Svédkérdés Magyarországon: titkolja a kormány, hogy mit kér a NATO-tagságukért
A törökök ha gorombán is, de legalább világosan elmondták, hogy miről szól az alku – hangzott el egy NATO-ról szóló konferencián csütörtökön. A magyar kormány viszont össze-vissza beszél a NATO északi bővítésének halogatásáról.
Csütörtök délután számos alkalom lett volna, hogy kiderüljön, a magyar parlament miért halogatja még mindig Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációját, illetve mit akar a ratifikációért cserébe a kormány. Aznap sem derült ki. Már több mint egy éve nem világos, hogy milyen hasznot vár a magyar politikai vezetés attól, hogy néhány havonta néhány hónappal eltolja a döntést.
A török alku ára
Svédország 2022. május 18-án kérte felvételét a NATO-ba, egyszerre Finnországgal. A finn tagságot a magyar parlament a NATO-ban utolsó előttiként, idén március 27-én, a török pedig utolsóként, március 30-án ratifikálta, és így lett április 4-én Finnország tagja a világ legnagyobb katonai szövetségének. A svéd csatlakozási kérelmet azonban ugyanez a két ország a mai napig blokkolja, míg a többi 28 tagállam már régen ratifikálta.
A török elnök három dolgot követelt azért, hogy támogassa a svéd tagságot:
- Svédország oldja fel a törökökkel szemben kivetett fegyverembargót. Ezt a svédek még 2019-ben vezették be, amikor a török hadsereg hadműveletekbe kezdett Szíria északi részén. Tavaly szeptember 30-án Svédország teljesítette a kérést.
- Svédország lépjen fel azokkal a kurd emigránsokkal és szervezetekkel szemben, akiket és amelyeket a török kormány terroristának tart. A svéd parlament a kérés teljesítése érdekében tavaly december végén módosította az alkotmányt, hogy utána lehetősége legyen szigorítani a terrorizmus ellenes törvényeket. A szigorítást is elfogadták, és néhány eljárást el is indítottak kurd aktivisták ellen. A törökök számos konkrét követelése ugyan nem teljesült, de a svéd hatóságok együttműködési készsége javult, és ezért általánosságban úgy vették Ankarában, hogy ez is megoldódott.
- Az Egyesült Államok adjon el F-16-os vadászgépeket Törökországnak. A török hadsereg eredetileg F-35-ös gépeket vásárolt volna, de a programból Washington kizárta Törökországot, mert időközben orosz légvédelmi rakétákat is vett, és a két fegyverrendszert az amerikaiak nem látják összeegyeztethetőnek. A törökök 2021 óta próbálkoznak F-16-osok vásárlásával, és a már hadrendbe állított gépeik felújításával, egyelőre mindhiába. Az amerikai kormány elvben támogatja a török igényt, de a Kongresszusban még nem szavaztak róla. Erdoğan török elnök kedden azt mondta, ha megszületik a pozitív amerikai döntés az F-16-osok eladásáról, akkor a török parlament is megszavazza a svéd ratifikációt.
A vilniusi NATO-csúcson júliusban úgy tűnt, hogy lényegében eldőlt a svéd tagság, mert Erdoğan már ott jelezte, hogy a feltételei teljesülni látszanak, és ezért az ankarai parlament még idén támogatni fogja a svédek csatlakozását. A hír hallatán a magyar kormány is engedékeny lett. Szijjártó Péter ezt írta július 11-én a Facebookra: „Svédország kapcsán pedig szintén világos az álláspontunk: a kormány támogatja a NATO-csatlakozást, ezért is terjesztettük már hosszú hónapokkal ezelőtt az erről szóló javaslatot az Országgyűlés elé. Már csak technikai kérdés a ratifikációs folyamat lezárása.”
Mit kíván a magyar kormány?
Azóta Magyarország visszatáncolni látszik innen, hiszen a múlt heti esztergomi frakcióülésen a fideszes és KDNP-s képviselők megnéztek egy 2019-es svéd kisfilmet, amiben a magyar demokrácia rossz állapotát ostorozzák, és ettől Kocsis Máté frakcióvezető tájékoztatása szerint elment a képviselők kedve a ratifikációtól. Orbán Viktor hétfőn a parlamenti ülés nyitónapján már nem technikai kérdésként, hanem tiszteletadási problémaként állította be az ügyet: „A dolog úgy fest, hogy Svédország biztonságát semmi sem fenyegeti, a svéd–magyar kapcsolatoknak egyetlen stratégiai eleme sincs, ami sérülést szenvedne, hogyha Magyarország kiköveteli magának a tiszteletet Svédországtól, és csak utána hajlandó támogató döntést hozni.” Hogy a tiszteletet a svédeknek hogyan kellene kifejezniük, arra nem tért ki a kormányfő.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón a 444 kérdésére azt mondta: „Semmilyen tárgyiasult elvárásunk nincs a svédekkel szemben, tiszteletet és megbecsülést várunk el azoktól, akik egy olyan klubba akarnak belépni, aminek mi a tagjai vagyunk, ők pedig még nem. Annyira azért nem nehéz ennek a megfejtése, és képesnek tartom erre a svéd kormányt. Ha őket megkérdezi, ők fogják tudni.”
