Kis atomerőműveket árul a Rolls-Royce a magyar kormánynak
Idén már féltucat tanulmányutat szervezett a Rolls-Royce magyar hivatalnokoknak és energetikai szakértőknek, hogy bemutassák fejlesztés alatt álló portékájukat: a kis moduláris atomerőművet. Többek között a lengyelek és a csehek is érdeklődnek a technológia iránt, és a britek azt állítják, hogy ez a jövő, másként nem lehet leszakadni a globális felmelegedést okozó fosszilis energiahordozókról. A zöld mozgalmak azonban nagyon ellenzik az energiaipar új kedvencét: szerintük drága, veszélyes és valójában csak átcsomagolása a régi nagy atomerőműveknek.
Erősen megsínylette a brit–magyar kormányközi kapcsolatokat az ukrajnai háború. Londonból gyanakvással és ellenszenvvel fogadták a magyar kormány oroszbarát kommunikációját, és ezért több együttműködési folyamatot is lecsavartak, számos magasabb szintű találkozót elhalasztottak például. Egy területen viszont aktívak maradtak, mégpedig az energetikában. A brit kormány igyekszik helyzetbe hozni a Rolls-Royce vállalatot, hogy Európa-szerte tucatszám adjon el úgynevezett moduláris atomerőműveket, és nagyon számítanak rá, hogy Magyarország is vásárol néhányat.
A magyar kormány egyelőre nem tárgyal beszerzésről, ebben a tekintetben a cseh és a lengyel vezetés már előbbre jár, ott már vannak aláírt szándéknyilatkozatok is. Óvatos érdeklődés mindenesetre itthonról is van, és
idén egymásnak adták a kilincset a magyar delegációk a Rolls-Royce központjában.
A britek ugyanis tanulmányutakat, bemutatókat szerveztek kormányzati hivatalnokoknak, például az OAH (Országos Atomenergia Hivatal) és a nagy magyar energetikai vállalatok (MVM, Mol) munkatársainak is.
Kisebb, de olyan
Az úgynevezett kis moduláris atomerőművek a 2010-es évek közepe óta az energiaipar új kedvencei. Angol rövidítésük nyomán SMR néven emlegetik a nemzetközi sajtóban, ami a Small Modular Reactor rövidítése.
Az ötlet onnan jött, hogy az átállás a megújulókra sok országban nehézkes, az időjárásfüggő szél- és naperőművek termelése pedig ingadozó. A szenet és a gázt atomerőművekkel lehetne még kiváltani. A nukleáris energia ugyan nem számít megújulónak, viszont termelés közben minimális a szén-dioxid-kibocsátása. Az EU tavaly óta az atomerőművek finanszírozását is klímavédelmi beruházásnak ismeri el, és ezzel elvben egyszerűbbé vált hitelt szerezni az építkezésekre. Apró bökkenő: az atomerőművek építése rettentő drága és nagyon nehézkes.
Az utóbbi évtizedekben a nyugati világ összes új atomerőműve sokkal lassabban és sokkal drágábban készült el, mint ahogy tervezték. Az idén áprilisban üzembe helyezett finnországi Olkiluoto 3 nevűt például tizennégy év késéssel adták át, és háromszor annyiba került, mint eredetileg gondolták. A Nagy-Britanniában épülő Hinkley Point C-t 2017 óta építik, az átadását most éppen 2028-ra tervezik, de ott is rengeteg csúszás volt már, és folyamatosan drágul az építkezés. Franciaországban 2007 óta épül a Flamanville 3 atomerőmű, eredetileg 2012-ben adták volna át, legutóbb azt ígérték, hogy 2024-ben lehet kész. Az ára menet közben az ötszörösére emelkedett. Idén februárban kezdett működni a mohi (Szlovákia) atomerőmű új, 3-as blokkja, bár eredetileg 2012-ben tervezték átadni. Pont a dupláját költötték rá, mint tervezték. A magyar Paks II. projekt is óriási késésben van: 2014 januárjában kötöttek rá magyar–orosz szerződést, és még mindig tart az engedélyezési folyamat, az érdemi építkezés el se kezdődött.
Az SMR-ekkel kísérletező nagyvállalatok azt ígérik, hogy ilyen csúszások és drágulások náluk nem lesznek. Állításuk szerint képesek kisebb atomerőművek sorozatgyártására, amelyeket előre legyártott elemekből a helyszínen raknának össze. Szerényebb méretük miatt
az ígéret szerint gyorsabb és egyszerűbb lesz a felépítésük, és fix áron lehet majd rájuk szerződést kötni.
