Nem jut uniós pénz a haveroknak? Megkapják nemzeti kasszából!
Szépen javulnak a mutatók az EU-s tendereknél, a brüsszeli elvárásoknak megfelelően ott nagyobb a verseny, és így papíron csökken a magyar korrupciós kockázat is. Csakhogy közben a nemzeti forrású közbeszerzéseknél romlik a helyzet. A Válasz Online most a magyar sajtóban elsőként vizsgálja a Korrupciókutató Központ legfrissebb elemzését. Az alapján pedig kijelenthetjük: a hangsúlyok változtak ugyan, de összességében a magyar állam pályáztatási rendszere nem lett tisztább.
A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a magyar közbeszerzések legalaposabb elemzője hosszú évek óta. 1998 óta több mint 340 ezer közbeszerzésről gyűjtöttek adatot, és ezeket rendezett, elemezhető formában közzé is tették. Sok közülük a magyar állami honlapokon már egyáltalán nem található meg, más részük pedig csak olyan formátumban, ami nem ad lehetőséget összehasonlításra.
Legfrissebb elemzésüket, amelyben azt vizsgálták, hogy a Magyarország ellen indított jogállamisági eljárások nyomán változott-e a közbeszerzések korrupciós kockázata, a Válasz Online olvashatta elsőként. A kérdés, amelyre a választ keresték, ennyi, ha egyszerűen fogalmazzuk:
mi történt, amióta a brüsszeli intézmények lényegében befagyasztották a magyar kormánynak dedikált pénzeket? Röviden összefoglalva a válasz: a helyzet nem javult.
Pedig messziről nézve akár úgy is tűnhet, hogy történtek pozitív változások.
A korrupciós kockázatokat leginkább úgy lehet statisztikai adatok alapján felmérni, ha megnézzük, hány cég indult egy pályázaton; illetve hogy egyáltalán el lehetett-e indulni egy pályázaton, vagy csak meghívottak jelentkezhettek. Nos, 2022 óta az EU-s pályázatok esetében ezek a mutatók jelentősen javultak – attól, hogy az EU-ból nem jön éppen pénz, sok pályázatot kiír a magyar kormány, és meghitelezi a pénzt rá, remélve, hogy egyszer Brüsszel fizet majd.
Csakhogy van egy probléma ezzel: ahogy erősödik a verseny az EU-s pénzekért, úgy nő a korrupciós kockázat azoknál a közbeszerzéseknél, amelyeket tisztán nemzeti költségvetésből finanszíroznak. A verseny intenzitása csökken, és így a korrupciós kockázat növekszik a hazai finanszírozású pályázatok esetén. Ráadásul ez a nagyobb pénz, úgyhogy a közbeszerzések kétharmadát egyre kevésbé átlátható módon ítéli oda az állam.
Fogy a pénz
A közbeszerzési eljárások száma darabra alig változott: míg tavaly az év első hét hónapjában havonta átlagosan 1471, idén 1579 kiírás jelent meg. Mégis, az elnyerhető pénz jelentősen csökkent: 2021-ben július végéig 8,4 milliárd eurót, 2022-ben 9 milliárd eurót, idén viszont csak 6,3 milliárd eurót lehetett nyerni ezeken a tendereken összesen. Azaz látszatra van elég pályázat, de a pénz már csak kétharmada a tavalyinak. Ebben nyilván benne van, hogy a friss EU-s forrásokat Brüsszelben befagyasztották, illetve a költségvetési hiány is szokatlanul magas, tehát nincs már annyi pénz közbeszerzésekre, mint az elmúlt években. Az EU-s finanszírozású pályázatokon elnyerhető pénz tavaly és idén is mintegy harmadát tette ki az összes közbeszerzésnek, azaz átlagosan minden harmadik közbeszerzésen keresztül elköltött forint Brüsszelből érkezik – illetve onnan kellene érkeznie. Mert jelenleg inkább csak várja a kormány ezeket a kifizetéseket, és az állam meghitelezi, amit tud, várva a jogállamisági viták és eljárások lezárását. 2022-ben a közbeszerzések 9,8 százalékára csak meghívottak jelentkezhettek. Ez az arány jelentősen növekedett idén:
immár a kiírások 14,5 százaléka volt olyan, amire nem lehetett szabadon jelentkezni. Ez pedig a korrupció kockázatának a növekedését jelzi.
Szintén nagyon magas az egyindulós pályázatok aránya. Az EU ajánlása szerint ideális esetben 10 százalék alatt kellene lennie az olyan tendereknek, amelyekre csak egyetlen cég jelentkezik. Nagyjából ennyi esetben reális, hogy olyan speciális feladatra keres az állam vállalkozót, amit csak nagyon kevesen képesek elvégezni. Amennyiben 10 százalék felett van a verseny nélkül elnyert tenderek aránya, akkor felvetődik a gyanú, hogy a kiíró kedvezni akar valakinek. Vagy úgy, hogy a pályázatot eleve egy cégre írják ki, azaz olyan feltételekhez kötik az indulást, amit csak egyvalaki képes teljesíteni. Például csak az a vállalkozó építheti meg a hidat, amelyik tavaly is épített egyet – pont egy olyan évben, amikor egyetlen híd épült csak az országban (a példa fiktív, de hasonlókra különböző iparágakból sok panaszt hallottunk az elmúlt években).
