Meglepő fordulat: a lengyel kormányváltás hozhat pénzt Orbánnak – évadzárás jön az eurómilliárdokról szóló szappanoperában
Aki azt hitte, hogy a lengyel választás után a magyar kormány végképp nem reménykedhet az EU-pénzek megszerzésében, hatalmasat tévedett. Amint a Válasz Online megtudta, a dolog pont fordítva áll: épphogy a lengyel ellenzék sikere segíti pénzhez Magyarországot. Még akkor is, ha valóban porlad szét a magyar zsarolási potenciál az Európai Tanácsban. Elmagyarázzuk, mi dől el még az idén az EU-s pénzek ügyében, és hogyan áll a kötélhúzás az Orbán-kormány és a brüsszeli intézmények között.
„Igen, az reális lehet, hogy valamennyi pénz talán még ebben a naptári évben felszabaduljon, bár a konkrét lehívások legkorábban már csak jövőre lehetségesek, ha egyáltalán” – ennyi optimizmust megengedett magának a Válasz Online összes forrása, amikor arról faggattuk őket, hogy mi lesz az EU-s pénzekkel. (Jelenleg minden 2021 óta járó támogatás elől el van zárva Magyarország.)
A magyar kormány és az EU-s intézmények közötti küzdelem inkább hasonlít egy szappanoperához, mint egy mozifilmhez, úgyhogy csalódni fog, aki azt várja, hogy lesz egy pillanat, amikor a magyar kormány minden eurócenthez hozzáfér; illetve eljön az óra, amikor az EU-s intézmények belátják, hogy minden rendben van a magyar jogállamisággal. A bonyolult európai eljárásrendek és a magyar kormány működési módszere és stabilitása azt vetítik előre, hogy a viták még évekig velünk maradnak, és katartikus áttörés, egy nagy finálé belátható időn belül nem lesz. Éppen ezért úgy érdemes figyelni a fejleményeket, mint egy végtelennek tetsző sorozatot: a kérdés mindig az, hogy az előző hetekhez képest mi változott. A tét így sem elhanyagolható: elképesztően sok pénzről, mindent összevetve 30 milliárd euróról van szó, és ha ennek csak egy részét lehet éppen megszerezni, az is sokat számít.
Ráadásul a fordulatok nemcsak a magyarok pénztárcájáról szólnak – bár a pedagógusok béremelése például közvetlenül függ a részeredményektől –, hanem nagyon komoly politikai jelentősége is van annak, hogy a magyar kormány és az EU-s intézmények között éppen olvadás vagy fagyás tapasztalható. A teljes kompromisszumképtelenség ugyanis abba az irányba tolhatja a tagállamokat, hogy egyre komolyabban vegyék azokat az átalakítási terveket, amelyek nyomán a fokozottabb integrációban érdekelt országok saját belső klubot szervezhetnek az unión belül, és az újabb döntésekből és támogatásokból már rendszerszinten kihagyják a problémásokat – például Magyarországot.
Amikor utoljára ismertettük a szappanopera cselekményét, azt vizsgáltuk meg, mennyire lehetett reális a Financial Times értesülése, amely szerint Magyarország még idén kap valamennyi pénzt, ha cserébe nem vétózza meg az EU költségvetésének felülvizsgálatát. Ez a felülvizsgálat valójában azt jelenti, hogy az Európai Bizottság 100 milliárd eurót kér a tagállamoktól. Ennek a felét 2027 végéig Ukrajnának adná, a másik felét pedig nem várt kiadásokra, megemelkedett költségeire fordítaná. A rendkívüli tagdíjemeléssel járó döntést bármely tagállam vétózhatná, és úgy tűnt, Orbán Viktor rendkívüli lehetőséget kapott, hogy kizsarolja a befagyasztott támogatási pénzeket. Ahogy azt már akkor is jeleztük, a helyzet nem ilyen egyszerű, és – mint minden jó szappanoperában – ez a szál csak tovább bonyolódott azóta.
