Itt a következő kormányzati gigabiznisz: egyetlen kézbe adnák a kórházi patikákat
Több mint 4100 gyógyszerész tiltakozik a kormány terve ellen, amely megengedné, hogy diplomás patikus helyett középiskolai végzettségű szakdolgozó legyen csak jelen bizonyos patikákban. A kabinet szerint ezzel a vidéki gyógyszerellátást védik, az ellenzők szerint viszont az intézkedés hatására a kisebb településekről eltűnhetnek a gyógyszerészek. Az igazán nagy üzleti átrendeződés azonban nem ettől várható. Hanem attól, hogy az eddig patikalánc-ellenes kormány gigaláncot akar létrehozni – hogy aztán a kórházi patikák tervezett privatizációjának nyertese letarolja a gyógyszerpiacot.
– Sajnos, nincs készleten. Vissza tudna jönni érte holnap délután?
– Sajnálom, csak két dobozzal tudok adni. Visszajön holnap?
Nem ritka gyógyszert kerestünk: egy közönséges vérnyomáscsökkentő receptjét szerettük volna kiváltani. Nem egy világvégi kis faluban, hanem a fővárosban, ott is központi helyeken próbálkoztunk: egy bevásárlóközpontban és egy forgalmas szupermarket melletti patikában. Nem sikerült azonnal hozzájutnunk a felírt szerekhez, ami mutatja, hogyan alakultak át az utóbbi években speciális átvételi pontokká még a nagyvárosi gyógyszertárak is. Azért speciálissá, mert itt még a „sajnos, nincs”-et is egy szakdolgozó vagy egy diplomás gyógyszerész mondja ki, ő rendeli vissza a vásárlót másnapra, amikor megérkezik a spéci csomag, amely szintén csak az ő kezéből vehető át. A legkisebb falu aprócska fiókpatikája (egy „normál”, legalább 80 négyzetméteres patika 20 négyzetméteres telephelye egy olyan településen, ahol nincs gyógyszertár) csak annyiban különbözik ettől, hogy ott garantáltan gyógyszerész szolgálja ki a beteget.
Eddig legalábbis így volt. A kormány ugyanis a gyógyszertári rendszer átalakítására készül. Most arról a jogszabálytervezetről robbant ki vita: kell-e a kis falvak 620 fiókpatikájába diplomás gyógyszerész. A gyógyszerészek közül 4147 szerint kell: ennyien írták alá a tiltakozást.
Ennyi gyógyszerész aláírása a 6300 hazai patikusból azt feltételezi, hogy nem csak a falusiak kérik a jogszabálytervezet módosítását. De mi köze ehhez a városi patikusoknak és főleg a nagyvárosi betegeknek? Nagyon is sok: a patikus nélküli patika ugyanis veszélyes precedenst teremtene. Sokkal olcsóbban üzemeltethető ugyanis.
A gyógyszerészek alkalmazása különösen azóta drágult meg, mióta a kórházakban dolgozókat az egészségügyi szolgálati törvény alá sorolták, és az idősebbek havi bruttó 1,6 millió forintot is kereshetnek. Érthető módon ez nagyban csökkentette a friss diplomások között a rosszabbul fizető kisforgalmú patikák vonzerejét. S ha vidéken elég lesz egy „távgyógyszerész”, aki néhány percen belül elérhető telefonon vagy elektronikusan, miért ne lenne elég a későbbiekben a kisvárosokban vagy a nagyobbakban is? A rendelet hatályba lépése után nem alaptalan a félelem, hogy ennek hatására a falusi „rendes” gyógyszertárak egy része is fiókpatikává alakul át, így elindulhatna a gyógyszertárak elgyógyszerésztelenedése. Az orvosi egyetemeken képzett szakemberek tudása, munkaereje pedig elértéktelenedne. Nem csak az aprófalvakért aggódnak tehát a patikusok. Hankó Zoltán, a kamara elnöke lapunknak azt mondja: struktúraátalakító kockázatot lát a javaslatban.
