„Az idősebb nővér és mohó riválisa” – így forrt eggyé Buda és Pest
Volt idő, amikor még díjat szedett a parkőr, ha az ember le akart ülni a Múzeumkertben egy padra, a pipafüstös kávéházak mellett kinyitottak a fagylaldák, a ligetben térzene szólt és a cukrászdákba már gardedam nélkül is beülhettek az ifjú jegyesek. Ekkor született meg Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből fővárosunk, amelynek hihetetlen gyors, 19. századi fejlődéséről olyan férfiak gondoskodtak, mint Széchenyi István, József főherceg vagy a New Yorkig száműzött Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere. Budapest Főváros Levéltárának készülő várostörténeti monográfiája nyomán ebben az adásban is Géra Eleonóra történész, levéltáros, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense vezet minket bolyongásainkban a város ismerős terein át.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
A csatornarendszerrel komoly gond volt, és bizonyos időszakokban visszament a kiszivárgó szennyvíz kétharmada a város alá és ez iszonyatosan sok gondot okozott, sok bűzzel és rossz higiéniai körülményekkel járt. Tudjuk, hogy Széchenyi István volt az első, akinek volt angol vécéje, de hogy jutott ki a városból az, amit a többi polgár ürített?
Géra Eleonóra: Nem minden jutott ki a városból, merthogy még egészen nagy bérházaknál is megtörténik igen sokáig, hogy nem kötik rá a csatornahálózatra. 14 nagyobb csatorna volt a pesti oldal alatt, voltak olyanok, amelyek még a középkorban vagy a törökök idején készültek, ezeknek egyrészt a lejtése sem felelt meg, másrészt amikor magasabb volt a Duna vízállása, az értelemszerűen a szennyvíz bizonyos mennyiségét visszaduzzasztotta a város alá. A pangó szennyvíz nem csak hogy dugulásokat okozott, de a szaga is rettenetes volt. Ennél még nagyobb gond, hogy nem minden folyt a csatornába, a nagy bérházaknál is előfordult, hogy emésztőgödröt ástak, amibe belement a latrináknak a tartalma, meg amit odaöntöttek, ugyanakkor az udvar közepén ott volt a kút is, ahonnan meg az ivóvizet vették. A kettő tartalma akár keveredhetett is. Ez elég komoly gondot jelentett, főleg azért, mert a XIX. században megjelenik egy új, rettegett betegség Európában, a kolera, amiről pontosan tudjuk, hogy a szennyezett ivóvízzel illetve az ürülékkel terjed. Az ilyen nagyvárosokban egyszerűen megállíthatatlan a kolera, ha felüti a fejét. A kolera kell ahhoz, hogy aztán majd a szennyvízhálózatot, illetve a vízvezeték-hálózatot bővítsék. A Duna-víz már egyre kevésbé fogyasztható, a pesti külső kerületeknek az utcaképéhez még a század legvégén is hozzátartoznak a vizes asszonyok, akik puttonyból árulják a Duna vizét és nem tudni, hogy ők a Duna melyik szakaszán veszik a vizet. Nekünk ma a víz nem zavaros, nem sárgás színű, mellékíze sincsen. Ebben az időszakban ez azért nem ennyire egyértelmű. Sok mindent megisznak víz néven, de azt azért tudják, hogy nem árt felforralni és hogy vannak eljárások, amelyekkel tisztítani lehet. Különböző textíliákon szűrik át, de azért ilyen megoldásokkal csak pár pohár vagy kancsónyi vizet lehet megtisztítani, többet nem. És miután itt elborzadtunk Pest példáján, hasonlítsuk össze a pesti 14 csatornát a budai viszonyokkal. Ott, ahol a Várnegyedben csupa előkelőség lakik, és a Krisztinaváros is arról híres, hogy a jobbmódúak, szép kertes villákban laknak ott és a Víziváros egy része is a tehetősöknek a lakhelye, ehhez képest legfeljebb a Víziváros alatt, vagy fent a Várban voltak csak csatorna részletek. Itt ezen a részen még sokkal rosszabb a helyzet.
