Égetjük az olajat, a szenet, mintha nem lenne holnap – és így nem is lesz. Megdöbbentő számok!
Miközben egyre melegebb a bolygó, egyre több olyan anyagot égetünk el, ami miatt még melegebb lesz. Hiába a nagy nemzetközi klímacélok, áramból és üzemanyagból is évről évre több kell az emberiségnek. Megdöbbentő számok következnek.
2015-ben a világ összes országa megegyezett, hogy a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátását addig csökkentik, hogy 2050-re a bolygó átlaghőmérséklete legfeljebb 2 fokkal, de inkább csak 1,5 fokkal legyen magasabb, mint az ipari forradalom előtt volt. A kutatók számításai szerint ha ennél melegebb lesz, azt már nem lehet kezelni, mert túl sok ember lakhelye válik élhetetlenné ahhoz, hogy megelőzzük a katasztrófákat és a szerencsésebb vidékeken az életszínvonal jelentős csökkenése nélkül elviseljük a következményeket. Most 1,1 fokkal van melegebb, mint 1850-ben volt, azaz sok idő az érdemi lépések halogatására nem maradt.
Az ENSZ múlt pénteken adott ki először átfogó jelentést arról, hogy a 2015-ös Párizsi Megállapodás megvalósítása hol tart. Nem írták le, hogy a helyzet reménytelen, ennél diplomatikusabb a szöveg. Azt viszont írják, hogy radikális lépésekre lenne szükség, és a 2019-es kibocsátási szinthez képest 2030-ig 43, 2035-ig pedig 60 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
Tavaly a világ éppen annyi üvegházhatást okozó gázt eregetett a légkörbe, mint 2019-ben, idén pedig időarányosan még ennél is többet. A szakértők szerint a helyzet szinte reménytelen.
A párizsi célok teljesítéséhez az kellene, hogy legkésőbb 2025-től minden évben csökkenjen a kibocsátás. Ettől pedig nagyon messze van a világ. Még a legoptimistább becslések szerint is legkorábban 2030-ban jut el a Föld a kibocsátási csúcsra, ami a mostani ENSZ-jelentés szerint már késő lesz.
A jelentés a november végén, Dubajban rendezendő klímacsúcs elé készült, a világ kormányainak nógatására. Nagyon nagy áttörést azonban a csúcstól senki sem vár, annak ellenére sem, hogy rengeteg pénzt költenek a világon megújuló energiára. Csakhogy ez is kevés, ha közben a Föld lakói több energiát használnak el, mint valaha.
Rengeteg szén ég el Ázsiában
Az üvegházhatású gázok közül szén-dioxidból jut a legtöbb a légkörbe az emberi tevékenységnek köszönhetően, ez adja napjainkban a globális felmelegedést okozó gázok 72 százalékát. Az elmúlt évtizedben 10 százalékkal növekedett a Föld szén-dioxid-kibocsátása, és ennek 40 százaléka szén elégetésével jutott a légkörbe. És évről-évre még mindig egyre több szenet égetünk.
2023 első félévében például 1,5 százalékkal többet égettünk el, mint 2022 első felében.
A gazdag országok hiába csökkentik a szén égetését, ha az egyre több áramot használó Kína, India és Indonézia jelentősen többet használ.
Az Egyesült Államokban idén 24 százalékkal csökkent a szénfelhasználás, ami egyrészt nagyon impozáns, másrészt még így is az Egyesült Államok a világ harmadik legnagyobb szénfogyasztója. Az EU-ban 16 százalékos a csökkenés tavalyhoz képest, ami azért is szép eredmény, mert 2022-ben még 0,8 százalékos növekedés volt, elsősorban az Oroszországból kieső gáz pótlása miatt. Ám Kínában és Indiában is 5,5 százalékkal növekedett idén a szén felhasználása.
