Jön föl az európai radikáljobb, Orbán Viktor mégsem csatlakozik elvbarátaihoz – mutatjuk, miért
Geert Wilders többek között a rekordokat döntő hollandiai bevándorlás keltette társadalmi feszültség és a gázai háborúval kapcsolatos tüntetések miatt nyerhette meg a minapi parlamenti választást. Európai pártcsaládja, az Identitás és Demokrácia (ID) vasárnapi firenzei nagygyűlésén Wilders szereplése és a tagpártok erősödése láttán örömittas hangulatban tervezgettek európai jobboldali fordulatot a résztvevők. A dzsemborin Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes burkoltan üzent Orbán Viktornak is: ha nem kellenek a Meloni-féle konzervatívoknak, szívesen látják a Fideszt az ID soraiban.
„Mi soha nem hagyjuk cserben a barátainkat” – Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes, az olasz Lega vezetője foglalta így össze politikai családja hitvallását múlt vasárnap Firenzében, az Identitás és Demokrácia (ID) tizennégy európai pártot felvonultató nagygyűlésén. Matteo barátai is hasonló bajtársi elveket vallanak: noha személyesen nem tudott jelen lenni, Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője szívélyes videóüzenetet küldött a harcostársaknak. Ő most vitathatatlanul a legnagyobb sztár a pártcsaládban. A Szabadságpárt ugyanis váratlanul megnyerte a holland parlamenti választásokat, s habár a koalíciós tárgyalások még tartanak, valószínű, hogy Wilders lesz az ország következő miniszterelnöke. Elképzelni sem lehet tehát jobb európai parlamenti kampánykezdetet az Dzsingisz kántól némileg jobbra elhelyezkedő pártcsalád számára. Idetartozik többek között a francia Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN), a belga-flamand Vlaams Belang (VB), a német AfD, az észt EKRE, az osztrák FPÖ. Vitorláikat most dagasztja a szél: vagy vezetik országaik közvéleménykutatásait (RN, FPÖ, VB), vagy második helyen állnak (AfD, EKRE). Egyes mandátumszámítások alapján a júniusban megválasztandó Európai Parlament akár harmadik-negyedik legnagyobb pártcsaládja is lehet az ID a jelenlegi hatodik helyett.
Könnyen lehet tehát, hogy a jobbközép Néppárt (EPP – távozásáig itt ült a Fidesz), illetve a balközép Szocialisták és Demokraták után a harmadik legnagyobb frakció lenne a Salvini-kompániáé. Megelőznék tehát az európai liberálisokat-macronistákat, a Konzervatívokat és Reformistákat (ECR; itt ülnek a nemrég parlamenti választáson vereséget szenvedett lengyel PiS és Giorgia Meloni olasz kormányfő emberei), a zöldeket és a szélsőbalt. A jelenlegi felmérések alapján is nyolcvan fölötti mandátumra számíthatnának, miközben eddig hatvanketten voltak összesen. (Igaz, ezzel még mindig jó messze vannak a mostani projekció szerint a parlamentet a liberális Renew-val kiegészülve 2024 után is várhatóan nagykoalícióban irányító 168 fős EPP- és 141 fős szocdem-frakciótól.) Az erősödés szárnyakat adó a politikai lírát amúgy is kedvelő Matteo Salvininek: a firenzei dzsemborin a miniszterelnök-helyettes az EPP, az ECR és az ID összefogására szólított föl az európai parlamenti választás után, hogy „megszabadítsák Brüsszelt azoktól, akik egyéni érdekeik érvényesítése érdekében illegálisan megszállva tartják [az uniós intézményeket].”
Matteo Salvini barátokkal kapcsolatos kijelentése nem pusztán az ID tagjainak címzett vallomásként, hanem Orbán Viktornak küldött üzenetként is értelmezhető.
