A rejtélyes üstökös – miatta szakadt a szlovákiai magyar egységpárt
Gyimesi György nemrég magyarosította keresztnevét Jurajról, szlovák párt listáján jutott 2020-ban a pozsonyi parlamentbe, magát mégis magyar nemzeti-konzervatív politikusnak tartja. Retorikája kísértetiesen emlékeztet a Fideszére, viszont a kormánypárt két lépés távolságot tart tőle. Miatta szakadt a szeptemberi előrehozott választásra készülő szlovákiai magyar összefogás, a Szövetség. Fontos szerepe volt az elmúlt években a kétnyelvű útjelző táblák elfogadtatásában és a kisebbségi magyar kultúra finanszírozásának növelésében, a kampányban mégis inkább Brüsszelről, migrációról és háborúról beszél. Portré Gyimesi Györgyről, a szlovákiai magyar politika rejtélyes üstököséről.
A magyar politikai kommunikáció már olyan kelendő exportcikkünk, mint a fűszerpaprika és a Mercedes. Legalábbis ez a benyomása támadhat az embernek, ha mostanában Dél-Szlovákia magyarlakta területein autózik: a vidéket szinte elárasztották Gyimesi György „A béke oldalán”-szlogennel ellátott plakátjai. A politikus a szeptember 30-i előrehozott választáson a Szövetség nevű magyar (rész)összefogás listáján indul. Olyan csillagászati jelenséghez hasonlít, amelyről annyit tudunk, az égbolton most hol áll, ám azt, hogy honnan hová tart, csak találgatni lehet.
Gyimesi György három évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen volt, pillanatnyilag azonban ő a felvidéki magyar közélet legláthatóbb arca. Magyar nemzeti-konzervatív elveket hirdet, de nemrég még Igor Matovič korábbi kormányfő Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) nevű pártjában politizált. A magyarországi állami sajtóból jól ismert panelekkel kritizálja „Brüsszelt”, a migrációt, a „háborúpárti Nyugatot”. A külpolitikai szempontból alapvetően nyugatos orientációjú szlovák politikában Gyimesihez hasonló élességgel szinte csak az a Robert Fico fogalmaz, akinek 2006 és 2010 közötti első miniszterelnökségéhez a Malina Hedvig-ügytől a Dunaszerdahely szurkolóinak megveretésén és Sólyom László Szlovákiából való kitiltásán át a kettős állampolgárságot büntető törvényig számos magyarellenes intézkedés fűződik. Ennek ellenére Gyimesi támogatná a Szövetség és Fico közötti párbeszédet. Hogy további színekkel gazdagítsuk a már így is kaotikus pozsonyi politikai freskót: a magyar állami médiában is rendszeresen potenciális partnerként tűnik fel a közvéleménykutatásokat vezető Robert Fico. A „szuverenista” szlovák államférfiút ünneplő sajtó nemcsak Fico magyarellenes múltját felejti el, hanem azt is, hogy baloldali pártja, a Smer az Európai Parlamentben a szocialista frakció tagjaként a magyar kormányt elítélő határozatokat rendre megszavazza.
Gyimesi György azonban jóval érdekesebb jelenség annál, hogy pusztán Robert Fico és Orbán Viktor között hintázó politikusnak tartsuk.
Felemelkedése, a Szövetség listájára való átzsilipelése, az ezzel kapcsolatos konfliktusok sokat elmondanak a szlovákiai magyarság múltjáról és jelenéről.
Arról a közösségről, amelynek politikai mozgását Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszédében élesen bírálta: „Az, hogy a felvidéki magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, az minden visszafogottság mellett is azt kell mondjam, egy gyenge teljesítmény.”
