Az ukránok elismerték: sikertelen az ellentámadás – helyzetkép a 617. napon
November 1-jén a The Economist című hasábjain közölt esszéjében Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka első alkalommal ismerte el hivatalosan, hogy sikertelen volt az idei ukrán ellentámadás. Az oroszok továbbra is közelednek Avdijivkához, és az ukrán infrastruktúrát pusztítják. Bár a kezdeményezés újra átkerült az agresszor oldalára, kiterjedt offenzíva megindításának nincs jele. Oroszország háborúja Ukrajna ellen – helyzetkép a 617. napon. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) napi összefoglalója. Szerző: Andrzej Wilk, Piotr Żochowski. Fordította: Zeöld Zsombor.
A legfontosabbak röviden:
- Zaluzsnij: „az ukrán ellentámadás sikertelenségéhez személyes felelősségem is hozzájárult”
- Az oroszok továbbra is közelednek Avdijivkához, a többi harctérségben nem állt be érdemi változás
- Az oroszok támadják az energetikai és a kritikus infrastruktúrát is
- Az ukránok újabb (légvédelmi) eszközöket kaptak, csőben lehet egy újabb amerikai csomag is
- A kb. két hónapig elegendő tüzérségi lőszeren felül az oroszok rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat is kaphattak az észak-koreaiaktól
Részletes helyzetkép:
November 1-jén a The Economist című hetilap hasábjain interjú jelent meg Valerij Zaluzsnijjal, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnokával. A lap lehozta a magas rangú katona által jegyzett esszét is – ebben Zaluzsnij elismerte, hogy a fronthelyzet „zsákutcába” jutott, a konfliktusban szembenálló felek egyike sincs olyan állapotban, hogy offenzívát tudjon végrehajtani. Az ukrán hadsereg első embere rámutatott, személyesen abban követett el hibát, hogy azt prognosztizálta: gyorsan kimerülnek az orosz katonai képességek (beleértve ebbe a mozgósítási potenciált is). Az ellenség ellenállása azt eredményezte, hogy az öt hónapja tartó ellentámadás során az ukrán erők pusztán tizenhét kilométert haladtak előre az orosz állások mélyében. Zaluzsnij hozzátette, a jelenlegi fronthelyzet az I. világháború alatt folytatott pozícióharcra emlékeztet. Az orosz állások áttörésére tett kísérletek az aknamezőkön történő elakadás, illetve az ukrán erők oroszok általi sikeres felderítése okán nem sikerültek – mindez ugyanis lehetővé tette, hogy az ellenség az ukrán erőket pusztítsa. A sikertelenség további oka az volt, hogy harci tapasztalat nélküli dandárokat vetettek be. Zaluzsnij szerint a holtponton való átlendüléshez az ukrán erőknek „új technológiákra” van szükségük – a légvédelmi eszközök (beleértve ebbe a vadászgépek, UAV-k, elektronikai harceszközök, ellenütegtüzet lehetővé tevő eszközök) leszállítására ugyanúgy kiemelt fontosságúként tekint, mint az aknamentesítéshez szükséges eszközökre (beleértve ebbe az utászrobotokat). A főparancsnok mindehhez hozzátette: Ukrajnának korlátozott lehetőségei vannak a tartalékok saját területen való kiképzésére, s problémás a frontszolgálatot teljesítő katonák rotálása is; a NATO-partnereknek legalább egy évre – egyes esetekben pedig kettőre – van szükségük ahhoz, hogy megnöveljék a felszerelés- és lőszergyártási kapacitásukat (a két év pl. a vadászgépeket takarja).
Az USA által eddig biztosított katonai segélyt értékelve Zaluzsnij elmondta: az pusztán az orosz invázió megállítására volt elegendő – nem pedig a háború megnyerésére. Az ATACMS-rakétarendszerek és a harckocsik leszállításával kapcsolatos késlekedés lehetővé tette, hogy Oroszország átcsoportosítást hajtson végre s megszervezze a védelmet. Az ukrán főparancsnok hozzátette: korlátozott lehet az F–16-os vadászgépek (ezek ukrajnai felbukkanása a következő évben várható) hasznossága is – ennek oka, hogy az oroszok megerősítik az Sz–400-as légvédelmi rendszereket. Véleménye szerint a fronton lévő nehéz helyzet ellenére Ukrajnának nincs más lehetősége, mint fenntartani a kezdeményezést a harcmezőn. Zaluzsnij arra hívta fel a figyelmet, hogy egy elhúzódó pozíciós háború kimerítheti az ukrán erők képességeit a háború folytatására – s rámutatott, hogy Vlagyimir Putyin az ukrán társadalom moráljának beesésére, illetve a Nyugat támogatásának csökkenésére számít. A főparancsnok véleménye szerint habár Oroszország súlyos (kb. 150 000 fős) veszteségeket szenvedett el, még hosszú ideig meg fogja tartani fölényét Ukrajnával szemben. [Ford. kieg: Zaluzsnij a modern pozícióharcról írt hosszú – kilencoldalas – esszéje angolul pdf-ben itt olvasható.]