Egyelőre nincs a világon civil használatra engedélyezett, sorozatgyártásban készülő kis reaktor, azaz az SMR egyelőre csak tervezőasztalokon létezik, de világszerte mintegy 50 cég kísérletezik vele, és a verseny egyre élesebb köztük. Európában a Rolls-Royce áll a legjobban a tervezéssel, a modelljüket már beadták engedélyeztetésre a brit nukleáris hatóságnak, bár a dizájn még nem végleges. Részben azért szaladhattak előre, mert a brit hatóság elég rugalmas volt ahhoz, hogy már a fejlesztési időszakban elkezdje vizsgálni a terveket. A Rolls-Royce azt reméli, hogy 2027-re megszerzik az engedélyt, és ezzel az elsők lesznek Európában. De megy a tervezés az Egyesült Államokban, Kínában, Dél-Koreában, Japánban, Franciaországban, Kanadában, Oroszországban és Argentínában is, különböző cégek és állami vállalatok számos típussal kísérleteznek, és mindenki azt reméli, hogy elsőként léphet piacra.
Ez kulcsfontosságú, mert ahhoz, hogy a fejlesztési és gyártási költségek megtérüljenek, sok ilyen kis atomerőművet kell legyártani. Piaci elemzések szerint legalább 50 leszállított erőmű után lehet nyereséges a vállalkozás, márpedig ahhoz, hogy egy cég ilyen sokat eladjon, az kell, hogy világszerte az ő dizájnja legyen a standard. A többiek fejlesztésre költött dollármilliárdjai elveszhetnek, ha nem lesz elég megrendelésük, vagy csak annyira drágán tudnak szállítani, hogy az a vevőnek nem érné már meg.
A Rolls-Royce konstrukciója a legnagyobb a fejlesztés alatt álló típusok közül: a teljesítménye 470 megawatt (MW) lesz. Összehasonlításul: a jelenleg működő négy paksi blokk egyenként 500 MW-os, Paks II pedig két darab, egyenként 1200 MW-os blokkból állna. A Mohiban idén átadott, tizenöt évig épülő új atomerőművi blokk éppen úgy 470 MW-os, mint a Rolls-Royce kicsinek nevezett modellje lenne. A brit (és részben katari tulajdonban lévő) cég azt ígéri, hogy a megrendeléstől számított negyedik év végére átadják az erőművet, az elemek 90 százalékát otthon gyártják, és az építkezés helyszínén elég 500 munkást alkalmazni majd. Azt is állítják, hogy 2022-es anyagárakkal számolva 2,3 milliárd euróból megépítik a blokkot, ez kb. 860 milliárd forint. Paks II. ugyan ötször több áramot tudna termelni, viszont tizennégyszer ennyibe kerülne a 2014-es szerződés szerint. A típus a gyártó ígérete szerint 60 évig lesz képes áramot termelni.
Az SMR-technológia csak annyiban új, hogy sorozatgyártásban készülne, és leginkább ezzel csökkentené a gyártó a költségeket a nagy atomerőművekhez képest.
Maga a konstrukció nagyjából olyan, mint az évtizedek óta ismert nukleáris erőműveké, a Rolls-Royce által fejlesztett változat például úgynevezett nyomottvizes reaktor lenne. Amilyen egyébként Paks I. is. Vagyis ezt is vízzel kellene hűteni, de a kisebb méret miatt elég lenne hozzá kevesebb. Ez azért fontos, mert az utóbbi években tapasztalható nagy nyári hőségek miatt rendszeresen le kell csavarni (hivatalos szakkifejezéssel: vissza kell terhelni) az atomerőműveket szerte Európában. Idén nyáron ez többször megtörtént már Pakson is, mert a Duna túl meleg lett.
A Rolls-Royce igyekszik minél több állami támogatást szerezni a fejlesztéshez. A brit kormány eddig több körben is támogatta a projektet, viszont éppen most megtorpanni látszik az elköteleződés. Július 13-án mutatta volna be Grant Shapps brit energetikai miniszter az úgynevezett Great British Nuclear nevű programot, amelyből jelentős további támogatás jutott volna a Rolls-Royce SMR-programjára is, de a bejelentést 24 órával az esemény előtt váratlanul lemondták. Hivatalos indoklás nincs, de a brit lapok információi szerint a pénzügyminiszter húzta be a féket, vagyis úgy tűnik, hogy egyelőre nincs elég pénz rá. A Rolls-Royce vezetői rögtön riadóztatták a sajtót, hogy az amerikaiak vagy az ázsiaiak beelőzik őket, ha nem kapják meg a remélt támogatást, és a brit ipar legígéretesebb kitörési terve dőlhet dugába.
