Miért számít sokat az a pici török gáz, amit Szent Istvánkor vettünk?
Augusztus 20-án Magyarországon járt a török elnök, és kísérőprogramként a török és a magyar állami gázkereskedők (a BOTAŞ és az MVM) megállapodtak 275 millió köbméter gáz megvásárlásáról. Ez nagyon kevés, de a jelentőségét az adja, hogy jövőre Ukrajna felől sem jön már orosz gáz az EU-ba.
275 millió köbméter gáz öt-hat téli napra elegendő Magyarországon. Ennyi gáz megvásárlásáról írt alá szerződést az MVM a török állami energiakereskedővel, augusztus 20-án, Budapesten, Erdoğan török elnök látogatásakor. A szerződéskötésnek a magyar fél komoly jelentőséget tulajdonított, az aláírást fotózták, bekerült a kormánypárti lapokba, Szijjártó Péter nemzetközi gázkereskedelemért is felelős miniszter többször nyilatkozott róla, mintha valami nagyon komoly üzlet köttetett volna. Valószínűleg egy kísérlet kezdődött, ami ha működik, akkor régiós szinten is fontos gazdasági következményekkel járhat.
Törökország úgy lehet az európai gázpiac kulcsfontosságú új beszállítója, hogy egyébként maga is jórészt importra szorul, azaz nem a saját gázát kínálja. Ambíciója szerint átvehetné Németország 2022 előtti szerepét.
A német közvetítő kereskedelemnek véget vetett az Északi Áramlat felrobbantása, és az új központi elosztó szerepét Törökország igyekszik átvenni, nem is csak az orosz gázzal, hanem azerivel, LNG-vel (hajón szállított cseppfolyósra hűtött gázzal) és esetleg türkménnel is sáfárkodva. Egyes gázpiaci szereplők szerint a konstrukcióban az vehet részt, aki jóban tud lenni a BOTAŞ nevű török állami energetikai vállalattal, mert a törökök úgy igyekeznek intézni a közvetítő kereskedelmet, hogy a saját cégüket akkor is be kelljen venni az üzletbe, ha egyébként sem az eladó, sem pedig a vevő nem török.
Négy nagyból a legkisebb marad
A háborúig az EU-ban elégetett földgáz több mint 40 százaléka Oroszországból érkezett. És ugyan az európaiak semmilyen szankciót sem vetettek ki az orosz gázra, mostanra ez az arány 8 százalékra mérséklődött – részben az Északi Áramlat vezetékek felrobbantása miatt, részben mert sok európai ország önként lemondott az orosz gázról, részben pedig az oroszok maguk is jelentősen korlátozták az exportot, hogy felnyomják a gáz árát. Utóbbi 2022-ben sikerült is, csak közben új beszerzési források bevonására és jelentős spórolásra kényszerítették az európaiakat, és ez olyan jól sikerült, hogy idénre a háború előtti szint alá ment a gáz ára Európában.
Négy nagyobb nemzetközi gázvezeték vitte a Gazprom áruját a háború előtt Európába, ebből 2023-ra kettő teljesen kiesett: a tenger alatt Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat és a belarusz–lengyel–német nyomvonalon épített Jamal. Maradt az egykor egyeduralkodónak számító ukrán–szlovák–osztrák irányú Testvériség (amelynek Ukrajna felől magyar leágazása is van, de azt 2021 vége óta Gazprom már alig használja), és a 2021-ben átadott Török Áramlat, ami Oroszországból a Fekete-tenger alatt viszi a gázt Törökországba, és onnan Bulgária–Szerbia–Magyarország útvonalon megy tovább.
A négy nagy vezeték közül az Északi és a Török Áramlat kifejezetten azért épült, hogy az oroszok kikerülhessék Ukrajnát.
Az oroszok akkor indították csak el a háborút Ukrajna ellen, amikor az Északi Áramlat két nagy vezetékpárja közül a második is szerkezetkész volt, és a Török Áramlatot is átadták már. Így elvben az európai gázkereskedelmüket nem zavarta volna meg a háború. Az oroszok arra számítottak, hogy a nagy gázüzlet fenntartásával az európaiakat kevésbé érdekli majd Ukrajna megszállása, illetve egy orosz bábkormány ottani felállítása, és a gázból származó bevételeikről sem kell lemondaniuk. Ezért nem sajnáltak eurómilliárdokat költeni az új vezetékekre, amelyekkel csak az útvonalakat módosították, és nem az eladott gáz mennyiségét növelték, hiszen amennyit az új vezetékekbe pumpáltak, annyival kevesebbet küldtek az EU-ba Ukrajnán keresztül.
