Évi egymillióba kerülnek a bérükön felül – ennyiért is megéri Ázsiából hozatni vendégmunkást
Egyre több vendégmunkás érkezik a Távol-Keletről, és novembertől tovább egyszerűsödik az alkalmazásuk a kormánnyal erről külön megállapodást kötő cégeknél. Hiába migránsozik a kormány, és támadja a lazuló szabályokat az ellenzék, a vállalkozók kikényszerítették, hogy még többen jöhessenek. Nincs ugyanis magyar, aki olyan körülmények között akarna dolgozni, mint a több ezer kilométerről érkezők. Itt a vendégmunkások helyzetét bemutató cikksorozatunk második része.
Szeptember utolsó hetében több magyar munkaerő-kölcsönző cég vezetője is a Fülöp-szigeteken járt, hogy részt vegyenek a magyar nagykövetség által szervezett programokon, amelyeket hivatalosan a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 50. évfordulójára szerveztek. Elsősorban persze azért mentek, hogy embereket szerezzenek, és a fogadásokon és szakmai konferenciákon megerősítsék a kapcsolataikat a helyi toborzó irodákkal, illetve a külföldi munkát engedélyező hivatalnokokkal. Havonta közel ezer vendégmunkás érkezik Magyarországra, és mint a helyzetüket bemutató sorozatunk első részében írtuk, egyre többen közülük egészen messziről, például Indonéziából vagy a Fülöp-szigetekről jönnek.
„Három hete bíztunk meg egy kinti toborzót, hogy szerezzenek egy gyárba munkásokat, konkrét feladatra. Ennyi idő alatt 180 főt válogattak le, tehát meg is szűrték őket alkalmasság és motiváció szempontjából. Szólnunk kellett, hogy álljanak le, ennyi ebben a körben elég lesz” – mondta lapunknak az egyik munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég vezetője. „Ott tartunk, hogy gyorsabb elintézni a magyar beutazási engedélyeket, mint kint a kiutazáshoz szükséges papírokat” – tették hozzá többen is az iparágból.
Novembertől a magyarországi ügyintézés még gyorsabb lesz, és még több munkáltató férhet hozzá az Enter Hungary weboldalon keresztül a gyorsított eljáráshoz. Az akkortól hatályba lépő, úgynevezett vendégmunkás törvény ugyanis nemcsak a minősített munkaerő-kölcsönző cégeknek ad lehetőséget az EU-n kívüli országokból érkező munkások egyszerűsített lepapírozására, hanem immár az őket ténylegesen foglalkoztató vállalatoknak is. Erre három lehetősége is nyílik ezeknek a cégeknek:
- stratégiai partnerségi megállapodást kell kötnie a kormánnyal, vagy
- nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházáson kell dolgoznia, vagy
- benne kell lennie a szintén a kormánnyal köthető Kiemelt Exportőr Partnerségi Programban.
Az ügyintézés e cégek számára tovább egyszerűsödik, még akkor is, ha néhány korlátozást is tartalmaz az új törvény. Így például csak egyszer és rövidebb időre lehet meghosszabbítani a 2 évre szóló, egyszerűsített eljárással szerzett munkavállalási és tartózkodási engedélyt, továbbá megtiltják, hogy a vendégmunkások családegyesítésre hivatkozva tartózkodási engedélyt szerezzenek a rokonaiknak.
Politikai ügy lett
Az új korlátozások az iparágban dolgozók szerint pusztán politikai jelentőségűek, nem azért kerültek a törvénybe, mert probléma lenne abból, hogy a vendégmunkások maradni akarnak, vagy a családjukat ide akarnák hozni. Inkább arról van szó, hogy a kormány érzékeltetni akarta, hogy nem támogatják a bevándorlást, hiszen az ellenzék egyre többet foglalkozik azzal, hogy egyre több ázsiait engednek be.
A Mi Hazánk például bevezette a „vendégmunkás-bűnözés” szakkifejezést. Vidéki gyűlésein az MSZP is elégedetlenkedik, „a kormány azt gondolja, hogy ha minél több filippinót és filippinát hoznak, az kihúz minket a bajból” – mondta például Veszprémben Gurmai Zita. A Momentum debreceni polgármesterjelöltje pedig így fakadt ki a Facebookon: „A jelenlegi városvezetés támogatja az akkugyárakat és idehozna több ezer kínai vendégmunkást. De nem csak ez az egyetlen probléma van.” A Jobbik még egy kis tüntetést is szervezett a Bevándorlási Hivatal elé, „Migránsmunkások helyett normális béreket!” jelszóval; míg a DK egy szeptember 20-i közleményében ez olvasható: „Az Árnyékkormány szerint a vendégmunkások betelepítésével mindenki jól jár, csak a magyar emberek nem. Az Orbán-kormány inkább az olcsó, külföldi munkaerőt választotta ahelyett, hogy versenyképes tudást és versenyképes fizetést adna a magyaroknak.” (Az ellenzék vendégmunkásozásáról a G7 készített áttekintést.)
