„Hazugsággal nem lehet a hazugokat legyőzni” – Donáth Anna hadat üzen a DK-nak
„Sajnos nem csupán a kormányoldalon látjuk megvalósulni a hazugság kultúráját. Hasonló politikai kultúrát képvisel a Demokratikus Koalíció is. Ezzel pedig súlyos gátja a kormányváltásnak.” Bár politikusok publicisztikáit a legritkább esetben közöljük, Donáth Anna Válasz Online-nak küldött írásával most kivételt teszünk, hiszen az hadüzenetként is értelmezhető, így hírértékéhez nem férhet kétség. A Momentum vezéregyénisége, európai parlamenti képviselője szerint Gyurcsány Ferenc hazudott a választóknak, államcsőd szélére juttatta az országot, és sosem követte meg ezért a társadalmat, de Dobrev Klára is kerüli a felelősségvállalást. Vélemény.
Hogyan lesz itt kormányváltás? Mindenki erre a kérdésre keresi a választ. A magyarokat sújtó, egyre súlyosbodó gazdasági és megélhetési válság eloszlatta a Fidesz varázsát, oda van a magáról teremtett mítosz, és világossá vált: alkalmatlan a kormányzásra, hiába az elmúlt évtized önmutogató szemfényvesztése. Úgy tűnhet, a kormánykritikus politikai erőknek már „csak” azt kell megoldaniuk, miképp mutassák fel kormányzóképességüket.
Ugyanis sokkal többen vannak ma Magyarországon azok, akik a kormány távozását kívánják, mint akik támogatják a Fidesz hatalomban tartását. De amíg nincs olyan ellenzéki erő, amely meggyőzően felmutatná a kormányzóképesség alapvető jeleit, vagy legalább reményt ébresztene a választókban, hogy a megszerezni kívánt hatalommal „jól fog élni”, addig a kormányváltó oldalnak nem lesz többsége.
De mit jelent ma a kormányzóképesség?
Ezzel kapcsolatban súlyos tévedések vannak az ellenzéki oldalon, amelyeket helyre kell tennünk. Vannak, akik szerint a részletes program tesz kormányzóképessé egy pártot. Mások szerint az országos szervezet és a helyi beágyazottság. Némelyek a szakértői holdudvart vagy épp a felkészült politikusokat tekintik a kormányzóképesség elengedhetetlen feltételének. És vannak, akik a politikai fortélyt gondolják az alapnak, hiszen ez juttatta hatalomba és tartja ott a jelenlegi miniszterelnököt is.
Valami igazság minden megközelítésben van – de egyik sem kizárólagos. A felsoroltak mind fontos elemei a sikeres kormányzásnak, de egyik sem elegendő ahhoz, hogy a mai Magyarország ellenzéki szavazói bizalmukra méltassák. Mi az a mindent felülíró, mindent alapjaiban meghatározó tényező, amely e megközelítéseket egybeöleli?
A hitelesség.
Nem könnyű hitelesnek lenni, de még nehezebb annak is látszani.
„Ezek” jobbak lesznek-e „azoknál”?
Amíg Magyarországon szabad választásokat tartanak, és a választások eredményeit figyelembe veszik, addig van esély a jelenleg hatalmon levők leváltására. De csak akkor, ha a kormánnyal elégedetlen választók többsége elhiszi: van olyan erő, amely jobban kormányoz majd, mint a mostani hatalom.
Persze vannak szavazók, akik az „ezeknél csak jobb jöhet” hozzáállással szinte bármilyen körülmények között az ellenzékre szavaznak. De, amint azt 2022-ben az legutóbbi országgyűlési választás megmutatta: ez nem elég.
Nekünk azokra a szavazókra is szükségünk van, akik akár kimondva, akár kimondatlanul, de felteszik maguknak a kérdést: ezek valóban jobbak lesznek-e azoknál?
