A bolgárok ráraktak a gázunkra 10 eurót – maradhat?
Akár 30 százalékkal is drágíthatja ezen a télen a magyarországi gáz árát egy új bolgár adó, amit kifejezetten az orosz gázra vetettek ki. A bolgár tranzit januártól megkerülhetetlen lesz, de egyáltalán nem világos, hogy az oroszok a magyarokkal fizettetik-e ki a különadót. Budapest tiltakozik Brüsszelben, csak sajnos olyan szabályokra és elvekre hivatkozva, amelyeket egyébként maga sem tart be. A bolgárok motivációja sem teljesen világos, és rengeteg a félrebeszélés a két ország között is. Háttér.
Rácz András, az ukrán–orosz háború kiváló szakértője szokta mondani, hogy nem tudhatunk mindent az aktuális fronthelyzetről, mert a „háború köde” sok mindent eltakar. A kifejezést Carl von Clausewitz 19. századi porosz tábornoktól kölcsönözte, és arra utal, hogy egy háborúban mindig csak korlátozott mélységben ismerjük a csatatér eseményeit és az ellenség szándékait, és az ebből adódó bizonytalanságokat muszáj figyelembe venni.
A kereskedelmi háborúk esetében is érvényes lehet ez, mert a most kibontakozó orosz–bolgár, és az ebből következő bolgár–magyar feszültség a földgáz megadóztatásáról nagyon nehezen értelmezhető történet. Annyit tudunk tenni, hogy megmutatjuk az ellentmondásokat, és bemutatunk néhány iparágban terjedő elméletet a bonyolult, ám elég nagy téttel bíró helyzetről.
Valószínűleg a csütörtökön kezdődő EU-s csúcson is szóba kerül majd a kérdés. A brüsszeli találkozóra készülve szerda délután a bolgár miniszterelnök összehívta a tagállamok szófiai nagyköveteit, hogy elmondja nekik, szerinte az új adóval minden rendben van. Ez az az adó, amiről Szijjártó Péter azt mondta, hogy „elfogadhatatlan” és veszélyezteti Magyarország gázellátását. A Magyar Nemzet pedig egyenesen azzal a címmel közölt róla cikket, hogy „Amerikai utasításra robbantották fel a több évszázados bolgár–magyar barátságot”.
Október 13. óta Bulgária nagyjából 10 euró/MWh adót vet ki az orosz gázra. Akkor is, ha a gázt Bulgáriában használják fel és akkor is, ha csak átmegy az országon. Ez a 10 euró nagyon sok,
Európában ezekben a napokban 50 euró/MWh az irányadó gázár, nagyjából ennyiért szállítják az oroszok is azoknak, akik vesznek még tőlük. Utóbbiak közé tartozik a magyar állami MVM is. Az MVM nagyjából 47,5 millió MWh gázt tervez Bulgária irányából vásárolni idén októbertől 2024 októberéig az orosz állami Gazpromtól. Ennyi gázon a plusz költség az új bolgár adó bevezetésével 475 millió euró, azaz közel 183 milliárd forint.
Hernádi Zsolt, a Mol elnök–vezérigazgatója szerint csak emiatt 30 százalékkal emelkedhet a gáz ára Magyarországon hamarosan, legalábbis ezt tippelte a Budapest Economic Forum konferencián, október 17-én. A szerb elnök nem mondott számot, de azt nyilatkozta a Politika című szerb lapnak, hogy „drasztikus” áremelkedést okoz náluk a bolgár adó.
Bulgária viszont tavaly óta nem vesz orosz gázt magának. Legalábbis állami szinten. Az orosz Lukoil tulajdonában lévő burgaszi olajfinomító vásárol csak a Gazpromtól, a saját szükségletei kielégítésére. Ezt a finomítót a bolgár állam nyíltan el akarja venni az oroszoktól, és ezért elég kemény húzásokra is képes. Most októberben 60 százalékos adót vetettek ki a finomító profitjára (az addigi 15 százalék helyett), és törvényben kötelezték a céget, hogy állítsa át a létesítményt nem orosz olaj fogadására, és vállalja ennek 500 millió dollár körüli költségét is. (Magyarországhoz hasonlóan Bulgária is importálhat orosz nyersolajat egyelőre, kivételt élvezve az EU-s szankció alól.) A bolgár pénzügyminiszter megmondta: ha a Lukoil hajlandó eladni a finomítót, akkor az extraadót visszavonják majd. Ezek után nem csoda, hogy egyes feltételezések szerint a gázra kivetett büntetőadó egyik ki nem mondott célja, hogy a Lukoilt szorongassák vele. Ám önmagában ez nem lehet az egyetlen ok, mert a Bulgárián átmenő orosz gázt elsősorban nem a burgaszi finomító veszi, hanem Szerbia, és még nagyobb részt Magyarország. Az új adó elsősorban az ide érkező gázt sújtja.
