„Genetikailag igazoltuk a finnugor elméletet” – nagy fordulatokkal tér vissza a Magyarságkutató Intézet
Július elején váratlan fordulatot vett a két éve szunnyadni látszó pozsonyi csatás saga: „a Magyarságkutató Intézet semmilyen közösséget nem vállal a 2020-ban bemutatott alkotással” – közölték saját filmjükről. Ezzel nincs vége a meglepetéseknek. Demonstratív személycserék, konszolidációt szuggeráló beszélgetések övezik Kásler Miklós márciusban kezdődött főigazgatói munkáját. Az intézet munkatársai tavaly hun-avar-magyar folytonosságot hirdettek, idén már „genetikailag igazolt finnugor elméletet” – ugyanabból a kutatásból levezetve. Mi történik itt? Mutatjuk a teljes hátteret.
Két idézet az őstörténeti dilemmák szerelmeseinek az elmúlt évből:
- „[Archeogenetikai vizsgálatok nyomán] a honfoglalók ősei a késő bronzkorban tényleg közös népet alkottak a manysik őseivel, ez pedig alátámasztja a korábban nyelvészeti adatokból rekonstruált őstörténetet.”
- „Az egész hazugság volt. Nem finnugor nyelvcsaládról kellene beszélni. […] Vagy szakítunk a balliberális tudományos kánonnal, vagy 2030-ra teljesen kilúgozódik a magyarságtudat.”
Jól láthatóan összeegyeztethetetlen tézisek: az első állítja, hogy genetikailag is igazolható a finnugor nyelvi kapcsolat, a második viszont magát a fogalmat is hazugságnak, sőt magyarellenes ármánynak tartja. A hatás fokozható, ha felfedjük, hogy mindkét idézet forrása a Magyarságkutató Intézet (MKI): előbbi az általuk kiadott Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés II. című kötetben jelent meg, utóbbira az intézet főigazgatója ragadtatta magát az M5 csatorna nyilvánossága előtt. Ráadásul mindkét következtetés kiindulópontja ugyanaz az archeogenetikai kutatás – de erről később.
A finnugor kategóriát tagadó főigazgató, Horváth-Lugossy Gábor már nem dolgozik az intézetnél, a pozíciót március óta Kásler Mikós exminiszter tölti be. A balliberálisozó nyilatkozat idején a jobbján helyet foglaló Makoldi Miklóst a Horváth-Lugossy-korszak más vezetőivel együtt lefokozták, helyükre új emberek jöttek. Július 7-én aztán kiadtak egy közleményt A pozsonyi csatáról csak az eseményhez méltó módon szabad megemlékezni címmel, amely szerint „sajnálatos, hogy 2020-ban – a Magyarságkutató Intézet előző vezetése alatt – több szakmai figyelmeztetés ellenére elkészült egy olyan film a csatáról, amely az akkori főigazgató irányításával egy torz, szakmai hitelességet nélkülöző képet mutat”, sőt az intézet „semmilyen közösséget nem vállal” az óriási szakmai és nézői felháborodást keltő animációval. Mint emlékezetes, A pozsonyi csata belső kritikájáért 2021 januárjában még azonnali kirúgás járt.
Mi történik itt? Jön a konszolidáció? A Válasz Online féltucat, a magyar eredetkutatás világát jól ismerő szakember segítségével rekonstruálja a történteket. Kérdéseinket elküldtük a Magyarságkutató Intézetnek is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat. Ha ez változik, frissítésben jelezzük.
