Már égetik az oroszok a tartalékot, amiből eddig gond nélkül fizették a háborút
A vártnál sokkal kisebb az orosz deficit, de közben a moszkvai gázfegyver is besült. Eddig mindkét fél kisebb veszteséggel jött ki a szankciós háborúból – von mérleget podcastunkban Deák András. Az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet főmunkatársa szerint orosz oldalról a következő mérföldkő a Nemzeti Jóléti Alapnak nevezett, irdatlan méretű tartalék kimerülése lehet. A háborút valószínűleg nem állítja meg, de Moszkva teljes gazdasági váltásra kényszerül. Lesz-e elég gáz télen? Kiválthatók-e az orosz molekulák azeri és türkmén forrásokból? Műsorvezető: Borbás Barna, Magyari Péter.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. Ez az adás Youtube-csatornánkon is elérhető!
Részletek a műsorból:
Tíz százalékos gazdasági visszaesés Oroszországban, cserébe a recesszió elkerülése az EU-ban – a Világbank és más globális előrejelzők így jósolták meg a Moszkvára kivetett szankciók hatásait. Egy évvel később már látjuk: alig van csak negatívban az orosz gazdaság, és a németek is tartanak a recesszió felé. Miért van ez?
Tavaly ilyenkor azért úgy nézett ki, hogy az oroszok is ránk zúdítanak egy olyan energiaválságot, amit nagyon meg fog szenvedni Európa – de ez sem valósult meg. Moszkva gázfegyvere sem igazán működött ebben a szankciós háborúban. Engem meg is lepett, hogy levették Európa gázellátásának 30-40 százalékát, és ezt a kontinens végül is azt lehet mondani, hogy egy fél év alatt kezelni tudta. Ettől még igaz: azok az első becslések, hogy majd a nyugati szankciós politika óriási hatással lesz az oroszokra, nem jöttek be. 8-11 százalékos GDP-csökkenés helyett 2,1 lett 2022-ben. Összefoglalva: eddig mindkét fél kisebb veszteséggel jött ki ebből a szankciós háborúból.
Miért áll viszonylag jól az orosz gazdaság?
Ez részben a háborús gazdaság: amikor egy ország átáll hadiiparra, akkor jellemzően nő a GDP. De figyelembe kell azt is venni, hogy azért az oroszok égetik a tartalékaikat, […] Legújabb becslések szerint 6-7 ezer milliárd rubelt költenek idén a hadseregre. (A műsorban Deák András a „trilliót” használja az angolszász trillion nyomán, de magyarul billiót, vagyis ezer milliárdot kell érteni, ezért a leiratban már így szerepel. – a szerk.) Ez durván másfél-kétszerese annak, mint amennyit békeidőben költöttek, és ez az állami költségvetésnek bő 30 százaléka. Valamivel nagyobb szám, mint amennyi a bevételük, tehát összességében ez deficites költségvetéshez vezet. Hogy akkor honnan a pénz? Van egy 11 ezer milliárd rubeles tartalékuk, ami a korábbi években gyűlt össze. Olajexportőrként jobb években félretették a pénzt egy alapba, melynek a neve Nemzeti Jóléti Alap. Ez úgy a GDP 8 százalékát jelenti. Ezt égetik most el.
Ha ez a pénz elfogy, akkor véget érhet a háború?
Ma úgy néz ki, hogy valamikor a jövő év folyamán el fog fogyni, és utána valamilyen más finanszírozásra kell áttérni. Vagy eladósodik az állam, vagy rubelt nyomtat, vagy valami mást kitalálnak. […] Ez minőségi váltás lesz: nyilvánvalóbbá válnak a háború makrogazdasági következményei. Addig, amíg ez a tartalék megvan, addig azt kell, hogy mondjam, hogy a háború finanszírozása a lakosság széles rétegei számára nem annyira nyilvánvaló. De nem gondolom, hogy a Nemzeti Jóléti Alap kimerülése véget vetne a háborúnak.
Kik azok, akik kerestek a háborún?
Többen is. Magyarország gázimport-számlája a GDP 2 százaléka szokott lenni, ez tavaly fölment 8 százalékra. Ennek a pénznek a nagy része az oroszoknál landolt, de részben más gázkereskedőknél és gázeladóknál is. Nyilván az LNG-exportőrök sokat kereshettek ezen, főleg, akik most tudtak szerződni, belépni erre a piacra, hiszen az egész világot érintette, hogy körülbelül a világ cseppfolyósított gáztermelésének az egyötöde eltűnt az európai piacról. Ez lehet nigériai gáztermelő, lehet ausztrál, lehet amerikai, nyilván a norvégok is benne vannak – tehát mindenki jól járt ezzel. Viszont nem nagyon látom a tartós hatást. Tehát azt nem látom, hogy az extrém ár velünk maradt volna. Ahogy tavaly augusztusban és szeptemberben kinézett, hogy ha ez így marad, jövőre is, akkor csődbe megyünk – na, ez biztosan nincs.
Reális az orosz gáznak legalább egy részét pótolni a poszt-szovjet közép-ázsiai térségből, azeri, türkmén forrásból például?
Én a türkménekben nem bízom. Úgy gondolom, hogy a Kaszpi-térség nagyjából jó választóvonal: ami a Kaszpi-tengertől keletre van, azt elviszi Kína. Türkmenisztánban egy ilyen neokolonialista rendszere van Kínának, tehát gazdasági értelemben megszállták az országot, nem tűnik túlságosan életszerűnek az, hogy ezen keresztül földgáz jöjjön. Bár kétségtelen, hogy olaj jön a Kaszpi-tenger túloldaláról. Az azeriek tehetnek az európai rendszerbe több földgázt; de nem túlságosan jók a perspektívák, nem látni pontosan, hogy honnan lenne nekik több földgázuk, mint ami most van.
Leválhat Magyarország az orosz gázról?
A magyar kormány arra nem hajlandó, hogy bezárja az orosz dossziét, de ettől függetlenül nyitogatjuk a többit. Részben kényszerből, részben azért, mert ez a realitás: mások is elkezdtek venni földgázt, és nem is nagyon van ebből visszaút. Ugyanis hiába lesz az oroszoknak gázuk, ha nem lesz csövük, amiben hozzák. Ha az ukránok lezárják a rendszerüket, a lengyelek pedig nem fogják megnyitni – mert nem fogják –, és közben északi áramlat sincs, akkor az oroszok nem fognak tudni visszatérni az európai piacra a jövőben.
Közeleg a fűtési szezon: lesz elég gázunk télen?
Idén még lehet gond, de ahhoz kemény tél, nagy gázfogyasztás kéne. A következő szezonra viszont már meglesznek a szükséges infrastrukturális feltételek.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