Nem akarnak pénzt adni
Október végén volt egy EU-csúcs, ahol kiderült, hogy a tagállamok jelentős része, különösen a nettó befizetők, nem akarnak több pénzt tenni az EU-s költségvetésbe. A német, a holland és a dán kormányok különösen határozottan képviselték, hogy a Bizottság a meglévő kerettel gazdálkodjon, csoportosítson át, spóroljon, de semmiképpen se kérjen 100 milliárdot. Azt mondták a Bizottságnak, hogy készítsen új tervet a decemberi csúcsig, ahol dönteni kellene a plusz forrásokról. Orbán Viktor tehát már nincs abban a helyzetben, hogy egyedül fenyegessen vétóval.
Szeptemberben Bóka János EU-ügyi miniszter Brüsszelben még azt mondta, hogy a költségvetési szavazás és a magyar pénzek megszerzése „természetesen politikailag összefügg”, jelezve, hogy a vétóval való zsarolás jogát Budapest fenntartja magának. Ezzel szemben november 2-án már elvi alapon zárta ki a két kérdés összekötését, amikor Kovács Zoltán kormányszóvivőnek adott (angol nyelven) interjút: „Ezeket a kérdéseket nem lehet összekötni” – mondta, hiszen a jogállamisági eljárásoknak objektív kritériumok alapján kell végigmenniük, és szembemenne a szerződések szellemével, ha háttéralkuk alapján dőlnének el a dolgok.
A Bizottság hivatalosan mindig is tagadta, hogy lenne ilyen alkudozás, ezt most kedden is megerősítette két biztos az EP költségvetési bizottságában, és immár a magyar álláspont is az, hogy a költségvetési felülvizsgálatot és a magyar pénzeket nem lehet összekötni.
Hogy egészen pontosak legyünk, van egy olyan részlete a költségvetés kibővítésének, amit talán mégis összekötnek majd a magyar üggyel. A mostani állás szerint ugyanis a tagállamok minden nagyobb tételt egyenként vizsgálnak át, és ezek között van egy 19 milliárd eurós rész, amit azért kér a Bizottság, mert megdrágultak a hitelek, amelyekből az RRF támogatásokat osztja a tagállamoknak (ez a járvány következményeit enyhítő csomag). A magyar kormány azt képviseli, hogy addig nem ad erre pénzt, amíg nem lát valamit az RRF-ből (eddig a csomagból egy cent se érkezett Magyarországra). Ennél a résznél felmerülhet egy magyar vétó, de mint látni fogjuk, e probléma kezelésére vannak ötletei az EU-s intézményeknek.
Az ukránok pénzéből sem lett magyar ügy
A Bizottság azt remélte, hogy sikerül egyetlen szavazással megemeltetnie a tagállamokkal költségvetést, és elfogadtatnia egy jelentős keretet Ukrajna támogatására. Úgy tűnik, ez nem megy át, a költségvetés EU-t érintő részét elkezdték szétcincálni, a tételekről egyenként alkudoznak majd, és lehet, hogy végül külön szavaznak az ukrán segélyről is.
Marad tehát az ukrán segély mint lehetséges célpontja egy esetleges magyar vétónak, ám itt is gyengült Orbán pozíciója. Például azért, mert az új szlovák kormány sem akarja megszavazni, vagyis nem csak a magyarokon múlik a döntés. Másrészt több tagállam is jelezte, hogy ha néhány ország nem akar pénzt adni Ukrajnának, akkor ezt intézzék az EU költségvetésén kívül, valamilyen kormányközi megállapodással.
Jelenleg az Egyesült Államok, az EU (és kisebb részben Japán és Nagy-Britannia) együtt foltozzák az ukrán költségvetést, ebből az EU idén havi 1,5 milliárd eurót vállalt magára, ám ez a program januárban lejár. A tagállamok többsége mindenképpen meghosszabbítaná a segély folyósítását, és ha ez nem megy az EU költségvetéséből, vagy nem lehet most három évre előre megszavazni, akkor készek megoldani másképpen.
