Aki gyors vizsgálatot akar, fizetni fog: a nagy CT- és MR-átalakítás háttere
A kormány az egészségügy újabb területéről takarítja el a magántőkét. Miközben megy a kiszorítósdi a CT-k és MR-ek terén, elképesztő mennyiségben zúdulnak az országba a drága diagnosztikai gépek. Nemcsak az állam vásárol, a privátpiac is sosem látott virágzásnak indult. Az aranykorhoz egy dolog hiányzik: a pénz. Miközben tízmilliárdokat öntenek a gépekbe? Igen, mert a tb-finanszírozás nem tart lépést a készülékek számával. Tavaly kisebb egészségbiztosítási összeg jutott egy közfinanszírozott központ működtetésére, mint három évvel ezelőtt. A betegek a piacon vásárolnak maguknak gyors vizsgálatokat. A 104 hazai MR közül 47 tisztán fizetős.
A piaci szereplőkkel folytatott háttérbeszélgetéseink során azzal az egybehangzó véleménnyel találkoztunk, hogy a kormány célja a mára Európa vezető szakszolgáltatójává vált Affidea hazai helyzetének megrendítése volt.
A piac azonban valószínűleg téved.
A kormány már 2012-ben belengette a képalkotó diagnosztikai terület állami kézbe vételét, de sokáig úgy tűnt, mintha a szavaknál nem jutnának tovább. A Debreceni Egyetem fújta meg a harci kürtöt azzal, hogy 2018-ban bejelentette: nem hosszabbítja meg a lejáró szerződéseit a nagy értékű képalkotó diagnosztikai vizsgálatokat végző cégekkel. Elsőként az Affideát tessékelték ki az alföldi egyetemről.
Majd a Szegedi Tudományegyetem következett. Onnan 2020-ban kilenc évvel a szerződése lejárta előtt vágták ki az Affideát. Az intézkedésnek jelentős visszhangja lett, mert az Affidea ugyan végig külföldi tulajdonban volt, de egy kicsit mégis „magyar cégnek” minősült, mivel első központját 1991-ben az egykori fővárosi MÁV-kórházban nyitotta meg. A magánszolgáltató akkori hazai vezetője, Leitner György harcias nyilatkozatot tett, jogsértőnek nevezte a döntést. Ám hiába állt kivont karddal, a többi szolgáltató nem állt be mögé. Azt hihették, az egész akció az Affidea ellen irányul, a magukat meghúzó cégeket békén hagyja a kormány.
Tévedtek. Egy hazai cég tulajdonosa lapunknak azt mondta: felesleges lett volna minden közös tiltakozás, az Affideát már Debrecenben „felültették a lapátra”. Idén július elején az új jogszabály elfogadásával azután mindenki számára világossá vált, hogy az Affidea nem egyedül csücsült a lapáton, ott ült mögötte a teljes CT-MR-es magánszektor. Mégpedig pártállástól függetlenül. A piac második legfontosabb szereplőjének, a székesfehérvári és a szolnoki kórházat ellátó Mediworld Kft-nek is mennie kell, pedig ezt a céget az Orbán-kabinetben néhány hónapra helyettes államtitkárságig jutó Fábián Károly családja birtokolja.
2024. novemberétől tehát magán-CT vagy -MR nem kaphat tb-finanszírozást. (Egyetlen kivétel a nagy gerincműtéteket végző magánintézmény, a Budai Egészségközpont lehet.) Mindez a kormány nagy államosítási tervének részeként történik,
a kormányfő ugyanis azt hiszi, egy tisztán állami, végletesen lecsupaszított, egyénbérekkel, a szabad intézményválasztás kiküszöbölésével működő egészségügy sikeresebb lehet a mainál.
A cégek egy részét hidegzuhanyként érhette a jogszabály, a bizakodók is találhattak ugyanis jeleket: a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) közvetlenül szerződött magánszolgáltatók száma ugyanis az elmúlt években még nőtt is: 2019-ben 9, 2022-ben már 10 százalékát tették ki az összes szerződésnek. A finanszírozási keretből is több jutott nekik, 14 százalék helyett 15 százalék – derül ki a NEAK lapunknak adott tájékoztatásából. (A magáncégek ennél jóval nagyobb szeletet hasítanak ki a tb-kasszából, de a NEAK csak a közvetlenül vele szerződőket tartja nyilván, a kórházakkal magukkal megállapodókat nem.)
De hogyan kerültek magáncégek köztulajdonú intézményekbe?
Kezdjük onnan, hogy a CT a hetvenes években forradalmasította a gyógyítást azzal, hogy „felszeleteli” a testet, vagyis nem egy-két röntgenképet készít, hanem egész sorozatokat. Az MR pedig a lágyrészek állapotát mutatja meg a test felvágása nélkül.