A Rolls-Royce közben igyekszik minél több potenciális megrendelőt beszervezni, amire azért is szüksége van, hogy mutassa a brit kormánynak: reális lehet, hogy egyszer megtérül a beruházás, el tudnak adni majd eleget belőle. Lengyelországba például tíz darabot szállítanának, de a cseh, a finn, a svéd, sőt még az ukrán kormánnyal is tárgyalnak. Így jött képbe a magyar piac is. De mások is nyomulnak a régióban: a román kormány például amerikai konstrukciójú kis atomerőművek beszerzését vizsgálja.
Áram kell, de pont így?
Lantos Csaba energetikai miniszter június 26-i, Világgazdaságnak adott interjújában elképzelhetőnek tartotta, hogy a magyar kormány 2029-ben vagy 2030-ban megrendel egy vagy akár több ilyen kis atomerőművet, de még vizsgálják, hogy melyik típus lenne a legjobb. Szerinte elsősorban Kelet-Magyarországon építhetnének ilyet. Úgy hallottuk, hogy lehetséges helyszínként felmerült Debrecen környéke az oda tervezett akkumulátorgyár miatt, de arról is fantáziálnak itthon, hogy a Mátrai Erőmű területére telepítenének egyet. Vagy éppen Paksra, ahol a helyiek már megszokták, hogy atomerőmű mellett élnek.
A 2030-as évekre muszáj lesz új áramtermelő infrastruktúrát építeni Magyarországon, mert a hazai termelést biztosító erőművek kiöregszenek.
Paks I. blokkjait elvben 2032 és 2037 között egyenként le kellene állítani, bár a kormány nemrégiben felkérte az MVM-et, hogy vizsgálja meg, nem lehet-e meghosszabbítani az élettartamukat. A második legnagyobb hazai termelő a jelenleg lignitet égető Mátrai Erőmű, amit még korábban kellene bezárni. Egyrészt mert öreg, másrészt meg súlyosan szennyező. Közben Európa az áramalapú technológiák felé megy, az autókat és a fűtési rendszereket is igyekeznek olajról és gázról átállítani, hiszen 2050-re nullára kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. Ráadásul a magyar kormány nagy áramigényű gyárak telepítéséről köt újabb és újabb támogatási szerződéseket, elsősorban ázsiai akkumulátorgyártókkal. Az általunk megkérdezett energetikai szakértők szerint legalább 1500 MW új kapacitást kellene kiépíteni néhány éven belül Magyarországon. Ez kicsit több, mint három Rolls-Royce-SMR.
Nagy bátorság lenne Paks II-re fogadni
A kormány mostanáig elsősorban Paks II-től várta a megoldást, és ugyan hivatalosan továbbra is reménykedik, hogy felépíti a Roszatom az új blokkokat, de elég vakmerően hangzik csak erre fogadni. Egyrészt az orosz technológia EU-konform tervei még mindig nem véglegesek, az engedélyeztetés nagyon régóta tart. Másrészt számos EU-tagállam és az Egyesült Államok is nagyon ellenzi, hogy a mostani háborús időkben orosz atomreaktor épüljön Magyarországon. Egyre nagyobb a nyomás a kormányon, hogy állítsa le a beruházást. A német állam például blokkolja, hogy az előzetes megállapodás alapján a Siemens szállítsa a Roszatomnak az irányítástechnikai rendszert Paksra.
Rendre felvetődik ráadásul az EU Tanácsában, hogy a Roszatomot is szankciós listára kellene tenni. A kísérletet a magyar kormány eddig visszaverte, amiben számított, hogy más tagállamok is a Roszatomtól vásárolt fűtőelemeket használnak az atomerőműveikben. Ám a leszakadás már elkezdődött: Bulgária 2024-25-re ígéri, hogy a Roszatom fűtőelemeit amerikai–francia technológiára cseréli; a cseh atomerőműveket jövőre állítják át; Szlovákia határidőt ugyan nem mondott, de idén márciusban ott is megállapodást kötöttek a Framatome (francia) és a Westinghouse (amerikai) konzorciumával az átállásról; míg a finnek már 2022-ben leszerződtek az amerikaiakkal. Az MVM is vizsgálja az átállás technikai lehetőségeit és költségét, illetve 2026 végéig elegendő mennyiségű fűtőelemet vett a Roszatomtól. Amikor már minden EU-s atomerőmű le tud szakadni az orosz üzemanyagról, nehéz lesz tovább akadályozni a Roszatom szankciózását, főleg úgy, hogy a céget háborús bűnökkel vádolják a zaporizzsjai atomerőmű elfoglalásában vállalt szerepe miatt.