Felmerült még, hogy a magyar kormány esetleg Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdését vétózhatja. Csakhogy információink szerint a Bizottság többek között azzal a feltétellel javasolja a Tanácsnak a tárgyalások megnyitását, hogy Ukrajna maradéktalanul teljesíti a Velencei Bizottság javaslatait a kisebbségi ügyekben, különös tekintettel az anyanyelvi oktatásra. Márpedig a magyar kormánynak a legfőbb célja évek óta, hogy ezt kikényszerítse. Így pedig nehéz lenne vétóznia Budapestnek, hiszen pontosan úgy alakul ez a történet, ahogyan azt elvárta. (A csatlakozási feltételekről szóló bizottsági javaslatot hivatalosan csak szerdán, várhatóan e cikk megjelenése után néhány órával adják ki.)
A lengyel csapda
Visszatérő értelmezése volt a lengyel választás eredményének, hogy a magyar kormány nehezebb helyzetbe kerül, mert elveszti legfőbb szövetségesét a Tanácsban. Csakhogy a Donald Tusk vezette koalíció győzelme akár fordítva is elsülhet, azaz pénzt hozhat Magyarországnak.
Tusk azt ígérte a kampányban, hogy ő lehívja majd az EU-s támogatásokat, amelyek a lengyel kormány elől ugyanúgy el vannak zárva, mint a magyar elől. Ám az a törvény, amelyet a Bizottság elvár Varsótól a pénzcsap kinyitásáért cserébe, már megvan január óta, csak nem lépett még hatályba, mert Duda köztársasági elnök nem írta alá. Inkább elküldte annak az alkotmánybíróságnak, amelynek többségét az eddigi kormány emberei alkotják. A bíróság pedig tíz hónapja jegeli a kérdést. Az elnök (akinek a mandátuma csak 2025-ben jár le) és az alkotmánybírók aligha segítik ki Tusk új kormányát, és így bármennyire is akarja az új lengyel kormány a megegyezést a Bizottsággal, egyelőre nem látszik, hogy ezt a patthelyzetet fel tudná oldani. Márpedig amíg a kérdéses törvény nem lép hatályba, addig a Bizottság nem fizethet.
Több forrásból úgy értesültünk, hogy a Bizottságnak lenne egy ötlete, és erről Tusk maga is tárgyalt már Brüsszelben, annak ellenére, hogy még nem is kapott kormányalakítási megbízást. A terv lényege, hogy az RRF-en belül, a REPowerEU nevű programhoz kapcsolódóan volnának olyan előlegek, amelyeket az érvényben lévő befagyasztás legális kikerülésével is kifizethetne a Bizottság. Tusk néhány milliárd eurót tehát hazavihetne Brüsszelből, és ezzel nyerne egy kis időt, hogy a beszorult törvény ügyét megoldja.
Csakhogy ez a megoldás nagyon furcsán venné ki magát a magyar helyzetet tekintve. Mert hogyan adhatna pénzt a Bizottság a lengyeleknek úgy, hogy formálisan semmit sem teljesítettek az EU elvárásaiból, miközben a magyar parlament számos törvényt már meghozott tavaly szeptember óta, és mégsem kap semmit?
Erős a vélekedés Brüsszelben, hogy ha Tusk kap pénzt, akkor Orbánnak is muszáj lesz adni. Persze mindez fordított nézőpontból fenyegetést jelenthet Tusknak is: ha a magyarok nem kapnak belátható időn belül pénzt, akkor ő sem kap.
És itt jön a képbe az RRF-kamatok finanszírozására lebegtetett magyar vétó már említett ügye: van rá esély, hogy ilyen előleget jövőre a magyar kormány is lehívhat, vagyis amivel Tuskot kifizetnék, azt megkapná Orbán is. Ebben az esetben azt is el lehetne érni, hogy a magyar kormány ne akarja vétózni a kamatokra kért 19 milliárd eurót.