Miért tenne ilyet a kormány? A Belügyminisztérium Bidló Judit helyettes államtitkárnak küldött kérdésünkre ezt a választ adja: „Az egészségügyi ágazat kiemelt feladatának tekinti a vidéki települések számára fontos kispatikák tevékenységének fennmaradását, a tevékenységükhöz és a lakossági ellátáshoz kapcsolódó bürokrácia csökkentését, a gyógyszertárak terheinek enyhítését, jövedelmezőségük emelését. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a kistelepüléseken nem növekedett számottevően az újonnan alapított közforgalmú gyógyszertárak száma, sőt inkább jellemző néhány fiókgyógyszertár bezárása, és néhány közforgalmú gyógyszertár fiókgyógyszertárként való továbbműködtetése, melynek legfőbb oka, hogy forgalmuk nem érte el a rentábilis működéshez szükséges szintet.”
Valóban, 2010-ben még 2541 gyógyszertár működött hazánkban, közte 678 fiókpatika; tavaly már csak 2360, 620 fiókkal. Adja magát a válasz, a kormány így akarja megmenteni a kis patikákat. Ám ha annak okát keressük, miért lett kevesebb ezekből az intézményekből, mindjárt hármat is találunk:
- az állam megnehezítette a patikák működését az árréstömeg lefaragásával;
- durván csökkent a vidék lakossága;
- ugyanaz látszik a patikáknál, mint a kereskedelem egyéb területein: az emberek a városokban vásárolnak, a kis falusi boltok tömegesen szűnnek meg.
Ha egy kicsit visszatekintünk az időben, a rendszerváltás után a patikusok fénykorukat élték, az Antall-kormány védett piacot biztosított, patikaszert csak patikában lehetett venni (ma már nem), 27 százalékos volt az árrés (ma viszont átlagosan 10 százalék alatti), és 5000 lakosonként lehetett csak patikát nyitni (2006 után ez változott, majd visszaszigorították 4500 főre).
A patikusok az új középosztály oszlopos tagjai lettek. Cserébe azt várták, hogy a gyógyszertárak ne boltok, hanem egészségügyi intézmények legyenek, ahol a betegek szakszerű tanácsot kapnak olyan szakemberektől, akiknek speciális tudása mélyebb az átlagos orvosénál a gyógyszerek helyettesíthetősége, a mellékhatások vagy több egyszerre szedett gyógyszer egymásra gyakorolt hatásának a terén. (A szakgyógyszerészek közel hat évig tanulnak valamelyik orvosegyetem gyógyszerészi karán.)
Az aranykor véget ért, a tényleges árrés évről évre csökken, mert évtizedek óta nem nyúltak ahhoz a szabályhoz, hogy a dobozonkénti árrés értéke nem lehet kevesebb 136, és több 990 forintnál.
Hogy ez a tíz százalék alatti valós érték milyen alacsony, jól érzékelteti, hogy Romániában felzúdulást keltett, amikor idén nyáron 20 százalékban maximálták a kenyér árrését az árak letörésére. Pékséget is nehéz 20 százalékból fenntartani, pedig ott nem kell minden percben jelen lennie egy diplomásnak. Nemhogy patikát. A gyógyszerészek kiutat keresnek, ezért csökkentik a készleteiket, és rendelik vissza a betegeket. Ma már nem annyira a vényköteles gyógyszerekből, hanem vény nélküliekből (torokcukorkákból, vitaminokból, fájdalomcsillapítókból) szerzik jövedelmük nagy részét, és az officinák egyre nagyobb területét elfoglaló szabadpolcos drogériából élnek. Miközben a kormány a falusiak ellátásának fontosságáról beszél, az árrés befagyasztása éppen ez ellen hat, hiszen a patikák léte a területükön megfordulók számától és fizetőképességétől függ. (Persze vannak ma is jól menő gyógyszertárak. A Medicina Évkönyv szerint 2021-ben a 25 legnagyobb gyógyszertári vállalkozás mind nyereséges volt és nettó árbevételük kivétel nélkül meghaladta a kétmilliárd forintot.)
A legfontosabb tényező az árrés mellett, hogy a rendszerváltás idején még 700-800 ezer fővel nagyobb volt hazánk népessége, és ez az embertömeg vidékről fogyott el.
A folyamat 2000 után pörgött fel, azóta 600 ezerrel lettünk kevesebben. A 22 nagyvárosi településegység (nevezzük így a nagyobb városok agglomerációs övezetét) és a Balaton térsége közül 14-ben nőni tudott a népesség. Tehát a népességfogyás néhány nagyobb várost és környékét valamint a vidék vidékét, a távoli kistelepüléseket érintette az ország egészénél is súlyosabban: a lakosságszám idén januárra 9,6 millió alá esett. Közben 2006-ban liberalizálták a gyógyszertár-alapítás szabályait. Négy év alatt 22 százalékkal nőtt a lakossági forgalmat lebonyolító gyógyszertárak száma.
