KGB-sek a Karmelitában – Ablonczy és Magyari a „diplomáciai nagyüzemről”, orosz tankönyvről, Tucker-interjúról
Keleti despoták sorakoztak a Karmelita erkélyén augusztus 20-án, hivatalban lévő nyugati vagy közép-európai partner pedig egy sem. Mi olvasható ki ebből? Mekkora siker az illiberális szövetségépítés, ha közben magyar diákok esnek el az Erasmustól? Mire véljük a magyar külügy hallgatását az ’56-ot fasiszta zendülésként emlegető orosz tankönyv ügyében, miközben Novák Katalin a nyugati mainstreambe simulva szónokol Kijevben? HetiVálasz podcastunkban ezek apropóján beszélget Magyarország nemzetközi mozgásteréről Ablonczy Bálint, Magyari Péter és Vörös Szabolcs.
| Szolgálati közlemény: hallgatóink visszajelzésein felbuzdulva szerkesztőségi triónk mostantól minden hónapban összeül megvitatni Magyarország és a világ aktuális kérdéseit. |
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Mi olvasható ki Orbán Viktor augusztus 20-i diplomáciai nagyüzemének vendéglistájából?
Ablonczy Bálint: „A szimbólum volt valójában érdekes, hogy mennyire próbáljuk felfújni azt a habot, ami valójában tényleg egy hab, mert nincs mögötte valódi tartalom. Ilyenkor mindig jön az az érvelés, hogy »de hát mindenki kereskedik a keleti országokkal, nincs itt semmi látnivaló, mi is ezt csináljuk!«. Az a gond ezzel, hogy mi valójában érdemben nem tudunk velük kereskedni, mert ez már nem úgy megy, mint a ’70-es években, amikor a nagy törzsfőnökök összejöttek, elszívták a békepipát, elvtársi csókot váltottak, és az állami impexek megoldották a hús- meg a textilexportot. Ma már piaci alapon megy javarészt. Taskentben cseh trolibuszok járnak, nem magyar gyártmányú trolibuszok, mert olyanok nincsenek. Van tehát kereskedés, de ideológiát, a hanyatló nyugat elleni türk szövetséget senki más nem tesz mellé, mert anélkül is lehet kereskedni. Az augusztus 20-i vendégek ráadásul dörzsölt, javarészt a KGB-ben szocializálódott családokból jönnek, Londonban tartják a pénzüket; nekik nem kell eljátszani a »testvérek vagyunk«-bábozást. Ezt valójában azért játsszuk el, mert nagyon mást nem tudunk nekik adni. Ezért volt nagyon tanulságos augusztus 20-a, hogy egy önképünk szerint ennyire fontos geopolitikai ütközőponton, fontos időpontban mennyire nem tudunk magunkhoz vonzani egyébként hagyományos térségbeli – hivatalban lévő – szövetségeseket.”
Augusztus 20-i tűzijáték és atlétikai vébé kell-e ahhoz, hogy a törökökkel gázszerződést kössünk?
Magyari Péter: „Nehéz megfejteni, más módon nem megy-e. El tudom képzelni, hogy megy más módon is. A vezetékekhez való hozzáférés az Európai Unióban árveréseken, aukciókon megy: aki többet ad, azé a kapacitás. De a bolgár–török határ nem EU. Arra nem érvényesek ezek az EU-s szabályok, és ott a törököknek – egyelőre úgy néz ki – sikerült a bolgár állammal olyan szerződést kötni, hogy a saját állami energiacégük gyakorlatilag verseny nélkül 13 évre előre ráült erre a határkapacitásra. Ilyen értelemben valóban lehet értelme kényeztetni a török elnököt, mert politikai vetülete is lehet annak a döntésnek, hogy ki által rendelt gázt engednek majd át a törökök ezen a határon.”
Miért nem mindegy Magyarország számára, ki például a szlovén miniszterelnök? Miért éri meg fogadni egyetlen szereplőre?
Ablonczy Bálint: „Lehetnek személyes viszonyok, de alapvetően az lenne a cél ideális magyar külpolitika esetén, hogy mindegy legyen, ki a szlovén miniszterelnök: a magyar cégeknek, a magyar kisebbségnek, a magyar infrastrukturális beruházásoknak így is, úgy is jó legyen. Nagyon sokszor viszont nem ez a helyzet, mert ráteszünk mindent az éppen aktuális illiberális szerelmünkre, és amikor az illiberális szerelmünkből egyébként nem kér a helyi választók többsége, akkor ott állunk és reménykedünk abban, hogy majd négy év múlva kérnek az illiberális szerelmünkből. Aztán vagy kérnek, vagy nem kérnek. Ez nem felelős külpolitika.”
Magyari Péter: „Az Európai Unión belül a Tanács a legfontosabb döntéshozó szervezet, ahol a tagállamok kormányai vannak. Hogyha vannak olyan kormányok, amelyeket az aktuális, praktikus politikai érdekeken túl efféle ideológiai választásokban ennyire elkötelezett módon sikerül megsérteni vagy gyanakvóvá tenni – kellemetlen partnerként feltűnni –, az nagyon megnehezíti az érdekérvényesítés lehetőségét. Ebből a szempontból például nem mindegy, hogy olyan szlovén kormány van-e éppen hatalmon, amelynek az a tapasztalata, hogy a választási kampányban az ő ellenfeleik Magyarországról sok pénzt kaptak.”
Mekkora siker a már több mint 120 millió megtekintésnél járó, Tucker Carlson-féle Orbán-interjú?
Magyari Péter: „Lehet pozitív visszacsatolása annak, hogy idehívjuk az úgymond bukott Carlsont, aki azért otthon még mindig el tud intézni 100 milliós nézettséget. Nem lehet lesöpörni a magyar diplomáciát és a magyar PR-törekvéseket azzal, hogy az illiberális, hisztérikus, furcsa világban teljesen ostobaság, amit csinálnak, mert van, amikor valami jól sül el. Szerintem ez inkább ilyen volt. Az, hogy Orbán Viktor indulatokat kelt, és legalább annyian gyűlölik, mint ahányan esetleg azt gondolják (mondjuk a trumpista szavazók), hogy »lám-lám, ott a távoli vidéken van egy kedves pici Trump«, az jöhet jól. Az, hogy benne van a döntéshozók fejében, hogy a Hungary az valami, és van hozzá viszony – az lehet jó.”
Ablonczy Bálint: „El kell választani, milyen eredménye van ennek az építkezésnek, ami párba állítható például azzal, hogy jelenlegi tudásunk szerint magyar diákok Erasmus ösztöndíjjal nem mehetnek majd európai uniós egyetemekre. Hol van az az eredmény, ami igazolja, hogy ilyen helyzetbe jutottunk? Magyarország nem juthat olyan helyzetbe, hogy veszett csatákat kelljen megvívnia, mert egyébként más úton-módon – politikai egó vagy az illiberális áramlat építése miatt – nagyon komoly összegeket és politikai tőkét költünk arra, hogy a világ tudjon rólunk. Ez a két dolog ma már nincs egyensúlyban egymással, és az egyik a másik kárára van. A politikai ideológiaépítés a hosszú távú magyar nemzeti projekt szempontjából nem érdekes, az meg, hogy legyen tanult, képzett magyar fiatalság, érdekes. Ilyen szempontból Tucker Carlson meg az ösztöndíjjal itt lébecoló külföldiek nem érdekesek.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