A Bizottságnak egy hónapon belül amúgy is döntenie kell a legfrissebb magyar RRF pénzköltési tervről, és ha azt javasolja a Tanácsnak, hogy hagyja jóvá, akkor egy kis bűvészkedéssel 2024-re összesen 1 milliárd euró körüli előleg érkezhet az RRF-ből Magyarországra. Ezt a pénzt jórészt az orosz energiafüggés kiváltására kell majd költeni. Semmi garancia nincs rá, hogy ez így tényleg összejön, de a lengyel ellenzék jó szereplése inkább növeli e forgatókönyv esélyét. Az egészhez képest nem hatalmas összeg, de a semminél sokkal több, és előre figyelmeztettünk: a szappanopera egyes epizódjaiban csak kis dolgok oldódhatnak meg.
De mi van a 13 milliárdos részünkkel?
A magyar kormány már nyár óta azt mondja, hogy az úgynevezett igazságügyi reformok elfogadásával a legfontosabb horizontális feljogosító feltételeket a magyar parlament teljesítette. Átírták a bíróságok függetlenségét garantáló törvényeket, úgy, ahogy azt az Európai Bizottság előírta, úgyhogy az éppen teljes befagyasztás alatt álló, mintegy 22 milliárd eurós magyar kohéziós keret jelentős része felszabadulhat. Nagyjából 13 milliárd euró.
A Bizottság július közepe óta halogatja a döntést arról, hogy az új magyar igazságügyi törvények tényleg megfelelnek-e a követelményeinek. Legkésőbb szeptemberben kellett volna döntenie, de inkább összeszedtek kilenc ügyet, és további, (ahogy Navracsics Tibor miniszter szokta mondani) „technikai jellegű finomítást” kértek – végrehajtási rendeleteket, pontosításokat és pénz kirendelését az elvégzendő feladatokhoz. Ezekre az igényekre a magyar kormány válaszolt, de a Bizottság még ekkor sem döntött, hanem november 1-jén két újabb problémával állt elő. Úgyhogy most megint a magyar kormány térfelén pattog a labda. Ha ezek a problémák is megoldódnak, akkor a Bizottság talán már tényleg dönt a pénz felszabadításáról. Erről állítólag már megszületett a politikai megállapodás, Ujhelyi István független EP-képviselő erről külön cikkben is beszámolt, mert azt hallotta, hogy az október végi csúcs ideje alatt Orbánék megígérték a Bizottság elnökének, hogy minden kérést teljesítenek. Hogy ez valóban így lesz-e, az december első felében kiderül.
A kötélhúzásra rálátó forrásaink szerint egy köztes megoldás a legvalószínűbb. Ha a magyar kormány teljesíti a két legutóbbi kérést, akkor a Bizottság jó eséllyel tényleg nyugtázza az igazságügyi reformot,
és ezzel elvben felszabadulhat a kohéziós támogatásoknak az a része, amit a tagállamok tavaly decemberben nem blokkoltak egy másik mechanizmus alapján (az a három legnagyobb operatív program 55 százalékát blokkolja). Csakhogy a valóságban ez nem lesz 13 milliárd euró. Mert vannak olyan feljogosító feltételek, amelyek ugyan nem horizontálisak, de a halászati operatív programon kívül mindegyiknek több alfejezetét is érintik.
Erről nagyon kevés szó van egyelőre, de az a lényeg, hogy rengeteg hatásvizsgálatot, a pályázatok kiírásához szükséges tanulmányt és modellszámítást a magyar kormány még vagy nem adott le, vagy nem olyan minőségben készített el, hogy azokat a Bizottság elfogadja. Februárban még egy kormányzati oldalon ki lehetett bogarászni ezeket a hiányosságokat az egyes operatív programok mellékleteiből, de azok a fájlok mostanra már nincsenek fenn a palyazat.gov.hu oldalon. Úgyhogy nem lehet tudni, mennyi készült el belőlük. Akkor mindenesetre még nagyon sok hiányzott.