Illetve az is lehetséges, hogy ugyan lenne elvi lehetőség elindulni egy pályázaton, de iparági pletykákból, figyelmeztető telefonokból, esetleg konkrét fenyegetésekből mindenki tudja a szektorban, hogy kinek kell nyernie, ezért senki sem fektet energiát a pályázat összeállításába. Ilyen esetekről is hallottunk történeteket. 2023-ban nagyon távol volt az ideálisnak tekintett, 10 százalék alatti aránytól az egyindulós pályázatok aránya: hónaptól függően 23 és 37 százalék között alakult. Ugyanakkor a háromnál több indulós pályázatok aránya is növekedett: a 2016-2022 közötti átlagos 28 százalékról 36 százalékra. A háromnál több induló esetét tartja az EU korrupciós kockázat szempontjából a legalacsonyabbnak, ez az ideális helyzet.
Egyszerre nő és csökken a korrupciós kockázat?
A két trend élesen szétválik az EU-s és a nemzeti forrásból meghirdetett pályázatok esetén: ha az EU fizet (legalábbis a magyar kormány reményei szerint egyszer majd fizet), akkor sokkal magasabb lett a háromnál is több indulós pályázatok aránya a korábbi évekhez képest. Ha viszont nemzeti forrásból, azaz csak a magyar adófizetők pénzéből finanszírozzák a pályázatokat, akkor sokkal magasabb lett az egyindulós pályázatok aránya a korábbi évekhez képest. Vagyis egyszerűen annyi történt, hogy a jogállamisági eljárások hatására az EU-s pénzekért vívott verseny papíron erősödött, de ezzel párhuzamosan az EU által nem ellenőrzött nemzeti forrásokért vívott verseny gyengült.
Egészen pontosan egy éve állt be a nagy változás: 2022 ősze óta az EU-s tenderek esetében immár teljesült a brüsszeli elvárás, hiszen tavaly október óta már 10 százalék alatt van az egyszereplős pályázatok aránya. (Tavaly év elején még 20 százalék felett volt, márciustól kezdett csökkenni.) Brüsszelből nézve úgy tűnhet, hogy a magyar rendszer érdemben tisztult, és jelentősen csökkent a korrupciós kockázat a közbeszerzések esetében. Csakhogy ezalatt
a nemzeti költségvetésből finanszírozott közbeszerzések esetében jelentősen növekedett az egyszereplős pályázatok aránya, és volt idén olyan hónap, amikor a 48 százalékot is elérte.
Brüsszelből az is jól nézhet ki, hogy jelentősen növekedett a sokszereplős kiírások aránya az EU-s pályázatok esetén: 2022 elején még csak a pályázatok bő harmada, míg idén már bő kétharmada volt ilyen. Ám ezzel szemben a nemzeti forrásból finanszírozott pályázatoknál csak 20 százalék körüli az arányuk, és ez lényegében változatlan 2022 eleje óta. Ott nincs javulás.
Ez a trend már évek óta tart: 2015 óta mutatható ki, hogy az EU-s közbeszerzések esetében csökken, míg a hazai finanszírozásúaknál növekszik a korrupciós kockázat. Amióta az EU pénzbefagyasztással szankcionálja a magyar kormányt, azóta ez az olló még szélesebbre nyílt. Az EU-s pénzek pályáztatása egyre tisztábbnak, a nemzeti pénzeké viszont egyre gyanúsabbnak tűnik a statisztikák alapján. Mintha az állam a nemzeti kasszából kárpótolná azokat a baráti vállalkozókat, akiket már nehezebben tud kivételezett helyzetbe hozni az uniós pénzek elosztásakor.
A kormány kegyeltjei kevesebbet visznek?
A CRCB 42 vállalkozást tekint úgynevezett „haveri cégnek”, a lista róluk e tanulmány Annex 2 címe alatt található. Ebben vannak médiavállalkozások (Mediaworks például), informatikai cégek (4iG például), kommunikációs ügynökségek (Lounge Design például) és építőipariak (Mészáros és Mészáros, Duna Aszfalt például) is.
Ez a 42 vállalkozás 2020-ban majdnem minden negyedik forintot, 24,7 százalékot elvitt a közbeszerzésekből. 2021-ben csak 22,5 százalékos volt a részesedésük, 2022-ben 19,6 százalékos, de idén már csak 9,7 százalékos.
Pénzben kifejezve ez így nézett ki:
- 2020-ban a „haveri cégek” 3,2 milliárd eurót nyertek, ebből 0,8 milliárd, azaz 25% volt EU-s pályázat;
- 2021-ben 4,8 milliárd eurót, ebből 2,8 milliárd, azaz 58% volt EU-s pályázat;
- 2022-ben 2,6 milliárd eurót, ebből 0,8 milliárd, azaz 31% volt EU-s pályázat;
- 2023. augusztus 1-ig 0,6 milliárd eurót, ebből 0,2 milliárd, azaz 33% volt EU-s pályázat.
A kormányközelinek tekinthető cégek tehát továbbra is a nyertes közbeszerzéseik értékének egyharmadát EU-s pályázatokból szedik, viszont összességében egyre kevesebbet visznek el a teljes közbeszerzési keretből. Hogy ebből az következik-e, hogy a verseny valamelyest tisztult, vagy inkább az, hogy frissíteni kellene a haveri cégek listáját, azt nem tudjuk biztosan eldönteni. Azonban a nemzeti források egyre gyanúsabb költése arra int, hogy inkább utóbbira tippeljünk.
A teljes, angolul készült tanulmány itt olvasható.
Nyitókép: illusztráció (forrás: MTVA/Bizományosi/Oláh Tibor)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