Ám az Északi Áramlatot máig ismeretlen elkövetők tavaly szeptemberben felrobbantották, és az orosz gázt sok vásárlója, köztük a legnagyobbnak számító Németország sem veszi már. Ráadásul az ukránok nem állították le a tranzitot, hanem a háború ellenére átengedték az orosz gázt és az olajat is a vezetékeiken, amiért az oroszok a mai napig tranzitdíjat fizetnek az ukrán államnak.
Ám ebben a helyzetben január elsejétől fontos változás várható. Herman Haluscsenko ukrán energetikai miniszter augusztus 16-án bejelentette, hogy kormánya nem tárgyal az oroszokkal a gáztranzitról szóló, január elsejével lejáró szerződés meghosszabbításáról. Ezzel a még két működő, orosz gázt szállító nemzetközi vezetékből az egyik – az egyetlen igazán nagy kapacitású – kiesik. E kieső vezetékben több gáz férne el, mint az Északi Áramlaton és a Török Áramlaton összesen. Nem véletlenül mondta a bejelentéskor Haluscsenko, hogy 2024-től az EU-nak meg kell tanulnia orosz gáz nélkül élni. Ez, mint látni fogjuk, kicsit túlzó megállapítás – de csak kicsit az.
Merkel azt hitte, hogy az orosz–ukrán tranzit szerződéssel megvédte Ukrajnát
Az idén szilveszterkor lejáró orosz–ukrán gázszállítási szerződés tető alá hozása az utolsó nagy kísérlete volt az európai hatalmaknak, hogy megelőzzék a háborút. A korábbi szerződés 2019 végén járt le, és úgy tűnt, hogy az oroszok nem akarnak hosszabbítani, hiszen az elkerülő vezetékek már majdnem elkészültek addigra. Nem akartak Ukrajnának tovább fizetni a tranzitért, ami elég sok pénz volt, arányaiban szinte annyit adott hozzá az ukrán GDP-hez, mint az EU-s támogatások a magyaréhoz. Másrészt az oroszok arra számítottak, hogy az európaiakat kevésbé érdekli majd az Ukrajna elleni fellépésük, ha a háború nem veszélyezteti a gázukat.
Az Angela Merkel vezette német kormány azonban 2019-ben nyilvánvalóvá tette, hogy az Északi Áramlat 2 befejezése csak akkor lehetséges, ha az oroszok fenntartják az ukrajnai tranzitot is. A francia kormány is azt gondolta, hogy ez jó garancia lehet a béke fenntartására, és az Egyesült Államok is nyomás alatt tartotta az európaiakat, hogy ne engedjék az ukrán tranzit teljes feladását. 2019. december 9-én Párizsban ukrán–orosz–német–francia csúcsot tartottak a két ország megbékítésére. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Zelenszkij és Putyin személyesen találkoztak. A cél a 2014 óta tartó, az utolsó évekre kevésbé intenzív, de meg nem szűnő háború lezárása volt. Úgy tűnt, hogy a békítés jól alakult: Zelenszkij és Putyin megegyeztek az összes hadifogoly kicseréléséről, tárgyaltak a szakadár keleti területek Ukrajnán belüli autonómiájáról, és politikai nyilatkozatot adtak ki a gáztranzitról szóló szerződés meghosszabbításáról.
A tranzitról szóló tárgyalások valóban elkezdődtek, de nehezen haladtak. Az oroszok legfeljebb egy évre akartak megállapodni, az ukránok legalább tízre. December 25-től 31-ig Bécsben naponta órákig alkudozott egymással az orosz és az ukrán delegáció, az európaiak már nagy válságra, a fűtés korlátozására, az ipar megroppanására készültek, amikor az év utolsó napján végül aláírták az idén lejáró megállapodást. Ebben az oroszok vállalták, hogy 2020-ban 65, majd 2024-ig évente legalább 40 milliárd köbméter gázt Ukrajnán keresztül küldenek az EU-ba. Ez az addigi mennyiségnek kevesebb mint a fele volt, de még így is elég sok ahhoz, hogy a németek megnyugodjanak, hogy az Északi Áramlat bővítésével, azaz a legnagyobb elkerülő út kiépítésével nem adták el Ukrajna jövőjét.