Kinek kéne kifizetni?
Nikolaj Denkov bolgár miniszterelnök nem győzi elmondani, hogy az adó nem teszi drágábbá a gázt sem a szerbeknek, sem pedig a magyaroknak, mert ezt a tételt nem nekik, hanem a Gazpromnak kell kifizetnie. Denkov arra emlékeztet ilyenkor, hogy a szerbek és a magyarok is a saját határukon veszik meg az orosz gázt, hosszú évekre előre meghatározott áron, Bulgáriának adóval vagy tranzitdíjjal nem tartoznak. Denkov állítása szerint az adó csak a Gazprom nyereségét csökkenti, másnak nem kerülhet pénzébe. Ehhez a bolgár kormánypárti politikusok azt is hozzáteszik, hogy amikor a szerb és a magyar kormány tiltakozik az adóval szemben, akkor valójában nem a saját, hanem az oroszok érdekeiért küzdenek.
E vélekedés keretezésének jót tett, hogy Szijjártó Péter első tiltakozó nyilatkozatát Moszkvából adta, mert éppen ott tárgyalt energetikai ügyekben, amikor a bolgár adót bevezették. Majd a szerb és a magyar kormány éppen akkor adott ki közös tiltakozó nyilatkozatot, amikor Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin Pekingben kezet ráztak, és közben Szijjártó a szerb miniszterelnök-helyettessel tárgyalt ugyanott.
Csakhogy arra semmi bizonyíték nincs, hogy a szerb és a magyar szerződésekben az oroszok ne tudnák érvényesíteni a gáz szállításának extra költségét.
A szerződések ugyanis titkosak. A Válasz Online információi szerint a magyar szerződésben lévő árképlet alapvetően a TTF-hez, azaz a holland gáztőzsdéhez köti az árat, mindig az előző hónap napi tőzsdei árainak az átlagát kell fizetni érte. Hogy ezen felül a tranzitdíjat és egyéb költségeket a Gazprom érvényesítheti-e a képletben, arról nincs információnk, azonban Hernádi Zsolt és Alekszandar Vucic szerb elnök fent idézett kijelentései alapján ez elég valószínűnek látszik. (Hernádi ismerheti a szerződés részleteit, mert a Magyarországon átmenő nemzetközi földgázvezetékek a Mol-csoporthoz tartozó FGSZ tulajdonában vannak.) Az sem lehet véletlen, hogy Denkov bolgár miniszterelnök valójában sosem állítja egyértelműen, hogy a magyaroknak nem lesz drágább a gáz, hanem mindig csak valószínűsíti, feltételezi ezt.
Milyen ellátásbiztonság?
„Ez az új bolgár intézkedés veszélyezteti Magyarország és Szerbia energiaellátásának biztonságát” – így kezdődik az említett október 17-i szerb–magyar közös nyilatkozat, és a magyar kormány rendre az ellátásbiztonságra hivatkozva kritizálja a bolgár adót. Az áremelkedés lehetősége kormányzati embertől egyszer sem hangzott még el. A nyilatkozatok alapján mintha nem a drágulástól tartanának Budapesten, hanem attól, hogy az oroszok nem adnak majd el gázt Bulgária felől, mert nem akarnak ennyit fizetni.
Ha tényleg ez lenne a helyzet, akkor valóban felmerülhetne ellátási probléma, hiszen
az ukrán kormány bejelentette, hogy januártól nem engedi át a területén az orosz földgázt. Így más úton, mint Bulgária felől, jövőre már nem jöhetne orosz gáz Magyarországra.