„Néha azt gondolom, hogy elkelne nekünk a lelki támogatás – mondta egy munkaerő-kölcsönző cég vezetője, amikor felidézte, hogy az ismerősök egy része azért kritizálja, mert migránsokat telepít az országba, a másik része meg azért, mert rabszolgasorba taszít kiszolgáltatott embereket. – Kétségtelen, hogy a kormány migránsellenes kampányai nem tettek jót nekünk, de azt is kár vitatni, hogy ide önként jönnek az emberek dolgozni, azért, mert megéri nekik.” Egy másik cég vezetője azt tette még hozzá ehhez, hogy:
„Itt, Európában van a legjobb dolguk. Az arabok elveszik az útlevelüket az első nap, hogy ne szökhessenek meg. Pont azért is vonzó nekik Magyarország, mert tudják, hogy Európában jók a körülmények.”
Az iparágban dolgozók közül beszéltünk olyanokkal, akik szerint a kormány azzal is szeretné enyhíteni a vendégmunkások körüli társadalmi feszültséget, hogy a rendőrség soha nem számol be róla, ha esetleg bűnügyekbe keverednek. Nem hallottunk sok ilyen történetet, de tény, hogy amiről értesültünk, az nem jelent meg sem a helyi, sem pedig az országos sajtóban, és rendőrségi közleményt sem találtunk róluk.
Augusztus elején például Győrben lakó két kirgiz vendégmunkás Mosonmagyaróvárra látogatott, az ott dolgozó kirgiz nők szállására. Jól indult az este, de a két győri vendég végül valamiért egymásnak esett, és egyikük egy csatornafedéllel leütötte a másikat. A környéken lakók szerint nagyon csúnyán vérzett, és még az is terjedt az utcában, hogy meghalt. Megkérdeztük a megyei rendőrkapitányságot, hogy valóban történt-e ilyen eset. Kiderült, hogy életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt tényleg nyomoznak ebben az ügyben, de a nyomozás érdekeire tekintettel bővebb felvilágosítást nem adhatnak. Legalább annyi kiderült, hogy haláleset nem történt. És ugyan valóban nem jellemző, hogy a vendégmunkások bűncselekményeket követnének el, de annyira hisztérikussá tette a politika a hangulatot körülöttük, hogy ha nagy ritkán történik is ilyesmi, az szinte mindig titokban marad.
Kell az ember
„Kell az ember, és Ázsiában sok ember van” – foglalta össze tömören egy főleg fülöp-szigetekiekkel foglalkozó szakember, hogy mi történik a magyar munkaerőpiacon. „Naponta átlag két hívásom van, hogy kéne még munkás, nagyon keresik az embereket” – tudtuk meg egy ázsiai vendégmunkások behozatalával foglalkozó vállalkozótól, amikor arról kérdeztük, hogy mennyire megy az üzlet. „Ez demográfiai kérdés is. Évente 50-60 ezer emberrel több megy nyugdíjba, mint ahány munkába lép. Az automatizálás pedig egyelőre nem vált ki ennyi munkahelyet” – mondta egy másik cégnél dolgozó kollégája.
Az iparágban mindenki azt mondta, tévhit, hogy a vendégmunkásokkal spórolnak a munkáltatók. A bérük mellett ugyanis szállást biztosítanak nekik; havonta 35-70 ezer forint közötti összeget fizetnek általában a kölcsönző cégeknek, akik behozzák őket; fizetniük kell a repülőjegyeket; esetleg a gyárban a tolmácsot. Évente nagyjából 1 millió forint/fő költségük van a fizetésükön felül a munkaadóknak, vélekedtek a vendégmunkásokkal foglalkozó szakemberek. Ezt a plusz költséget azért vállalják, mert nincs magyar, aki dolgozna helyettük.
Ha lenne ember, az se akarná
Ebben benne van az is, hogy azok a munkakörök, amelyekre jellemzően ázsiaiakat hoznak be, egyáltalán nem vonzók. Sokszor négy műszakban végeznek komoly összpontosítást igénylő, nem egyszer kifejezetten nehéz fizikai munkát, miközben a fejük fölötti monitor jelzi, hogy megfelelő tempóban haladnak-e, és egy 8 órás műszakban jellemzően csak egyszer 20 és kétszer 10 perc pihenőidőt kapnak. Ezalatt lehet enni, inni, cigizni, vécézni, pihenni.
„Ez már nem vonzó az európai embernek, sem Nyugaton, sem itt. A magyarok ha el is végeznek ilyet, akkor inkább Németországban, jóval magasabb bérérét”
– mondta egy több hazai gyárat is megjárt HR-es. „A frissen belépő magyarok 30-40 százaléka az ilyen munkahelyekről egy éven belül kiesik. Vagy elmennek, mert stresszes és nehéz, vagy pedig kirakják őket, mert alkalmatlanok” – tette hozzá. Ezzel szemben a két évre idehívott távol-keletiek több mint 90 százaléka kitölti a szerződését. Van, aki szerint már önmagában emiatt is megéri a plusz költséget vállalniuk a munkaadóknak.