1998 – majdnem – újratöltve
Ahhoz, hogy Gyimesi pályáját és az orbáni kifakadást is megértsük, vissza kell lépni az időben. A felvidéki magyar közösség már a kommunizmus bukása idején igen tagolt volt. Az Á. Nagy László-féle Magyar Polgári Párt a városi liberális középosztályt, a Bugár Béla vezette Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az erős katolikus falusi és kisvárosi világot képviselte, míg a nemrég elhunyt Duray Miklós nevével fémjelzett Együttélés Mozgalom leginkább a magyarországi MDF népi-plebejus irányát vallotta magáénak. Az 1993-ban függetlenné vált Szlovákia első öt évében, Vladimír Mečiar nacionálbaloldali miniszterelnöksége idején maffiakapitalizmus és vad magyarellenesség jellemezte északi szomszédunkat. Erre és a választási törvény kedvezőtlen módosítására reagálva a három magyar párt 1998-ban Magyar Koalíció Pártja (MKP) néven összeolvadt, s két ciklusban is részese volt Mikuláš Dzurinda jobbközép kormányának. Az MKP 1998 és 2006 között rendre 9-11 százalékot ért el a választásokon, megkerülhetetlen szereplője volt a szlovák parlamentnek. Azonban a magyar koalíciót alkotó pártok ideológiai különbségei nem tűntek el, személyi konfliktusok, területi és üzleti lobbik szabdalták a belső egységet.
A feszültség odáig nőtt, hogy a 2009-es MKP-elnökválasztáson vesztes Bugár Béla kivált és Híd-Most néven liberális szlovák–magyar vegyespártot hozott létre.
A konzervatív MKP pedig 2010-ben kiesett a pozsonyi parlamentből és a karakter nélkülinek tartott párt azóta sem jutott vissza. A Híd-Most 2010 és 2020 között jelen volt a parlamentben, de három évvel ezelőtt orra bukott az ötszázalékos küszöbön. Tagja volt ugyanis Robert Fico 2016-ban felállt koalíciós kormányának, amellyel kapcsolatban egyre-másra robbantak ki korrupciós ügyek. Végül Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya meggyilkolása miatt 2018-ban a rendszerváltás óta nem látott tüntetések robbantak ki. Fico kénytelen volt lemondani, a Híd-Most azonban a 2020-as választásokig kitartott a koalícióban – a választók ezt a parlamentből való kiejtéssel „jutalmazták”. A harcosan korrupcióellenes, ám teljesen összeférhetetlen Igor Matovič OĽaNO-ja 2020-ben szinte elsöpörte a Smert és koalíciós partnereit: Matovič miniszterelnök lett. (A kaotikus kormányzás miatt azonban teljesen elveszítette hitelét, ezért készülődhet Fico a visszatérésre.) Így három éve a rendszerváltás óta először legalább részben magyar párt nélkül maradt a pozsonyi parlament. Az egymást legszívesebben egy kanál vízben megfojtó MKP-sok és hidasok belátták, hogy ez így nem mehet tovább, és 2021 őszén (egy kisebb, Összefogás nevű magyar formációval kiegészülve) az 1998-as sikeres forgatókönyvet másolva létrehozták a Szövetséget. A nyögvenyelősen kialkudott kompromisszum nyomán az egykori pártok platformként éltek tovább a Szövetségen belül.
Csakhogy a daliás kilencvenes évek már elmúltak, a feszültség nem évek, hanem hónapok alatt megint kiéleződött. Már a Gyimesivel folytatott tapogatózások miatt felháborodtak a hidasok. Tudatták: amennyiben a 2020 és 2023 között az OĽaNO képviselőjeként radikális üzeneteivel ismertté vált politikust a Szövetség listájára veszi, a Híd-Most távozik. Gyimesi jött, a Híd (illetve annak nagyobb része) ment és Mikuláš Dzurinda teljesen súlytalan mikropártjával állt össze.