A svédek azóta nem nyilatkoztak erről, a budapesti nagykövetük csütörtökön David Pressman amerikai nagykövettel találkozott inkább, hogy a svéd NATO-tagság előnyeiről beszélgessenek.
És szintén csütörtökön két államtitkár, egy államtitkár-helyettes, illetve a parlament honvédelmi bizottságának fideszes elnöke órákig beszélgetett egy rendezvényen Magyarország és a NATO kapcsolatáról, de egyik sem szólt egy szót sem arról, hogy miért halogatja még mindig Magyarország a svéd csatlakozás ratifikációját. Igaz, az Egyensúly Intézet által szervezett, „A NATO a vilniusi csúcs után: értékelés magyar szempontból” című rendezvényen senki meg sem kérdezte őket erről, bár számos szakértő és két ellenzéki képviselő is részt vett a velük folytatott beszélgetésen. (A teljes konferenciát itt lehet visszanézni.)
Orbán tanácsadója: nincs elvárás
A beszélgetés után ezért a Válasz Online Ugrósdy Mártonhoz, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkárához fordult, aki Orbán Viktor külpolitikai tanácsadójaként dolgozik, helyettes államtitkári rangban. Ugrósdy azt mondta lapunknak, hogy a kormány támogatja Svédország NATO-csatlakozását, hiszen beterjesztették már régen a határozati javaslatot erről a parlamentnek, és már csak a képviselőkön múlik, hogy megszavazzák-e. Hogy mit kér mégis a svédektől a kormány? Ugrósdy erre figyelmünkbe ajánlotta Gulyás Gergely néhány órával korábbi, fent idézett nyilatkozatát. Majd
amikor makacskodtunk, hogy abból nem derül ki egyértelműen válasz, akkor azt mondta, hogy a kormány semmit nem akar a svédektől, és a döntés most már parlamenti hatáskör.
Szakértők: Lehet, hogy akar valamit, csak titkolja
Az Egyensúly Intézet rendezvényén a politikusokat is felvonultató vita előtt szakértők beszélgettek a NATO és Magyarország viszonyáról. Abban a vitában még hangsúlyosan előjött a svéd ratifikáció ügye is. Mindannyian egyetértettek, hogy előbb-utóbb a svédek belépnek a NATO-ba, és a magyar parlament megszavazza a ratifikációt. Abban is konszenzus volt köztük, hogy a finn példához hasonlóan a magyar törvényhozás előbb szavaz majd erről, mint a török. A helyzet értékelésében azonban már nem értettek egyet.
Rácz András (Corvinus Egyetem, Német Külpolitikai Társaság) szerint a török és a magyar kormány viselkedése között fontos különbség, hogy a török feltételek konkrétak, „és ha gorombán alkudoztak is”, belátható és racionális az álláspontjuk. Ám magyar részről nem lát racionális követelést:
„Nincs alkufolyamat, nincsenek mérföldkövek, és így nem értelmezhető a magyar magatartás.”
Szerinte Magyarország számára semmilyen előnyt nem jelent a halogatás, de presztízsveszteséget okoz. A magyarok viselkedése csak a törököknek és az oroszoknak jó. Előbbieknek azért, mert nem egyedül vétóznak, és így csökken a rajtuk lévő nyomás; míg az oroszoknak azért, mert időt nyernek, hogy megszervezzék a védelmük megerősítését a Balti-térségben a NATO fokozottabb fenyegetésétől.
Bendarzsevszkij Anton (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány) szerint nem ilyen vészes a helyzet, és kétoldalú háttérmegállapodásokkal a magyarok és a törökök is tisztázzák majd a vitáikat a svédekkel, itt mindenki a nemzeti érdekeit védi csupán. Hogy mi lehet a magyar nemzeti érdek, arra nem tért ki.