Nem panaszkodnak
A távol-keletieket azért is szeretik a munkaadók, mert nem panaszkodnak. Az általunk megismert beszámolók szerint ezzel leginkább a koreai tulajdonban lévő gyárak élnek vissza. Ott fordul elő leginkább, hogy ha egy munkás kimerítette az éves túlórakeretét, akkor utána jutalomként számolják el a plusz munkáért a pénzüket, meghamisítva a valós jelenléti íveket. Vagy nem biztosítanak megfelelő védőeszközöket. Van olyan vegyipari gyár az országban, amelynek annyira rossz híre van a környéken az egészségtelen munkafeltételek miatt, hogy már csak emiatt sincs elég helyi jelentkező. Ott információink szerint bizonyos munkakörökben kizárólag ázsiaiakat alkalmaznak már.
„Ha egy magyar sofőrnek azt mondod, hogy érjen a kamionnal egy óra múlva Párizsba, akkor felháborodik, vagy kiröhög, hogy ez lehetetlen. A távol-keleti sofőr is tudja, hogy nem ér oda ennyi idő alatt, de szó nélkül elindul és szorong, hogy nem képes teljesíteni a feladatot. Ezzel nem szabad visszaélni, erre figyelni kell” – mondta egy munkaerő-kölcsönző. „Ha egy fülöp-szigeteki takarítónőt megkérsz, hogy söpörjön fel, de nem adsz neki seprűt, akkor nem kér egyet, hanem kézzel összeszedi a hulladékot” – tették hozzá. „Nagyon pontosan le kell írni a munkamenetet, mert ha érthetetlen, nem fog visszakérdezni” – mondták egy gyártelepen ugyanerről.
Nem lenne szabad eladósodva érkezniük
Az előző cikkünk nyomán több, vendégmunkásokat foglalkoztató cég is jelezte lapunknak: kizárt, hogy a náluk dolgozók eladósodva érkezzenek. (Arról számoltunk be, hogy akár 1 millió forintot vagy ennél is többet fizetnek a kinti toborzóknak azok a munkások, akik magyarországi üzemekben kötnek ki, és ezért az itteni bérük jelentős részét elviszi a törlesztés.) Elsősorban a Fülöp-szigetekről érkező munkásokat foglalkoztató vállalkozók szóltak, hogy ők külön kikötik, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Általában szerződéskötéskor erről is aláíratnak velük egy űrlapot.
A Fülöp-szigeteken az a szabály, hogy a helyi toborzók, akik első körben beajánlják a magyaroknak a jelentkezőket, legfeljebb egyhavi bérüknek megfelelő díjat kérhetnek el a vendégmunkásoktól. A magyar munkaerő-kölcsönzők pedig általában kikötik, hogy semmit sem kérhetnek, hanem inkább ők fizetik ki ezt a díjat. Csakhogy a valóságban a magyar foglalkoztatók nem biztos, hogy tisztában vannak azzal, hogyan történik kint a toborzás. Tudunk olyan konkrét esetekről, amikor a vendégmunkások aláírták ugyan a magyarországi szerződésükben, hogy nem fizettek a toborzónak, de ez nem volt igaz. A helyi toborzók ugyanis előre szólnak nekik, hogy ezt majd alá kell írniuk. És bizonyos esetekben nem toborzási díjként, hanem egyéb ügyintézési költségekre hivatkozva könyvelik el, amit beszednek tőlük, így még csak nem is kell hazudniuk az aláíráskor. Ezzel együtt látszik az igény több magyar kölcsönző részéről is, hogy ne ilyen lehúzós toborzókon keresztül szerezzenek embert.
Nem magyar jelenség
A vendégmunkások egyre terjedő alkalmazása nem sajátosan magyar jelenség, az egész régióban nagy a verseny értük. A cseh kormány például már évekkel ezelőtt megállapodott a fülöp-szigetekivel, és oda ezért még könnyebben engedik ki az embereket, mint Magyarországra. Arról is hallottunk panaszkodni munkaerő-közvetítőt, hogy a már itt betanított ázsiai embereit Lengyelországba viszik el, jobb ajánlatokkal. Ez ugyan nem legális, de külföldön nehéz betartatni a magyarországi szabályokat, ha már egyszer kijutott valaki, a magyar szervek lényegében tehetetlenek.
A régiós verseny, a demográfiai helyzet és a gyárak telepítése mind abba az irányba nyomja a kormányzatot, hogy egyre csak lazítson a vendégmunkások behozatalát szabályozó törvényeken. Egyre többen lesznek, és ezt előbb-utóbb nemcsak idegenrendészeti szinten kell kezelni, hanem az együttélést megkönnyítő intézkedésekkel is, hogy ne okozzon feszültséget újabb és újabb munkásszállók megjelenése az ország településein. Első körben legalább a politikusok önmérsékletére volna szükség, hogy ne hergeljék az embereket a külföldi munkások ellen.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Máthé Zoltán
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