Horváth-Lugossy vs Kásler
A 2019-ben 880 millió forintos költségvetési forrásból beindított Magyarságkutató Intézet tavaly év végére abszolút mélypontra jutott. A lapunk által feltárt és egészen a győztes sajtóperig követett székesfehérvári kiállításbotrány miatt a tudományos világ teljesen elfordult tőlük, saját katalógusukhoz alig találtak szerzőket, míg a releváns kutatók színe-java a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA által közösen kiadott „ellenkötetben” mutatott egységet. Miniszteri patrónusukat, Kásler Miklóst az országgyűlési választás után menesztették, tárcája megszűnt. Belső viták miatt távozott körükből a korábban MKI-s alapembernek számító Szabados György történész, és vele együtt került ki a szervezetből a László Gyula Kutatóközpont és Archívum. December 15-én, Az Árpádok országa könyv bemutatóján L. Simon László Nemzeti Múzeum-igazgató még oda is szúrt nekik egyet, amikor arról beszélt, hogy
„a magyarságkutatás elsőrendű terület a Nemzeti Múzeum számára”, ezért az intézmény a „kutatások élvonalába” kíván kerülni. Vagyis a volt kulturális államtitkár lényegében bejelentkezett a Magyarságkutató Intézet „vadászterületére”.
Nem véletlen, hogy az azóta eltelt időszak tudományos szempontból legfontosabb eseményét a Nemzeti Múzeum társzervezésében a Ferenczy Múzeumi Centrum hozta tető alá Szentendrén, a MűvészetMalom új konferenciatermében ÁRPÁD NÉPE – A magyar honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei címmel. A „népfrontos”, vagyis a lehető legtöbb nevet felvonultató konferenciára MKI-s előadókat is meghívtak, de az agendát a múzeumi szakemberek diktálták.
Voltak a Magyarságkutatónak elismert eredményei – a lapunk által is megírt abasári régészeti feltárás, az „Árpád-házi gén” meghatározása és más archeogenetikai publikációk –, de ezeket is agyonnyomták a botrányok. „Az intézet egy szélsőséges kisebbség fanklubja lett. L. Simon tavaly meglátta, hogy Kásler miniszterségének lejártával tér nyílik az őstörténet-kutatásban, ezért a Nemzeti Múzeum elkezdett ernyőként viselkedni és megszervezni a tudományos életnek ezt a szegmensét” – értelmezi egyik forrásunk.
Alapítóként az MKI szálait végig Kásler Miklós bogozta a háttérből, a választások és az EMMI megszűnése után nevére is vette teremtményét. 2022 novemberében tiszteletbeli elnökként jelent meg Horváth-Lugossy Gábor főigazgató mellett. A vezetői együttműködés – finoman szólva – nem sikerült: szüntelen szerepköri konfliktusokról, ordibálásokról, pimf ügyek (benzinkártya-használat) miatti csattanásokról hallottunk, melyek nyomán gyorsan elfogyott a levegő Horváth-Lugossy körül. Március 7-én jött a hír, hogy Csák János miniszter Káslert nevezte ki új főigazgatónak. Horváth-Lugossy írt egy érzelmes és terjengős, zömmel a saját érdemeit soroló búcsúüzenetet az MKI hivatalos Facebook-oldalára, melyben többeknek köszönetet mondott, egyedül főnöke és eredeti patrónusa, Kásler Miklós neve hiányzott teljesen. A volt miniszter nem sokkal később töröltette a bejegyzést. (Bár az máshol most is elérhető.) A váltás áldozatául esett az MKI Youtube-felülete: a 17 ezer feliratkozós, 1,1 ezer videós @MagyarsagkutatoIntezet csatorna már nem, a 4 darab feliratkozós, 0 nyilvános videós @magyarsagkutato.archivum csatorna még nem frissül.
Más személyi változások is történtek. Kásler színre lépése után igazgatóból tudományos segédmunkatárssá fokozták le Makoldi Miklós régészt. Szakértőként jórészt ő volt kénytelen elvinni a balhét A pozsonyi csata film miatt (a stáblistán még egy név olvasható mellette, Mátéffy Attila néprajzkutatóé, de ő már a premier után nem sokkal elhatárolódott az alkotástól), és később a székesfehérvári kiállítás miatt is, ahol kurátorként szerepelt. Bírálói rendszeresen felrótták neki, hogy tudományos fokozat és komolyabb felkészültség nélkül tesz kinyilatkoztatásokat a legváltozatosabb témákban. Kérdésünkre Makoldit a régészvilágban a „Nem irok, nem olvasok. Én magyar nemes vagyok!” Petőfi-idézettel jellemzik. Utódját, Horváth Cipriánt viszont forrásaink kifejezetten kompetens és szorgalmas szakemberként írják le, aki rendre jó minőségű publikációkkal jelentkezik az intézetnél. (Horváth korábban is MKI-kötelékben dolgozott.)