A nagy képalkotó forradalom óriási lemaradást okozott a vasfüggöny mögötti magyar egészségügyben, és ezt azóta sem sikerült leküzdeni. A nyugati találmány eleinte politikai, később anyagi okokból volt nehezen elérhető. Pokolian drága volt.
A kilencvenes évektől a hátrányt úgy próbálták ledolgozni, hogy az egészségbiztosító és a kórházak sorra szerződtek le magánszolgáltatókkal. Az államnak nem volt pénze, a cégek hitelből megvették és működtették az eszközöket, az egészségbiztosító pedig kifizette a működtetés költségét. A vállalkozásokkal hosszú távú, 20-25 éves szerződéseket kötöttek, azok pedig a tb-től kapott pénzből kifizették a gép árát is.
Az egészségbiztosítót viszont megterhelte az egyre nagyobb vizsgálati igény. A kétezres évek közepére hosszú várakozási idő alakult ki, közben a méregdrága kórházi gépek kihasználatlanul álltak. A tb-nek nem volt elég pénze a vizsgálatokra.
„Ott álltak az eszközök a kórházban, először csak a lyukas órákra hirdettük meg a fizetős szolgáltatást, de annyi beteg jelentkezett, hogy azután már külön fizetős CT- és MR-központokat hoztunk létre” – jelzi a fordulatot lapunknak az egyik hazai vállalkozó. Új korszak kezdődött, a tisztán fizetős CT-k és MR-ek időszaka.
De ha az állam is egyre több gépet vásárolt, miért nem tudja folyamatosan működtetni őket? Különböztessük meg egymástól az „olcsó” és a „drága” állami pénz fogalmát. Az uniós forrásokból fejlesztett géppark „olcsó” pénzből származik, a működtetést azonban már „drága” pénzből kell megoldani, kőkemény magyar adóbevételi forrásokból.
Az állam uniós pénzből szívesen vett eszközöket, de a saját bukszáját nem siet kinyitni. Ez az egész történet kulcsa, nem pedig az, állami vagy magángépekről van szó.
Most újabb készülékeket szereznek, az egészségügyi államtitkárság 7 CT és MR megvásárlását tervezi az államosítás során, a Válasz Online viszont 16 olyan kórházat számolt össze, amelyik tb-finanszírozott CT- és/vagy MR-vizsgálatot rendel valamelyik magáncégtől. Köztük négy megyeit (a győrit, a szolnokit, a székesfehérvárit, a pécsit és a kistarcsait) és több meghatározó fővárosit (közte a Péterfy utcait és a Bajcsy-Zsilinszky Kórházat).
Az új törvény alapján a cégeknek menniük kell, csak arról dönthetnek, hogy csendben távoznak, vagy magukra csapják az ajtót. Első esetben megvehetik tőlük a használt gépet, viszont nem a szerződés alapján kártalanítják őket, hanem a cég utolsó három évének adózott eredményét veszik alapul. Vagyis akár milliárdos éves bevétel helyett előfordulhat, hogy néhány tízmillió forinttal kell beérniük.
Ha ezt nem fogadják el, akkor jó eséllyel uniós bíróságig kell menniük a pénzükért. Nem látszik reménytelennek egy ilyen per, de hosszú ideig elhúzódhat, és közben
intő jel lehet számukra az Affidea Magyarország Kft. példája. A cég ügyvezetője néhány éve még a magyar egészségügy egyik legbefolyásosabb szereplője volt, ma már magyar ügyvezető sincs.
Az Európa 15 országában jelen levő multi hazai leányvállalatát május óta a romániai Affidea-vezér irányítja.
Van még egy nyomós érv a megegyezésre: egy ilyen készülék elköltöztetése több tízmillió forintba kerül.
A betegeket persze nem érdekli, hogy a kormány könnyen vagy nehezen viseli el a befolyásos piaci szereplőket az egészségügy területén. Számukra az a fontos, mi történik, ha nekik személyesen van segítségre szükségük. Első pillantásra nyertek az ügyleten, mert tömegével érkeznek a nagyértékű berendezések az országba. De miért nem oldotta ez meg a várakozási időt?
„Ha ezek a gépek állami tulajdonban lesznek, az azt fogja eredményezni, hogy az állam a gépeket időkorlát nélkül tudja működtetni, és ennek következtében a várólistáknak nem hosszabbnak, hanem rövidebbnek kell lenniük a józan ész szabályai szerint” – fogalmazott Gulyás Gergely kancelláriaminiszter. A szavai megvilágítják, mennyire nem érti a kormány az egészségügy rendszerét. Hogy egy CT vagy MR havi hány órát működik, nem az határozza meg, kinek a tulajdonában van, hanem az, hány vizsgálatot finanszíroz az egészségbiztosító.