(Szijjártó Péter emiatt a nyáron meg is állapodott az oroszokkal, hogy 2024-től a teljes, 2036-ig leszerződött mennyiséget, évi 4,5 milliárd köbmétert dél felől, orosz–török–bolgár-szerb nyomvonalról veszi át az MVM. Az eredeti, 2021-ben kötött szerződés szerint 3,5 milliárd köbméter jönne dél felől, és 1 milliárd Ukrajnán, Szlovákián és Ausztrián keresztül, végső soron nyugati irányból érkezne.)
Csakhogy ugyanazon a napon, amikor az ellátásbiztonság miatt aggódó szerb–magyar közös nyilatkozat megjelent, Szijjártó kiadott egy másik nyilatkozatot is, ami viszont így kezdődik: „Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Gazprom vezérigazgatója is megerősítette, hogy a vállalat a bulgáriai tranzitdíjak megemelésének ellenére is teljesíteni fogja szerződéses földgázszállítási kötelezettségeit Magyarország irányába”. Putyin tehát megígérhette Orbánnak, és Alekszej Miller Szijjártónak, hogy az ellátással nem lesz baj. Ettől még lehet baj az adó miatt, de az ellátás biztonsága (jön-e elég gáz) és az ára (mennyibe kerül a gáz), két különböző probléma.
Ennek ellenére a magyar kormány azóta sem hagyta abba az aggódást az ellátásbiztonság miatt. Steiner Attila, az energetikai minisztérium államtitkára szerdán, egy nappal a pekingi orosz ígéret után ezt posztolta ki a Facebookra: „A bolgár intézkedés a magyar gazdaságra, a magyar ellátásbiztonságra nézve is kockázatokat rejthet magában.” Eltelt még két nap, és pénteken Gyürk András fideszes EP-képviselő tovább kongatta a vészharangot: „az a lépés, hogy Bulgária egy hete, minden előzetes jelzés nélkül jelentősen megemelte az orosz földgázra vonatkozó tranzitdíjakat, veszélyeztetheti Magyarország ellátásbiztonságát”.
És hogy még nehezebb legyen eligazodnunk, vasárnap a Gazprom főnöke, Alkeszej Miller az orosz köztévé egyik csatornáján bejelentette, hogy idén télen a hatályos szerződésben foglaltaknál több gázt adnak el Magyarországnak (és Kínának). Bejelentésekor a bolgár különadó már egy hete hatályos volt. A megemelt orosz mennyiségről, vagyis az ellátásbiztonság további növeléséről azonban a magyar fél semmilyen közleményt sem adott ki eddig.
Európai megoldás ez?
A 10 eurós különadó értelme a bolgár kormány szerint részben az, hogy a költségvetés extra bevételhez jusson. Bulgária saját pénzéből építette meg a Török Áramlatnak nevezett gázvezeték bulgáriai szakaszát, mintegy 3 milliárd euróért, de az eddigi tranzitdíjból 15 év alatt térült volna ez meg, állítják Szófiában. Az új adóval viszont két-három év alatt behozhatja az árát.
A bolgár kormány másik érve pedig arról szól, hogy az adó segíti Európát, hogy mielőbb szakadjon le az orosz gázról. Aszen Vaszilev bolgár pénzügyminiszter például azt mondta a Financial Times-nak, hogy „az új adó teljes mértékben összhangban van azzal az EU-s céllal, hogy csökkentsük az orosz fosszilis energiahordozóktól való függőségünket”.
Valóban van ilyen politikai célja az EU-nak, csak éppen az orosz földgáz vásárlását semmilyen EU-s rendelet sem korlátozza. Az sem véletlen, hogy
a bolgárok következetesen adónak nevezik a 10 eurós díjat, holott a gyakorlatban inkább vámnak néz ki. Csakhogy az EU-ban a tagállamok nem vethetnek ki vámot a saját szakállukra,
a közös piacnak éppen az a lényege, hogy az EU-n belül nincs vámhatár, a külső vámok pedig egységesek. Vagy tekinthető valamiféle szankciónak is a díj, ám az EU ezt is intézményesen kezeli. Arról dönthettek az egyes kormányok, nem vesznek maguknak több gázt Oroszországból, de harmadik országot is érintő büntetésről nem határozhatnak.