A világ legfejlettebb 38 országában, azaz az OECD tagállamaiban az elmúlt évtizedben átlagosan évente 3,9 százalékkal csökkent az elégetett szén mennyisége. Az összes többi országban viszont 1,4 százalékkal nőtt. Idén az erőművi kemencékbe hajított széndarabok háromnegyede Indiában, Kínában és Dél-Kelet-Ázsia többi országában gyullad meg.
Soha ennyi olaj nem fogyott még
A szén után az olaj elégetése nyomán keletkezik a legtöbb szén-dioxid, és olajból is egyre többet használunk. 2023-ban a várakozások szerint naponta 102,1 millió hordó olaj fogy el, ez minden korábbinál több – napi 2,2 millió hordóval több, mint tavaly. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) becslése szerint 2024-ben ez tovább emelkedik, és megközelíti a 103 millió hordó/nap mennyiséget. A növekedés több mint kétharmadát Kína gyorsan élénkülő fogyasztása adja.
Abban konszenzus van a kutatók között, ami az ENSZ jelentésében is olvasható: ha 2025-től nem csökken a kibocsátás, akkor a 2050-re tervezett klímacél tarthatatlan lesz. Ám nincs olyan jelentős kutatóintézet, amely úgy tartaná, hogy legalább 2030-ig ne növekedne még a világ olajfogyasztása. Legfeljebb annak mértékén van vita.
Az OPEC azt várja, hogy az évtized végéig 12 százalékkal nő az olajfogyasztás, míg a British Petrol elemzői szerint csak 3 százalékkal. Ez a két szélső érték, de csökkenést senki sem vár. Az Exxon Mobile kutatói úgy számolnak, hogy ha 2035-től kizárólag elektromos autókat lehetne újonnan forgalomba helyezni, akkor is napi 85 millió hordó olajat fogyasztana el a Föld, még 2050-ben is – éppen annyit, mint 2010-ben. A népesség növekedése és az életszínvonal emelkedése, a vegyipar és az autón kívüli közlekedési eszközök igényei miatt a texasi energetikai multi egyáltalán nem aggódik tehát amiatt, hogy érdemes-e még olajjal foglalkoznia.
Meg lehet oldani?
Bár az EU-s tagállamok elkötelezték magukat, hogy 2050-től egyáltalán nem bocsátanak ki üvegházhatást okozó gázokat, azaz teljes leszakadást ígértek a szénről, az olajról és a gázról is, ennek realitásában sokan kételkednek. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója egy májusi előadásában a Corvinus Egyetemen például arról beszélt, hogy a megújulókból legfeljebb annyi energiát lehet nyerni, amennyivel több energiára az emberiségnek szüksége van éppen, de a fosszilis források nettó mértéke nem csökken. Például ugyanannyi fát éget el az emberiség most is, mint 1850-ben, amikor szinte csak fából származott energia. Ám azóta tizenhatszor annyi energiára van szükség, és így beléptek más források is. És ahogy belépett a szén, aztán az olaj, majd a földgáz, még később pedig a nukleáris és a megújulók, mind hozzátettek a növekvő igény kielégítéséhez, de egyikből sem kell kevesebb, mint amikor elkezdték használni őket. (A prezentáció 3. oldalán van erről ábra.)
E logikát persze sok szakértő vitatja, mondván: attól még, hogy eddig nagyjából így volt, nem kell ennek így is maradnia. Az például egyértelműen látszik, hogy
ahol a szabályozással és célzott támogatással erőltetik a megújulókat, ott az arányuk gyorsan növekszik.
Az EU-ban például 2023 első hat hónapjában 17 százalékkal csökkent a fosszilis energiahordozók felhasználása az áramtermelésben, míg a napelemek termelése 13, a szélerőműveké 5 százalékkal nőtt az előző évhez képest.
Persze ezeknek a számoknak is vannak kritikusai, akik arra figyelmeztetnek: ebben benne van az is, hogy az EU-ból sok nagyvállalat kiviszi a nagy energiaigényű gyártást olcsóbb, EU-n kívüli országokba, és ezzel is összefügg, hogy Ázsiában közben jelentősen nőtt az áramigény. Hozzáteszik, hogy a távol gyártott termékek EU-ba szállítása szintén energiát, jórészt olajat igényel, vagyis a Föld kibocsátása a szép európai adatok ellenére sem csökkenhet.
