„Van rá esély, hogy Magyarország kilép az EU-ból” – a világ leggazdagabb magyarja Trumpról, háborúról és az ársapkákról
Thomas Peterffy, azaz Péterffy Tamás okos kis számítógépes programjaival forradalmasította a tőzsdei kereskedést, ezzel ő lett globalizált világunk létrehozásának egyik ismeretlen főszereplője. A Válasz Online hosszú ideje próbálta becserkészni a világ egyik leggazdagabb emberét, aki egyben a leggazdagabb magyar a világon. Végül sikerült: egy órán át beszélgethettünk a „szabad társadalmak” és a „szabad piacok” rendíthetetlen hívével. Thomas Peterffy szerint most Ukrajnában nem ugyanaz zajlik, mint 1956-ban Magyarországon, és mielőbbi békét sürget. Megértően beszél arról, hogy hazánk állítólag az energiakiszolgáltatottság miatt törekszik jó viszonyra Moszkvával, bár szerinte egyre kevesebben hiszik ezt el, mert Európában másutt megszüntették az orosz függőséget. A republikánusok nagy adományozója, de Ron DeSantis floridai kormányzó támogatását egy személyes találkozót követően megszakította, mert a politikus nem volt hajlandó visszavonni az abortuszt szigorító törvényjavaslatát. Péterffy szerint végül nem Joe Biden lesz a demokraták elnökjelöltje, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István állami hátszéllel zajló gazdagodása pedig árt Magyarországnak. Nagyinterjú.
Sokkal gazdagabb, mint Soros György és Mészáros Lőrinc együttvéve, idehaza mégis alig ismerik a nevét. Thomas Peterffy 24 milliárd dollárra becsült vagyonával az amerikai Forbes magazin listáján a globális mezőnyben az 58. Igazi amerikai sikersztori az övé, olyan, amit menedzsertankönyvekben szokás ünnepelni. 1944-ben Budapesten született, javarészt az utcán, a grundon nőtt föl, ahol saját bevallása szerint mindent megtanult, ami a sikerhez kell. Édesapja 1947-ben emigrált az Egyesült Államokba, édesanyja onnantól kezdve egyedül nevelte. A budai József Attila Gimnáziumban egy osztályba járt néhai Demján Sándor üzletemberrel, a budai Skála-Coop és az építőipari mamut Trigránit vezetőjével – két ilyen gazdasági csúcsragadozó kinevelése alighanem örök büszkesége lenne világ legpatinásabb üzleti elitképzőinek is.
Péterffy idehaza mérnöki tanulmányokba kezdett, majd azokat megszakítva 1965-ben édesapja után ment Amerikába. Ő azonban már második házasságában élt, száz dollárral letudta apai kötelességeit, a 21 éves fiatalember pedig ott állt az utcán pénz, kapcsolatok és nyelvtudás nélkül. Innen valóban szép nyerni, és Thomas Peterffy nyert: tanulmányai után egy mérnöki irodában kezdett dolgozni, ahol rábízták a cég első, kezdetleges számítógépét. A munka, amelyet senki nem akart elvégezni, valósággal magába szippantotta, ettől fogva megszállottan foglalkozott programozással.
1977-ben megalapította saját vállalkozását, amely elsőként használt számítógépes algoritmusokat tőzsdei kereskedésre. Sokkal hatékonyabb és gyorsabb módszer volt ez brókerek filmekből jólismert kiabálós kereskedésénél. Thomas Peterffy vállalkozása akkor robbantott igazán nagyot, amikor kifejlesztett egy kézi számítógépet, amellyel lehetségessé vált a részvényopciók árazásának folyamatos frissítése; a versenytársak mindössze naponta egyszer frissített kimutatásokat kínáltak. Cégének szolgáltatásai fokozatosan a világ összes börzéjét meghódították, az Interactive Brokers nevű vállalkozás a 2010-es évekre a világ legnagyobb online tőzsdei brókercégévé nőtte ki magát. Noha mára visszavonult a napi irányítástól, Thomas Peterffy napjait még most is a munka teszi ki. Bejelentkezésünk után kollégájától több mint két hónappal későbbi időponra kaptunk lehetőséget az interjú elkészítésére.