Az orosz erők Avdijivkától északra és délnyugatra (többek között Novokalinove [Новокалинове] irányában a vasútvonalon átkelve), illetve a város északkeleti és déli külterületén kiterjesztették az ellenőrzésük alatt álló területet, s Kupjanszktól keletre, illetve Velika Novoszilkától délnyugatra szintén jelentéktelen előrehaladást értek el. Az oroszok megállították az ukrán erők kísérleteit a Dnyeper balpartján, a Nova Kahovkától nyugatra fekvő Krinki [Кринки] térségében található hídfőállás kiterjesztésére – azonban az ukrán erőket a település nyugati részéről nem szorították ki.
Az Orihivtől délre fekvő orosz állások ellen végrehajtott újabb ukrán rohamkísérletek ugyanúgy nem eredményeztek változást, mint a Bahmuttól északra és délnyugatra, a Marjinka nyugati részén vagy utóbbi város környékén elrendelt orosz támadások. Az ukrán Vezérkar szerint Marjinka térségében az ellenség egységei még mindig különösen intenzív módon támadnak (itt napi húsz rohamról beszélünk – a fennmaradó irányokban a napi orosz támadások száma leggyakrabban a tízet sem haladja meg).
November 3-án éjjel az ellenség kamikázedrónok bevetésével hajtott végre tömegtámadást. Lemberg megyében öt becsapódást jegyeztek fel – többek között a kritikus infrastruktúrába tartozó létesítmény sérült meg. Hasonló létesítmény Harkivban és környékén, illetve Odesszában is megsemmisült – az említett északi területen tíz UAV csapódhatott be. Az ukrán Vezérkar az ellenség által bevetett 38 Shahed–136/131 közül 24 lelövését jelentette be. Egy nappal korábban az oroszok Odessza megyét illetve a Donyeck megyében fekvő Torszkét [Торське] támadták rakétákkal (az ukrán adatok szerint az előzőben két Oniksz rakéta nem ért célba) – aznap összesen hét rakétát indítva. November 1-jén az oroszok a kremencsuki [Кременчук], üzemen kívül lévő finomítót támadták, illetve a Poltava megyei energetikai infrastruktúrát pusztították: utóbbi megyében Mirhorod [Миргород] térségéből is beszámoltak a levegőből érkező támadás következményeként bekövetkezett robbanásról (legnagyobb valószínűség szerint a célpont az ott lévő katonai reptér volt) – s ugyanilyen hírek érkeztek Dnyipro városából, illetve Hmelnickij és Odessza megyékből. A Vezérkar közleményei szerint a védők az agresszor által bevetett húsz „mopedből” tizennyolcat lelőttek – ezeken kívül az oroszok öt rakétát is kilőttek Ukrajnára (helyi hírek alapján kettőt lelőttek). November 2-án Herszonból érkezett hír: ellenséges tüzérségi tűz pusztított el egy kritikus infrastruktúrába tartozó létesítményt. Orosz források szerint november 1-jén és 2-án az ukránok megismételték a Krím elleni támadásokat – ezekben rakétákat és kamikázedrónokat is bevetettek, jelentős károkat azonban nem okoztak. (Az agresszor erői a hat Storm Shadow manőverező robotrepülőgép közül hármat, illetve két Neptun típusú manőverező robotrepülőgépet lőhettek le.)
November 3-án a Het Financieele Dagblad című holland napilap Kajsa Ollongren védelmi miniszterre hivatkozva arról számolt be, hogy a 2024-ben Kijevnek átadni tervezett, 500 millió euró értékű katonai támogatási csomagban (260 millió EUR értékű) tüzérségi lőszer, illetve (240 millió EUR-t érő) harckocsi-lőszer található. November 2-án a Reuters arról számolt be: Washington szándékában áll egy új, 425 millió dollár értékű, Ukrajnának szánt katonai támogatási tétel/csomag bejelentése – 300 millió dollárt az Ukrán Biztonsági Garancia Kezdeményezés (Ukraine Security Assistance Initiative, USAI) keretében költenének el drónelleni harcra alkalmas lézerirányítású lőszer megvásárlására; a fennmaradó összeget pedig a NASAMS- és a HIMARS-kilövőkből indítható eszközökre, 105 mm-es és 155 mm-es tüzérségi lőszerekre, TOW irányított páncéltörő fegyverekre, Claymore területvédő töltetekre, kézi- és könnyűfegyverekre, illetve járművekre fordítják – ezek az eszközök az amerikai hadsereg készleteiből származnak. Ugyanaznap a német Szövetségi Kancellári Hivatal bejelentette: két, az IRIS–T rendszerhez tartozó TRML–4D radart; tizenkét (nem közölt típusba tartozó) páncélozott szállítójárművet; hét darab Primoco One felderítődrónt; öt darab vízfelszíni drónt; öt darab nyergesvontatót és a hozzájuk tartozó négy pótkocsit; illetve tizenkét darab MAN TGS teherautót szállítottak le Kijevnek. Berlin azt a korábbi bejelentést is megerősítette, mely szerint a Dániával közösen megvalósított projekt keretében további 25 Leopard 1A5-ös harckocsit is leszállítanak (a korábbi tervek szerint Ukrajna ebből a típusból 90-et kaphatott; eddig 20-at adtak át – közülük pusztán nyolc volt működésképes állapotban). Október 31-én Patrick Ryder tábornok, a Pentagon szóvivője jelentette azt be: az ukrán pilóták kiképzése az F–16-os vadászgépekre – képzettségüktől függően – öt és kilenc hónap közötti időt vesz majd igénybe.
