Orbán Macronnal üt a németeken – ezért nyomulhat itthon újra a francia nagytőke
A Fidesz-kormány korábban gazdaságpolitikai identitását részben a gall nagytőke kiebrudalásával demonstrálta, most viszont a magyarországi német befolyást ellensúlyozná a francia vonallal. Minden „antipopulista” retorikai piruett ellenére a folyamat nincs Emmanuel Macron ellenére, aki a német geopolitikai hátsóudvarnak tekintett Közép-Európában a hagyományosan francia szövetséges Lengyelországot és Romániát túlságosan atlantistának tartja, ezért is tesz Magyarországra. Fordulópont volt Orbán Viktor tavalyi találkozója Olaf Scholz-cal: a magyar miniszterelnök azt érezte, immár semmi érdemit nem várhat a németektől. A barátkozásnak persze vannak határai: a franciák nem fognak nyíltan lobbizni a felfüggesztett uniós források utalása érdekében. Nagykép.
Utálatból születnek a szoros kapcsolatok? Mintha az elmúlt évek francia–magyar viszonya ezt az igazságot támasztaná alá. „Emmanuel Macron a bevándorláspárti erők vezetője.” „A magyar és a lengyel kormánynak jeleznünk kell, nem lehet az alapelveket semmibe véve, cinikusan élvezni az Európai Unió előnyeit. Ez nem szupermarket.” Az első szentenciát Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazta meg 2019-ben, a másodikat pedig pedig Macron mondta 2017-es megválasztása után. Úgy tűnt, mindketten politikai tőkét akarnak kovácsolni a másik támadásával. Világos és átélhető volt a sztori: jobb sarokban a keresztény Európáért küzdő patrióták vezetője, bal sarokban a populizmus démona ellen harcoló európéerek vezénylő tábornoka.
A politikai bábszínházban azonban néha furcsán alakul a mese. Az elvben egymást gyepáló két politikus európai színtéren több kérdésben (például védelmi ügyekben vagy atomenergia kapcsán) kötelékben repült. Sokan megénekelték már, hogy a két politikus közösen fúrta meg Manfred Weber bizottsági elnöki ambícióit a 2019-es európai parlamenti választás után. Maga az érintett panaszkodott annak idején egy német lapinterjúban, hogy „Macron Orbán Viktor miniszterelnökkel szövetségi tengelyt alkot a Tanácsban. Ők együtt komoly károkat okoztak az európai demokráciának.”
A mostani események azonban szintlépést jeleznek. Immár nemcsak alkalmi európai koalíciók köttetnek, a magyar kormány tudatosan igyekszik ellensúlyozni a magyarországi német befolyást a franciákkal. A Telex írta meg szeptember közepén, hogy a kormányzat még Ferihegyet is francia partnerrel, a világszerte 65 ilyen objektumot működtető Vinci Airportsszal közösen vásárolná meg. A cég üzemeltető partner lenne, menedzsmentjogot is kapna.
Mint látni fogjuk, a közlekedéstől az energiaszektoron át a védelmi beszerzésekig számos területen nő a francia befolyás.
Ez persze nem annyira szerelmi-, inkább érdekházasság.
A viszony aligha lesz például olyan szoros, hogy Párizs nyíltan lobbizzon a Magyarországnak járó befagyasztott uniós források felszabadításáért. Viszont Emmanuel Macron az egyetlen hivatalban lévő nyugati államfő, akivel Orbán Viktornak rendszeresen vannak bilaterális találkozói és nem csupán uniós csúcsokon: az elmúlt négy évben háromszor is tárgyaltak négyszemközt. Ez, ha nem is éri el a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az ukrajnai háború előtti kapcsolattartás intenzitását (2010 és 2022 között 11 alkalommal találkoztak), önmagában figyelemreméltó.
Különösen azért, mert a Fidesz 2010 előtt és után részben a magyarországi francia vállalatokon igyekezett szemléltetni, hogy új világ következik. Az első kétharmados választási siker előtti utolsó akadály a 2009-es pécsi időközi polgármester-választás volt, ám a fideszes Páva Zsolt fölényesen győzött az akkor még szocialista nagyágyúnak számító házelnök, Szili Katalin ellen. (Utóbbi ma már Fidesz-tag és nemrég még miniszterelnöki megbízott volt.) Nem sokkal Páva hivatalba lépése után, 2009 októberében a városvezetés emberei őrzővédőkkel jelentek meg a pécsi vízmű cégénél és elfoglalták a 48 százalékban a francia Suez Environnement által tulajdonolt vállalkozást. A vád szerint a menedzsment „kitalicskázta” a pénzt a cégből – ehhez képest a bíróság az önkormányzatot marasztalta el birtokháborításért. Végül 2013-ban Pécs jelképesen, egy euróért visszavásárolta a Pécsi Vízmű Suez birtokolta tulajdonrészét és kompenzálta a franciákat, az ehhez szükséges hárommilliárd forintot az állam biztosította a városnak.
