„Ezek már az oktatás gyászmenetei” – keresztény pedagógus-szakszervezet alakult
A vasárnap rendezett második Tanárballagáson mutatkozott be az újjáalakult Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetsége. A Móricz Zsigmond körtérről induló menetben nem csak egyházi iskolák tanárai vonultak, hiszen ha van is eltérés intézményeik támogatottságában, a sorsuk, céljaik közösek. Arról, hogy pontosan melyek ezek, a megifjodott szakszervezet motorjait, Lakatos Mátét, Mikesy Andrást és Kakucs Katalint kérdeztük.
A hívő pedagógusokat képviselő szakszervezet 1994-ben alakult, ám amióta tagjai nyugdíjba mentek, lényegében megszűnt minden aktivitása. A szervezet jogutódjaként új életre kelt Küldetés új logóval, megújult lendülettel veti bele magát a mára szinte teljesen presztízsét vesztett pedagógus pálya megmentésébe, Lakatos Máté elnökletével. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium történelemtanára tavaly ilyenkor még magánemberként állt a Tanárballagás szervezői csapatában. Most két társával, Kakucs Katalinnal és Mikesy Andrással megpróbálnak új életet lehelni a keresztény szakszervezetbe, bízva abban, hogy építő, szakmai alapokon álló kritikájuk eléri a kormány és az oktatásirányítás ingerküszöbét és végre megolvasztja a pedagógustársadalom és az állam között befagyott kommunikációt.
A tél második napján, metsző, hideg szélben a budapesti Móricz Zsigmond téren gyülekeztek a Tanárballagás 2.0-ra a keresztény pedagógusok és a velük szimpatizálók. Az első hasonló eseményt, amelyen arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a közoktatás helyzete tarthatatlanná vált, még magánemberként szervezték Lakatos Mátéék. Az elmúlt egy évben nem történt pozitív változás, ezért döntöttek úgy, hogy az évfordulón szerveznek egy emlékeztető eseményt. A részletekről a három vezető beszélt nekünk.
– Szeretnénk ismét jelezni, hogy komoly változásokra lenne szükség, ugyanakkor párbeszédet is kezdeményezünk a pedagógusok körében. Jó lenne, ha minél többen csatlakoznának hozzánk és elmondanák, hogyan kéne megreformálni a közoktatást, hogyan válhatna ez nemzeti üggyé, miért lenne fontos, hogy komolyabb figyelmet és erőforrást fordítsunk rá össztársadalmi szinten – mondta el lapunknak Mikesy András, az újjáalakult szakszervezet egyik alelnöke, aki civilben egy rendi fenntartású iskola igazgatóhelyettese.
Az eseményen rezesbanda kísérte a ballagási énekeket dúdoló, többszáz fős felvonulást a körtér és a Feneketlen-tó melletti Placid atya park közötti jelképes vándorláson. Az egyházi iskolák tanárai mellett nem felekezeti iskolákban tanító pedagógusok, szülők is ballagtak a menetben.
Egy négy gyereket nevelő tanár házaspár tagjai közül tavaly még csak a férj jött el, idén már az asszony is csatlakozott. – Tavaly még bíztam benne, hogy megemelik a fizetésünket. Mostanra elfogyni látszik a remény – mondja a tanítónő, aki arról beszél, huszadika körül most már minden hónapban elfogy a pénz a számlájukról, kénytelenek rendszeresen kölcsönkérni. – Itt vagyok ötvenévesen, agyondolgozom magam mesterpedagógusként és még kérni is kell a hónap végén… Ez feldolgozhatatlan – mondja az asszony.
A pár férfi tagja az összes tüntetésen kint volt. – Szolidaritásból jövök ki, a saját lelkiismeretem miatt, hogy ha a gyerekem egyszer megkérdezi, apa, te hol voltál, amikor a tanárok tiltakoztak, azt mondhassam, mindenhol ott voltam – fogalmaz a férfi, aki hiányolja a menetből a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Karát, amelynek szintén itt kellene lennie szerinte egy nagy táblával, az összes hallgatójával együtt.
– Szeretnénk, ha helyreállna Magyarországon a pedagógus szakma becsülete. Úgy gondoljuk, ahhoz, hogy az ország fejlődjön és a mögöttünk lévő generációk többre vigyék, mint mi, a közoktatás stratégiai ágazattá kell váljon, ezért pedig nekünk, pedagógusoknak is tennünk kell. Ezen dolgozunk a jövőben a Küldetés keretei közt – magyarázta Mikesy András, aki már a tavalyi Tanárballgás szervezésének is aktív részese volt.