Ráadásul iparági pletykák szerint
az orosz állam sem biztos már benne, hogy meg akarja hitelezni a paksi költségek 80 százalékát
a rendkívül drága ukrajnai háború idején. Úgy tűnik, hogy az orosz államnak kommunikációs szempontból fontosabb, hogy az EU-ban atomerőművet épít, mint az, hogy Paks II. ténylegesen elkészüljön, hiszen a beruházás piacnyitási szempontból lett volna a legizgalmasabb a számukra. A jelenlegi helyzetben viszont aligha remélhetik, hogy a paksi projekt modellértékű lesz, és utána más országok is a Roszatommal akarnak majd szerződni. Finnország például tavaly felmondta a velük kötött megállapodást, ami a hanhikivi erőmű felépítéséről szólt, más EU-s projektjük pedig nincs már napirenden.
Érzékelve a bizonytalanságot, a magyar kormány három új gázerőmű építésének tervét jelentette be az idén, ám ez nem túl ideális megoldás. Egyrészt a fosszilis energiahordozókat – így a földgázt is – ki kellene vezetni az EU-s irányelvek szerint, nem pedig erősíteni a szerepüket. Ennél is komolyabb gond lehet, hogy a régióba egyelőre főként Oroszországból érkezik gáz, vagyis az új erőművekkel az orosz függés erősödne, ami egyre nehezebben tartható egy EU- és NATO-tagállamban. Ráadásul elég bizonytalan az orosz ellátás, hiszen Oroszország 2021 nyara óta folyamatosan csökkentette az EU-ba eladott gáz mennyiségét: az orosz gáz aránya Európában 40-ről 8 százalékra esett az elmúlt két évben. Ennek jelentős része Ukrajnán keresztül érkezik a régióba, ám az ukrán–orosz tranzitszerződés 2024 végén lejár, és az ukrán kormány éppen ezen a nyáron jelentette be, hogy nem akar tárgyalni a hosszabbításról.
Semmi sem garantálja tehát, hogy lesz elég gáz a tervezett új magyar gázerőművek ellátásához a 2020-as évek második felében.
A britek ajánlata elvben az orosz függés kiváltását is hozhatja, így a terv politikai szempontból is értelmezhető.
Más kérdés, hogy a zöld mozgalmak, illetve számos közgazdász – különösen a nukleáris ipart elutasító Németországból – arra figyelmeztetnek, hogy eszetlen pénzszórás a kis atomerőművekre építeni a jövőt.
A kritikusok érvelése szerint hiába tűnnek a kis erőművek olcsóbbnak a nagyoknál, soha nem épülhet belőlük annyi, hogy a befektetőknek a végén tényleg megérje. Ennél is komolyabb gond, hogy épp olyan veszélyes üzemek ezek, mint a nagy atomerőművek, és minél több működik belőlük, annál nagyobb egy üzemzavar esélye. Továbbá a kiégett fűtőelemek tárolása is egyre súlyosabb probléma lesz, hiszen ezeket évezredekre mindenbiztos betonszarkofágokban kell elhelyezni, hogy sugárzásukkal ne veszélyeztessék a környezetet.
A zöld érvelés szerint érdemesebb lenne a kis atomerőművekre szánt pénzt megújulókba fektetni, ahol a technológia gyorsan fejlődik, egyre olcsóbb a nap- és szélerőművek telepítése, és ha az európai hálózatokat rendesen összekötnék, akkor az időjárás okozta bizonytalanságok is kevésbé veszélyeztetnék az ellátást. Hozzáteszik: a kis atomerőművek egyébként sem alkalmasak az ingadozó megújulók kiegyenlítésére, mert az atomerőműveket nem lehet ki-be kapcsolgatni, azok úgynevezett zsinóráramot termelnek, azaz folyamatosan mennek, és fix mennyiséget táplálnak a rendszerbe.
Ugyanakkor a komoly atomiparral rendelkező országok kormányai nagyvonalúan költenek a kis erőművek fejlesztésére, és mindenki első akar lenni a világpiacon, ami a tervek szerint néhány éven belül megnyílhat az SMR-ek előtt. Hogy Magyarország az első megrendelők között lesz-e, az még nem látszik. A Rolls-Royce és a brit kormány azonban nagyon szeretné, ha így történne.
Nyitókép: Válasz Online-grafika (a Rolls-Royce látványterve nyomán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