A héten úgy hallottuk a munkára rálátó emberektől, hogy nem sok haladás történt. Tele van emiatt csapdákkal a rendszer. A sok kicsi sokra megy: egy szakértő becslése szerint a 13 milliárdos keret ha fel is szabadulna elvben, annak valójában a fele lesz olyan forrás, amely tényleg azonnal pályáztatható lesz. A maradék kioldásához aprómunka kell még, néhány tíz- vagy százmillió eurónként lehet majd lépegetni.
És a többi?
A Bizottságnak december elejéig el kell készülnie azzal a jelentéssel is, amely azt vizsgálja, hogyan áll a jogállamisági mechanizmus ügye. Azaz mennyit tett a magyar kormány azért, hogy a Tanács által befagyasztott keretet (a három legnagyobb program 55 százaléka) is lehívhassa. Itt biztos nem tudja azt mondani a Bizottság, hogy minden megoldódott, de az nem kizárt, hogy részeredményeket elfogadnak, és például javasolhatják az 55 százalékos szint csökkentését.
Ugyanígy a tagállamok által zárolt Erasmus- és Horizont pénzek problémájáról is véleményt kell alkotnia a Bizottságnak. Itt annak ellenére sem látszik még előrelépés, hogy a magyar kormány már június óta állítja, hogy tele van megoldási ötletekkel. Sürgősen törvényeket kellene módosítani, hogy ez a probléma még az idén megoldódjon.
A teljes RRF-keret lehívhatósága továbbra sincs napirenden, azért még számos intézkedést kellene a kormánynak meghoznia.
Időben minden összeér
A szappanoperának tehát idén biztosan nem lesz vége, de egy évad lezárul, és decemberben több, fontos részlet tisztázódhat:
- Ha a magyar kormány válaszol az igazságügyi reformot érintő legutóbbi két kérdésre, akkor a Bizottságnak napokon belül meg kell mondania, hogy a csomag rendben van-e, és ezzel mintegy 13 milliárd eurónyi kohéziós pénz elvben felszabadulhat (azért csak elvben, mert a keret egy részének tényleges lehívásához még fontos magyar dokumentumok hiányoznak).
- Szintén még az idén a Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak, hogy elfogadja-e a magyar kormány részben módosított RRF-tervét. Ha itt minden jól alakul, akkor valamennyi előleg kifizetését is engedélyezhetik 2024-re. Itt segítheti közvetett módon Orbánt a Tusk-kormány megalakulása.
- Szintén még idén az 55 százalékos befagyasztás és az egyetemi pénzek ügyét is átvizsgálják, és a Tanács a Bizottság javaslata alapján esetleg enyhíthet az érvényben lévő szankciókon.
Az első pont teljesülésére van a legnagyobb esély, és a harmadik magyar szempontból kedvező kimenetelére a legkisebb. Az első pont csak a Bizottságon, a második kettő a tagállamok jóindulatán is múlik.
Az biztos, hogy az Európai Parlament folyamatos nyomás alatt tartja a Bizottságot és a Tanácsot is, hogy ne adjanak pénzt a magyar kormánynak. Határozatokkal, sajtótájékoztatókkal, viták szervezésével jelzik néhány naponta, hogy a magyar kormány nem érdemel támogatást. Ám az is biztos, hogy a magyar kormány az előírt feladatainak egy részét teljesítette, még ha azok minősége vitatható is. A szappanopera logikája azt diktálja, hogy valamennyi pénz megnyíljon a magyar kormány előtt, de maradjon elég elzárás ahhoz, hogy lehessen még követelni tőle további intézkedéseket Brüsszelből.
Johannes Hahn költségvetési biztos kedden azt mondta az aggódó EP-képviselőknek: ha Bizottság adna is némi pénzt Magyarországnak, bármikor leállíthatja a kifizetéseket, ha azt tapasztalja, hogy a problémák visszatérnek. A műsor tehát mindenképpen folytatódik. Jövőre sem fogunk unatkozni.
Nyitókép: Orbán Viktor kormányfő és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Politikai Közösség harmadik csúcstalálkozóján Granadában 2023. október 5-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