Az újjászületett szakszervezet három fő célt tűzött ki maga elé. Az első: olyan közösség felépítése, amely támaszt nyújthat a még pályán maradó pedagógusoknak. A másik, hosszabb távú cél a társadalom oktatással kapcsolatos szemléletének alakítása.
– Rá kell ébreszteni az embereket, mi mindent nyerhetnek egy jól működő oktatási rendszerrel ők is, a gyerekeik is
– mondta el lapunk kérdésére Lakatos Máté, a szakszervezet elnöke, aki utalt rá, a harmadik cél az, hogy szakmai alapon, építő jellegű kritikát fogalmazzanak meg a mindenkori oktatásirányítás, illetve a kormányzat felé, ezzel segítve a munkájukat. – Reméljük, lesz erre nyitottság a döntéshozók részéről – tette hozzá.
Ha valaki a tanári pályára lép és azt komolyan is veszi, olyan küldetést vállal, ami nagyon nagy ajándék, de felelősséggel is jár, véli Kakucs Katalin, a szervezet másik alelnöke, aki a pályakezdő tanárok dilemmáit világította meg a vasárnapi demonstráción elhangzott beszédében. – Ma azt látjuk, hogy – érthető módon – fiatal és idősebb pedagógusokban is megkérdőjeleződik az, hogy valóban a pályán szeretnének-e maradni, mi pedig szeretnénk támogatást adni nekik – magyarázta Katalin, aki egyházi és világi iskolában is tanított már. A kétfajta intézmény között tapasztalatai szerint hatalmas a különbség. – Az egyházi iskolában összetartóbb volt a tanári kar, de a problémákkal nem nagyon mertek szembenézni, talán azért, mert úgy érzik, nem szabad nekik. Az államiban szembenézhetsz vele, a kollégák támogatnak ebben, csak éppen semmit nem érsz el – magyarázta.
Joggal vetődik fel a kérdés, nem tagolja-e tovább az amúgy is megosztott tanári társadalmat egy újabb érdekképviseleti szervezet, Kakucs Katalin szerint azonban aggodalomra semmi ok. – Azáltal, hogy az egyház sok iskolában fenntartóvá vált, automatikusan került egyfajta megosztottság a rendszerbe, amit épphogy ellensúlyoz a szakszervezetünk, hiszen így végre lesz jogi fórum arra, hogy az egyházi iskolákban tanítók is csatlakozzanak az egyéb szakszervezetekkel épített együttműködésekhez. Biztos vannak dolgok, amiket másképp látunk, de a célunk sok tekintetben megegyezik – mondta el Kakucs Katalin.
Mikesy András úgy véli, a keresztény, jobboldali hátterű pedagógusokat a korábban is létező szakszervezetek nem tudták megszólítani, ez a megosztottság tehát létezik.
– Mi nem elszívni akarjuk más szervezetek tagjait, sőt, bátorítjuk őket, hogy vállaljanak aktív szerepet a közös ügy érdekében abban a szervezetben, amelyhez csatlakoztak.
Mivel azonban a tavalyi Tanárballagás meg tudott mozgatni olyan pedagógusokat, akiket ezeknek nem sikerült, egyértelmű lett számunkra, hogy van létjogosultsága egy keresztény érdekképviseleti szerv beindításának. Azok számára, akik pártpolitikai háttérmachinációkat sejtve nem akartak az eddigi megmozdulásokhoz, pedagógus szervezetekhez csatlakozni, szeretnénk új lehetőséget kínálni. Mi ugyanis nagyon határozottan valljuk, hogy nem akarunk beleállni pártpolitikai kérdésekbe – fogalmazott Mikesy, aki szerint szakmai céljaik nagyjából megegyeznek a többi szakszervezetével.
– Isten társas lénynek teremtett minket, a felebaráti szeretet jegyében tehát nemcsak magunkkal, hanem a környezetünkkel is foglalkoznunk kell – véli Lakatos Máté, majd hozzáfűzte: – A hitünk tanítása szerint igyekszünk képviselni a pedagógusokat, ebben vagyunk mások, mint egy olyan szervezet, amelynek nincs vallási identitása.