„Az MKP-platform azzal érvelt, hogy Gyimesivel új szavazókat szólíthatunk meg, s ha nem hozzuk be őt, a magyarok elmennek Matovičhoz. De ez tévedés: Gyimesi stílusa és mondanivalója inkább a meglévő MKP-s keménymagot mozgósítja, a centrista-liberális szavazókat viszont elriasztja” – magyarázza a Válasz Online-nak a Szövetség egyik vezető politikusa, aki a felfokozott kampányhangulat miatt névtelenséget kért. Szerinte amint a hidasok bejelentették, hogy Gyimesi felvétele a listára válóok, az őket szívből utáló MKP-sok még inkább ragaszkodtak a kooptáláshoz. Forrásunk elismeri, hogy Gyimesi komoly retorikai képességekkel rendelkezik és tudatosan építette magát az elmúlt években. Szerinte a politikus rálelt egy piaci résre.
Politikai one man show
S hogy mi ez? A válaszhoz elég megnyitni Gyimesi Facebook-odalát. „Brüsszel migránsokat küldene Szlovákiába.”; „Milliók után állami kitüntetés is járna Soros Györgynek?”; Zuzana Čaputová köztársasági elnök „A nemzetiségek érdekeit képviselve indult az elnöki palotába, majd a brüsszeli és washingtoni érdekekkel lassan leköszön” – csupa olyan retorikai petárda, amit korábban szlovákiai magyar politikusok szinte soha nem pufogtattak. (Már csak azért sem, mert a sorosozás hagyományosan a szlovák szélsőjobb retorikai eszköztárába tartozott, a Szlovákiát úgymond ellenőrzése alatt tartó magyar–zsidó összeesküvés bizonyítására.) A hangzatos kijelentéseket olvasva azt is gondolhatnánk, Gyimesi valójában Budapest embere és a magyar kormány nyomására került fel a kissé lagymatag Szövetség listájára. Nem ez a helyzet. Berényi József MKP-platform elnök a Szabad Európának azt nyilatkozta, Budapest kifejezett kérése ellenére igazolták le. „Valóban voltak ilyen beszélgetések, valóban kérték, hogy ne vegyük fel Gyimesi Györgyöt a listára, mert akkor mások elmehetnek, de mi úgy ítéltük meg, hogy a Híd Platform elenyésző része távozik csak majd, és ez így is történt.”
Több, a magyar nemzetpolitika alakítására rálátó forrásunk megerősítette, hogy a magyar kormány valóban inkább az egységet pártolta. Bármennyire is perben-haragban álltak a Híddal annak vegyespárti jellege miatt, Budapesten úgy vélték, a formációnak legalább van szervezete, bázisa. Gyimesi ugyan Budapest fülének kedves muzsikát húz, de alapvetően politikai one man show-t visz. Kiszámíthatatlan szereplőnek is tartják, akiről nem pontosan tudják, mit akar. Tény: a kampány előtt Gyimesit a magyar választók ismerték, de nem különösebben kedvelték. Egy év eleji reprezentatív felmérés szerint ugyan ő volt az aktív magyar politikusok közül az ötödik legismertebb – ami három év aktív közéleti munka után komoly eredmény –, ám a magyar választók 72 százaléka nem szavazna rá.
A Gyimesi-mágnesben reménykedőket eddig nem igazolta az élet, a Szövetséget tartósan a bejutási küszöb alatt, három-négy százalékon mérik.
A Dzurindával összeboltolt Híd két százalék, míg a kisebb szlovák pártokkal koalícióban induló Simon Zsolt egykori földművelésügyi miniszter Magyar Fóruma egy százalék körül áll. Az a tény, hogy Gyimesi miatt szakadt a Szövetség nehezen összefércelt sátra, azért is furcsa, mert három évvel ezelőtt teljesen ismeretlen volt a felvidéki magyar közéletben. Az egyetemen államigazgatási szakon végzett, tíz éven keresztül a kelet-szlovákiai magyar Nagykapos önkormányzati hivatalát vezette, majd saját pályázati-tanácsadó céget hozott létre. Kritikusai szerint soha nem vétette észre magát a magyar közösségi életben, amit Gyimesi cáfol. (Lásd a vele készült interjúnkat.) Az azonban tény, hogy csak nemrég magyarosította keresztnevét Jurajról Györgyre. 2020-ben szinte teljesen ismeretlenként kapta meg az OL’aNO listáján az eleinte bejutásra esélytelennek gondolt 49. helyet. Végül úgy jutott parlamenti mandátumhoz, hogy Matovič pártja váratlanul jól szerepelt és a védelmi miniszteri pozíciót megkapó politikus a törvények értelmében lemondott mandátumáról. Helyette lett képviselő Gyimesi.
