Eladósodnak a világ másik felén, hogy egy magyar futószalagnál dolgozhassanak – exkluzív háttér a távol-keleti vendégmunkások tömeges érkezéséről
A vendégmunkások legújabb hulláma Indonéziából és a Fülöp-szigetekről jön Magyarországra. A munkások hitelt vesznek fel otthon, hogy a toborzási díjat kifizessék, kétéves itt tartózkodásuk legalább negyede a törlesztésre megy el. Itthon pedig külön iparág épült a foglalkoztatásuk megszervezésére. A távoli szigetekről érkezetteket azért is szeretik a munkaadók, mert kevésbé szöknek el, mint a vietnamiak, és nem isznak úgy, mint a kirgizek. A magyar iparpolitika lényege tehát: ázsiai akkugyárak települnek, amelyek ázsiai munkaerőt hozatnak, akik a fizetésük nagyobb részét hazaküldik a családnak, Ázsiába. Háttér.
Ha valaki külföldi munkát keresne az interneten Magyarországról, özönlenek a hirdetések: lehet menni futárnak Salzburgba, gyártósorra Németországba, sertéstelepre Dániába. Öt percnyi böngészés után is beláthatatlanul sok ajánlat érkezik. Ha valaki viszont a Fülöp-szigeteken vagy Indonéziában keres rá külföldi munkára, akkor az ajánlatok között egyre több magyarországit talál. Gyárakba, mezőgazdasági feldolgozó-üzemekbe, vendéglátásba egyaránt várják őket.
Alig két év alatt több ezer ember érkezett hozzánk ebből a két, igen távoli országból vendégmunkásnak, és egyre népszerűbbek a hazai munkaadók körében. Azt mondják róluk, hogy szorgalmasak, szerények, nem isznak (a muszlim indonézek egyáltalán nem) és nem tűnnek el. Egyre több vállalkozás keresi ezért kifejezetten e két szigetország polgárait magyarországi munkára. Fogadásukra külön iparág épült, amely nagyon gyorsan növekszik.
A Fülöp-szigetek egyik legnagyobb külföldi munkaközvetítője a Peridot, amely szeptember első hetében többek között az alábbi magyarországi állásokra keres embert:
- pék, 35 év alatti férfiaknak, nettó fizetés 220 ezer forint
- koreai–tagalog tolmács (a tagalog egy Fülöp-szigeteken beszélt nyelv) egy dél-koreai tulajdonban lévő magyarországi gyárba, ahol már számos fülöp-szigeteki dolgozik
- mosogató, csak 30 év alatti férfiaknak
- autóülés-gyártósorra betanított munkás, csak olyan férfiaknak, akik képesek 40 kilót emelni
- szakképzett hegesztő
- fröccsöntőgép-kezelő, legalább 170 centiméter magas férfiaknak
- marós
- autógyári munkás, 3 műszakban, nettó fizetés 280 ezer forint
- masszőr, csak 35 év alatti nőknek
- szállodai takarító
- szakács
A sort hosszan lehetne folytatni, az aktuális magyarországi hirdetések harmadát néztük csak át, és ez csupán egyetlen munkaközvetítő oldala.
Raquel Espina-Bracero asszony, a Peridot tulajdonosa a cég honlapján 13 fotót közöl magáról, ebből 4 magyar vonatkozású: van közös képe a magyar konzullal, a konzul helyettesével, a (most már csak volt) magyar nagykövettel, és a kisvárdai Master Good tulajdonosával. A baromfifeldolgozó a honlapján azt írja, hogy többek között a Fülöp-szigetekre is exportál a termékeiből. Amelyek előállításához éppen onnan is toboroz munkaerőt.
Ha a Markidzsa nevű indonéz munkaközvetítő oldalán az európai lehetőségekre kattintunk, Budapest látképe fogad. A cég arról ír, hogy „a legtöbb partnerünk Magyarországról, az EU egyik legjobban teljesítő országából való”. A Markidzsa többek között indonéz szakképző iskolákból toboroz diákokat, ahol a magyarországi vendégmunkát egyben szakmai gyakorlatnak is elszámolják, amit többek között a Samsung és a Continental gyáraiban lehet teljesíteni. Míg 2021 előtt alig néhány tucat indonéz állampolgárnak volt magyarországi munkavállalási engedélye, mostanra több ezren vannak, és a számuk napról napra emelkedik. A CNBC hírtelevízió indonéz csatornája 2021 októberében számolt be arról, hogy Magyarország lehet a vendégmunkára készülők új célországa: akkor ötvenen indultak el éppen a Gémtech és a Bio-Fungi üzemeibe.