Választ erre a kérdésre nem a több száz oldalas kormányprogramokat átolvasva lelnek a választók. Nem is a pártok körüli szakértők névsora határozza meg döntésüket. Ezek éppoly elengedhetetlen minimumfeltételei a választói bizalom elnyerésének, mint az országos szervezet és a helyi beágyazottság, de a hitelességet nem ezek meglétében mérik. A választók szemében leginkább az a politikai kultúra válik hitelessé, amely az adott párt s még inkább politikusai tetteiben, kiállásában, értékválasztásában, másokkal való viselkedésében manifesztálódik.
A politikai kultúra, a hatalomgyakorlásról vallott elképzelések azok, amelyek minden program, minden szakpolitikai javaslat, minden szakértő, minden felvett titulus vagy pozíció, minden magunkról mondott állítás mögött ott állnak, és rávetik fényüket – vagy épp árnyékukat – ezekre.
A kormányzóképesség alapja: az igazság kultúrája
De mi az a politikai kultúra, mi az az ajánlat, amely visszahozhatja az ellenzéki szavazóknak a reményt és a bizalmat, hogy „ezek” jobbak lehetnek majd „azoknál”?
Az elmúlt közel két évtized tapasztalata egyre biztosan megtanította a választókat: a politikusok hazudnak. Hazudnak reggel, éjjel meg este is. Nemcsak azt tanulták meg a választók, hogy a politikusok pártfüggetlenül hazudnak, de azt is, hogy a hazugság a politika alapvető természete. A választók megszokták, hogy a politikusok hülyének nézik és átverik őket. Sőt, egyre inkább a hazugság, a valóság tudatos eltorzítása vált politikai ajánlattá.
Ezért nincs hitele a változásnak. A választók nem hiszik el, hogy akik a mostaniak helyett jönnének, másképpen politizálnának. Nem torzítanák a valóságot, nem bújnának hazugságok mögé, nem vernék át a szavazóikat, s nem tagadnák el a saját hibáikat, semmibe véve a kritikákat, és hárítva a felelősséget.
Ezért bizton állítom: csak az igazságra épülő politikai kultúra lehet a fundamentuma annak a kormányzó erőnek, amely ezt a hatalmat valaha eséllyel leválthatja. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy amíg a kormányváltásért dolgozó ellenzékben van olyan szereplő, amely az igazság kultúrája helyett – a kormányhoz hasonlóan – a hazugságon alapuló politikai kultúrát képviseli, addig nem lehet meg a kormányváltáshoz szükséges egység. Sőt, az ilyen szereplő, bármit mond is, akadálya a kormányváltásnak.
Mondjunk igazat!
Az igazság kultúrája a gyakorlatban három pilléren nyugszik. Az első és legfontosabb: mondjunk igazat!
Tudom, nehéz elképzelni, hogy egy politikus kimondja az igazságot a választóknak. Mégis abban hiszek, hogy Magyarországon is csak az hozhat gyökeres változást, ha az igazságra alapozzuk a jövőnket. Ezért mi a Momentumban nem azt mondjuk a választóknak, amit hallani akarnak, hanem azt, amiben hiszünk, és ami a meggyőződésünk az ország állapotáról, saját magunkról és arról, amit tehetünk.
A Fidesz a kezdetektől fogva illúziókkal áltatja a választókat arról, hogy Magyarország Európa legboldogabb országa, hogy kanyarban előzzük a hanyatló Nyugatot, hogy minket irigyel egész Európa, hogy a világ legjobb családtámogatási rendszerének köszönhetően gyarapszik a magyar. Ezek mind hazugságok, csúsztatások vagy ellenőrizhetetlen és ostoba nagyotmondások. Nem viszik előre az országot, hamis illúziókba, önbecsapásba ringatják a magyarokat.
Persze, senki sem szereti a borús igazságot, ha választhatja a boldog idillt ígérő értelmezését is az életét befolyásoló folyamatoknak. Mindazonáltal előbb-utóbb mindig lehull a lepel a hazugságokról. Csak míg azok terjesztői ilyenkor már sehol sincsenek, hazugságaik áldozatainak még az unokái is nyögik azok következményeit. Sajnos azonban nemcsak a kormányoldalon látjuk megvalósulni a hazugság kultúráját.