Politika iránti érdeklődését otthonról hozza. Édesapja a kelet-szlovákiai Királyhelmec kórházának főorvosa, majd igazgatója volt a kommunizmus bukása előtt. Azután rövid ideig, a még egységes Csehszlovákia idején Prágában szövetségi parlamenti képviselőként dolgozott az Együttélés színeiben. 1996-ban Vladimir Mečiarral együttműködő kisebbségi pártot alapított (Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért), amely 1998 után mindenfajta értékelhető támogatás nélkül tűnt el a süllyesztőben.
Idővel kiderült: idősebb Gyimesi György a csehszlovák állambiztonságnak dolgozott. Ahogy egy volt állambiztonsági tiszt egy vizsgálóbizottságnak tett tanúvallomásában fogalmazott, a „Július” fedőnevű ügynököt igen eredményesen foglalkoztatták a „magyar nacionalizmus” vonalán. Kapcsolatai egészen Kádár Jánosig és Grósz Károlyig nyúltak. Bukovszky László, a csehországi és szlovákiai állambiztonsági múltat feldolgozó levéltárak munkatársa, illetve vezetője (majd kisebbségi kormánybiztos) még erősebbet állított. A budapesti Országgyűlés felsőházi termében tartott májusi Duray Miklós-emlékkonferencián a szakember arról beszélt: az 1970-től ügynökként tevékenykedő idősebb Gyimesi egyik feladata Duray megfigyelése volt, akit később kisebbségi jogvédő tevékenysége miatt börtönbe is záratott a csehszlovák kommunista hatalom.
Figyelemreméltó, hogy nemcsak a közéleti véna, a vadászszenvedély is öröklődik a Gyimesi-családon belül. Idősebb György már a hetvenes években könyveket írt egzotikus tájakon űzött vadászatairól, amikor földi halandó párt-, állambiztonsági vagy egyenesen moszkvai kapcsolatok nélkül csak igen nehezen juthatott ki az országból melegebb éghajlatra, vadászgatni. A hobbit ifjabb György is űzi, egyszer egy költséges pakisztáni vadászata forrásairól kellett magyarázkodnia a sajtóban.
Machiavellizmus, centralizmus, etatizmus
Nehéz pontosan meghatározni, hogy Gyimesi György mit gondol a világról. Mostani álláspontját hűen szemléltetik az idézett Facebook-posztok. Ám a szlovákiai magyar sajtó által előtúrt, az első Fico-kormány idején, 2008-ban írt szakdolgozata még egyáltalán nem „keresztény-konzervatív-nemzeti” szellemben készült. Úgy vélte például, hogy az MKP két európai parlamenti képviselője részéről „mindennapossá vált a többé-kevésbé preventív panaszkodás taktikája a szlovák kormány néhány tervezett, de még nem megvalósított lépésével összefüggésben, amiről azt tartották, hogy a magyar kisebbség érdekei ellen irányul”. Szakdolgozatában a magyar kisebbség reprezentatív szervezetei által különben soha nem követelt területi autonómia kapcsán Koszovót emlegette, ami echte szlovák nacionalista toposz. (Szlovákia azon kevés EU-tagállam egyike, amely máig nem ismeri el a Szerbiából kiszakadt albán többségű államot, félve egy európai kisebbség elszakadási precedensétől.) Egyetemi tanulmányát persze nem feltétlenül fair számon kérni 15 évvel később, ám az elgondolkodtató, hogy Gyimesi már 2020-ban nyilatkozta:
„A machiavellizmus, a centralizmus és az etatizmus voltak azok a politikai filozófiák, amelyek befolyásoltak. Ezek alapelveit vallom a mai napig.”