De hogy jönnek ide?
A magyar kormány 2021-ben nyitotta ki a munkaerőpiacot az indonéz és a fülöp-szigeteki állampolgárok előtt. Ez része egy nagyobb programnak, amely 2016-ban kezdődött: akkor még csak a szerb és ukrán munkavállalók kaphattak könnyített eljárással munkavállalási engedélyt, azóta több körben 19 országra terjesztették ki a lehetőséget Brazíliától Észak-Macedóniáig, Kazahsztántól Kolumbiáig.
A nem EU-s országokból, könnyített adminisztrációs eljárással érkező vendégmunkások – így az indonézek és a fülöp-szigetekiek is – nem az őket fogadó gyárak, szállodák, éttermek és feldolgozó üzemek munkavállalói. Hanem úgynevezett „minősített munkaerő-kölcsönzők” alkalmazzák őket. Jelenleg 25 ilyen minősített vállalkozás működhet Magyarországon, és mielőtt megkapják a vendégmunkások alkalmazására az engedélyüket, az Alkotmányvédelmi Hivatal is átvilágítja őket. Továbbá 50 millió forintot is letétbe kell helyezniük. Akinek megvan az engedélye, az egyablakos rendszerben, könnyített adminisztrációval, online intézheti a vendégmunkások beutaztatását. Egyébként e minősített vállalkozások megkerülésével hónapokkal hosszabb és bürokratikusan jóval bonyolultabb lenne az alkalmazásuk.
Ám a távol-keleti munkavállalók útja a magyar gyárakba nem ezeknél a cégeknél kezdődik. Hanem helyi toborzóknál, amelyek outsourcing company-nak nevezik magukat: olyanok, mint az említett Peridot a Fülöp-szigeteken, vagy éppen a Markidzsa Indonéziában. Ezek a közvetítő cégek állnak kapcsolatban a magyar munkerőkölcsönzőkkel, és bizonyos esetekben rajtuk keresztül magyarországi nagyvállalatokkal is, amennyiben azok százas nagyságrendben keresnek embert az egzotikus tájakon.
A kinti munkaerő-közvetítők általában helyi ügynökökkel dolgoznak, akik a hirdetéseik szerint WhatsApp-on érhetők el. A magyarországi munka iránt érdeklődők első körben általában náluk kell, hogy jelentkezzenek. Tőlük jut el a jelentkezésük a központi irodáig, ahol összekötik őket a magyar kölcsönzőkkel, akik általában rövid online interjút is kérnek. Ha ezen megfelelnek, akkor kezdődik a magyarországi út megszervezése.
A kinti közvetítők Indonéziában és a Fülöp-szigeteken sokszor jelentős összeget, 1–1,5 millió forintot is elkérnek a magyarországi munka megszervezéséért. Ezt a jelentkezők jellemzően hitelből fizetik, azaz durván eladósodva érkeznek Magyarországra.
Általában jelzáloghitelt vesznek fel a családjuk lakására vagy földjére. A magyaroknak ehhez közvetlenül nincs közük, de annyiban mindenképpen hasznos számukra, hogy az így érkezők több mint fél évig csak azért dolgoznak, hogy az adósságukat törleszteni tudják. Ez a kiszolgáltatottságuk egyfajta garancia arra, hogy rendesen elvégezzék a munkájukat. És garancia arra is, hogy olyan munkások érkeznek, akik otthon hitelképesek, azaz szűrésként is tekintenek a magyarok a rendszerre. Ám a konkrét összegről, a törlesztés ütemezéséről hivatalosan nem tudnak, itteni szempontból ez a munkás magánügye.
A távol-keletiek a magyar munkaerő-kölcsönzőnek közvetlenül már nem fizetnek. A magyar kölcsönzők a vendégmunkásokat alkalmazó cégektől kapnak pénzt, és ebből ők fizetik ki a munkásokat, illetve ebből veszik le a saját jutalékukat is.