Amikor arról kérdezzük a három vezetőt, felekezeti iskolák pedagógusait várják tagjaik közé, vagy minden keresztény tanárt, mindhárman egyértelműen az utóbbi mellett teszik le a voksukat. A rendes tagság tehát – amelyhez leendő vagy nyugdíjas pedagógusok is csatlakozhatnak – a keresztény társadalmi tanításokból kiindulva, hit alapon identifikálja magát. Válhatunk azonban pártoló taggá vagy szimpatizánssá is, ha hasonló értékek mentén szülőként, nagyszülőként vagy civilként támogatni szeretnénk a szervezet munkáját.
Arra a kérdésre, a megalakulásuk óta eltelt rövid idő alatt vádolták-e már őket ellenzékiséggel keresztény, konzervatív körökben amiatt, hogy a tanárok ügye mellett szót emelnek, mindhárman igenlően felelnek. – Ez egy teljesen abszurd vád. Ha valaki személyesen ismer, tudja, hogy engem például ellenzéki pártok iránti szimpátiával nehéz lenne vádolni, és ez elmondható sokakról, akik benne vannak a közösségünkben.
Azt szokták mondani, hogy ha kritikusan szemléljük a jelenlegi kormány közoktatási tevékenységét, azzal nem őket segítjük, hanem az ellenzék szekerét toljuk. Ez természetesen nem igaz,
hiszen ha valakinek a tevékenységével szemben bármiféle kritikát fogalmaz meg az ember, nem azt jelenti, hogy a bukását kívánja, vagy hogy nem akar rá szavazni – vallja Mikesy András.
Szavait Lakatos Máté egy hasonlattal toldja meg: – Mindegy, hogy az ember saját vagy más gyerekeként tekint a mindenkori kormányra, mindannyiunk érdeke, hogy ha valami jól megy, azt fölismerjük, ha pedig nem jól megy, akkor azt is jelezzük felé, épp úgy, ahogy a saját gyerekünket, vagy másokét neveljük az iskolában és otthon. Úgy gondolom, ha szakmai alapon jelezzük az észrevételeinket, akkor nem lehet azzal vádolni minket, hogy pártpolitikai céllal tesszük ezt.
A Küldetés első és legsürgetőbb célja, hogy megerősítse hivatásukban azokat a tanárokat, akik még a pályán vannak. Alulértékeltségük, népszerűtlenségük felszámolására pályázatot hirdet a szakszervezet. Az indulók novellákban, versben, videókon mutathatják be: „Tanárnak lenni jó, de nehéz”. – Az elmúlt évben meghatványozódott a csüggedtség a tanári karokban. Azt reméljük, hogy egy-egy pozitív közösségi élmény megerősítheti őket abban, hogy fontos kitartaniuk, küzdeniük még akkor is, ha eddig mindennek nem volt semmi eredménye – mondja lapunknak Kakucs Katalin. A Tanárballagás 2.0 vasárnapi eseményén elhangzott beszédében ugyanő felhívta a figyelmet, hogy egy volt egyetemi csoporttársai között végzett gyors körkérdés alapján kiderült számára,
három évvel a diploma megszerzése után a történelem szakon végzettek 40 százaléka, az angolosok 18 százaléka tanít, közülük a fele pályaelhagyáson gondolkozik. És ezek még a szebb számok, hiszen a két évvel utánuk végzett évfolyamból a történelem szakosok közül már csak egyvalaki dolgozik pedagógusként.
„Mára világos: a politikai vezetés nem fog érdemi változást elindítani az oktatásban, amíg nem érzi azt, hogy elég nagy számú választójuk számára ez kulcskérdés, ami a szavazatukat is meghatározza. Ez jelenleg nincs így. Bár az oktatás válságát a legtöbben látják – ez az elmúlt évek tiltakozásainak legnagyobb sikere –, a teljes társadalomban mégis kevesen vannak azok, akik határozottabb kiállással, akár a szavazatuk megvonásával jeleznék ezt a politika felé. Az oktatás ügyének, bár szinte mindenkit érint, nincs elégséges társadalmi támogatottsága. Ennek megváltozásához tájékoztatásra, figyelemfelhívásra, szemléletformálásra van szükség. Az oktatási tiltakozásnak tehát ebbe (is) munkát kell fektetnie” – foglalja össze az új szakszervezet küldetésének fontos elemét a vasárnapi Tanárballagásra hívó facebbok-bejegyzésében Posta István, a budapesti Piarista Gimnázium tanára, a tavalyi Tanárballagás egyik fő szervezője, akivel januárban mi is beszélgettünk.