Egy, a politikussal többször tárgyaló szlovákiai magyar jogvédő aktivista lapunknak szintén tehetségesnek nevezte Gyimesit, akiből azonban hiányoznak a mélyebb meggyőződések. A szlovákiai magyarság számára égető jogsérelmek, mint amilyen a mai napig alkalmazott Beneš-dekrétumok ügye is, elsősorban személyes márkaépítés szempontjából fontosak neki. „Jól-rosszul, de az MKP elmúlt 25 évben kisebbségi jogbővítés útját járta. Gyimesi ebben nem hisz, neki a párt csak eszköz valami máshoz” – mondja emberünk.
De vajon mi ez a más? Szövetségen belüli és kívüli forrásaink egyaránt úgy vélik, Gyimesi egyszerre tartja szem előtt a párt elnöki posztját, illetve az előrehozott választások nagy esélyesével, Robert Ficóval való viszony kiépítését. A kettős cél eléréshez azonban Gyimesi Györgynek erőt kell gyűjtenie, ehhez a megfelelő eszköz a preferenciaszavazat. Szlovákiában ugyanis minden választó négy politikust bekarikázhat a támogatott párt listáján. Amennyiben egy jelölt a pártjára leadott érvényes szavazatok legalább három százalékának megfelelő számú karikát begyűjt és az bejut a parlamentbe, függetlenül a listahelyezésétől ő is mandátumot szerez. Ha pedig a párt nem jut be, de a személy sok karikát gyűjt, az értelemszerűen növeli politikai súlyát, mert az illető népszerűségéről tanúskodik.
Gyimesi György a Szövetség-lista utolsó, 150. helyét kérte és kapta (ami egy utolsó pillanatos visszalépés miatt végül a 149. lett). Ez a politikai marketing szempontjából ügyes húzás. Egyrészt kiemeli az adott politikus alázatát, ugyanakkor jelentős médiaérdeklődést is eredményez. Amióta Igor Matovič 2010-ben így jutott be a parlamentbe, kiemelt figyelem hárul az utolsó helyezettekre, akiket ráadásul a választók is sokkal könnyebben megtalálnak. Forrásaink szerint Gyimesi jelenlegi célja minél több karika begyűjtése. Amennyiben ő lesz az egyik legsikeresebb preferenciaszavazat-gyűjtő, akkor is megerősödik, ha a Szövetség nem jut be a parlamentbe. Így már érthető Gyimesi jelentős terepmunkája és intenzív Facebook-kampánya. Illetve a dél-szlovákiai plakáterdő, amelynek árát segítőink 150-200 ezer euróra becsülik és forrását találgatják. Szövetségen belüli informátoraink leteszik a nagyesküt, hogy az nem a párttól van, a magyarországiak pedig arról beszélnek, Budapest sem finanszírozza Gyimesi különkampányát.
Stratégiájának másik eleme, hogy ő beszél a legmegengedőbben a gyakran oroszbarátsággal vádolt Robert Ficóval való esetleges együttműködésről. Ez ugyan a szlovákiai magyarok közül sokaknak visszatetsző a 2006 és 2010 közötti időszak magyarellenes intézkedései vagy a 2010-es évek „maffiakormányzása” miatt, viszont komoly mozgásteret biztosít Gyimesinek, amennyiben a Szövetség mégis bejutna és Ficóval kell találni valami modus vivendit.
Szeptember 30-án tehát nem csak az dől el, hogy a magyar párt bejut-e a parlamentbe. Az is, milyen irányt vesz Gyimesi György politikai pályája.
×××
Nem zárja ki, hogy a szeptember 30-i előrehozott választás után elindul a Szövetség elnöki tisztéért – derül ki Gyimesi György Válasz Online-nak adott interjújából.
– A szlovákiai magyar politikába az új szereplők általában aktivista vagy közösségszervező háttérrel érkeznek. Ön viszont tíz évig a nagykaposi önkormányzati hivatalt vezette, magyar ügyekben nem vétette észre magát.