A vendégmunkás tehát a kölcsönző cég alkalmazottja lesz, onnan kapja a fizetését. A kölcsönző cég intézi a TAJ- és adókártyát, a tartózkodási és munkavállalási engedélyt, az első munkanapon a cég emberei segítenek a betanulásban, viszik a repülőtérről a szállásukra az újonnan érkezőket. A kölcsönző cégek legfeljebb két évre szerződhetnek egy munkavállalóval a működésüket szabályozó kormányhatározat szerint, és ez nem hosszabbítható meg. Általában ezt az időt ki is használják, szinte minden távol-keleti vendégmunkás két évre érkezik.
Hivatalosan az átlagbér Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is a magyarországi kétharmada: 266, illetve 240 ezer forint, míg itthon 392 ezer. Ám ezek a számok csalókák: ahogy egyébként a magyar nettó átlagbér sem közelíti meg a betanított munkások fizetését.
A távol-keletieknek még úgy is megéri idejönni dolgozni, hogy jellemzően 200–250 ezer forint körüli fizetést kapnak kézhez, és a kinti közvetítési díj miatt eleve mínusz 1 millióval indulnak.
Hazájukban ugyanis sok térségben bőven elmaradnak a fizetések a fent ismertetett hivatalos, átlagot bemutató adatoknál. Indonézia szegényebb régióiban például a minimálbér az 50 ezer forintot sem éri el. Sok esetben a jelentkezőknek nagyon vonzó plusz pénzeket ígérnek a túlórákért, bár ezt nem mindig tudják megkeresni. Előfordul, hogy mégsem lehet túlórázni egy-egy helyen, de olyan munkaadóról is hallottunk, ahol irreális kvóták fejében fizettek volna csak plusz pénzt, például terményszedéskor.
A hivatalos toborzóirodákon kívül már itt élő vendégmunkások is népszerűsítik a magyarországi munkát. Egy Zhion Z néven publikáló fülöp-szigeteki videóblogger például rendszeresen beszámol magyarországi életéről. Ebben az epizódban megmutatja a júniusi fizetési papírját is, büszkén mutatva, hogy nettó 230 824 ezer forintot kapott. A több mint 5000 követővel bíró, húsüzemben dolgozó férfi karaokezásról, gólyákról („mekkora madarak, mik lehetnek ezek?”), hóesésről, fagyizásról is beszámolt. Egy másik fülöp-szigeteki vlogger, bizonyos Joshua Impreso pedig arról készített anyagot, hogy 233 ezer forintot keresett az egyik hónapban, szintén a húsiparban. A kommentelők között valaki azt írja, hogy sok túlórával a Samsung gödi akkumulátorgyárában még jobban lehet keresni, egy másik, szintén tagalogul hozzászóló pedig arról ír, hogy Impreso szerencsés, mert sok olyan magyarországi történetet ismer, amikor a filippínó munkások nem kapták meg a megígért fizetésüket.
Röghöz kötés?
A magyar munkaerő-kölcsönző cégek a külföldieket csak konkrét FEOR-számú (FEOR: Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) munkára tudják behozni. Eleve meghatározott, hogy egy-egy minősített kölcsönző cég mely FEOR-számokra, azaz milyen munkákra hozhat be embert. Iparági forrásaink szerint ebben a versenyben a Prohuman Kft. áll a legjobban, egy rivális cégnél azt hallottuk, hogy van olyan FEOR-szám, amit csak ők használhatnak.
A Prohuman piacvezető a munkaerő-kölcsönzésben Magyarországon, tulajdonosa Zakar Sándor, övé az MTK focicsapata is.
A konkrét vendégmunkásokhoz is kötni kell FEOR-számot, azaz akit autógyárba hoztak dolgozni, azt nem irányíthatják át csirkefeldolgozóba. Emiatt nem lehet egymás vendégmunkásait elcsábítani a magyar piacon, a két évre szóló szerződést általában egy helyen kell kitölteni. (Kivéve, ha ugyanazon FEOR-számra talál neki a munkaerő-kölcsönző egy másik helyet, ez esetenként előfordul.) E rendszer elzárja a karrierépítés lehetőségétől a vendégmunkásokat: aki szalag mellé érkezett, abból nem lehet más, még ha lenne is hozzá képzettsége vagy tehetsége.