A megállapodást egyébként 2022 májusa óta nem tartják be maradéktalanul, tavaly a 40 milliárd köbméternek csak a kétharmadát pumpálták az oroszok a vezetékbe, idén pedig az év első hat hónapjában összesen csak 6 milliárd köbmétert, időarányosan a harmadát a szerződésben vállalt mennyiségnek. Mivel az ukránok most közölték, hogy 2024-re nem hosszabbítják meg a szerződést,
legkésőbb januártól egyáltalán nem jön orosz gáz Ukrajnán keresztül az EU-ba.
Az új helyzetet Orbán Viktor augusztus 25-i rádióinterjújában úgy értékelte, hogy „az ukránok bemondták az unalmast, tehát onnan gáz sokkal kisebb mennyiségben érkezik, és most azt mondják, hogy ’24-ben pedig egyáltalán nem fog jönni”.
Kit érdekel ez?
Az ukrajnai tranzit jelenlegi vásárlói Szlovákia és Ausztria, illetve az utóbbin keresztül Magyarország és Olaszország.
Szlovákia idénre az orosz gáz felét már kiváltotta más forrásokból, például a háború kitörése óta elkészült norvég–lengyel vezetékre csatlakozással, illetve horvát, lengyel és német LNG-terminálok gázával. Januártól a fogyasztásuk másik felét is ki kell váltaniuk. Erre esélyt ad, hogy Magyarországgal, Lengyelországgal, Ausztriával és Csehországgal is össze vannak kötve gázvezetékekkel.
Az olasz kormány már korábban bejelentette, hogy év végére teljesen leállnak az orosz gáz vásárlásával, ehhez a szükséges új szerződéseket megkötötték, részben észak-afrikai szállítókkal, részben azeriekkel (egy török–görög–albán–olasz nyomvonalú, 2020-ban elkészült vezetéken), részben pedig LNG-kereskedőkkel.
Ausztria viszont csak alig, Magyarország pedig egyáltalán nem csökkentette az oroszoktól vásárolt gáz mennyiségét a háború óta.
Az osztrákok veszik a legnagyobb tételt jelenleg az ukrajnai tranzitból, de az ÖMV vezetése az ukrán energetikai miniszter bejelentése után azt mondta, hogy nem aggódnak, megoldják 2024-től az ország ellátását gázzal máshogyan. Olaszország, Németország, Szlovákia és Magyarország irányából is vehetnek.
Magyarország 2021 októbere óta évi 4,5 milliárd köbméter gázt vásárol közvetlenül a Gazpromtól, de ebből csak 1 milliárd köbméter érkezik az ukrán tranziton keresztül, mégpedig úgy, hogy ez a gáz végigmegy Szlovákián, és Ausztria felől jön be Magyarországra. A többi 3,5 milliárd köbméter a Török Áramlaton át, Szerbia felől érkezik. Szijjártó Péter az ukrán bejelentés után azt mondta, hogy nem kell aggódni, mert a Gazprom megígérte, hogy 2024-től mind a 4,5 milliárd köbmétert megkaphatjuk majd Szerbia felől.
Az utolsó cső
2024-től tehát már csak a Török Áramlaton keresztül érkezik vezetékes orosz gáz az EU-ba a mostani kilátások szerint. A magyar–szerb határon évi 8,5 milliárd köbméterig lehet növelni a jelenlegi technikai feltételek alapján a behozott mennyiséget, vagyis elvben juthat még akár Ausztriának, akár Szlovákiának is a dél felől érkező orosz gázból. Ugyanakkor fontos, hogy ez a továbbadható mennyiség csak 4 milliárd köbméter, ami régiós szinten egyáltalán nem sok. Tizede csak annak, ami a 2019-es megállapodás alapján Ukrajna felől kellett, hogy érkezzen.
Új török szerep
Az orosz vezetékek leállásávál Törökország szerepe egyre fontosabb Európa gázellátásában. Orosz gáz jövőre már csak rajtuk keresztül jut el az EU-ba, így a magyar piacon várhatóan ugyanolyan fontosak lesznek, mint 2021-ig Ukrajna volt.
De a törökök nem csak az orosz gáz közvetítőjeként fontosak. Azeri gáz is csak rajtuk keresztül juthat el Európába, jelenleg Görögországon és Albánián keresztül Olaszországig, de Bulgárián és Szerbián át Magyarországig is van vezeték. A kísérletezés már az utóbbi csővel is elkezdődött, idén százmillió köbméter azeri gáz érkezik ezen a vonalon Magyarországra. A mennyiség elenyésző, de itt is elsősorban tapogatózásról van szó, egy későbbi, nagyobb üzlet reményében.