– Természetesen foglalkoztam magyar ügyekkel. A kassai Šafárik Egyetemen végeztem tanulmányaimat, ott doktoriztam a nemzeti közösségek jogaiból. Később két egyetemen is ezzel kapcsolatos témában adtam elő, publikációim magyarországi szaklapokban is megjelentek. Nagykapos ma is magyar többségű település, önkormányzati tisztviselőként aktív voltam a helyi magyar közösség életében. Aki mást állít, hazudik.
– Amennyiben ennyire fontos volt a nemzeti elköteleződés, miért a szlovák OĽaNO nevű pártban, s nem valamelyik magyar formációban kezdett politizálni?
– A Híd-Most politikájával soha nem értettem egyet, nemcsak országos, hanem helyi szinten is sokat vitatkoztunk. Világéletemben konzervatív-nemzeti ember voltam, nem tetszett, hogy a nemzetiséget lényegtelennek tartották. „Mindegy, a pék milyen nemzetiségű, csak jó kenyeret süssön” – érveltek. Ráadásul mivel a Híd a végsőkig kitartott Robert Fico botrányokkal terhelt kormányzása mellett, elérte, hogy választók ne bízzanak a politikában és a csalódottság miatt nem mentek el szavazni; ez a csoport a magyar közösség egyharmadát teszi ki. A másik egyharmada a pékek, ők voksolnak szlovák pártokra.
– És az akkor még önállóan létező konzervatív Magyar Közösség Pártja nem jött szóba?
– Az MKP, főleg Kelet-Szlovákiában úgy működött, mint egy szekta. Elvoltak a helyi kiskirályságokkal, nem engedtek be új embereket. Belekényelmesedtek a helyi hatalomba, nekik is megvan tehát a felelősségük abban, hogy az emberek a választásokon otthon maradnak.
Ez a háttere annak, hogy az Igor Matovič-féle OĽaNO megkeresésére igent mondtam. Amikor megegyeztünk, a párt öt százalék körül állt, a listán kapott 49. hely biztosan nem volt bejutó, azaz nem opportunizmusból csatlakoztam. Azzal, hogy az OĽaNO a 2020-as választáson végül meglepetésre 25 százalékot szerzett, bejutottam. Sikerét egyértelműen az antikorrupciós harcnak köszönhette. Ezt az akkori hangulatot a magyar összefogás képtelen volt kihasználni, ugyanazzal kampányoltak, mint az elmúlt 30 évben mindig.
– Egyetemi szakdolgozatában azt írta, hogy „a magyar kisebbség jogait az alkotmány garantálja és a többi polgárral szemben semmiben nincs hátrányosan megkülönböztetve”, illetve „leplezetlenül nacionalistának” nevezte a Fideszt. Mindezt 2008-ban, a legsötétebb Fico-években.
– Vállalom, hogy a szlovák alkotmány bizonyos keretet ad a kisebbségek jogainak érvényesítésére, de soha nem tartottam Szlovákiát kisebbségi szempontból Kánaánnak. Az alkotmány szélesre tárja a kaput, a magyar közösség számára hasznos intézkedéseket azonban törvényekkel kell elérnünk. Ami pedig a Fidesz nacionalizmusát illeti: egészséges nacionalizmusra szükség van, magam is mindig vallottam a nemzet szeretetét-védelmét. Nem feltétlenül kell erre negatívan tekinteni.
– Levéltári adatok szerint édesapja a csehszlovák állambiztonság ügynöke volt és egy kisebbségi magyar pártot gründolt Vladimír Mečiar miniszterelnök támogatására 1995-ben. Okozott ez önök között feszültséget?
– Nem igaz, hogy Mečiar hozta létre apu pártját, de az kétségtelen, hogy a miniszterelnök később valóban támogatta. Ma már édesapám is hibának tartja akkori munkáját, nem volt akkor itt a szlovák–magyar párbeszédre alapozó politizálás ideje, az az időszak a szlovákiai magyarság számára kifejezetten hátrányos volt. Apu levonta a konzekvenciát, soha többet másik pártban nem politizált. Ami pedig az ügynökvádat illeti: az ezt felhánytorgatók egy egykori állambiztonsági tiszttől felvett jegyzőkönyvre hivatkoznak, semmi egyébre. De ha igaz is lenne a vád, nem felelek édesapám tetteiért. Szeretném, ha engem a saját cselekedeteim alapján ítélnének meg.