Úgy tudjuk, hogy a vendégmunkások szerződéseiben jellemzően az áll: ha a kölcsönző cég által kijelölt munkahelyen igazolatlanul hiányoznak 3 vagy 5 napot (többféle variációról is hallottunk), akkor automatikusan elvesztik a tartózkodási és munkavállalási engedélyüket is.
A vendégmunkásokkal szembeni legerősebb gyanú, hogy meglépnek és eltűnnek, például az EU egy gazdagabb országában. Mondjuk Ausztriában vagy Németországban, ahová azok a magyarok mentek betanított munkát végezni, akiknek a helyére most távoli vidékekről kell a vendégmunkásokat toborozni. Ennek kivédésére lenne garancia a fenti megkötés, és ezen is segít, hogy a FEOR-számok miatt nincs érdemi mozgás a munkahelyek között, nincs szabad munkaerőpiac a vendégmunkások előtt. Aki eltűnik, azt elvben örökre kitilthatják az egész EU-ból.
A röghöz kötés azonban a gyakorlatban csak félig-meddig működik. A teljesen idegen kultúrába szakadt indonézek vagy fülöp-szigetekiek jellemzően tényleg nem tűnnek el, de a kölcsönző-piacon dolgozó forrásaink szerint ez annak is köszönhető, hogy nincsenek még sokan a térségünkben. Több szakértő is arról beszélt lapunknak, hogy az évtizedek óta nagy számban érkező vietnamiak például rendszeresen eltűnnek, akár már napokkal Magyarországra érkezésük után, mert nekik jól szervezett hálózataik vannak egész Európában. Az onnan érkezők számos esetben csak legális EU-utazásra használják a munkaerő-kölcsönző cégeket, és ha egyszer beléptek a schengeni zónába, soha többé nem hallanak róluk. Van olyan munkaerő-közvetítéssel foglalkozó szakember, aki szerint legfeljebb pár év, és a még távolabbról érkezők körül is kiépülhetnek hasonló hálózatok.
Csak a munka van
A kölcsönző cégek azzal hirdetik magukat, hogy a távol-keleti munkaerő azért különösen jó, mert fegyelmezetten dolgozik, és szívesen túlórázik. Ebben benne van, hogy a vendégmunkások egyedül érkeznek, nem ismerik a nyelvet (sőt sokszor az anyanyelvükön kívül semmilyen más nyelvet sem), és így egyszerűen nem tudnak mást tenni, mint dolgozni. Rengeteg túlórát vállalnak, hiszen eleve csak azért jöttek, hogy pénzt keressenek. Nem hiányoznak, ha beteg a gyerek, mert ha van is gyerekük, az több mint tízezer kilométerre él tőlük.
Nem járnak szórakozni, mert nem ismernek senkit, a moziban a filmet nem értik. Nem várják őket otthon, úgyhogy sok gyárban az éjszakai műszakokban túlnyomórészt ázsiaiak dolgoznak.
Az a munkaadótól függ, hogy hol laknak, de jellemzően a szállásért nem kell fizetniük. A nagyobb gyárak munkásszállókat építenek (erre egyes cégek állami támogatást is felvehetnek), de nagyon jellemző, hogy családi házakat bérelnek nekik, és ott helyezik el őket. Szélsőséges esetben akár 20 embert is egy házban. Számos vidéki városban nagyon meg is pörgette a bérlakáspiacot a sok vendégmunkás. A szállást általában a munkáltató adja, de van példa rá, hogy ezt is a munkaerő-kölcsönző biztosítja. A költségeket ebben az esetben is a munkáltató viseli.