Az olasz politikus, akit migrációs nézetei miatt korában a magyar miniszterelnök személyes hősének nevezett, tisztában van azzal, hogy a Fidesz Meloni-féle ECR-be való zsilipelése megrekedt. Ismert: mióta a Fidesz szakított a Néppárttal, légüres térben lebeg. Európai parlamenti képviselői helyett akár életnagyságú plüssmacik is üldögélhetnének a brüsszeli-strasbourgi parlamentben. Politikai hasznuk éppen ugyanannyi lenne, mint most a függetlenek soraiban helyet foglaló fideszes politikusoknak, akik frakció híján képtelenek befolyásolni az Európai Parlament döntéseit. Noha Deutsch Tamás nyáron arról beszélt, hogy még a jövő júniusi európai parlamenti választás előtt beléphet a Fidesz az ECR-be, ennek nem sok nyoma van. A Domani című olasz napilap értesülései szerint Meloni inkább az emelkedőben lévő román újjobos pártot, az AUR-t vonzaná magához, s a Fideszt az ID-be tolná át. (Ha az AUR valóban belép a konzervatívokhoz, az ECR-hez való csatlakozás még a Fidesz pragmatizmusát ismerve is súlyos lépés lenne, hiszen a román nacionalista pártnak jelentős szerepe volt az úzvölgyi katonai temető kapcsán szított magyarellenes hangulatkeltésben.)
Több magyar kormánypárti forrás is megerősítette a Válasz Online-nak, hogy nem az elképzelteknek megfelelően alakul a viszony ECR-rel. A két legbefolyásosabb tagpárt közül a lengyel PiS nemzeti választáson elszenvedett veresége óta magával van elfoglalva.
A Meloni-féle Olaszország Fivérei nem mond sem szénát, sem szalmát – azaz szavak szintjén nem zárkózik el a Fidesztől, de nem is tesz semmit az összefogásért.
Az ideológiai közelség ellenére persze az ID még mindig rázós téma. Eddig a Fidesz azért nem akart összeboltolni a radikális jobboldali pártcsaláddal, mert maradék német CDU-s kapcsolatait féltette az AfD-vel való szövetkezéstől, ez ugyanis anatéma a berlini jobbközép erők számára.
Ha érteni akarjuk Wilders váratlan győzelmét és az ID nemzeti tagpártjainak erősödését, leginkább az identitáskérdéseket, a migrációtól és az iszlámtól való félelmet kell szemügyre vennünk. Első látásra nincs a kérdésben semmi újdonság, hiszen a téma hosszú évek, ha nem évtizedek óta napirenden van. Változást a számok növekedése, illetve a gázai háború hozott. Franciaországban például tavaly rekordszámú, 320 ezer tartózkodási engedélyt adtak ki. És ebben a számban még a menekültsátuszért folyamadók, az azt meg nem kapók, de ki nem toloncoltak, illetve a százezres nagyságrendűre becsült illegálisan érkezők nincsenek benne. Németországba tavaly szintén történelmi rekordot jelentő 2,1 millióan, a Dunántúlnál kicsit nagyobb 17 milliós Hollandiába pedig több mint 400 ezren érkeztek. Ha kivonjuk a számokból az országot elhagyókat, még így is irdatlan növekedést tapasztalunk. Hollandiában például egy év alatt 200 ezerrel lettek többen, a 67 milliós, nem EU-tag Nagy-Britannia nettó migrációs arányszáma pedig 745 ezer volt 2022-ben.
Írországban a lakosság immár negyede külföldön született, az ötmilliós országba tavaly 140 ezer bevándorló érkezett (mintha Magyarország lakossága egy év alatt 250 ezerrel nőtt volna), s szakértők szerint a harmincas évek óta nem látott lakhatási válság sújtja az országot. Sokan az újonnan érkezőket okolják, amiért megfizethetetlenek lettek az albérletek és az új lakások; év eleje óta ez 127 bevándorlásellenes megmozdulásban mutatkozott meg. A feszültség azután érte el csúcspontját, hogy három hete Dublinban egy algériai származású ír állampolgár egy iskola kijáratánál öt embert, köztük három gyereket késelt meg. Zavargások robbantak ki az ír fővárosban, amelyek után három tucat embert tartóztatott le a rendőrség.
A hagyományosan Izrael-barát Hollandiában az október hetedike után tartott tüntetéseken skandált antiszemita szlogenek, az iszlamista terrortámadás relativizálása, tagadása vagy éppen éltetése komoly ellenérzéseket váltott ki, s ez Wilders malmára hajtotta a vizet. (Aki ráadásul visszafogta magát és a választás előtt már nem beszélt legszélsőségesebb javaslatairól, például a Korán betiltásáról, helyette például a lakhatási válságot emlegette.) „Honnan jönnek ezek az emberek? Ez még az én országom?” – tette föl a költői kérdést egy televíziós vitában a tüntetések kapcsán Wilders, alighanem sok holland érzését megfogalmazva.