– Az elmúlt három évben az egyetlen, magyar ügyeket felvállaló képviselő volt a szlovák parlamentben. Azért akar most a Szövetség listáján mandátumot szerezni, mert kevés eredményt ért el?
– Valóban az a célom, hogy bejusson a Szövetség, de higgye el, ebben az egyéni érdekem a legkevésbé fontos. Ha ez hajtana, igent mondtam volna Igor Matovičnak, aki az OĽaNO-n belül megfelelő pénzügyi eszközökkel ellátott magyar platform létrehozását és vezetését ajánlotta fel. Ezzel a lépéssel azonban tovább osztottuk volna a felvidéki magyar szavazókat, én viszont nem szerettem volna beverni az utolsó szöget a közösségi politizálás koporsójába. Az elmúlt három évnek valóban komoly tanulsága, hogy egy frakció többet érhet el, mint egy képviselő. Ezzel együtt komoly eredményeket tudunk felmutatni: visszaadtuk az 1996-ban, még Vladimír Mečiar idején elvett normatív állami finanszírozást a Csemadoknak, így évi 300 ezer eurót kap a legnagyobb magyar kulturális szervezet. Megemeltük a kisebbségi kulturális alap támogatását is, évente 100 ezer euróval több jut a magyar szervezetekbe. Szintén nagy eredmény, hogy törvénybe iktattuk: a szlovák nyelvet magyar diákok idegen nyelvként tanulják. Eddig ugyanis az volt a feltételezés, hogy a magyar gyerekek ugyanúgy tudnak szlovákul, mint a szlovákok első osztályban. Szintén elértük, hogy nemcsak a településnevek, hanem minden közúti tábla kitehető szlovák–magyar felirattal. Részt vállaltunk abban is, hogy a Neszmély–Dunaradvány komp szlovákiai részéhez szükséges beruházás pénzügyi hátterét az állam állja, akárcsak a Nagygéres–Rozvágy viszonylat esetében. Sokat és eredményesen dolgozunk a drégelypalánki híd megvalósulásáért is.
– A kampányban viszont sokkal többet beszél az EU és a NATO bírálatáról, az ukrajnai háborúról, a migrációról, a „modernkori kommunistaként viselkedő progresszívekről”. Ez kell a szlovákiai magyarságnak?
– Békepárti és szuverenista vagyok. Nemcsak most, az elmúlt három évben is kritizáltam a Nyugatnak való behódolást. Lehetünk úgy is a NATO és az EU tagjai, hogy nemet mondunk a szankciókra, amelyek az oroszoknál jobban sújtják a felvidéki magyar embert. Fel nem foghatom, miképpen küldhetett a szlovák kormány fegyvereket Ukrajnába, miközben a lakosság 70 százaléka ezt elutasítja. Szociálkonzervatív embernek is tartom magam, valóban ellenzem a szociális rendszer liberális-progresszív politika által javasolt leépítését. Éppen ezért mi a családok számára jelentős személyijövedelemadó-kedvezményt javaslunk és támogatnánk a fiatal családok építkezését is. Végre az ember legyen a szlovák politika középpontjában, ne a külföld!
– A szlovákiai politikában az ukrajnai háborúval és az EU-val, NATO-val kapcsolatban egyedül Robert Fico beszél önhöz hasonlóan. És őt rendszeresen vádolják azzal, hogy orosz érdekeket szolgál.