A munkaadók a magyar minimálbérnél kevesebbet nem adhatnak, elvben a túlórapénzeket is a magyar törvények szerint kell biztosítaniuk. Plusz fizetnek a béren felül a munkaerő-kölcsönzőnek is, sok esetben minden ledolgozott óra után fix díjat, ami akár a munkásnak járó órabér felét is kiteheti. Ezen felül a szállást is fizetik, vagy éppen buszokat biztosítanak a munkába járáshoz. Vagyis a tényleges munkaadók valószínűleg nem jönnek ki olcsóbban, mintha helyieket alkalmaznának, talán még úgy sem, hogy az ázsiaiak kevesebbet hiányoznak, több túlórát vállalnak, és talán kisebb bérrel is beérik, mint a magyarok. Sok esetben azért választják őket, mert nincs más. További előnyük, hogy nem lépnek be szakszervezetekbe, illetve általában gyenge az érdekérvényesítő képességük.
Jó jövedelem a közvetítőknek
A Magyarországon bevezetett konstrukció jó üzlet annak a 25 cégnek is, amelyek megkapták a minősített munkaerő-kölcsönző státuszt az államtól. Ők kiszámítható bevételhez jutnak a munkások után, főleg ha azok nem tűnnek el, de az állam igyekszik úgy szabályozni a jogállásukat, hogy ezt, amennyire csak lehet, megnehezítse.
Több olyan nagy cégről is hallottunk, amelyek jelentős állami támogatásokat kaptak munkahelyek teremtésére, sok EU-s pályázatot is nyertek fejlesztésekre, és százas nagyságrendben alkalmaznak külföldi vendégmunkásokat a kölcsönző cégeken keresztül.
A már említett Master Good-on kívül ilyen a gödi Samsung és a komáromi JWH akkumulátorgyár, az acélszerkezeteket gyártó Gémtech vagy éppen a Csabametál Zrt. üzemei is, és a sort még hosszan lehetne folytatni.
A kölcsönző cégeknek elvben akkor is fizetést kell adniuk a vendégmunkásoknak, ha azok önhibájukon kívül nem tudnak dolgozni. Ezt a biztosítékot a vendégmunkásokat küldő országok nagykövetségei kényszerítették ki, hogy ne forduljon elő, hogy nekik kell gondoskodni munka nélkül maradt állampolgáraikról. Ám erről a garanciáról a vendégmunkások általában nem tudnak. Ez a kitétel ugyanis a hazai gyakorlat szerint csak a munkaerő-kölcsönző és a munkát adó cég közötti szerződésben van benne, a munkások szerződéseiben jellemzően már nem szerepel. Ilyen probléma leginkább mezőgazdasági munkák esetében vetődik fel, és hallottunk olyan esetekről, amikor ezen a területen dolgozók néhány napra fizetés nélkül maradtak, miután az egyik feladattal már végeztek, és a másik még nem kezdődött el.
A nagy üzemek mellett egyre több kisvállalkozás is él a lehetőséggel, főleg a vendéglátásban Nyugat-Magyarországon. Az iparágban dolgozók beszámolói szerint kezd népszerűvé válni, hogy akár csak 2-3 alkalmazottra szerződnek le például panziók, éttermek a munkaerő-kölcsönző cégekkel. Leginkább fülöp-szigetekieket várnak ezekre a munkákra.
„Az elmúlt évben sokan jöttek kirgizek is, őket könnyen kiengedi a kormányuk, és tudnak oroszul, ez megkönnyíti a tolmácsolást, de velük sokszor volt gond, ittak és brutálisan egymásnak estek több helyen is. A mongolok közül pedig jó néhányan eltűntek. Voltak, akik építkezésekre mentek feketén dolgozni, ott lehet valami szervezettség a háttérben. Úgyhogy mostanában az indonézek és a fülöp-szigetekiek a leginkább keresettek, nekik van divatjuk” – foglalja össze a helyzetet egy kölcsönző cég munkatársa. Szerinte ahogy egyre több olyan gyár épül Magyarországon, ahol betanított munkások ezreire lesz szükség, egyre több vendégmunkás érkezik majd Magyarországra. „Ázsiai akkugyárak települnek, amelyek ázsiai munkaerőt hozatnak, akik a fizetésük nagyobb részét hazaküldik a családnak, Ázsiába” – teszi hozzá, összegezve a honi iparpolitika jellegzetességét.
Nyitókép: dolgozók elektromos járművek akkumulátorházaihoz tartozó biztonsági záróegységeket készítenek a dél-koreai Shinheung Sec monori akkumulátor-alkatrész gyárában 2018. március 26-án (fotó: MTI/Mohai Balázs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt.