A jogi segítségnyújtás, a pályázatok, flashmobok mellett konferenciákat, szakmai napokat is szerveznek majd a Küldetés keretein belül. Az újjáalapítók közös gondolkodásra hívják a pedagógusokat, akiknek nem csak szükségleteit, de a közösségre fordítható erőforrásait is szeretnék feltérképezni. – Már az is jó, ha fenntartjuk a témát a köztudatban. Olyan munkát kell elvégeznünk, ami egy oktatási minisztérium feladata lenne, de mivel az nincs, nekünk kell beleállni – fogalmaz Kakucs Katalin, aki szerint az állam egyik legfontosabb befektetése kell legyen az oktatás, amit nem uniós támogatásból, hanem saját erőforrásaiból kell finanszíroznia. – Többek között erre fizetjük az adókat, így teljesen jogos elvárás a magyar állampolgárok részéről, hogy megfelelő oktatást kapjanak a gyerekeik. Ezt egy országnak tudnia kell biztosítani – fűzi hozzá. Mikesy András szerint a fő probléma az, hogy a közoktatást nem prioritásként, hanem maradékelven kezeli a jelenlegi kormány.
– Szerintem valóban meg szeretnék valósítani a béremelést, de úgy gondolják, majd akkor költünk rá, ha marad – magyarázta.
A sokszor megígért béremelés megvalósulásában Lakatos Máté már kevésbé képes bízni, jóllehet, hosszú távon ebben látja a pedagógusok pályán maradásának zálogát. – Az ember a saját gyerekei miatt is próbál bízni benne, hogy egyszer bekövetkezik, ugyanakkor annyi határidővel kecsegtettek minket, – először 2022 végére, aztán 2023 elejére, tavaszára, június 30-ra, majd a státusztörvény hatálybalépéséhez igazítva ígérték –, hogy már nehéz belekapaszkodni ezekbe az ígéretekbe. Nem érezzük, hogy a kormánynak prioritás lenne, hogy ezt a kérdést megoldja – magyarázza az új szakszervezet elnöke, aki úgy fogalmaz: azt értik, hogy nem érkeznek az uniós források, azt viszont nem, hogy mi akadályozza meg a kormányt abban, hogy a béremelés rájuk eső részét beletegyék a fizetések rendezésébe.
– Azt mondják, hogy a 2025-ig tervezett béremelés 20 százalékát uniós forrásból, 80 százalékát állami forrásból fedezik. Érthetetlen, hogy miért nem lehet betenni azt a 80%-ot addig, amíg meg nem érkezik az uniós 20%.
Olyan érzésünk van, mintha csak abból a húsz százalékból lehetne letenni az alapokat, amire a nyolcvanból házat építünk, holott ez a ház valójában egyforma téglákból épül, bármelyiket tehetjük alulra, maximum lehet, hogy az utolsó nem érkezik meg az épület tetejére. Az év eleji 10 százalékos emelés hamar elolvadt az évközi inflációban, ráadásul a kötelező óraszám alsó határát 22-ről 24-re emelték, ami 8%-kos munkateher-növekedést is jelentett a pedagógusok harminc százalékánál, így tényleges reálbérnövekedésről nem lehet beszélni. 2022-ben a diplomás átlagbér 59,6%-ka volt a pedagógus átlagbér, az inflációval pedig az elmúlt évben még inkább leszakadtunk – összegzi a helyzetet Lakatos Máté.
A dermesztő hidegben, rendezett sorokban menetelők között egy világi budapesti iskola igazgatóhelyettese is ott ballag. Azt mondja, azért jött el, mert annak ellenére, hogy mostanában a felekezeti és az állami iskolák között is valamiféle feszültség keletkezett amiatt, hogy az előbbiek jobban vannak finanszírozva, mint az utóbbiak, fontos jelezni, hogy a pedagógusok mind egy csoporthoz tartoznak. – 2007 óta tagja vagyok a PDSZ-nek, amellyel már Gyurcsány ellen is tüntettünk, én tehát nem valószínű, hogy belépek az új szakszervezetbe, de támogatom a létrejöttét – magyarázza a férfi. Mint mondja, annak idején ő sem szívesen lépett volna be a már a Kádár-korszakban is létező PSZ-be, így megérti, hogy vannak olyanok, akik se a PSZ-be, se a PDSZ-be nem akarnak. – Nem baj, ha őket egy ilyen keresztény szakszervezet tömöríti, csak legyen közöttük kommunikáció, határozzák meg a közös célokat. Szerintem az ország egyik legnagyobb problémája épp a két politikai tábor közös céljainak hiánya. Jó lenne, ha legalább a szakszervezeteknek lennének ilyenek – fűzi hozzá.