Ha valaha megépül az évtizedek óta tervezgetett türkmén–török vezetékes összeköttetés, akkor a világ egyik legnagyobb gázkészletéből is török közvetítéssel érkezhet gáz Európába. E tervezgetés előjött az augusztus 20-i budapesti találkozón is, ahol a világ egyik legszigorúbb diktátora, a türkmén államfő is megjelent a magyar miniszterelnök vendégei között. És ha a Nyugat egyszer kibékülne Iránnal, akkor az ottani óriási, eddig alig bányászott gázmezőkből is csak Törökországon át jöhetne gáz Európába. Továbbá öt LNG-terminál is van Törökországban, és ezekből is lehetne gázt exportálni nyugat felé.
Pénteken Orbán Viktor arról beszélt a Kossuth Rádióban, hogy az augusztus 20-ára pont emiatt hívta meg Erdoğan török elnököt és számos további keleti vezetőt. A csúcstalálkozók e magyarázat szerint elsősorban a földgázról szóltak: „Ez magyarázza azt a vendégkört is, azt a diplomáciai nagyüzemet, amit az atlétikai világbajnokság apropóját kihasználva működtettünk az elmúlt napokban” – mondta.
Bulgária, az első nagy szerződő
Az első jelentős gázvásárlási szerződést Bulgária kötötte idén januárban Törökországgal. Bulgária nem vesz orosz gázt tavaly óta, annak ellenére sem, hogy a Török Áramlat áthalad a területén, mert a bolgár kormány nem fogadta el, hogy át kell váltania rubelre a gáz vételi díját (ezt tavaly tavasszal rendelte el Putyin, többek között Finnország és Hollandia sem fogadta el az új feltételt, szintén elállva az orosz gáz vásárlásától).
A bolgár–török szerződés alapján a bolgárok évi 1,5 milliárd köbméter gázt importálnak Törökországból. A konstrukció szerint a bolgár kormány LNG-t rendel török kikötőkbe, a török fél csak a szállítást intézi, de ennek bőven megkéri az árát: a szerződést 13 évre kötötték, de úgy, hogy a bolgároknak akkor is kell fizetniük a tranzitért, ha nem vettek át ennyi gázt (az iparágban ezt „ship or pay” konstrukciónak nevezik).
Ennél is komolyabb gondot okozhat, hogy a török állami gázkereskedő, a BOTAŞ ezzel lényegében elfoglalta a határkapacitást, vagyis más kereskedőnek nem marad hely, hogy Bulgárián át vigyen gázt Törökország felől. A problémára az egyik szaklap, az energetikával foglalkozó Argus Media már januárban felhívta a figyelmet. A cikkben éppen a magyar példát hozták elő, jelezve, hogy a török állami gázkereskedő térfoglalása kinek okozhat fejfájást. Jelenleg ugyanis
a BOTAŞ kikerülésével nem lehet a Balkánon észak felé földgázt hozni, azaz ha egy magyar cég LNG-t, azeri vagy bármilyen más forrású gázt venne, azt a BOTAŞ közvetítése (és így kifizetése) nélkül nem tudná elhozni.
Az idén júniusban megalakult új bolgár kormány egyébként érzékeli a problémát, és Rumen Radev energetikai miniszter augusztusban bejelentette, hogy szeretnék újratárgyalni a szerződést, ám erre a törökök nem tűnnek nyitottnak.
Iparági értesüléseink szerint az augusztus 20-i BOTAŞ–MVM-szerződés ennek a problémának a kezeléséről is szólhat. A magyarok jelzik vele: főszabályként elfogadják, hogy a török irányú import csak a BOTAŞ részvételével lehetséges, és ezért eleve tőlük rendelnek gázt, nem pedig egy Törökországon át szállító kereskedőtől.
„Ma a csap Erdoğan elnök úr kezében van. Minden gáz, amit délről be tudunk hozni, Törökországon keresztül jön. Ha elzárja, nincs gáz. Ha nyitva van, van gáz” – jelentette ki Orbán Viktor a Kossuth Rádióban, összhangban a fenti értesülésünkkel.
Nyitókép: Orbán Viktor kormányfő fogadja Recep Tayyip Erdoğan török elnököt a Karmelita kolostornál 2023. augusztus 20-án (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