Azt persze nem lehet állítani, hogy az EU összes zöldülése az ipar elköltöztetésének köszönhető, de az biztos, hogy a klímavédelem globális kérdés, és az összefüggésekre figyelve lehet csak értelmezni a folyamatokat. Ez pedig egyáltalán nem egyszerű, hiszen nagy mennyiségű statisztikából kell rendszert alkotni úgy, hogy még a módszertanban sincs egyetértés. Főleg, hogy a kutatások jelentős részét éppen az olajipar, vagy éppen a megújulókban érdekelt óriásvállalatok finanszírozzák.
Egyik kézzel ide, a másikkal oda
Hatalmas támogatási programokat indítottak a világban a megújulók erősítésére. Az európai Green Deal, az amerikai IRA (Inflation Reduction Act) és a kínai dekarbonizációs programok egyenként is több százmilliárd dollárt ígérnek a zöldenergia támogatására ebben az évtizedben. Természetesen a hatékonyságukról óriási viták vannak, de az kétségtelen, hogy célzott támogatásokkal, adókedvezményekkel és hitelgaranciákkal elképesztően sok állami pénz áramlik a szél- és naperőművek támogatására, akkumulátorok gyártására és egyéb, a fosszilis energiahordozókat kiváltó beruházásokra szerte a világban.
Csakhogy közben az államok még több pénzzel dotálják a fosszilis energiát. Az IMF augusztus végén kiadott összesítése szerint
2022-ben több mint 7000 milliárd dollár közpénz ment el gáz-, olaj- és szénalapú ügyletek támogatására. Ez jóval több pénz, mint amennyit a világ oktatásra fordított tavaly.
Soha korábban ennyit még nem költöttek a világ kormányai fosszilis energiahordozókra. Az energiaárak 2022-es drámai emelkedése volt az ok, ami mögött részben az orosz–ukrán háború áll, részben pedig a világgazdaság beindulása a covidjárvány lecsengésével. A 7000 milliárd dollárból 5,7 ment el rezsi- és üzemanyagvásárlási támogatásra, a többi pedig az iparág beruházásait segítette, részben vissza nem térítendő támogatások, részben kedvezményes hitelek formájában. Nyilvánvaló: a kormányok nem hagyhatják, hogy a háztartások, cégek és intézmények ne tudják kifizetni az áramot, ne fűtsenek, ne legyenek képesek közlekedni, szállítani. Ám a rendszert kritizálók szerint sokkal gyorsabban haladna az átállás a megújulókra, ha az emberek szembesülnének azzal, hogy a valóságban mennyibe kerül az energia.
A 7000 milliárd dolláros állami támogatás különösen azzal az adattal szembeállítva megdöbbentő, hogy 2022-ben a világon összesen 500 milliárd dollárt költöttek megújulókat érintő beruházásokra. És ebben nemcsak az állami támogatások vannak benne, hanem minden erre a célra fordított cent.
A Copernicus Intézet jelentése szerint
az idei nyár volt a legmelegebb a Földön, amióta mérik a hőmérsékletét.
16,77 Celsius fok volt az átlaghőmérséklet a bolygó felszínén június elejétől augusztus végéig. A második legmelegebb nyár 2019-ben, a harmadik 2016-ban, a negyedik a tavalyi volt. Aztán 2020, 2021, 2017 és 2018 következik. A 21. század eddigi összes nyara, mind a 23 benne van a 30 legmelegebb nyarat felsoroló listán, amelyen 1940 óta vannak megbízható adatok az egész bolygóra vonatkozóan. Szóval az ENSZ múlt héten kiadott udvarias sürgetését illene végre nagyon komolyan vennünk.
Nyitókép: szénégető lány egy külszíni fejtésnél az indiai Dhanbad környékén 2023. július 6-án (fotó: AFP/Money Sharma)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