Úgy véli, nagyon erős üzenetértéke van annak, hogy „már” az egyházi iskolák tanárai is utcára mennek. – Elegünk van, megtörtünk. Másfél éve küzdünk, sokan elhagyták a pályát, többeket kirúgtak. Nem bírunk úgy tanítani, hogy egyfolytában mondjuk, hogy baj van és nem foglalkoznak vele. Hoznak egy törvényt, ami ront a helyzetünkön, béremelést csinálnak, ami bércsökkenést eredményez, bármilyen felvetésünkre cinizmus a válasz – summázza az elmúlt másfél év történéseit az igazgatóhelyettes, akinek az iskolája tíz embert vesztett idén. – Ezek tulajdonképpen már az oktatás gyászmenetei. Meggyászoljuk azt, ami szépen, lassan elhal – teszi hozzá.
A Tanárballagás 2.0 szervezői is érzékelik az energiatartalékok apadását, ezért próbálnak tenni ellene. – Tavaly ilyenkor volt egy buzgalom sok mindenkiben. Úgy éreztük, a helyzet már annyira rossz, hogy itt változásnak kell bekövetkeznie, ezért demonstráció demonstrációt ért, volt egyfajta vibrálás a tantestületekben. Ehhez képest most fásultság, belefáradás, lemondás van.
Csináljuk a dolgunkat, de sokan elmentek év végén, sokan a státusztörvény miatt mondtak fel és nagyon sokakról tudok, akik billegnek: azon gondolkodnak, év végén menjenek-e vagy menet közben álljanak fel.
Van, aki marad, kihúzza nyugdíjig, a többiek már kifelé kacsingatnak. Ismerek olyanokat, akik elkezdték másodállásban kipróbálni magukat és ha az bejön nekik, akkor biztosan továbblépnek – fogalmaz Mikesy, aki érzi, ebben a kiábrándult helyzetben nekik sem könnyű megszólítaniuk a pedagógusokat. Még akik egyetértenek a céljaikkal, azok közül is sokan kételkednek abban, hogy van-e értelme az erőfeszítéseiknek.
Intézményvezető-helyettesként fokozottan érzékeli a helyzet kockázatait. Úgy véli, a közép-magyarországi régióban, ahol a legnagyobb a pedagógusok és az egyéb diplomások bére közötti különbség, bármikor tudnak a tanárok olyan állásra váltani, ami jobban fizet. Ez a probléma tehát elsősorban Magyarországnak ezen a részén fenyegető. – Ha utazik valaki az országban, akkor azzal szembesül, hogy vidéken sokkal nehezebb a váltás, de a bérkülönbség is kisebb. Ugyanakkor a nyugdíjba vonuló tömegekkel a probléma ott is egyre égetőbb lesz pár éven belül. Gyakran úgy érzem, olyan ez, mintha jengáznánk. Mindig kihúzunk egy elemet a rendszerből, ami egyre jobban inog. Igazgatóhelyettesként nagyon nagy stressz figyelni, ki fog elmenni, őt hogyan tudjuk pótolni és vajon beindít-e a távozása egy újabb felmondási hullámot, összedől-e ez az egyre jobban billegő építmény – magyarázza Mikesy András.
Annak ellenére, hogy ideje neki is kevés van, úgy érzi, támogatnia kell a keresztény szakszervezet feltámasztását. – Azért szólalok meg, mert ez így helyes. Van úgy, hogy akkor is ki kell állni, ha az ember nem látja, hogy lesz-e eredménye annak, amit tesz – mondja, majd hozzáteszi: – Ha biblikus nyelven akarok fogalmazni, a próféta hangjának néha meg kell szólalnia akkor is, ha senki nem hallgat rá.
Nyitókép: Tanárballagás 2.0 a budai Móricz Zsigmond körtéren 2023. november 26-án (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