Hasonló politikai kultúrát képvisel az ellenzék önmagát megkerülhetetlennek mondó pártja, a Demokratikus Koalíció is. Ezzel pedig – öndefiníciójával ellentétben – nem feltétele, hanem súlyos gátja a kormányváltásnak.
Amikor ez a párt plakátkampányával azt ígéri, hogy EP-listavezetőjük kormányra kerülve „emelné a béreket”, az ugyanolyan hazugság, mint amiket a kormányoldaltól hallunk naponta. A versenyszféra béreit nem az állam emeli meg. Az állam dolga az, hogy felelős gazdaságpolitikával olyan körülményeket teremtsen, ahol a cégek képesek és hajlandók jó fizetést adni dolgozóiknak. Mi értelme van átverni a szavazókat hazug ígéretekkel? Miért vezetik félre az embereket az állam és a gazdaság működéséről, amikor épp az lenne a cél, hogy a szavazók jobban értsék ezeket?
Az igazság kultúrájának része az is, hogy nemcsak az országról és a megoldási lehetőségekről, hanem saját magunkról is igazat mondunk. Mindig. Akkor is, ha egy elnökségi tagról van szó. Különösképpen olyan súlyos kérdésben, mint hogy van-e érdekeltsége offshore-vállalkozásban.
De az igazság kultúrájából következik az is, hogy nem hazudjuk azt, hogy húszezer aktivistával szántjuk fel a vidéket. Hiszen pontosan tudjuk, hogy a Fideszen kívül egyetlen párt sem tud ma Magyarországon ennyi aktivistát mozgósítani. Mi a Momentumban megelégszünk a ténnyel, hogy több mint 1000 tagot és aktivistát megmozgatva települések százain tájékoztatjuk az ősz folyamán az embereket arról, hogy a Fidesz a felelős az egyre mélyülő válságért. Épp elég komoly eredmény ez a NER 13. évében: megszólítani polgártársainkat, akiket eddig csak a propagandával bolondítottak.
Nem terjesztünk nyilvánvalóan alaptalan támogatottsági adatokat magunkról, ahogy a DK teszi azt saját házi közvélemény-kutatójára hivatkozva, mert az félrevezeti az ellenzéki szavazókat. A DK-nak is, a Momentumnak is szembe kell néznie a valós számadatokkal: hiába nőttek az elmúlt másfél évben, a szükségestől még messze vannak. Felesleges nagyobbnak láttatni magunkat, a választásokon úgyis megmutatkozik a valóság.
Kezeljük felnőttként a választókat, legyünk őszinték, és mondjunk igazat. Ez az igazság kultúrájának első pillére.
Vállaljunk felelősséget!
A hazugságot nehezen bocsátják meg a szavazók. Nem arról beszélek, ha egy pártpolitikus megpróbál kikerülni a számára kényelmetlen helyzetből, s egy váratlan kérdésre elmismásolja a választ. Nem arról beszélek, ha egy sok száz politikust felvonultató párt egyik helyi képviselőjéről kiderül, hogy az igazság helyett mellébeszél. Ezek sem szép dolgok, ezek ellen is fel kell lépni, de egy több ezer főt számláló közösségbe óhatatlanul bekerülnek nem odavaló politikusok.
A közösség pedig akkor egészséges, ha ezt észreveszi, és minél előbb kiveti őket magából.
De mi van akkor, ha valaki Magyarország miniszterelnökeként tudatosan, előre megfontoltan hazudik egy teljes országnak hatalma megtartása érdekében? Majd a megnyert választások után kiderül, hogy nagy a baj, és megszorítást megszorítás követ, hogy a csőd elkerülhető legyen. Az elmúlt közel 20 évben kétszer is megtörtént ez Magyarországon. Két miniszterelnök is csúnyán átverte a magyar embereket: válságba vitték az országot, miközben végig hazudtak a valós helyzetről a választóknak. Populista nagyotmondásokból felépített gazdaságpolitika. Hazudozás az ország valós és elhibázott gazdasági állapotairól. A választók átverése a hatalomban maradás érdekében. További megalapozatlan ígérgetések. Kísérteties párhuzam látszik az ország 15 évvel ezelőtti és mostani politikai vezetése között.