Az üzletember kerüli a reflektorfényt, nem él aktív társasági életet és filantrópia kapcsán sem hallani a nevét. Hobbija a lovaglás és a politikát is szereti alakítani, szíve a republikánuskhoz húz. Amerika akkor ismerte meg, amikor 2012-ben egyszemélyes médiakampányt indított Barack Obama ellen, 2016-ban pedig jelentős összeggel támogatta Donald Trump kampányát. Ritkán jár Magyarországon, de 2017-es hazalátogatásakor Orbán Viktor miniszterelnöktől átvehette az egyik legrangosabb állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét.
×××
– Egy önről készült újságportré szerint kis Alice Csodaországban-szobor áll az íróasztalán. Úgy tekint az üzleti életre, mint egy mesevilágra?
– Tényleg itt van a közelemben az alkotás, Salvador Dali készítette; nem olyan kicsi, körülbelül 40 centi magas. Amikor elkezdtem a tőzsdei munkát, valóban úgy éreztem magam, mint Alice. Bekerültem egy csodavilágba, ahol semmi nem volt logikus. Tulajdonképpen mind a mai napig ezt érzem. Tudja, a tőzsde roppant furcsa világ. Amikor egy részvény ára felmegy, mindenki meg akarja venni. Ha esik, akkor pedig mindenki el akarja adni. Pont fordítva kellene csinálni.
– Bevalljuk, a tőzsdézés nem tartozik napi elfoglaltságaink közé. Miért fontos, hogy átláthatatlan tranzakciókkal kevesek sokat keressenek?
– Tőzsde nélkül nincs szabad társadalom; nem véletlen, hogy a szocialista diktatúráknak mindenütt első dolga volt megszüntetni a börzéket. Egy szabad társadalomban az emberek vállalkozni kezdenek, s ez nemcsak a mostani korra igaz. Egyesek már sok évszázaddal ezelőtt szakosodni kezdtek. Mondjuk mezőgazdasági szerszámokat vagy csizmákat készítettek, aztán termékeiket elcserélték búzára. Mindenki jobban járt, különben búzát, ekét és csizmát is saját maguknak kellett volna megtermelniük, illetve előállítaniuk. Ahogy haladtunk előre az időben, egyre sokrétűbb volt a szakosodás és a vásárlóknak egyre több választási lehetőségük volt, van. Ők döntenek arról is, mely cégek, termékek futnak be, s melyek nem. Ezzel az emberi törvényszerűséggel még a szocializmus sem tudott mit kezdeni. Gyerekkoromból jól emlékszem a piacokra, ahol az akkori „maszekok”, azaz magántermelők árulták a portékájukat és az lett a sikeresebb, aki jobb minőségű terméket árult a lehető legolcsóbban.
A tőzsde végső soron egy szabad társadalomban a szabad piacok legfontosabb kulminációja.
Olyan platform, ahol mindig az a cég nyer, amelyről a kis- és nagybefektetők elhiszik, hogy ő fogja a legjobban kielégíteni az igényeiket – ezért a célért pedig a legjobb vállalkozók versenyeznek.
– Életében tehát a szabad piac kiemelt szerepet játszik. Európai szemmel furcsa volt, hogy Barack Obama ellen a 2012-es újraválasztási kampánya idején hirdetéseket adott fel, amelyekben Amerikát a szocializmustól féltette. Obama aztán 2016-ig volt elnök, nyolc évig tartó hivatali ideje alatt a szocializmus bevezetése érdeklődés hiányában elmaradt…
– A veszély egyáltalán nem múlt el! Nézzen csak körbe Amerikában és Európában, hogy követelnek az emberek nyakra-főre államosítást, állami beavatkozást és állami szubvenciókat. Mintha mindenki a másét akarná költeni, miközben az államok egyre jobban eladósodnak, mert képtelenek kielégíteni az igényeket. Úgy látom tehát, hogy a szabad piacot számos kihívás fenyegeti, s ezektől nagyon tartok.
