Angolszász rocktól a magyar népzenéig – Nóvé Soma a Válasz Feszt fellépői között!
Nincs fesztivál zene nélkül – a Válasz Online 5. születésnapját ünneplő Válasz Feszt sem lehet kivétel. S hogy miért éppen Nóvé Soma az egyike azoknak, akiket felkértünk a szereplésre? Nos, mert a még mindig nagyon fiatal énekes elmúlt tíz éve gyönyörűen mutatja, hogy az a kulturális DNS, amelytől az Illés és a Muzsikás is különleges volt, újabb és újabb nemzedékekben él tovább. Hogy az angolszáz pszichedelikus gitárzenéből induló, a sajátos felfogású magyar népzenéig tartó úton jelenleg hol tart Nóvé Soma, azt december 8-án este tapasztalhatják meg a résztvevők – sőt, amint interjúnkból kiderül, akár egy mérföldkövet jelentő ősbemutatót is hallhatnak.
– A Middlemist Red búcsúkoncertjének másnapján beszélgetünk. Milyen volt?
– Nagyon jó.
– Nem üvöltözte a tömeg, hogy „Maradjatok együtt!”?
– De.
– És?
– Nehéz ilyenkor nem azon gondolkozni, hogy hátha igazuk van és együtt kellene maradni. Olyan ez, mint egy szakítás egy egyébként jó kapcsolat után, amely egyszer csak kihűlt. Amikor különváltok, mindenki tudja, hogy ez a helyes lépés, aztán a szétköltözés után lassan realizálódik a helyzet – és akkor hirtelen átértékelődik minden. Az egész kapcsolat megint nagyon értékesnek látszik.
– Mitől működik és mitől kezd el nem működni egy rockzenekar?
– Azt sok tényező befolyásolja. Arra most jöttem rá, hogy van egy olyan része, aminek nem sok köze van a zenéhez. Akkor működik igazán jól, ha a tagok közt van kémia, érződik, hogy szeretik egymást. Tudom, hogy nagyon szentimentális megközelítés, de az elmúlt egy évben figyelem ezt koncerteken mások esetében is. Ha látszik, hogy a tagok amúgy is barátok, bírják egymást, kifelé is sokkal jobban működik a produkció.
– Önök meg már nem voltak barátok?
– Most megint nagyon jó volt együtt lenni, de az elmúlt években kicsit eltávolodtunk egymástól, igen. Nehéz megállapítani, miért lett vége, de ez is benne volt, másrészt pedig zeneileg sem volt már meg az egyértelmű irány. Amikor elkezdtük a Middlemist Redet, mind ugyanazt akartuk csinálni, aztán mindenki fejlődött a maga útjain és ez az egység megtört.
– Az is benne volt, hogy nem jött össze a nagy nemzetközi siker, amelyet tíz éve önökbe látott a magyar szaksajtó?
– Persze, ez is. Én akkor, nagyon-nagyon fiatalon tényleg elhittem ezeket, hogy majd nekünk fog sikerülni a nagy külföldi áttörés. Volt, hogy amikor egy európai turnéra elindultam, ránéztem az ajtómra azt gondolva, hogy amikor visszatérek és újra átlépem ezt a küszöböt, az már egy másik ember lesz, egy külföldön befutott zenész… Itthon abszolút volt létjogosultsága a zenekarnak. Sőt.
Zeneileg, imidzsben voltunk olyan szinten nemzetközileg is, hogy nem kellett szégyenkeznünk. Csak nem volt konkrét, gyorsan megérthető és különleges az ajánlatunk. Nem volt olyan, amit külföldön azonnal be tudnak azonosítani, mint valami egyedit és különlegeset.
– Az nem bosszantja, hogy ha kicsit később születnek, az épp most zajló könnyűzenei generációváltás zászlóvivői lehetnének? Így meg pont lecsúsztak erről és a Carson Coma tört be, meg a hiphop-vonal.
– Bosszantani nem bosszant. Valójában ugyanis mindegy. Azon úgysem tudok változtatni, mikor születtem, a dolog meg rengeteg tényezős. Sosem tudni, mi lett volna akkor, ha. Azt sem tudom, milyen magyar dalszövegeket írnék, ha tíz évvel fiatalabb lennék. Én a Middlemist Redben ugye angolul írtam, márpedig ennek a mostani friss nemzedéknek a tagjai magyarul írnak. A Carson Comában ezek a magyar szövegek legalább olyan izgalmasak, mint a zene maga – bár azt is nagyon szeretem.