Erre hivatkozva a magyar kormány máris kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, a bolgár adó nem sérti-e a közösségi jogot. Pénteken az egyik bizottsági szóvivő, Olof Gill, már el is mondta, hogy felvették az ügyben a kapcsolatot a bolgár hatóságokkal, és ezt jegyezte még meg: „az Oroszországot érintő EU-s szankciós politikát EU-s szinten tervezzük, módosítjuk és fogadjuk el, amióta csak elkezdődött az orosz agresszió Ukrajnával szemben, és az Uniónak egységesnek kell maradnia Ukrajna támogatásában”. Ez egyrészt úgy is olvasható, hogyha a különadót a Bizottság szankciónak értékelné, akkor azt Bulgária nem vethette volna ki. A bolgár közrádió viszont ugyanezt a mondatot úgy értékelte, hogy az Európai Bizottság támogatja a különadó kivetését.
Szijjártó Péter többször is hangsúlyozta, hogy az európai szolidaritás elvét sérti a különadó. Ebben az érvben lehet valami, csakhogy pont ő volt az, aki 2022-ben számos alkalommal az EU Energetikai Tanácsában leszavazott olyan gázügyi intézkedéseket, amelyeket éppen az európai szolidaritás nevében terjesztettek a miniszterek elé. Ilyen volt a kötelező spórolásról szóló javaslat, illetve az az ötlet is, hogy krízishelyzetben a tagállamok segítsék ki egymást egy mechanizmus alapján. Szijjártó akkor azzal érvelt, hogy a magyar adófizetők pénzén vett gázból más ország semmiképpen sem kaphat. Abban is lehet igazsága a magyar kormánynak, hogy ez tulajdonképpen egy vám kivetése, és így szembemegy az EU-s joggal, csakhogy éppen a magyar kormány is megsérti a közös piacra vonatkozó EU-s szabályokat, amikor kitiltja a területéről az ukrán gabonát.
A helyzet fonákja
A következetesség ebben a vitában egyik oldalnak sem erőssége. Főleg, ha tudjuk, hogy egyébként az Európai Bizottság vizsgálja azt a bolgár-török gázszerződést, amit a két ország állami energiavállalatai 13 évre kötöttek a határkapacitás használatáról. És hogy mi azzal a szerződéssel a probléma? Az, hogy a Bizottság gyanúja szerint valójában a török származásúnak átcímkézett orosz gáznak csináltak helyet vele (a problémáról részletesen augusztusban írtunk). Igaz, azt még egy másik bolgár kormány kötötte, és a mostani meg is próbálna kitáncolni belőle, de egyelőre a szerződés hatályban van. És ahogy az USA egykori azeri nagykövete, és jelenleg LNG-biznisznben utazó Matthew Bryze fogalmazott: gyanús, hogy ez a szerződés leginkább a Gazpromnak jó.
Azaz miközben a magyar kormány azért panaszolja a bolgár kormányt Brüsszelben, mert aránytalanul megadóztatja, és ezzel kiszorítaná a közös piacról az orosz gázt, addig éppen most indult egy másik brüsszeli vizsgálat a bolgár kormánnyal szemben, mert ráengedi a közös piacra a töröknek álcázott orosz gázt.
Sőt,
gázipari forrásaink lehetségesnek tartják, hogy a fenti gyanús rendszert kiterjesztik: a Gazprom a Magyarországnak és Szerbiának szánt gázt eladja majd a török állami gázkereskedőnek, az pedig „török” gázként viszi majd át Bulgárián, és így megússzák az adót.
Törökország ugyan nem termel gázt, de Azerbajdzsánból, Iránból, és LNG formájában a világ sok más tájáról vásárol, és azt soha senki sem mondja meg egy gázmulekuláról, hogy melyik ország felségterületén bányászták.
Ahogy augusztusban írtuk: az atlétikai vb és a tűzijáték idején aláírt török–magyar és azeri–magyar gázszerződések önmagukban nagyon szerény volumenűek voltak, ám hangos ünneplésüknek mégis lehetett annyi alapja, hogy megnyitották velük az utat a közvetlen kereskedés előtt ezekkel az államokkal. Ez az út jelentősen kiszélesedhet, ha az oroszok az adóelkerülésnek azt a módját választják, hogy azeri vagy török logó alatt küldik ide a gázukat.
Egyéb magyarázatok
A bolgár különadó kivetése annyira meglepte az iparági elemzőket, hogy tele vannak elméletekkel a bolgár lapok, és magunk is hallottunk néhány érdekes véleményt.
Említettük már azt a nézetet, hogy az egész a Lukoil olajfinomítójának megkaparintásáról szól.