– Floridai telekszomszédja, Donald Trump vajon gátja a „szocializmus” bevezetésének? 2016-ban ön sok pénzzel támogatta a kampányát, ám nemrégiben arról beszélt, jobb lenne, ha most már nem indulna.
– Ez most is így gondolom. Donald Trump elnöksége idején rengeteg jó törvény született, a piacot hagyták működni, a gazdaság szárnyalt, rengeteg új munkahely jött létre. Hasznos volt tehát az a négy év, de Trump rettentően meggondolatlan ember, folyamatosan botrányos kijelentéseket tesz, ráadásul bírósági eljárások is indultak ellene. Amerika miatta sokat veszített tekintélyéből, ezért nem kellene újraindulnia.
– Láthatóan ő és a republikánus tábor is másként gondolkodik. Donald Trump a felmérések szerint 35-40 százalékponttal vezet az előválasztáson a második helyezett Ron DeSantis floridai kormányzó előtt.
– Ha tényleg Trump lesz a jelölt, a republikánusok megint elveszítik a választást. A korábbi elnököt a független szavazók ki nem állhatják, márpedig nélkülük nincs győzelem.
– Ezt a véleményét megosztotta Donald Trumppal is?
– Körülbelül két éve beszéltünk utoljára, miután a republikánusok fontos szenátusi helyeket veszítettek el. Alapvetően azért, mert Trump olyan jelölteket támogatott, akiket ugyan szeretett a bázis, de a választáson képtelenek voltak elegendő támogatást gyűjteni a nem elkötelezett pártszavazók között. Trump állandóan arról beszélt, hogy a 2020-as elnökválasztást elcsalták és ezt a témát az emberek már nagyon unják.
– Egy időben sokan DeSantis floridai kormányzót látták a volt elnök legesélyesebb kihívójának. Ez a hajó elment?
– Úgy tűnik. Sokáig én is DeSantist támogattam, aztán kora tavasszal Floridában benyújtották az abortuszt jelentősen szigorító javaslatot. Ennek értelmében hat hét után semmilyen terhességmegszakítást nem lehet elvégezni, amit én elfogadhatatlannak tartok. DeSantis eljött hozzám és hosszan vitatkoztunk. Azzal érveltem, hogy ilyen állami törvény megszavazása után országosan jelentősen csökkennek az esélyei. Ő ezt vitatta, arról próbált győzködni, hogy az emberek többsége Amerikában hozzá hasonlóan gondolkodik. Azt feleltem, a nők között ez bizonyosan nincs így, márpedig a győzelemhez az ő szavazataikra is szükség lesz. Megmondtam neki, ha ezt aláírja, nem támogatom tovább, de barátságosan váltunk el egymástól. Mivel aláírta, nem finanszíroztam többet a kampányát.
– Mintha most a külpolitikai kérdések uralnák az induló amerikai elnökválasztási kampányt. A Hamász terrortámadása nyomán kirobbant újabb izraeli-palesztin háború nyomán felvetődött a kérdés, Amerika képes-e egyszerre kezelni az ukrajnai és a közel-keleti konflikust?
– Már amennyire ezt kezelésnek lehet nevezni… Szkeptikus vagyok. Amerika nem sokat tud tenni a béke ügyében a Közel-Keleten. Attól félek, Kína kihasználja az alkalmat, hogy elfoglalja Tajvant, amíg az USA másfelé figyel.
– Donald Trump viszont azt hirdeti, megválasztása után gyorsan megoldaná az ukrajnai problémát. Azt is. De hogyan?
– Az a legszomorúbb, hogy mindig nagyhatalmakról, befolyási övezetekről, fegyverszállításokról beszélünk, közben alig esik szó a háború végéről. Pedig annak minél előbb be kellene következnie, mert minden nap töménytelen emberi szenvedést hoz Ukrajnában. Ha az ember olvassa a híreket, azt látja, Ukrajnát addig kell támogatni, amíg az utolsó oroszt ki nem verik az országból. Pedig minden józan gondolkodású ember tudja, ezt nagyon nehezen lehet csak elérni. Ha valóban az a cél, hogy a Krím is felszabaduljon az orosz megszállás alól, akkor ez a háború még nagyon sokáig fog tartani és rengetegen halnak meg addig. Trump azt mondja, gyorsan elérné a fegyverszünetet, de az valóban nem világos, hogyan.