A Nemzeti Múzeum volt a forradalom egyik kiindulópontja, de annak a hagyománya is ebből az időszakból ered, hogy szívesen ravatalozunk itt fel politikusokat.
Géra Eleonóra: 1837-ben fognak hozzá az építkezéshez, a valamikori Batthyány-major helyén. Előtte is volt kiállítás a régi Batthyány-palotában, de az az épület nem volt alkalmas arra, hogy múzeumnak használják tartósan, mert már akkor sem fértek el benne a gyűjtemény egyes darabjai. 1837-re beszerzik az építőanyagot, kiássák az alapokat, és aztán jön az 1838-as nagy árvíz, ami az építőanyag jelentős részét el is viszi. Azért olyan szép, nagy az az impozáns lépcsősor, amit ott látunk, mert ezután áttervezték az épületet. Az árvíz tapasztalatait levonták és olyan magasra tervezték a lépcsőt, hogy egy következő, hasonló mértékű árvíz ne tudjon kárt tenni a gyűjteményben. Akkor még nem gondolták, hogy akár szónoki emelvénynek is alkalmas ez a lépcső, különösen a kétoldali mellvéd. És hogy aztán miért lett belőle az 1848. márciusi eseményeknek egyik fontos színtere? Azért, mert bár akkor már áll az épület, sőt a gyűjtemények egy része is beköltözött, viszont a Nemzeti Múzeum körül, éppen azért, mert építési terület volt korábban, van egy nagy szabad terület, és az emberek ott találnak helyet, ahova összegyűlhetnek. Így aztán a forradalmi eseményeknek az egyik fő központja lesz a Nemzeti Múzeum, ott számos népgyűlést tartanak.
Lassan elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amire emlékezve most beszélgetünk. 150 évvel ezelőtt egyesült Pest és Buda, de nagyon sok vita előzte meg ezt a lépést. Milyen érvek, ellenérvek voltak? Én csak egyet idéznék itt. Amikor fölvetődött ennek a lehetősége, akkor a pesti polgármester úgy fogalmazott: „Minek megterhelni Pestet a fejlődésképtelen, szegény, főként német Budával?”
Géra Eleonóra: Ezt Szentkirályi Mór mondta, az akkori pesti polgármester. A korabeli felfogás szerint ő úgy gondolta, hogy a domborzati viszonyok miatt Buda terjeszkedése behatárolt. Nem gondolta azt, hogy például a Rózsadombra vagy a budai hegyekbe fel lehet költözni. Ennek többek között az is az oka, hogy Budán a szőlőtermesztés még ekkor is jelentős volt és a termőterületet, a jó szőlőket nem szívesen adták el házhelynek, ezekhez sokan még ragaszkodtak. Persze utólag mi már tudjuk, hogy ebben nem volt igaza Szentkirályinak, de akkoriban volt ebben némi igazsága. A másik dolog a nemzetiségi összetétel, ami már régóta komoly vitákat generált, nemcsak az országgyűlést, a közvéleményt is foglalkoztatta, hogy milyen magas a németek aránya Budán. A kiegyezés előtti időszakban Pesten a magyarok és a németek aránya nagyjából kiegyenlített. A németek olyan 40 százalék körül vannak, és a magyarok is olyan 38-40 százalék körül. Rajtuk kívül még szlovákok csatlakoznak nagyobb számban, vannak szerbek is, meg görögök is, de ők jóval kisebb számban, mint az előző évszázadban. Ehhez képest Budán a németek aránya még mindig 70 százalék. És ha Arany János verseire gondolunk, ő még a hetvenes évek elején is arról beszél, hogy Budán leginkább német szót lehet hallani.