– Az sem sértő, hogy Mordái nevű zenekarával az ifjú titánok előzekaraként játszottak?
– Dehogy. Teljesen más műfaj a kettő, jó ez is, az is. Nem vagyok szent, szoktam irigykedni néha, de arra kevésbé, hogy valakire többen mennek el, pláne ha belegondolok abba, mi az, ami aktuális és releváns.
– Kire volt irigy?
– Amikor mondjuk a Fran Palermo kijött a lemezével még a Middlemist-időkben, akkor éreztem, hogy hú, ez nagyon jó, túl jó is. De az is motivált, hogy a mi következő lemezünk még jobb legyen. A Carson Coma ráadásul tényleg közel áll a szívemhez, már csak azért is, mert a frontembert, Georgiót annak idején én tanítottam gitározni egy darabig. Amikor 15 éves volt. Én meg talán 19 voltam. Utána is találkoztunk néha és ittunk egy kávét, beszélgettünk zenéről, mondta, hogy csinál egy gimis zenekart. Később abból alakult ki a Carson Coma. Nem mondom, hogy nélkülem ez nem lett volna, mégis, nagyon büszke vagyok rá és az egész bandára.
– Az elmúlt években a népzene felé fordult. Így magyarul énekelhet anélkül, hogy meg kellene írnia a szöveget?
– Nem hiszem, hogy ne tudnék magyarul írni, csak még nem fektettem bele elég energiát. A népzene azért érdekelt, mert van itt egy olyan kulturális alapanyag, amelyhez kötődöm, viszont egyáltalán nem statikus, nagyon szépen hajlítható, sok mindennel keverhető. A zeneiség, amelyet én képviselek, alapvetően az angolszász rockzenéből jön, amit viszont remekül lehet párosítani a népzenével.
– Az Illés óta ez azért elég régi hagyomány, nem valami nagy újítás. Ráadásul már a Muzsikás is keveréke volt az autentikusnak és a rockzenei hagyománynak.
– Ez igaz, de ahogy a zenekarom, a Mordái megszólaltatja a népdalokat, az zeneileg teljesen elüt az előképektől még akkor is, ha ezek tényleg mind nagyon fontosak. Annyira, hogy gyerekkoromból van is konkrét Muzsikás-emlékem. Sokat hallgatták a szüleim, huszonegy-két évesen pedig elővettem és nagyon megtetszett. Akkor persze semmit sem tudtam a népzenéről, azt hittem például, hogy a Muzsikás autentikus. Amikor aztán elkezdtem kutatni további ilyen népzenék után, olyanok után, mint mondjuk a Betyárnóta, csalódás ért. Nem találtam egyet sem. Hol vannak ezek? Miért nincsenek? Aztán kiderült, hogy azért nincsenek, mert már a Muzsikás is feldolgozta a népzenét, saját képére formálta, a saját idejéhez igazította. Abban a dalban is, például. Az első Mordái-lemez mindenesetre gyakorlatilag egy nagy Muzsikás-feldolgozás, csak éppen kicsavarva-átforgatva.
– A Válasz Fesztre is népdalokkal érkezik, csak éppen egy szál gitárral?
– Alapvetően igen, nagyon élvezem most ezt a népdalos műsort. Valahogy jobban működnek élőben, mint az angolnyelvű dalok, de játszom azokból is egyet-kettőt. Éppen azért, hogy érezhető legyen, hangulatban mennyire közel van egymáshoz ez a térben egymástól nagyon messze született két műfaj.
– Nem fura, hogy előbb volt hatással önre az angolszász zene, mint a saját népzenéje?