A Horváth-Lugossy-érával együtt bukott tudományos főigazgató-helyettesként Vizi László Tamás, utódja Csornay Boldizsár régész-történész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum korábbi igazgatója, a Forster Központ volt elnökhelyettese lett.
Visszatért továbbá MKI-kötelékbe Szabados György és az általa felügyelt László Gyula Kutatóközpont és Archívum. A sajtó csak a júliusi elhatárolódást idézte A pozsonyi csata animációtól, azt nem, hogy pár nappal korábban Szabados már publikált egy szöveget a Magyarságkutató honlapján: „anakronisztikus látványelemek halmozásával majdhogynem önmaga paródiájává tette a pozsonyi csatát” – írta a filmről. A történész kérdésünkre megerősíti, hogy az elhatárolódó közlemény is az ő szövegének felhasználásával készült. Vannak kevésbé látható gesztusok is. Forrásaink szerint
az utóbbi hetekben-hónapokban egymásnak adták a kilincset a legkülönfélébb vendégek Kásler Miklós Andrássy úti irodájában, köztük olyanok is, akik korábban kritikát fogalmaztak meg a Magyarságkutatóval szemben. A volt miniszter a találkozókon hangsúlyozta, szeretné nyitottá tenni és felfrissíteni az intézetet.
A kérdés már csak az: miért e konszolidáció? Ha eddigi is elműködött az intézet, a saját rajongói mag felé nem is rossz sajtóval, mi szükség az irányváltásra?
Hunok és finnugorok
Magyarázatként terjed a pletyka, miszerint az ok végső soron a pénz: Kásler jelzést kaphatott az állami dotáció csökkentéséről. Ez nem tűnik igaznak. Az ilyen típusú visszajelzés nem jellemző az Orbán-rendszerre, de a tervezett 2024-es költségvetés számain is állandóság mutatkozik: a Magyarságkutató jövőre 696,7 millió forint működési kiadással és 290,7 millió egyéb működési kiadással számolhat. (Tavaly e két szám 690,4 és 290 millió forint volt.)
A másik értelmezés életszerűbb: onnan, ahova az MKI 2022 végére eljutott, nem vezetett sehová sem út. A pozsonyi csatás animáció a – számukra elvileg fontos – hagyományőrzős-rekonstrukciós világ előtt tette nevetségessé az intézetet, a kiállításbotránnyal a normális együttműködésre képes műhelyek közül kerültek ki. Forrásaink lényeges pontként emlegetik Horváth-Lugossyék M5-ös szerepléseit is. A volt főigazgató az utóbbi években visszatérő vendég volt az Ez itt a kérdés című műsorban, ahol többször a rágalmazás határát súrolva sértegette a klasszikus műhelyek (egyetemek, MTA, ELKH) szakembereit.
„Nem nemzeti kézben van a tudomány” – mondta egyszer, és egyenes vonalat húzott a Bach-korszak neoabszolutizmusától a Tanácsköztársaságon át a közelmúltig. „Az, hogy mi itt ülünk, igazából egy csoda” – tette hozzá, és ha ezt valamiféle intellektuális önkritikaként hallgatjuk, talán még vicces is.
A legabszurdabb eset a tavalyi saját, kétségtelenül nagy jelentőségű archeogenetikai kutatásuk félrekommunikálása volt. „Bizonyította a hun-avar-magyar folytonosságot a Magyarságkutató Intézet” – világított a cím több helyen tavaly május végén, és a szenzációt egy Ez itt a kérdés-adással is sikerült megünnepelni, melyben Horváth-Lugossy elmondta: „Lassan már mást nem is lehet, csak nevetni a finnugor kifejezésen.”
A probléma csak az, hogy a Current Biology című nemzetközi szaklap által közölt tanulmányban éppen az a hírértékű, hogy a honfoglaló magyarok magját képező népesség finnugor származású volt.