Felmerült, hogy a bolgár kormány az európai gázár emelésének rémével akarja elérni, hogy végre beengedjék a schengeni zónába (a szintén várakozó Romániával együtt). Minden kritériumot teljesített a két ország, de Ausztria és Hollandia a migránsveszélyre hivatkozva vétózza a döntést. A bolgár miniszterelnök éppen ezen a héten próbálta Bécsben meggyőzni Karl Nehammer kancellárt, de hiába. Ennek a jól hangzó elméletnek azonban ellentmond, hogy Magyarország nagyon is támogatja a schengeni zóna bővítését, a magyar-román határ korlát nélküli átjárhatóságát szem előtt tartva. Az az elmélet pedig, hogy a magyar kormányt így akarják Szófiából rákényszeríteni, hogy az osztrákoknál sírja ki a vétó feloldását, elég meredeknek tűnik – bár ismerünk bolgár politikai elemzőt, aki ezt a szempontot se zárná ki teljesen.
Hallottunk olyan iparági véleményt is, hogy a bolgár politikai–gazdasági elit egy részének a manipulációjáról szól az egész.
Konkrétan arról, hogy a mostani kormányhoz közel álló nagypályás üzletemberek az idei évre rengeteg LNG-t vásároltak meg előre, amit görög kikötőkből akarnak bevinni Bulgáriába (hamarosan egy olyan új görög LNG terminál is elkészül, amelyben a bolgár állami gázkereskedőnek résztulajdona lesz). Csakhogy az említett bolgár üzletemberek rossz áron, túl drágán szerződtek le az LNG szállítmányokra, miközben az európai gázárak mérsékeltek maradtak, ráadásul az ősz is enyhe, a tárolók is mindenütt tele vannak, úgyhogy nem várható nagy téli áremelkedés. Az elmélet szerint a különadóval a bolgár állam azért emelte az orosz gáz árát, hogy versenyképessé tegye a drágán lefoglalt LNG-t a régióban.
A bolgár állami vezetékes cég igazgatója, és a bolgár köztársasági elnök pedig azon a véleményen vannak, hogy az intézkedéssel a Bulgartranszgazt akarja a mostani kormány kivéreztetni, és ha végre csődbe ment, akkor teljesen átalakítják majd a piaci viszonyokat. Erről egész sokat cikkezik a bolgár sajtó, bár a pénzügyminiszter állítja, hogy ez teljes tévedés, hiszen a Bulgatranszgaznak semmi baja sem lehet a különadótól. (Az államfő és a cég vezetője szerint lehet úgy is értelmezni a törvényt, hogy az adót a vezetékes cégtől akkor is elvonják, ha a Gazprom nem fizetne.)
Az mindenesetre jól látszik, hogy a hétvégén önkormányzati választásra készülő Bulgáriában belpolitikai ügy lett az adóból. Az ellenzéki szocialistákhoz tartozó, és egyébként hangsúlyosan oroszbarát köztársasági elnök szerint borzalmas az új törvény, és miatta Bulgária elszigeteltebbé vált mint valaha, és óriási hiba volt összeveszni a szerbekkel és a magyarokkal. Az is látszik, hogy a mostani kormánykoalíció két nagy pártja közül a Tovább a Változásért! nevű liberális párt politikusai állnak ki leginkább az új adó mellett. Egyelőre ők adják a miniszterelnököt is, de már nem sokáig, mert a koalíciós szerződés értelmében 9 havonta vezetőt cserél az ország, és hamarosan a Bojko Boriszov vezette GERB embere következik. Boriszov ugyan maga nem lehet kormányfő, de ettől még a pártját ő irányítja, és róla úgy tartják, hogy van az a pénz, amiért kész lenne módosítani ezen az adótörvényen (vagy bármi máson).
A mostani állás szerint a különadó első részletét a Gazpromnak már november közepén ki kellene fizetnie, és ha nem fizet időben, akkor jelentős késedelmi díjat is felszámítanak. A Gazprom egyelőre nem kommentálta a helyzetet. Hogy fizetnek-e, és ez a magyarországi gáz árát emeli-e, azt hamarosan meglátjuk.
Nyitókép: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (j) hivatalában fogadja Roszen Hrisztov bolgár energiaügyi minisztert 2023. május 11-én. Forrás: MTI / Soós Lajos
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