– Így kimondva furcsa, de annyira azért mégsem az. Amikor már a tudatunknál vagyunk, az iskolában kapjuk meg a népzenét először, de olyan oktatási rendszerben, amelyben semmi rugalmasság, közvetlenség nincs – nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom. Most már nagyon izgalmas a zeneelmélet, de gyerekként elidegenítő volt a kötelező szolfézsórák anyaga. Nem csak én vagyok ezzel így: kaptam több visszajelzést is, hogy valaki amúgy nem szereti a népzenét, idegenkedik tőle, de a Mordái tetszik neki, a mi produkciónkon keresztül eljut hozzá. Egyébként nekem szerencsém volt, mert nagyon-nagyon kicsi koromban, négy-ötévesen egy évig jártam a Muzsikás-tag ifjabb Csoóri Sándor zeneiskolájába. Nyilván nagyon kevés dologra emlékszem, de arra igen, hogy ott nem volt nyomasztás és kötelezés, egyszerűen hangszert adtak a kezembe, mondjuk egy ütőgardont, aztán úgy játszottam rajta, ahogy jólesett. Persze ritmusra, szóval megtanulhattam együttműködni másokkal, akiknél meg más hangszerek voltak. De szabadon, játékosan. Bőven lehet, hogy ezek a kiskori élmények benne vannak abban, hogy huszonévesen a népzene érdekelni kezdett.
– Most meg a még ifjabb Csoóri Sándorral, Sündivel is van közös produkciója.
– Ami nekem hatalmas megtiszteltetés. Vicces egyébként, mert amikor annyira kicsik voltunk, ő is ott tanult az apukája sulijában. Jó néhány éve hallgatom Sündi lemezeit, a Mordái-jal fel is dolgoztuk az egyik számát, az Álom, álom címűt. Akkor kerestem meg, hogy szabad-e. Igent mondott. Aztán találkoztunk személyesen is. Az első Mordái-lemez után nagyon meg akartam ismerni olyan embereket, akik ebben a népzenei világban mozognak. Úgy éreztem, hiába hallgatom végig a tájegységeket, anélkül nem tudom megérteni ezt a világot, hogy a szereplőit megismerném. Aztán amikor összeraktam ezt az akusztikus, népdalos műsoromat, megkeresetem Sündit, hogy lenne-e kedve beszállni. Igent mondott arra is. Elképesztő volt, hogy semmit sem kellett mondani neki, elkezdtünk játszani és rögtön azt hozta, ami kellett. Meg sem kérdezte, mi a hangnem vagy az akkordmenet.
Láttam a Válasz Feszt programjában, hogy ő is játszik majd egy másik napon Caussanel Izabellával duóban – azt is nagyon tudom ajánlani mindenkinek. Sündi az egyik legkiválóbb zenész, akivel valaha találkoztam.
– Önnek a Mordái lesz a főcsapás most, a Middlemist Red után?
– Meg a Samurai Drive, a másik formációm. Abban most kicsit aktívabb vagyok. Amit viszont most nagyon tervezek, hogy néhány hónapot kifejezetten zenéléssel, zenealkotással töltök. És csak azzal. Addig még van néhány munkám, amíg ezt el tudom kezdeni – grafikusként dolgozom – , de úgy egy hónap múlva rá akarok fordulni. Attól kezdve minden nap bemennék a stúdióba és nyolc órát ott töltenék. Úgy felfogva, mint egy munkahelyet. A cél egy album, de a lényeg, hogy trenírozzam magam a rendes zenei munkára.
– Mi van, ha épp akkor nem jön a múzsa?
– Nem hiszek a múzsa csókjában. Éppen az a lényeg, ha az ember komolyan akar valamit csinálni, hogy akkor is csinálja, ha éppen nincs ihletett állapotban. Lehet, hogy tízből kilencszer nem lesz sikeres az eredmény, de közben is fejlődik. Ha más nem, a munkamorál. És a tizedik alkalommal megszületik valami tényleg előremutató. Csak ahhoz kell az azt megelőző kilenc. Az sem felesleges tehát.
– Mordái-lemez lesz az elvonulás eredménye?
– Nem tudom még. Lehet. Az is lehet, hogy szóló. Még a stílust sem tudom. Annyit tudok, hogy ez most először magyarul lesz.
– Már meg is írt valamit magyarul?
– Meg. Egy dalt. Azaz egy felet.
– Fél dalt is ér ám játszani a Válasz Feszten!
– Rendben. Akkor ott majd kipróbálom.
Nyitókép: Andrónyi Tamás
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