November 1-jén a Bloomberg hírügynökség dél-koreai forrásokra hivatkozva számolt be arról, hogy augusztustól kezdve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tíz szállítmánynyi hadianyagot küldött Oroszországba – ebben egymillió darab 122 mm-es és 152 mm-es tüzérségi lőszer volt, mely mennyiség a hadsereg szükségleteit két hónapig fedezi. A dél-koreai hadsereg Egyesített Vezérkari Főnöksége véleménye szerint Phenjan beleegyezett abba, hogy rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal, illetve hordozható légvédelmi rakétarendszerekkel lássa el Oroszországot.
Egy nappal később Bridget Brink, az Egyesült Államok kijevi nagykövete elmondta: a katonai és a humanitárius segélyt felügyelő amerikai állami tisztségviselők nem jegyeztek fel ezekkel kapcsolatos visszaéléseket – s emlékeztetett arra: a misszió személyi állományának egyharmada, illetve az USA Főfelügyelői Hivatala (Office of Inspector General) vesz részt a támogatás elosztásának felügyeletében.
Az OSW szakértőinek kommentárja:
- Zaluzsnij cikke az első hivatalos megerősítése annak, hogy sikertelen az ukrán ellentámadás. A szerző magára vállalja az ellentámadás rossz előkészítésének és végrehajtásának felelősségét, illetve bevallja: alulbecsülte az orosz erők potenciálját. Ugyanakkor a nagy hatótávolságú rakétákat és a vadászgépeket potenciálisan leszállító országokat olyan államokként jelölte meg, melyek hozzájárultak a kudarchoz a támadófegyverek átadásának korlátozásával és lelassításával. A tábornok csalódottságát mutatja, hogy azoknak a fegyverszállításoknak a folytatását kérte, amelyek egyfelől gyengíthetik az ellenség ellenállását, másfelől biztosíthatják, hogy az ukrán hadseregnek ne kelljen lemondania a „manőverező harc” folytatására tett kísérletekről. A hosszan tartó pozíciós háború kilátásaival kapcsolatos pesszimista értékelés arról árulkodik, hogy az ukrán hatóságok tisztában vannak vele: nő a kockázata a fegyveres konfliktus folytatásához szükséges emberi és anyagi erőforrások kimerülésének.
- Az, hogy az oroszok a [tevékenységi] irányok többségében fenn tudják tartani aktivitásukat, és hogy az ukránok egyre csökkenő mértékben végeznek támadó tevékenységet, azt bizonyítja: a kezdeményezés újra átkerül az agresszor oldalára. Ezzel együtt nincsenek annak jelei, hogy a megszállók a közeljövőben kiterjedt offenzíva megindítását készítenék elő. A műveleti területen még mindig nem vontak össze akkora erőt, mely legalább helyi szinten számszerű fölény kialakítását garantálná, s – mint ahogy azt többek között az Avdijivka térségében található ukrán állások elleni rohamok karakterének megváltozása mutatja – [az oroszok] a veszteségek minimalizálására törekednek. Emlékezetes: az agresszor 200-400 ezer közötti létszámú katonát vezényelt Ukrajnába (az első adat amerikai, a második kijevi becslés), a védők száma pedig közel egymillió katonára rúg, s ennek az embermennyiségnek legalább a fele harcol a harctérségekben. Egy offenzíva felfejlesztésének az időjárási körülmények sem kedveznek (az eső és a sár korlátozza a járművek mozgását) – műveleti nézőpontból ezek a körülmények pusztán a fagyok beálltával fognak javulni. Mindez ahhoz a feltételezéshez vezet, mely szerint az orosz tevékenység esetleges intenzívebbé válására a következő év elejét megelőzően nem kerülhet sor, a soron következő hetekben a megszállók fő célja továbbra is az ukrán védelem meggyengítése lesz.
Az OSW-elemzések magyar fordításai 2022. április 25-től kizárólag a Válasz Online felületén jelennek meg. Az erről szóló információkat itt olvashatja, a háború kitörése óta kiadott elemzések magyar változatát pedig itt találja.
Nyitókép: Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka katonákkal beszélget a rakétaerők és tüzérség, valamint a műszaki csapatok napján 2023. november 3-án. Fotó: Ukrán Elnöki Sajtószolgálat / AFP
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