Ha a kancelláriaminiszternek lenne igaza, számos megyében egy percet sem kellene várni a nagyértékű vizsgálatokra, hiszen az ország nagyobb részén eddig is minden gép állami volt. Eszerint a logika szerint az a magáncég, amelyik ilyen helyre telepít fizetős készüléket a biztos csőd felé rohan. Hiszen ki fizetne ki 30 és 100 ezer forint közötti összeget egy vizsgálatért, ha biztosítottként ingyen is hozzájuthat? A TritonLife magánklinika hálózat viszont idén adott át Veszprémben egy új diagnosztikai parkot CT-vel és MR-rel, és egy percig sem aggódtak, hogy az állami vizsgálatok mellett nem tudnak megélni.
A piaci folyamatok ugyanis azt jelzik: amíg a kormány a forrásait és energiáit a vállalkozók kitessékelésére fordítja, a fizetős vizsgálatok piaca sosem látott virágzásnak indult.
Rögtön láthatjuk azt is, hogy a nagy állami eszközbeszerzések ellenére miért virul a magán. A NEAK 2021-ben 72 szolgáltatói hely működtetésére 31 milliárd forintot költött, tavaly 76 laborra 32 milliárdot. A 2022-es költés még a korábban meglevő centrumok bevételeinek infációkövetésére sem volt elegendő, nemhogy az újak bőkezű finanszírozására. A gépek száma meredekebben nőtt, a fenntartásukra szolgáló összeg csak laposan.
A Radiológia.hu nevű szakportál a NEAK-nál részletesebb adatokkal is rendelkezik, eszerint CT-ből 2011-ben összesen 73, 2019-ben 120, 2022-ben 141, jelenleg pedig 143 működik Magyarországon. Az MR-ek számában még jelentősebb lemaradást kellett behozni, a növekedés is lendületesebb: a 2011-es 36 helyett 2019-ben 72, 2022-ben 102, jelenleg pedig 104 van az országban. Elképesztő fejlődés, és itt jön a legmeglepőbb szám: az MR-ek több mint a fele, 55 magántulajdonban van, közülük 9 kap tb-finanszírozást. A többit kizárólag a betegek fizetik.
Orosz Éva, az ELTE kutatója írta az államszocialista egészségügyről, hogy a GDP 4 százaléka alatti összegből volt kénytelen gazdálkodni. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász számításai szerint jövőre az állam a GDP arányában 3,6%-ot fog költeni az egészségügyre. Vagyis a több évtizeddel ezelőtti szintre térünk vissza, miközben a fejlett országok ennek dupláját vagy annál is magasabb összeget költik gyógyításra.
A többit a lakosság pótolja ki, a kereslet pedig akkora, hogy a magánszolgáltatók bevásárlóközpontok, magánkórházak, irodaházak tucatjaiba telepítettek főként MR-eket, mert erre van lakossági igény. A fővárosi gépek mellett a vidéket is megszórták a befektetők. Csak Győrben három magándiagnosztikai központ van, de még egy olyan kisebb város, mint Baja is saját magán MR-rel rendelkezik.
Miért fizetnek az emberek egy vizsgálatért, amikor a magyar jogszabályok szerint daganatgyanú esetén 14 nap alatt sorra kell kerülniük a beutalástól számítva? Gyakran már a beutalásig is ennek többszöröse telik el. A magánegészségügy pedig rárepül az állami hiányosságaira.
Az általunk megkérdezett források döntően arra számítanak, hogy a magáncégek megegyeznek az állammal, és a költségvetés 10-15 milliárd forintból megússza az ügyletet. Az erre költött pénzt viszont sokkal hatékonyabban is fel lehetne használni, a magánszektort is nehezebb helyzetbe hozhatnák azzal, ha „levizsgálnák” előlük a biztosítottakat. Ám erre úgy tűnik, nem terjed ki a nagypolitikai szándék, az egészségügy visszaállamosítására viszont igen, a Fidesz ezt prioritásként kezeli.
Így fordult elő, hogy miközben olyasmi történik a magyar egészségügyben, amiről sokáig még álmodni sem mertünk, a forráshiány továbbra is a fizetős diagnosztika irányába tereli a betegeket. A magánszektor cégei tudják, miért vesznek ennyi drága készüléket: mert lesz, aki hajlandó fizetni náluk az időben elvégzett vizsgálatért. Mégpedig egyre többen.
Nyitókép: PET/CT vizsgálat a fővárosi Pozitron-Diagnosztika Központban 2021. május 26-án (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