Az ilyen hazugságot ritkán bocsátják meg a szavazók. Mit tehet a politikai szélhámos? Két megoldás is kínálkozik. Az egyik, ha százmilliárdokat tékozolnak el arra, hogy az államhatalmi propagandagépezettel megválasztható politikai vezetőt faragjanak a simlis politikusból. Ezt csinálják a jelenlegi miniszterelnökkel.
A másik a felelősségvállalás lenne. Ez tűnik a könnyebb útnak, de van, akinek mégis nehezére esik. Márpedig ma Magyarországon esélye sincs valakinek kormányváltó többséget kovácsolnia anélkül, hogy vállalná a felelősséget a saját korábbi tetteiért.
Ezért akadálya a Demokratikus Koalíció politikai kultúrája a kormányváltásnak. Hatalomgyakorlási elveikbe ugyanis a felelősségvállalás és a hibák elismerése egész egyszerűen nem fér bele. Ebben is nagyon hasonlít az övék a Fidesz politikai kultúrájára, amelynek keretében tévedéseiket tagadják, a kritikára pedig erőből reagálnak. Meghosszabbítják Bicskéig.
Ez az egyik legfontosabb oka annak is, hogy a DK a legelutasítottabb párt az ellenzéki szavazók körében: elnökük soha nem ismerte el felelősségét a magyar gazdaság csődközeli helyzetbe sodrásáért. Hazudott a választóknak, államcsőd szélére juttatta az országot, és sosem követte meg ezért a társadalmat. Nemrég azt nyilatkozta, hogy a 2008-as válságot „a világ okozta”, ő pedig megoldotta. Egyetlen szót nem mondott arról, mekkora felelősség terheli őt személy szerint azért, hogy totálisan elhibázott gazdaságpolitikája miatt a világválság térdre rogyasztotta az ország gazdaságát. Amit korántsem ő oldott meg, hiszen a válság mélypontján lemondott, és válságkezelő kormányra bízta a nehezét.
A DK elnöke tavaly a választások utáni interjújában is folytatta a felelősséghárítást. Kínosan kerülte, hogy részt vállaljon az ellenzék katasztrofális vereségéből, amelynek pedig a DK szerves része volt. „Dobrev Klárának nem volt köze a vereséghez” – mondta. Sőt, nemcsak szavakban, de tettekben is rögtön ledobták magukról a felelősséget a választások éjszakáján, amikor nem voltak hajlandók kiállni a színpadra a közös miniszterelnök-jelölt mellé, hogy együtt nézzünk csalódott választóink szemébe.
Miféle felelősségtagadás ez? Hiszen a DK tagja volt az ellenzéki összefogásnak. Mindenki tehetett a vereségről, csak azok nem, akik a legtöbb választókerületben állítottak egyéni jelöltet?
Csak az szerezheti vissza a választók bizalmát, aki vállalja a felelősséget a tetteiért és a szavaiért.
A DK elnöke nincs egyedül pártjában a felelősségvállalás kerülésével. Pár hete Dobrev Klára a sokadik világos interjúkérdésre sem volt hajlandó kimondani: tévedtek, amikor 2017-ben nem támogatták Botka László „Fizessenek a gazdagok!” néven elhíresült kampányát. Hiszen a DK nemrég bejelentett szociáldemokrata programjának ez az egyik vezérfonala. Vajon miért nem hajlandó akkor e párt egyik vezetője mellébeszélés nélkül elismerni, hogy tévedtek? S ma már másképp gondolják. Miért kell a tévedhetetlenség látszatát kelteni, és kerülni saját szavaikért és tetteikért a felelősséget?
Együtt háborodunk fel a Fidesz ordas hazugságain, és méltán éri őket haragos kritikánk azért a hatalomgyakorlási módszerért is, hogy sohasem hajlandóak beismerni tévedéseiket. Vajon az a párt, amely az ellenzéki oldalon ugyanezt a politikai kultúrát képviseli, nem válik a kormányváltás akadályává? Hazugsággal nem lehet a hazugokat legyőzni.