A ritkán lakott vidékeken, az ország sorvadó részén egyre több közszolgáltatás válik gazdaságtalanná, aránytalanul drágává, vagy küzd megoldhatatlan szakemberhiánnyal: az iskolák, a posták, a boltok, a patikák, a vasút, a háziorvosi szolgálatok. Úgy látszik, a kormány a zsugorodó népességű vidéket elengedi: bezárják a helyi közszolgáltatásokat, és centralizációra hivatkozva a közeli városokba irányítják a lakókat. A gyógyszertáraknál pedig a „telepatikus módszer” meghonosításával próbálkoznak: egy jogszabálytervezet szerint a fiókgyógyszertárakban diplomás gyógyszerész helyett ezután középiskolai végzettségű szakdolgozó is elég lesz a betegek kiszolgálására, a patikust pedig elég 15 percen belül telefonon elérni.
A kamarai aláírásgyűjtők elszántsága abból ered, hogy a kis intézmények élet-halál harcot vívnak, és a mostani javaslatot nem lehetőségként, hanem a gyógyszerészeket érő újabb csapásként élik meg. A már említett 2006-os patikaliberalizáció hatására az országban számos patikalánc alakult ki, ami hátrányba hozta a családi gyógyszertárakat. A kormány 2010 után ezt visszarendezte, 2017 óta elvileg minden gyógyszertár újra többségi patikusi tulajdonban van, és egy gyógyszerésznek legfeljebb négy gyógyszertárban lehet tulajdonrésze. Ám a nagy láncokat nem sikerült leépíteni. Furcsa alakulatok jöttek létre. Előfordul, hogy sokmilliárdos forgalmú patikacégek betéti társaságként üzemelnek, a beltagok gyógyszerészek, a „csendestársuk” pedig egy-egy patikalánc névadó cége.
Háttérbeszélgetéseinken rendre arról suttogtak, hogy a valós tulajdoni viszonyok csak titkos szindikátusi szerződésekben látszanak. Azzal pedig, ha a fiókpatikákba már nem kell majd gyógyszerész, a láncok óriási előnyhöz jutnak. A városi gyógyszerészek telepatikuskodása mellett a kisebb települések eddigi „rendes” gyógyszertárai is fiókpatikává minősíthetők, és jóval olcsóbban működtethetőek diplomás munkaerő nélkül.
Mi a fontosabb tehát a vidék számára: a patika vagy a patikus? Magyarán: a kormány előre látja-e és támogatja-e a javaslatnak azt a következményét, hogy annak hatására a falusi, kisvárosi patikák fiókgyógyszertárrá minősülhetnek át. A Belügyminisztérium lapunknak adott válasza egyértelmű: „A kistelepüléseken élők számára is fontos, hogy a lakóhelyükön vagy az ahhoz legközelebbi településen tudják kiváltani gyógyszereiket. Az ő szempontjukból a legnagyobb hátrányt az jelenti, ha a korábban működő közforgalmú vagy fiókgyógyszertár megszünteti a működését és nem marad más lehetőség, mint egy távolabbi településre utazni a gyógyszerekért. Amikor egy kistelepülésen a korábbi közforgalmú gyógyszertár fiókgyógyszertárként működik tovább, továbbra is biztosított a település gyógyszerellátása, a lakosság ellátása érdemben nem sérül. A település lakói számára a nyitvatartási idő módosulásán túl egy ilyen változás nem eredményez tényleges veszteséget.” Vagyis támogatja.
Kérdés, hogy egyáltalán feltartóztatható-e a hálózatosodás folyamata. A gyógyszerhatóságnak lennének eszközei, még nyomozati jogkört is kapott a titkos hálózatosodás megakadályozására, de Hankó Zoltán szerint a hatáskörüket nem használják ki.
Persze hasonló hálózatosodás és megszűnési hullám jellemzi a kis vidéki élelmiszerboltokat is. A körükben azonban még gyorsabb a fogyatkozás, mint a gyógyszertáraknál – 2010 óta az élelmiszerboltok száma 33 százalékkal csökkent, míg a patikáké 8, a fiókgyógyszertáraké 9 százalékkal. A vidéki élet is átalakult: a falusi családok a heti-havi bevásárlásaikat a városi nagyobb üzletekben intézik. Ugyanez történik a gyógyszerekkel is: az elöregedő falvakban a falugondnok szedi össze a recepteket és egy meghatalmazás birtokában a városban váltja ki és szállítja házhoz a gyógyszereket.
A Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének és a Magángyógyszerészek Szövetségének viszont kapóra jönne az új szabály, ezek a szervezetek még tovább is mennének, mint a kormány: háromról ötre növelnék az egy gyógyszertár által működtethető alegységek számát. Ám kéthetente még ezek a szervezetek is szükségesnek tartják a személyes fiókpatikai konzultációt a betegekkel.
A helyzet olyan élessé vált a gyógyszerész-társadalmon belül, hogy a hálózatosok bejelentették: saját jelöltet indítanak a gyógyszerészkamara idén várható tisztújításán. A kamarát 12 éve Hankó Zoltán vezeti, és a tagság most először érzékelhette, hogy az elnök jó kormányzati kapcsolatai nem elegendők egy javaslat felülírására. (Hankó Zoltán saját személyén és családján keresztül is jó viszont ápol a kormánnyal, Balázs fia a felsőoktatásért felelős államtitkár).
A kihívója sem akárki. A hálózatosok szövetséget kötöttek a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével, amit Mikola Bálint, a volt ausztrál nagykövetnek, az első Orbán-kormány egészségügyi miniszterének, Mikola Istvánnak a fivére vezet. (Annak idején nagy visszhangot váltott ki, hogy miniszterként az egyik Mikola kitüntette a másikat. Mikola Bálint azonban saját jogon is ismert név a gyógyszerészek között: a lajosmizsei patikusnak úttörő szerepe volt a hazai privatizációban, és 30 éve vezeti a magánpatikusok szakmai és lobbiszervezetét, jelenleg tiszteletbeli elnök.)
Mikola rögtön megfújta a harci kürtöt olyan patikusi körökben szentségtörésnek számító kijelentéseket téve, hogy a kialakult helyzet miatt kereskedők, boltosok lettek. Mikola és támogatói szerint meg kell állítani a gyógyszertárak jövedelmezőségének csökkenését, és visszaadni a szakma presztízsét. Az ok beszédes: kezdetben 800 patikaszer árrését nem kaphatták meg teljesen a már említett korlátozások miatt. Ma tízezer orvosság tartozik ebbe a körbe, mert a kormányok az elmúlt évtizedekben nem nyúltak hozzá a szabályokhoz.
Az igazi üzlet azonban nem a fiókpatikák hálózatba rendezése. A nagy biznisz az intézményi gyógyszertárak privatizációja és várhatóan egy kézbe adása. Így a mintegy 80 kórházi patika lehet a hálózatok hálózata. Mikola Bálint szerint ez a kis számú gyógyszertár elviszi majd a piac 30 százalékát, a maradék 70 százalékon több mint kétezer intézmény osztozik.
A kórházi patikáknak a kormány előírta egy gyógyszer-alaplista tartását, vagyis elvileg ezekbe a patikákba nem kell majd visszahívni a beteget, mert elég tőkeerősek lesznek nagyobb árukészlet tartásához, emiatt tovább nőhet a forgalmuk. Mindez azt valószínűsíti, hogy egyetlen új koncessziótulajdonos lesz, és a kórházban fekvők gyógyszereit is kötelező lesz tőle rendelni. Tízszázalékos árrés nem jelentős egy 15 milliós forgalmú kis gyógyszertárnál, de 300 milliárdnál… Más kérdés, hogy egyelőre az egész rendszer csúszik: hiába ígérték szeptember elsejére az alaplistát, az lapzártánkig nem jelent meg. Hiányoznak a tenderkiírás feltételeit rögzítő jogszabályok is.
Ez tehát a következő év nagy biznisze: az egyetlen kézbe adott kórházi patikák hálózata. A kicsi pedig a gyógyszerészek – és bérterhük – kivonása a fiókpatikából.
Persze kérdés, mennyire használjuk okosan a jelenlegi patikai hálózatot, ahol jelenleg a 2008-as szinten van az egy patikára jutó lakosok száma, és soha ennyi végzett gyógyszerész és asszisztens nem segítette a betegeket, mint most. Szóval csak bátran, kérdezze meg gyógyszerészét! Ott van minden egyes nyitva tartó patikában és fiókpatikában.
Még egy ideig.
Nyitókép: MTI/Balázs Attila
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