A Török Tibor és Neparáczki Endre archeogenetikusok (illetve harminc társuk) által jegyzett, másfél éves kutatáson alapuló közlemény valódi újdonságokat hozott. Összesen 48 mintát vettek 19 „szállási” temetőből (ez a honfoglaló elitet jelöli), illetve 65 mintát 9 falusi temetőből (ez a köznépet jelenti). Az elsőgenerációs bevándorlókat keresték, vagyis azokat, akik biztosan a Kárpát-medencén kívül születtek, vagy ha belül, akkor olyan szülőktől, akik még nem keveredtek a helyi népességgel. A genomot, vagyis a minták teljes örökítő információját vizsgálták, majd összevetették 2700 másik archaikus genommal.
A két legfontosabb eredmény: 1) A honfoglaló magnépesség genomja a mai népek közül a baskírokhoz, valamint a szibériai és volgai tatárokhoz hasonlít leginkább. 2) Ugyanez a genom 50% manysi, 35% szarmata és 15% hun/Xiongnu keveredéseként modellezhető. „Kiderült, hogy a manysik többszörösen közelebb állnak a honfoglalókhoz, mint a többi vizsgált nép. […] A manysik ősei lehettek ősei a honfoglalóknak, fordítva viszont ez nem igaz. A nyelvészeti hipotézis tehát ül. A honfoglaló magyarok magnépessége finnugor származású volt. Gyakorlatilag igazoltuk genetikailag a finnugor elméletet” – ismertette kutatásukat Török Tibor az áprilisi szentendrei konferencia közönsége előtt. (A teljes előadás visszanézhető Youtube-on. Török egyébként az SZTE Genetikai Tanszék és az MKI Archeogenetikai Kutatóközpont munkatársa is. A tanulmányt mindkét affiliációval jegyzi.)
Természetesen érdekes a másik két komponens is, amely igazolja, hogy az előmagyarok nagymértékben keveredtek a korai szarmatákkal, ami komoly iráni kulturális hatást gyakorolhatott rájuk, illetve keveredtek korai hunokkal is, melynek szintúgy kellett, hogy nyoma maradjon a kultúrában.
Nemzeti egység
Van tehát egy képünk a nagyobb mértékben finnugor, a vándorlás során íjfeszítő népeket integráló ősnépről. Ez kompatibilis a „céhes” tudomány mai állásával. (A „hun gén” azonosíthatóságát, illetve a „hun” és „hun kori” közötti problémát Bálint Csanád régész ebben az interjúban bontotta ki.) Emlékezhetünk arra a tézisre is, amit Klima László régész, nyelvész és Németh Endre matematikus fejtett ki lapunknak néhány éve. Ők már 2019-ben bizonyították, hogy van közös genetikai örökségünk legközelebbi nyelvrokonainkkal, a hantikkal és a manysikkal. A finnugor alapnyelv és a nomád, íjfeszítő kultúra, mint látjuk, nem zárják ki egymást.
Kérdés, hogy az utóbbi időben bemutatott konszolidáció őszinte-e, termőre fordul-e, illetve hogy mennyire felel meg a Magyarságkutató munkáját követő keménymagnak és magának Kásler főigazgatónak egy, a fősodratú tudománnyal kompatibilis, vele szót értő intézet. A korábbi főigazgató, Horváth-Lugossy Gábor mindenesetre kirúgása után saját Facebook-oldalt indított, és napi posztáradattal látványosan ráúszott korábbi munkahelye célközönségére. A történelmi évfordulók vég nélküli laudálása persze nem tűnik érdemi konkurenciának, és „HLG” az állami csatornákon is jóval kisebb felületeken látszik – a Kossuth Rádió Az este című műsorát készíti pár hetente, más szerkesztőkkel vetésforgóban – , de mozgását, politikai helyezkedését látva valószínűleg nem tett le arról, hogy visszatérjen valamilyen kultúrharcos pozícióban.
Nyitókép: Makoldi Miklós, Horváth-Lugossy Gábor, Kásler Miklós és Neparáczki Endre (illusztráció)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