Az igazság kultúrájának második alappillére a felelősségvállalás: nem ígérgetünk felelőtlenül, és őszinték vagyunk abban is, amit elrontottunk. Ezért kért Fekete-Győr András bizalmi szavazást maga ellen a sikertelen miniszterelnök-jelölti kampánya után. És ezért álltam ki a színpadra a tavalyi választások után, vállalva a saját részemet a közös felelősségből.
Hallgassuk meg a kritikát!
Az igazság kultúrájának harmadik alappillére, hogy elfogadjuk: nincs mindig igazunk, és a konstruktív viták nem hátráltatnak, hanem előre visznek. Ez a demokrácia titkos fegyvere, szuperereje. Ami kívülről sokszor káosznak, véget nem érő alkudozásnak, nehézkes döntéshozatalnak tűnik, az biztosítja az innovációt, a többség és a kisebbségek által egyaránt elfogadható megoldásokat, valamint a szélsőségektől való védelmet.
Ha egy párt politikai kultúrájának nem szerves része a belső demokrácia, a konstruktív vita, az egyéni vélemények ütköztetése, az a párt a hatalomba kerülve sem fogja tűrni ezeket. Ha a párt vezetője alapítása óta leválthatatlan, ha szavai megkérdőjelezhetetlenek a párton belül, akkor kormányon sem várható tőle, hogy helyreállítsa a súlyosan sérült demokráciát Magyarországon. Márpedig az a párt, amelytől nem várható, hogy a jelenlegitől eltérő stílusban használja a kezébe került hatalmat, soha nem fogja megkapni a bizalmat az ellenzéki szavazótábor többségétől.
Ezért a legelutasítottabb párt a DK az ellenzéki szavazók körében, és ezért akadálya a kormányváltásnak.
Mi a Momentumban hiszünk a demokratikus működés erejében. Ahogy azt is pontosan tudjuk, hogy a „bázisdemokratikus” folyamatok erőltetése megbéníthatja a pártot. Ezért az elmúlt években sokat munkálkodtunk azon, hogy a párton belül kiegyensúlyozzuk a konstruktív vitákat és a hatékony döntéshozatalt. Legyen képes a közösség egy irányba húzni, tiszteletben tartva és komolyan véve az egyéni véleményeket.
Ezért valódi a verseny a pártban a pozíciókért, beleértve az elnöki tisztséget. Ezért politizálnak nálunk rendkívül színes ideológiai háttérrel bíró politikusok, akik tudják, hogy a Momentumban otthonra lelhetnek, amíg képesek tiszteletben tartani mások véleményét, és kulturáltan érvelni a sajátjuk mellett. És sokszínűségünk ellenére ezért van az, hogy a Momentum közössége mégis összetartó és egységes: hiszen mindnyájunknak szívügye az igazság politikai kultúrájának megteremtése.
Többséget csak igazsággal teremthetünk
Mi a Momentumban azon dolgozunk, hogy egy olyan ellenzéki szövetség jöjjön létre a kormánnyal szemben, amely az igazság kultúrájában hisz, és ez alapján politizál. Amely nem veri át a szavazóit, felelősséget vállal a szavaiért és a tetteiért, és odafigyel a kritikákra. Mert pontosan tudjuk, hogy csak az igazság kultúrájával szerezhetjük vissza az ellenzéki szavazók bizalmát, és építhetünk a jelenlegi hatalmat választások útján leváltani képes többséget.
Azt is tudjuk, hogy csak egy ilyen, közös értékrendi alapokon nyugvó szövetség lesz majd képes hatalomra kerülvén erős és egységes koalícióban kormányozni. Ez pedig elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy olyan országot építhessünk, amilyet még szüleink álmodtak nekünk a rendszerváltáskor. Ez a mi politikai ajánlatunk.
Nyitókép: Isza Ferenc / AFP
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>