Ahhoz, hogy Buda és Pest összekapcsolódhasson, elengedhetetlen volt új hidak felépítése. Az előző adásban mindenféle hídpótló megoldásról beszéltünk, amivel át lehetett jutni egyik partról a másikra. Ebben az időben mit csinált az a gazdag arisztokrata, akinek sürgősen át kellett mennie Budáról Pestre vagy Pestről Budára, de a zajló jégen fennakadt a csónakja?
Géra Eleonóra: Nem is csónakja volt, mert bár lehetett menni a zajló jégen csónakkal is, de akkor nem hintóval kelt át, hanem csak úgy egy személyben. A zajló jégen átkelők úgynevezett lulajozással jutottak át a túloldalra, ez a legveszélyesebb átkelési forma volt és igen költséges. Ezt csak akkor vállalták, ha megérte nekik a kockázatot. Úgy vitték véghez, hogy részben a hajóslegények, vagy csónakoslegények a csónakban ülő egy vagy két embert áttolták a jégtáblákon és ahol viszont szabad vízfelületet láttak, ott betaszították a vízre a ladikot, ők is beleugrottak és eveztek tovább. Volt úgy, hogy beleütköztek kisebb-nagyobb jégtáblákba, vagy fönnakadtak rajtuk, ilyenkor kezdtek el úgymond lulajozni, ami azt jelentette, hogy mondták, hogy merre dőljenek, és így ringatva a csónakot annak a fenekével próbálták átvágni az alattuk lévő jeget. Nem volt veszélytelen.
Milyen formái voltak a szórakozásnak ebben az időben?
Géra Eleonóra: Korábban az, hogy szabadidő, nem létezett a középrétegekhez tartozóknak. Az állami hivatalt betöltő nemes ebben a korszakban viszont már törekszik arra, hogy a szabadidőt a munkaidőtől elválassza. A jó társasághoz való tartozásnak egyik ismertetője lesz az, hogy valaki szórakozni jár és szabadideje van. Látni és láttatni magunkat. Ekkor már nem elégednek meg azzal, hogy a szalonjukban várják megfelelő vizitnapokon a vendégeket, inkább kimennek a zöldbe. Ez egyben életmódváltással is összeköthető, nagyon fontossá válik a testkultúra. Persze erre nem mindenkinek van ideje. A kispolgárok törekednek arra, hogy legalább hetente egyszer elmenjenek sétálni, korzózni és úgy tenni, mint a fölöttük állók, aztán majd láthatjuk, hogy az alsóbb rétegeknél is megjelenik ez az igény. Lesz cselédkorzó is, a közlegény is elmegy korzózni legalább vasárnap délutánonként. Vannak bizonyos területek, ahol tényleg találkoznak egymással, például a Nemzeti Múzeumnak a kertje pont ilyen hely volt. A Városligetben is láthatjuk azt, hogy bizonyos napszakokban más-más társadalmi réteg használja azt a területet. Kora délután van ott a jó társaság, amikor már elkezd sötétedni, akkor a kevésbé tehetősek, ezután pedig a gyanúsabbak fognak ott megjelenni. Azért bőven volt társadalmi elkülönülés, egyrészt bizonyos területekre belépti díjat szednek, másrészt csak úgy leülni egy padra vagy székre nem lehetett, merthogy ezekért is díjakat szedtek. Például a Nemzeti Múzeumnál is volt parkőr. Hozzáteszem, ezek többnyire ’48-as, egykori honvédek voltak, és éppen ezért nagyon tisztelték őket. Nagyon fontosak voltak a zöldfelületek, és az emberek egy részének a mindennapjaihoz hozzátartozott, hogy kimennek, sétálnak, és ismerkednek, beszélgetnek másokkal, és a parkokhoz, zöldfelületekhez hozzátartozott az is, hogy voltak ott kisvendéglők, akár kiülős teraszok, mint ma, fagylaldák, lehetett térzene, és akár még mutatványosok is. Ez egy elég sokrétű szórakozás volt az emberek számára.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