– Budapesten egy orosz bombázás idején született 1944-ben, gyerekként élte át a Szovjetunió által levert 1956-os forradalmat. Nincs déjà vu-érzése?
– A két helyzet nem teljesen ugyanaz, a kommunista Szovjetunió logikája különbözött a mai Oroszországétól. Akkor mégiscsak egy ideológiát akartak fegyveresen terjeszteni, illetve megvédeni. Ha jól értem, Putyin viszont inkább orosz birodalmi nosztalgia miatt hódítaná meg Ukrajnát. A közös történelmi-vallási gyökerek fontosak neki, de nem akar továbbmenni Közép-Európába.
– Akár Trump, akár más amerikai elnök mondhatja majd az ukránoknak, hogy nem támogatunk tovább benneteket: engedjetek el bizonyos területeket és kössetek békét az oroszokkal?
– Azokat a régiókat, ahol többségükben oroszok laknak, alighanem oda kellene adni Oroszországnak. Az ukránok is jobban járnának, sokkal homogénabb lenne az országuk.
– Nincs az az ukrán kormány, amelyik másfél év harc után azt mondaná: ugyan jó sok vért ontottunk e területek védelme-visszaszerzése érdekében, de adjuk fel őket. Egy ilyen lépés az agresszort jutalmazná.
– Az a nagy kérdés, hogy az ezeken a területen élők Moszkva vagy Kijev pártján állnak. Nehéz tisztán látni abban, miként változtatta meg a háború az emberek lojalitását. Azt különben nem tartom valószínűnek, hogy Joe Bidennek kell majd foglalkoznia ezzel a kérdéssel.
– Az imént még azt mondta, Donald Trump veszítene a választáson. Akkor miként maradhatna alul Biden?
– Kétségeim vannak afelől, hogy Biden egyáltalán képes lesz-e elindulni; az elmúlt időben látványosan romlik az egészsége. Még a demokrata szavazók nagy része szerint is túl öreg az induláshoz, szerintem végül más áll majd rajthoz. Ha ma kellene tippelnem, azt mondanám, Gina Raimondo kereskedelmi miniszter lesz a jelölt. Egyre több demokrata benne reménykedik. Én meg abban, hogy Trump meggyőzhető arról, álljon félre, mert katasztrófába viszi a republikánis pártot. Képtelenség úgy nyerni, hogy a nők mindössze 35 százaléka támogatja őt, miközben a férfiaknál ez az arány 60 százalék.
– Ugyan miért lépne vissza Trump? Politikai halottnak nyilvánították, de feltámadt és vezeti a republikánus háziversenyt.
– Kellene egy jó republikánus jelölt, az a minimum. Néhány barátommal azt szeretnénk, ha Virginia kormányzója, Glenn Youngkin beszállna a versenybe. Komoly, hozzáértő politikus, mérsékelt nézetekkel, rengeteg tapasztalattal. Hosszú idő után ő az első republikánus kormányzó Virginiában. Egyelőre a november hetediki helyi szenátusi választásokra összpontosít, szeretné megszerezni a többséget a demokratáktól. Ha sikerrel jár és sok ember kéri, nem tartom kizártnak, hogy beszáll az elnökválasztási versenybe.
– A világ után beszéljünk még Magyarországról. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök Pekingben találkozik Vlagyimir Putyinnal, akkor elárulja szövetségi rendszerét vagy csak a saját útját járja?
– Nyugat-Európában és Amerikában az első a domináns értelmezés. Ezeket a híreket olvasva többen meg vannak arról győződve: ha Magyarország már nettó befizető lesz az Európai Unióban, ki fog lépni.
– Ön ezt reálisnak tartja?
