közösségnek, hirtelen más fénytörésbe került” – magyarázza Toró Tibor politológus, a Sapientia Egyetem docense, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója. Innentől kezdve ez a kijárásos politika korrupciónak minősült, s egymás után indultak eljárások magyar polgármesterek ellen, néha nevetséges ürügyekkel. Az udvarhelyszéki Etéd első embere ellen például azért, mert a helyi szalmakalap-múzeumot működtető alapítványban viselt tisztsége összeférhetetlennek minősült a polgármesterséggel. A kutató szerint nehezebb lett tehát a romániai források lehívása, ezzel párhuzamosan viszont 2015 után jelentősen megnövekedtek a magyarországi pénzügyi lehetőségek.
Toró Tibor szerint fontos megérteni, hogy az RMDSZ–Fidesz-kapcsolat nemcsak érdekviszony, de az RMDSZ alsóbb szintjein értékközösség is: a Szövetség önkormányzati politikusai ugyanúgy gondolkodnak, mint a fideszesek. További hasonlóság: az RMDSZ és a Fidesz is hegemón struktúra, azzal a különbséggel, hogy az erdélyi magyar oktatási vagy kulturális alrendszereket nem lehet úgy leuralni, mint Magyarországon. Romániában például a színházak egy részét az állam, másikat a megyék, illetve a városi önkormányzatok tartják fönt. A román közszolgálati média magyar szerkesztőségei is viszonylag függetlenül végezhetik munkájukat, illetve a magyar felsőoktatás is autonómiával bír a politikával szemben.
A mostani óvatos RMDSZ-es reorientáció részben a szorult helyzettel is magyarázható. Az RMDSZ román kormányból való kikerülésével forrásszerzés szempontjából fontos tárcákat veszített el. Ezzel párhuzamosan a magyarországi megszorítások miatt elapadtak a budapesti források is, néhány projekt kivételével (ilyen a labdarúgás vagy az erdélyi kastélyprogram.) Ahhoz azonban, hogy a jövő évi választáson a Szövetség ott legyen a politikai súllyal rendelkező versenyzők között, minden voksra szüksége van – azokéra is, akik nem feltétlenül rezdülnek együtt a budapesti politikával.
„Az RMDSZ sajátos helyzetben van, mert a magyarországi média és a Facebook révén szavazói sok kérdésben a magyarországi kormányzati beszédmódot használják, amelyet azonban az RMDSZ nem vállalhat föl a még mindig alapvetően nyugatos konszenzuson alapuló román politikában.
A magyarországi retorika átvételével ugyanis bezáródnának előtte a román politika ajtajai, s a még megmaradt érdekérvényesítő pozícióját is elveszítené, amellyel végső soron saját közössége esélyeit rontja” – hangsúlyozza a Bálványos Intézet kutatási igazgatója. Noha nyilvánosan nem beszélnek róla, az RMDSZ politikusait frusztrálja, hogy a romániai magyar nyelvű sajtó jelentős részét besorolták a magyarországi KESMA-birodalomba, azok fölött az érdekképviseletnek nincsen semmilyen ellenőrzése.
Toró szerint az RMDSZ bizonyos értelemben kényszerpályán mozog, hiszen a romániai és magyarországi források megcsappantak, választóit a magyarországi kommunikáció befolyásolja, az erdélyi nyilvánosság jelentős részét pedig nem ő uralja. Közben az erdélyi magyar társadalom marginalizálódik, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint szorul ki a nagyvárosokból, iskolázottsági adatai elmaradnak a többségi társadalométól. Az RMDSZ programja viszont továbbra is középosztály-politikáról, vállalkozásfejlesztésről, adócsökkentésről szól. Közben nincsenek szakpolitikai válaszai a már Erdély magyarlakta területein is megjelenő migrációs hátterű munkavállalókkal kapcsolatos kérdésekre, keveset beszél a magyar anyanyelvű romák helyzetéről vagy a külföldön dolgozó erdélyi magyarok jövőképéről.
Ebben a környezetben fordul rá a 2024-es választási szuperévre az RMDSZ, amely régóta a legnagyobb kihívás lesz a legrégebbi és legstabilabb határontúli magyar érdekképviseletnek.
Nyitókép: Orbán Viktor kormányfő (k), Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke (b) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (j) a miniszterelnök előadása előtt a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2023. július 22-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