Demkó Attila (MCC) szintén úgy vélekedett: attól, hogy nem tudjuk, mi a magyar kormány racionális oka a halogatásra, még létezhet ilyen. „Van racionális ok a háttérben, és ez megoldásra is fog kerülni” – fogalmazott. Elképzelhetőnek tartotta, hogy esetleg a török–magyar hadiipari üzletekkel is összefügghet a magyar álláspont, és a probléma lezárását a török–amerikai repülőgép-vásárlás nyélbe ütése hozhatja el. Azt is felvetette, hogy
személyes sértettség is felmerülhet, amin nem csodálkozna, mert a 2010-es évek első felében vele is nagyon pökhendien bántak svéd katonák egy rendezvényen, van erre hajlamuk a skandinávoknak tehát.
Tálas Péter (Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet) arról beszélt, hogy ilyenkor alkudozások mindig előfordulnak, ez nem szokatlan a nemzetközi politikában, abban viszont már nem volt biztos, hogy feltétlenül jó-e ezeket a vitákat a nyilvánosság előtt folytatni. Ugyanakkor optimista volt, mert szerinte a magyar kormány megígérte, hogy nem a magyar parlament lesz az utolsó, vagyis még a törökök előtt megtörténik a ratifikáció itthon, „és minden más csak politikai kommunikáció”.
A szakértők arról is vitatkoztak, hogy a svéd csatlakozás késleltetésének van-e gyakorlati jelentősége. Demkó és Bendarzsevszkij egyaránt azt képviselték, hogy nincs, hiszen Svédország de facto már a NATO tagja, a hadserege interoperábilis a NATO-val, és az oroszok egyébként sincsenek abban a helyzetben, hogy fenyegetést jelentsenek rájuk nézve. Rácz viszont arra figyelmeztetett, hogy „de facto tagság nem létezik”, és amíg Svédország nem léphet be, addig fontos információkat nem lehet megosztani velük, illetve az oroszok is kevésbé érzik fenyegetve magukat.
A rendezvény után a Válasz Online megkérdezte a vitát végighallgató Petr Lunakot, a NATO Nyilvános Diplomácia részlegének igazgatóhelyettesét, hogy szerinte van-e érdemi jelentősége a halogatásnak. „Nagyon is van. A tét hatalmas. Óriási politikai kudarc lenne, ha a svéd tagság sokáig húzódna még. A svédek alkotmányt módosítottak, nagyon fontos törvényeket hoztak, feladták a semlegességüket. Ha ez feleslegesnek bizonyulna, és az elhúzódó várakoztatás ezt a hatást kelti, az nagyon komoly következményekkel járna” – mondta a cseh diplomata.
Kósa Lajos saját gyermekeként szereti a NATO-t, és lenácizta a Nyugatot
A rendezvény második beszélgetésének legelején Kósa Lajos fideszes képviselő elkérte a szót a moderátor Szemerkényi Rékától, hogy bejelentse, a pártja teljesen elkötelezett támogatója Magyarország NATO-tagságának. „A parlamenti képviselőink fixen meg vannak győződve róla, hogy NATO tagjának kell lennünk”, illetve „nem akarjuk mindenáron összerúgni a port”, de vitatkozni azért lehet, ahogy egy gyerekkel is, „akit egyébként nagyon szeret az ember”. Majd később kifejtette, hogy jelenleg „ordítóan jellemző” most Nyugaton a Goebbels-i elvek szerinti náci működés, mert ott Dosztojevszkij-köteteket égetnek el, és azért támadják a magyar Operaházat, mert bemutatta Prokofjev egyik darabját, őt pedig Putyin pincsijének nevezték, amikor a korcsolyaszövetség elnökeként engedett magyar színekben versenyezni egy 2017 óta itt tanuló orosz fiatalt. (Utóbbi ügyről a Válasz Online ennél jóval árnyaltabban számolt be tavaly.)
Kommunikációs katyvasz
Nehéz követni a magyar politikát, hiszen egyszerre jelenik meg benne a NATO iránti elkötelezettség és a szövetség meghatározó tagjainak lenácizása. Egyszerre mondja a kormány, hogy támogatja a svéd csatlakozást, de közben feltételeket is szabna a stockholmi kormánynak. Csakhogy a feltételeket nem határozza meg. Egyszerre állítja, hogy a ratifikáció technikai jellegű, és azt is, hogy a tiszteletadás megadása a feltétele.
Csütörtökön órákat töltöttünk azzal, hogy kormányzati szereplőket hallgattunk a témáról, de így sem sikerült megértenünk, hogy pontosan mi a motivációjuk és a szándékuk.
Nyitókép: svéd sorkatonák a Kristianstad melletti Rinkaby lőtéren rendezett Aurora 23 hadgyakorlaton 2023. május 6-án (fotó: AFP/TT News Agency/Johan Nilsson)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