– Szlovákiában a liberális-progresszív oldal az érvek fogytán megbélyegzéssel szokott élni. „Putyin propagandistája”, „Orbán propagandistája” – ezeket a jelzőket már megszoktam. Az emberek pontosan tudják, ki áll az oldalukon. Amiről viszont senki nem beszél: Naftáli Bennet akkori izraeli miniszterelnök békeközvetítésére Zelenszkij elnök először igent mondott. Majd visszakozott, miután beszélt Boris Johnson brit kormányfővel. A kollektív Nyugat Ukrajna kapcsán már sokszor átlépte saját vörös vonalait. Tartok tőle: a következő lépés az lesz, hogy katonákat küldünk, akiket majd „békefenntartóknak” nevezünk.
– Most is Robert Ficó-i paneleket használ. Elképzelhetőnek tartja vele az együttműködést a választások után?
– Bizonyos ideológiai dolgokban egyetértünk akár a Smerrel, akár az SNS-szel is. (Szélsőjobboldali szlovák párt, egykor a hírhedt Ján Slota vezette – A szerk.) De nem tudom, milyen Robert Fico hozzáállása ahhoz, hogy Beneš-dekrétumok alapján mai napig elkobozzák magyar emberek földjeit.
– Ne legyen naiv! Pontosan ismerjük Robert Fico és a többi szlovák politikus álláspontját: a Beneš-dekrétumokat már nem alkalmazzák, ha meg valaki ezt a kérdést feszegeti, a szlovák államideológia alapjait kezdi ki és ennek megfelelően kell vele bánni.
– Várjuk ki, lehet, hogy tíz szavazat hiányzik majd kormányalakításhoz és akkor lehet nagyot kérni! Azt sem tudjuk, mi Robert Fico véleménye a kettős állampolgárságról. Mi azt mondjuk, állítsuk vissza 2010-es állapotot, ne veszítse el senki az állampolgárságot egy másik országé felvételével. Nem tudjuk, mint mondanak a Smerben, ha rögtön a ciklus elején szeretnénk elfogadtatni egy kisebbségi törvényt.
Amennyiben a Smer megnyeri a választást, megbízzák őket a kormányalakítással, a Szövetség bejut és meghívást kap a tárgyalásra, butaság lenne elutasítani az ajánlatot.
– Milyen kapcsolatot ápol a Fidesszel? Mi a véleménye arról, hogy Tusnádfürdőn Orbán Viktor megdorgálta szlovákiai magyarokat, amiért nem tudnak parlamentbe juttatni egy pártot?
– Teljesen igazat adok neki, a felvidéki magyar képviselet teljesen rászolgált a kritikára. Ahogy az elején mondtam, helyi szinten is bezárkóztak, nem engedtek be senkit, de országosan is ez volt a helyzet. A magyarországi támogatások és a háromszázalékos határ átlépése után járó szlovák állami dotáció kényelmessé tették a felvidéki magyar politikusokat. Az nem elég politika, hogy eljárunk falunapra meg koszorúzunk; ezt a szemükbe is mondtam. Különben nem állok kapcsolatban egy magyar kormánytaggal vagy politikussal sem. Utoljára Szijjártó Péterrel találkoztam hivatalosan, amikor Szlovákiában tárgyalt.
– Rengeteg plakátját lehet látni Dél-Szlovákiában. Milyen forrásokból telik ilyen drága kampányra?
– Májusban és júniusban a családom fizette a plakátokat, júliustól már a Szövetség állja, mert tilos másként költeni.
– A választás után elindul a Szövetség elnöki tisztségéért?
– Jelenleg nem vagyok a párt tagja. A belépésről a választók döntenek, ez attól függ, mennyi preferenciaszavazatot kapok. Ha Gyimesi György nem kell a választóknak, Gyimesi György nem fogja ráerőltetni magát a polgárokra. Nem tartozom azon politikusok közé, akiket már négyszer elutasítottak, mégis itt vannak. Ha viszont elég támogatást kapok, kommunikálni fogom a jövőmet a választóknak.
Nyitókép: Gyimesi György (akkor OĽaNO) Zuzana Čaputová államfő beszédét hallgatja a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsban 2022. november 29-én (fotó: TASR/Jaroslav Novák)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
