„Ez most akkora változás, mint amikor feltalálták a számítógépet” – oktatásguruk MI-ről és a jövő iskolájáról
A mesterséges intelligencia az oktatásba is megérkezett. Algoritmusok követik, melyik diáknak mennyi tanári segítségre van szüksége, nagy nyelvi modellek tudják tesztelni, képes-e alkalmazni a tanuló az órán leadott anyagot. Eközben itthon azon vitatkozunk, miért (ne) legyen kötelező Herczeg Ferencet olvasni. Miben van lemaradva a világtól a magyar oktatás? Merre a kiút? Milyen a hatásos tehetséggondozás? HetiVálasz podcastunkban ezekre is válaszol Greskovits György, a Milestone Intézet és Weisz Ágoston, az Alphacademy alapítója. A műsorvezetők: Stumpf András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Mivel foglalkozik az intézetük?
Greskovits György: „Négyéves tehetséggondozó programot csinálunk, melynek a végcélja, hogy a diákok nemzetközileg versenyképesek legyenek. Ennek a mérőeszköze az, hogy milyen egyetemekre jutnak ki. Nagyon büszkén mondhatjuk, hogy most már több mint 1200 diák ment végig a programjainkon, és a világ 100 legjobb egyetemébe jutottak be – közülük 177-en Oxfordba és Cambridge-be. Régóta működtetünk ösztöndíjprogramokat, mert hisszük azt, hogy a jövő vezetőinek nagyon fontos, hogy egy társadalmilag diverz közegből jöjjenek. Van tandíjunk, de ennek jelentős részét fordítjuk vissza abba, hogy minél sokfélébbek legyenek a diákjaink. Magyarországon nagyon erősen előszűr a társadalmi státusz, ezért dolgozunk azon, hogy ne csak a gazdag szülők gyerekei járjanak hozzánk. Fontos, hogy ne köldöknézegető ország legyünk: ahhoz, hogy versenyben meg tudjuk állni a helyünket, iszonyatosan fontos, hogy nemzetközi tapasztalatot szerezzenek a diákjaink. Aztán várjuk vissza őket, mert azt gondoljuk, hogy ezzel a tapasztalattal fogják tudni előrelendíteni a társadalom fejlődését.”
Weisz Ágoston: „Programozni meg újabban matekra is tanítunk gyerekeket. Különleges módon, vagy talán máshogy, mint amit megszoktunk az iskolában. Mi azt képviseljük, hogy a gyerekek kíváncsiságát kell erősíteni, és lényegében hagyni, hogy ők fedezzék fel a világot vagy a programozást. Nehéz feladatokat adunk nekik, és abban támogatjuk őket, hogy ők jöjjenek rá a megoldásra, és ezáltal sikerélményt tudjanak szerezni. Így sokkal motiváltabbak lesznek hosszú távon. A célközönség: 9-18 éves diákok. Nem kell, hogy valaki tehetséges legyen, vagy 5-ös legyen matekból. Semmilyen címkét nem akarunk elfogadni, amit ráaggatnak a gyerekekre. Elég az, ha motivált a gyerek és érdeklődő – szeressen valami újat tanulni vagy valamiben fejlődni. Olyan módon is foglalkozunk velük, hogy az önbecsülésüket és önértékelésüket is fejlesztjük, ezáltal sikerélményeik lesznek. Több olyan történetünk van, hogy viszonylag gyenge matematikajeggyel jött hozzánk valaki, mi pedig nem is matematikát, hanem programozást tanítottunk neki, és csak azáltal, hogy elkezdett hinni magában, a matekjegyei is javultak az iskolában.”
Ez nem az állam feladata lenne?
Greskovits György: „A magyar állam egészen sok mindent csinál ez ügyben. Másrészről bármikor, bárhol szívesen érvelek amellett, hogy sokkal többet kéne oktatásra fordítani állami oldalról, és minél több szolgáltatást biztosítani. De ez nem vagylagos kérdés. Egy jó országban, ahol az oktatás fontos, ott ez egy ökoszisztéma, aminek vannak állami, vannak nonprofit és vannak forprofit szereplői. Az ezek közti szinergiák azok, amik igazán hatással bírnak arra, hogy jó legyen az oktatás. Magyarországon egyébként pont a tehetséggondozás az, amire – különböző elköteleződésekkel, de – fordítanak pénzt. Itt inkább az a kérdés, hogy milyen céllal, mennyire sikeresek ezek a projektek, és mennyire tudjuk a már meglévő jó tapasztalatokat teríteni. Ebben szerintem messze nem vagyunk elég jók még.”
Milyen változások mennek végbe az oktatásban a mesterséges intelligencia bevonásával?
Weisz Ágoston: „Lényegében olyan dolog történt, mintha feltalálták volna a számítógépet. Akkor is előre lehetett vetíteni, hogy ez biztosan komoly változásokat hoz. Ám amit látunk, az a jéghegy csúcsa. Lehet ugyanis azon gondolkozni hogy ha a tanárok szerepe átalakul, mit tudnak utána csinálni. Meg azon, ami az egyik legnagyobb hiányossága a magyar oktatásnak: hogyan lehet gyerekeket a kreativitás és a közös munka irányába terelni? Ezek olyan skillek, amikre később felnőttként, munka közben szükségük lesz, és az oktatási rendszer nem nagyon tanít meg nekik. Vagy: hogyan lehet a bullyingot teljesen visszaszorítani? Ezek mind olyasmik, hogy ha felszabadul valamennyi energia a tanárokban, akkor ebbe az irányba nyugodtan el lehet menni. (…) Minden országnak, amelyik hamar rákapcsol erre, ez nagy lehetőség. Komoly probléma most a diákok körében – akár az egész általános iskolától egyetemig –, hogy valaki nem érti, amit az iskolában tanítottak neki. Ezért létezhet magántanítás. De ezt ma már a nagy nyelvi modellek meg tudják oldani: meg tudják válaszolni ezeket a kérdéseket, és tudnak hasonló kérdéseket gyártani – le tudják tesztelni azt, hogy értjük-e a környezetét a tanultaknak.”
Nyitókép (illusztráció): AFP/ImagineChina/Hao Qunying
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