Már akkoriban is tudható volt, hogy a pécsi városvezetés nem magától döntött, hanem az országos pártközpont biztatására hozta meg a drasztikus döntést. A Fidesz így akarta világossá tenni, hogy választási győzelme után új időszámítás kezdődik. (Tény, a Gyurcsány-kormány idején komolyan felmerült a magyarországi vízpiac magánosításra, amiben a Suez mellett egy másik nagy francia cég, a Veolia is érdekelt volt, ám a terv végül elhalt.)
Ugyanilyen éles konfliktus alakult ki a francia cafeteria-cégekkel, amelyeket szintén kemény eszközökkel szorítottak ki 2012-ben Magyarországról.
Eltűntek a francia étkezési jegyek, megszületett a Szép-kártya és az Erzsébet utalvány, a magyar állam pedig végül megint kénytelen volt fizetni: tízéves pereskedés után húszmilliárd forint kártérítést utalt a cégeknek.
Az ügy akkoriban annyira megterhelte a francia–magyar kapcsolatokat, hogy a párizsi külügyminisztériumba bekérették a magyar nagykövetet, Nicolas Sarkozy köztársasági elnök pedig már 2010 végén Orbán Viktornak írt levelében aggódott a magyarországi francia befektetések biztonságáért.
Az előzmények fényében tehát különösen érdekes, miért és hogyan indult a mostani francia–magyar padödő. Az egyik legfontosabb ok: Berlin. „Bár már korábban is volt alkalmi politikai együttműködés, a miniszterelnöknek pedig jó a személyes viszonya Macronnal, számunkra a német–magyar kapcsolatok elromlása miatt értékelődtek fel a franciák. Amikor egy évvel ezelőtt a kormányfő Berlinben Olaf Scholz kancellárral tárgyalt, az a benyomás alakult ki benne, hogy a németeknek nem vagyunk fontosak. Scholzot szinte csak a globális minimumadó átnyomása érdekelte” – magyarázza lapunknak egy magasrangú kormányzati tisztviselő, aki pozíciójánál fogva rálátott a tárgyalásokra. A közvélemény számára is világos lett, hogy az Angela Merkel idején minden vihar ellenére létező szoros magyar–német kapcsolat már a múlté. A magyar miniszterelnököt nem fogadta díszszázad, a találkozó után pedig elmaradt a közös sajtótájékoztató – a diplomáciában ezek sokatmondó jelzések. Emberünk azt is mondja: az állandósult berlini koalíciós konfliktusok miatt sokkal nehezebb lett az együttműködés a németekkel, még szakpolitikai kérdésekben is. Budapesten tehát az országban jelenlévő külföldi közvetlen tőkeállományt tekintve legfontosabb partnert (Németországot) az ötödikkel (Franciaországgal) való hangsúlyos barátkozással ellensúlyoznák.
Vajon hogy néz ki ez a folyamat Párizsból? „Gyakran nem tudjuk, hogy kit hívjunk Berlinben, ha valamilyen ügyben meg akarunk állapodni. Amikor pedig egyeztetünk, néha döbbenetes dogmatizmussal találkozunk: például az atomenergia ügyében az egész német kormány a Zöldek fanatizmusának a foglya” – ezt már egy francia diplomata mondja a Válasz Online-nak.
Íme a francia–magyar lamúr egyik oka: Budapest lazítana a német függésen, míg Párizs szívesen nyomul az alapvetően német geopolitikai hátsóudvarnak tekintett Közép-Európában.
Hagyományosan Lengyelország és Románia számított a legfontosabb partnernek, de ők francia szemmel elvesztek; Párizsból nézve túlságosan Amerika-barátok. Mindkét állam jelentős részben amerikai forrásból szerzi be új fegyvereit (például F-35-ös vadászgépeket). Lengyelország még újonnan építendő atomreaktorait is várhatóan az amerikai Westinghouse-tól rendeli majd meg – miközben Franciaország erősen reménykedett a fontos szerződés elnyerésében.
Magyarország persze csak egyik csatatere a fokozódó francia–német rivalizálásnak. Nemrég az Európai Parlament külügyi bizottságának befolyásos elnöke, a CDU-s David McAllister fakadt ki, hogy a Párizs és Berlin közötti ellentétek az EU kulcsfontosságú területein lassítják a döntéshozatalt. Példaként a védelmi kérdéseket és a kereskedelmet említette. Teljesen leállt például az új generációs európai harckocsi fejlesztése a két ország cégeinek eltérő érdekei miatt, s az európai parlamenti képviselő szerint a kormányok nem lépnek érdemben a problémák megoldásához. De McAllister szerint hasonló a helyzet az új európai vadászrepülő vagy a dél-amerikai országokat tömörítő Mercosurral kötendő kereskedelmi megállapodással.