– Őszintén szólva nincs elég információm. Nyilvánvaló, hogy az amerikai és nyugat-európai woke politika nem felel meg Magyarországnak, a túlhajtott progresszióval kapcsolatos ellenérzéseket én is osztom. Sok függ attól, mi történik Nyugat-Európában: ha elkezd jobbra hajlani, Magyarország maradhat az EU-ban. Ha meg baloldali irányt vesz, előbb-utóbb szakításra kerülhet sor.
– Mi a véleménye arról, hogy a liberális progressziótól távol álló magyar származású amerikai közéleti személyiségek, például Lipták Béla, a Hungarian Lobby vezetője, vagy Gorka Sebestyén, Trump elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója, elítélik a Putyinnal kialakított szoros magyar viszonyt?
– Ha engem erről megkérdeznek, mindig azt mondom, az energia miatt Magyarország rá van kényszerítve az Oroszországgal való együttműködésre. Viszont ezt egyre nehezebb elhitetni az emberekkel, mert Európában mindenütt másutt lazították vagy megszüntették az orosz függőséget. A magyar kormány mintha arra játszana, hogy semleges lesz Kelet és Nyugat között, de nem tudom, ez mennyire reális elképzelés. Magyarország helyében én maradnék NATO-tag, még akkor is, ha esetleg kilépne az ország az EU-ból.
– A külpolitikai vonalvezetés mellett a magyar kormány gazdaságpolitikáját is sokan bírálják. Önerőből sikeres üzletemberként mit szól ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc vagy a miniszterelnök veje látványosan gazdagodik, állami és uniós források segítségével szereznek meg cégeket, ingatlanokat, egész iparágakat?
– Ez hatalmas probléma.
Magyarországon talán sokan nem is látják, mennyire gyengíti ez a folyamat az országot. A szabad piac és a verseny erősíti a gazdaságot, növeli az emberek jólétét; minden ezzel ellentétes folyamat káros.
– Ha aggasztják a magyar gazdaság egyes folyamatai, miért költöztette az Interactive Brokers európai központját Budapestre és miért alapított nemrég bankot négymilliárd forint alaptőkével?
– A brexit után el akartuk hozni a cég európai központját Londonból, Írország és Magyarország volt a két lehetséges uniós helyszín. Nem szerettem volna a menedzsmentre erőltetni az akaratomat, végül a cégvezetés választotta Budapestet, magyar gyökereimtől persze nem függetlenül. Azért végiggondoltuk: van rá esély, hogy Magyarország kilép az EU-ból. Lehet, hogy buta befektetés volt otthon bankot alapítani.
– Elégedett a magyarországi üzleti környezettel?
– A kormányzat a magas infláció és energiaárak miatt ársapkákat, korlátozásokat vezetett be, amit jelentős hibának tartok. Ha valamit hatósági eszközökkel tartunk alacsony áron, abból az emberek egyre többet vásárolnak, azaz az ársapkák az államnak egyre többe kerülnek.
A kormányzat alighanem valami olyasmit szeretne az energiával, mint a kommunizmus idején, amikor olcsó volt a kenyér
– látszólag, mert mesterségesen tartották alacsonyan az árát, aminek következtében az emberek kenyérrel hizlalták a disznóikat.
– Fenntartható az állami beavatkozás?
– Persze, az emberek azt érzik, a kormány az oldalukon áll, ezért aligha lázadnak fel. Egészen addig, amíg azt nem látják, hogy romba dől a gazdaság. Hiába vannak gondjai a szabad piacnak, hosszútávon mégis sokkal hatékonyabb és jóval nagyobb jólétet eredményez, mint a nyakló nélküli állami beavatkozás.
– Önnek volt egy kis közös múltja a csapatunkkal. Amikor 2018 nyarán a Heti Válasz hatalmi szóra történő bezárása ellen küzdöttünk, felvetődött, hogy megveszi elődlapunkat.
– Homályosan emlékszem csak a történetre. Egy barátom javasolta, hogy vegyem meg az eladósorba került hetilapot. Arra gondoltam, a vélemények nagyobb sokszínűségére van szükség Magyarországon, de végül az üzlet kútba esett.
Nyitókép: MTI / Máthé Zoltán
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