Ebből a szempontból igen tanulságos a felmérésekben Emmanuel Macron pártja előtt magabiztosan vezető Marine Le Pen esete is. Október 20-án sokezren gyűltek össze a párizsi République téren egy elvben betiltott tüntetésen, hogy kifejezzék szolidaritásukat Palesztinával – többek között a Hamász terroristái által gyilkolás közben is ordibált „Allahu akbar!” skandálásával. A teret övező épületekre antiszemita feliratokat fújtak, a tömeg pedig Izraelt és az ő „bábjának” tartott Macron elnököt szidta. Ez azért okozott sokkot a francia közvéleményben, mert a République téren gyülekeztek 2015-ben a Charlie Hebdo-merényletet gyászolók, akiket „Allahu akbar” kiáltásokkal öltek meg. A mostani République-tüntetést a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (LFI) elnöke, Jean-Luc Mélenchon üdvözölte és sem ő, sem párttársai nem voltak hajlandóak terrortámadásnak nevezni izraeli civilek legyilkolását október 7-én.
Többek között válaszul szervezték meg november 12-én Párizsban az antiszemitizmus elleni menetet 100 ezer fő részvételével. Az LFI kivételével minden párt képviseltette magát, az RN is ott volt. Marine Le Pent kifejezetten jól fogadták – ez még néhány évvel korábban is teljesen elképzelhetetlen lett volna.
Az RN elődpártját, a Nemzeti Frontot Marine Le Pen édesapja többek között kvietált náci-kollaboránsokkal alakította meg, és sportot űzött az antiszemita provokációkból.
Lánya minden ilyesmitől távoltartja magát és másfél évtizede azon dolgozik, hogy lemossa magáról a szélsőjobboldali bélyeget. Sikerrel. Akárcsak Wildersnek, már neki sincs szüksége arra, hogy brutális kijelentésekkel vétesse észre magát, inkább a kormányzóképesség imázsának megteremtése a cél. Jól látszott ez az egész Franciaországot megrázó tragédia után. November 19-én egy dél-franciaországi falusi bálon rajtaütött egy onnan húsz kilométerre található problémás külváros bandája és tizenhét embert késsel megsebesítettek, egy fiút pedig halálra szúrtak. A felháborodást növelte, hogy a rendőrség először nem adta ki az elkövetők keresztneveit és igyekeztek elhomályosítani az indítékokat, noha több tanú arról számolt be, hogy „fehéreket fogunk ölni” felkiáltással indult a támadás. Marine Le Pen is élesen elítélte a támadást, de óvakodott attól, hogy általános faji-vallási-etnikai összecsapás részeként értelmezze azt. „Hibásnak és veszélyesnek tartom azt a nézetet, hogy civilizációs háborúban állunk, mert ez azt jelentené, hogy a zsidó–keresztény népeknek háborút kell vívniuk a muszlimokkal.” Ezzel a jelenleg 28-30 százalékos népszerűségi mutatókkal rendelkező RN politikusa elhatárolta magát a 6-7 százalékos, nála radikálisabb Eric Zemmourtól, aki a közeledő polgárháborúról értekezett. A közvéleménykutatási adatok Le Pen stratégiáját igazolják: az emberek általában rendet, az elkövetők megbüntetését akarják, nem patakvért. Visszafogott kommunikációjának is köszönhetően novemberben Marine Le Pen volt a második legnépszerűbb francia politikus (Édouard Philippe egykori miniszterelnök mögött), októberhez képest három százalékot nőtt a támogatottsága.
Az európai nagypolitika centrista szereplői is érzik, hogy a jelenlegi bevándorlási helyzet destabilizálhatja a kontinenst. Az EPP német elnöke, Manfred Weber például a minap azt nyilatkozta, „ha nem tudjuk kezelni a migrációt, nagyon aggódom a következő európai parlamenti választás miatt”. A baj súlyosságát jelzi, hogy nemrégiben a nem éppen feketeinges svéd szociáldemokraták meakulpáztak egy nagyot: szerintük a tömeges bevándorlás miatt párhuzamos társadalmak jöttek létre Európában. A jelenlegi ellenzéki párt egyik vezető politikusa, Lawen Redar szerint pártja sok mindent elrontott kormányzása idején, ezért „önkritikusnak kell lennie.”
A közelgő európai parlamenti választás egyik legnagyobb kérdése, hogy ez az önkritika elég lesz-e.
Nyitókép: Geert Wilders támogatóihoz beszél a holland előrehozott parlamenti választások estéjén Hágában 2023. november 22-én (fotó: MTI/AP/Peter Dejong)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