A francia–magyar közeledés mellékszála, hogy a két ország nagykövetei különleges státuszban vannak a másik félnél. Kormányzati forrásaink szerint Orbán Viktornak meggyőződése, hogy Párizsban egy arisztokrata tudja leghatékonyabban képviselni az állam érdekeit. A 1998 és 2002 óta eltelt időszakban az Orbán-kormányok által kiküldött négy nagykövetből (Kékessy Dezső 1999 és 2002, Trócsányi László 2010 és 2014, Károlyi György 2015 és 2020 között, Habsburg György 2021-től) három (Kékessy, Károlyi, Habsburg) valóban kékvérű. Noha a jelenleg is hivatalban lévő Habsburg György hatékonyságáról kormányzati forrásainktól eltérő véleményeket hallottunk, az biztos, hogy neve sok ajtót megnyit a minden republikánus meggyőződés ellenére máig meglehetősen sznob francia közéletben. Ennek jele volt, hogy amikor megbízólevelét több friss nagykövettel együtt átadta államfőnek, az elnök hosszan elbeszélgetett vele. Emmanuel Macron ugyanis nagy tisztelője édesapjának, a néhai Habsburg Ottónak.
Hasonlóan kiemelt szereplők mostanában a francia nagykövetek. Forrásaink szerint Párizs jelenlegi budapesti küldötte, Claire Legras az egyik legaktívabb budapesti diplomáciai képviselő. Korábban a francia Hadügyminisztérium jogi igazgatója, illetve a londoni nagykövetség első beosztottja volt, azaz igazi nehézsúlyú versenyzőnek számít. Elődje, Pascale Andréani pedig mandátuma lejártával a francia atomipari cégnél, a Framatome-nál helyezkedett el, onnan egyengeti a francia–magyar kapcsolatokat. Nem is eredmény nélkül: sajtóhírek szerint Orbán Viktor az idei kötcsei találkozón arról beszélt, hogy Paks az orosz helyett francia üzemanyagra állhat át. Az Energiaügyi Minisztérium tudatta, hogy egyetértési megállapodást írt alá a francia Framatome vállalattal egyebek mellett az atomerőművek hosszú távú üzemeltetésével és üzemanyag-ellátásával összefüggő közös munkáról.
A ferihegyi repülőtér megvásárlásának már említett francia partnerségével kapcsolatban forrásaink eltértek abban, hogy már megszületett a döntés vagy még nem, de az biztos: a Vinci-forgatókönyv napirenden van. (Írásban feltett kérdéseinkre a francia cég nem válaszolt.) Más területen viszont már tény a francia térnyerés. A megújuló energiaforrások támogatására 2021 végén kiírt állami pályázatot addig hajlítgatták, amíg az egyik legnagyobb nyertes a Veolia nevű francia cég lett. Utóbbi külösen jól beágyazta magát a NER-be: a Budapesti Erőművet működtető vállalkozásban a főtulajdonos Veolia mellett ott van egy máltai cégen (Apium Media Holding) keresztül Habony Árpád is. A vállalkozás kézbesítési megbízottja Beni Gagel, a miniszterelnök informális tanácsadójának közeli embere, az izraeli Michael Gagel testvére, akit a Válasz Online már korábban körberajzolt.
Az energia mellett az infrastruktúra világában is van szándék a további francia–magyar együttműködésre. Amikor idén júliusban Orbán Viktor Bukarestben tárgyalt, román partnereinek javasolta, hogy a Budapest és Bukarest között tervezett gyorsvasút ügyében érdemes lenne a francia szaktudást igénybe venni. A franciák ugyanis úttörők voltak TGV-vonataikkal és máig a terület legjobb európai szakértőinek számítanak. (Igaz, vasútfronton a magyar állam legnagyobb kihívása jelenleg nem a nagysebességű vonalak építése, hanem a Tatabánya–Szárliget szakasz felújítása.) Régi francia terv Közép-Európa fővárosainak gyorsvasúti összekapcsolása is, a cseh szakaszának megvalósításában a cseh államvasút már komoly lépéseket is tett.
Jelenleg úgy tűnik, még védelmi kérdésekben is röpülhetne együtt a magyar turul és a francia kakas. Három év múlva ugyanis lejár a 2006-ban érkezett svéd Gripen vadászgépek lízingszerződése. Bár tavaly már szóba került annak tízéves meghosszabítása, döntés még nincs. A Svédország NATO-csatlakozása kapcsán kiprovokált hidegháború miatt kormányzati forrásaink szerint bár nem tűnt el, de csökkent a megállapodás esélye a svédekkel. A franciák viszont intenzíven kínálgatják Rafale vadászgépeiket, amelyekből nemrégiben Horvátország vett tizenkettőt (igaz, használtat), egymilliárd euró értékben. Itt azonban más tényezőt is figyelembe kell venni. Amennyiben ugyanis a magyar kormány által remélt amerikai forgatókönyv érvényesül a jövő évi amerikai választásokon, és Donald Trump nyer, Magyarország alighanem hajlandó lenne F-35-ös vadászgépeket vásárolni. Bármekkora azonban a geopolitikai játszmázás, ebben a kérdésben nem lehet mindenkinek szívességet tenni: két adag vadászgép megvásárlása sok lenne a jóból.
Nyitókép: Emmanuel Macron francia köztársasági elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt az Elysée-palota udvarán Párizsban 2023. március 13-án (fotó: Anadolu Agency/Umit Donmez)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
