„Visszatértünk a szocializmusba” – itt a nagy kultúrpolitikai kibeszélő!
L. Simon László kirúgása, Vidnyánszky Attila majdnem-lemondása, elkordonozott fénykép a Néprajziban, Magyar Vitézség Csarnoka. Azaz a magyar kultúrpolitika elmúlt két hete. Hogyan értelmezzük a fejleményeket? Erről beszélget HetiVálasz podcastunkban Stumpf András, Zsuppán András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miért „orosz szint” L. Simon László leváltása?
Zsuppán András: „A fő állításom az, hogy a gyermekvédelmi törvénynek nevezett jogszabály rosszabb, mint a hírhedt orosz propagandatörvény, mert az kifejezetten a homoszexualitás népszerűsítését tiltja. Ellenben a magyar jogszabály a megjelenítését is tiltja 18 éven aluliak számára. Elvileg tehát sokkal szélesebb hatályú, és lehet azon vitatkozni, hogy jogilag mi a helyzet, de mégis azt látjuk, hogy a gyakorlatban ezek szerint nem lehet olyan könyvet 18 év alattiak számára forgalomba hozni, és nem lehet olyan kiállításra beengedni 18 éven aluliakat, ahol ez a téma megjelenik. L. Simon László másként gondolta. Máig azt mondja, hogy nem sértette meg a kiállítás a gyermekvédelmi törvényt, de a jogalkalmazó – a saját minisztere – szerint meg megsértette.”
Lesz még World Press Photo-kiállítás Magyarországon?
Zsuppán András: „Szeretném javasolni a fővárosnak, hogy az egyik intézményében – mondjuk a Budapesti Történeti Múzeumban vagy az újranyíló Merlin Színházban – csináljon egy normális, ízléses és jó minőségű fotókiállítást, amin ez a téma hangsúlyosan megjelenik. Engedjen be rá minden 18 év alattit, perelje be az állam a fővárost, és derüljön ki a bíróság előtt, hogy mi a helyzet! Most ugyanis az állam maga értelmezi ezt a törvényt; nincsenek abban a helyzetben az állami intézményvezetők, hogy ennek ellenálljanak, mert látjuk, hogy mi történik velük, ha ezt teszik. (…) Kétségbeesetten bizonygatják a lojalitásukat a Néprajziéhoz hasonló akciókkal. Visszatértünk a szocializmusba (…), pillanatokon belül visszajön az a fajta öncenzúra, hogy »ez a téma, ez teljes tabu, erről nem szabad beszélni, ez nincs is«.”
Stumpf András: „Ezt átgondolták a kormányban is, és nekik ez nagyon-nagyon jó lenne. Az lenne a legjobb, ha ezek az ügyek elkerülnének Strasbourgba, Brüsszelbe, ott lenne erről téma. Gyönyörűen meg lehet mutatni, hogy lám-lám, ezek tényleg át akarják operálni a kicsiny magyar gyerekeket. Lehetne folytatni ezt a teljesen kamu, de politikailag nagyon jövedelmező harcot Brüsszel ellen, és ez újabb gyúanyag lenne ehhez. Win-win, mert akkor valóban kiderülne, hogy a bíróságok – amelyek még Magyarországon azért függetlenek – ezt hogyan értelmezik. Bár azt sem értem, hogyan mehetett ez át: miért nem alaptörvény-ellenes, hogy konkrétan megkülönböztetsz valakit a szexuális irányultság alapján, miközben benne van az alaptörvényben, hogy ilyet nem tehetsz?”
Mostantól a Mi Hazánk határozza meg, mit lehet bemutatni az állami kulturális intézményekben?
Stumpf András: „Mindig az SZDSZ meg a poszt-SZDSZ vádolta a mindenkori jobboldalt azzal, hogy árvalányhajas, avítt, ócska. Nem mindig volt igazuk, Vidnyánszky Attila például egyáltalán nem volt árvalányhajas. Csakhogy az elmúlt években visszarendeződés látszik azok részéről is, akik egyébként baromi újító, nagyon izgalmas színházat csináltak – mint például Vidnyánszky Attila. A silány színvonalú, de nagy támogatottságú lakodalmas világa lesz a mérvadó, és az lesz a kulturálisan elfogadott kormányzati berkekben. Aki ez ellen volt, például Prőhle Gergely, úgy kipenderítették, mint annak a rendje.”
Mit ígér a Hadtörténeti Múzeum utódjának szánt Magyar Vitézség Csarnoka?
Zsuppán András: „Ez tényleg az árvalányhaj és a retrográdság. Ezen a téren leérkeztünk a gödör aljára. Szalay-Bobrovniczky Kristóf minisztert ennél azért kulturáltabbnak gondoltam, mint amit ebben az ügyben művel. Nagyon szeretném, ha a magyar hadtörténetet bemutató múzeumban méltó módon meg lehetne emlékezni mondjuk arról a rengeteg magyar katonáról, aki életét vesztette a Don-kanyarban, a magyar hadsereg történetének legtragikusabb eseményében. Egy modern hadtörténeti múzeum feladata elsősorban az, hogy megmutassa, hogyan formálta a háború a történelmet, sok esetben tragédiákon, tévedéseken és vereségeken keresztül. A Magyar Vitézség Csarnoka olyan felfogást üzen a hadtörténelemről – meg általában a történelemről –, hogy az nem más, mint aranyló napba burkolózó lovaglás a sztyeppén elfelé. Ez Rákay Philip történelmi filmjeinek szintje.”
Nyitókép: Csák János kulturális és innovációs miniszter beszédet mond a Magyar Művészeti Akadémia Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett emlékestjén a Pesti Vigadóban 2023. október 26-án (fotó: MTI/Hegedüs Róbert)
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
