A keresztény értékrendről – fejtágító az egyházi iskolákat támadó farizeusoknak
„Ez a keresztény értékrend. Nem a Fidesz-hűség vagy a nemzeti politika, vagy a mindent elfogadó, drámaiatlan giccs” – írja Nényei Pál a Mandiner cikksorozatára reagálva. A kormányportál azért vette elő Nényei munkahelyét, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumot, mert beszélgetést szerveztek a „nem keresztény értékrendet valló” Molnár Áronnal. Hogy mi is ez az értékrend és mi nem, miért virágzik a farizeusság az egyházban és az egyházi iskolákban is – erről szól ez a rendkívül fontos vendégcikk.
Mostanában több rövid, de velős cikk is megjelent a Mandineren a katolikus fenntartású egyházi iskolákról. Az elsőben, egy Szilvay Gergely neve alatt futó műben lerántották a leplet a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumról, ahol beszélgetés volt Molnár Áronnal úgy, hogy azt diákok is hallhatták, láthatták. A másodikban, amelyet Béres Sándor jegyez, a budapesti Piarista Gimnázium egyik fizikaóráján történt 444-es eredetű videóanyag levetítésének tényére világítottak rá. A harmadikban Francesca Rivafinoli vitriolos stílusban összefoglalta a két, „aggódó szülők a sajtó nyilvánosságához fordultak” eseményből levonható tanulságokat.
A cikkek nyilvánosak, mindenki olvashatja őket, én pedig most nem érzem feladatomnak, hogy tételesen válaszoljak rájuk. Egyrészt azért nem, mert Molnár Áronnal én beszélgettem (igaz, nem pályaorientációs napon, de ez is mellékes), másrészt azért nem, mert a Piarista Gimnáziumban is tanítottam, harmadrészt meg azért nem, mert nem tudom, ki az a Francesca Rivafinoli – és bevallom, nem is érdekel.
Amit viszont feladatomnak érzek: szeretném – reményeim szerint közérthetően – megfogalmazni, mi az, hogy egyházi, katolikus iskola, és mi az, hogy keresztény értékrend, illetve azt is, hogy ennek a kettőnek van-e köze egymáshoz. Bár eddigi cikkeimben próbáltam távoltartani magam a magyar, aktuális belpolitika mocsarától, most kivételt teszek – a téma most arra kényszerít, hogy „megmártsam habtestem” ebben a sárfürdőben.
Mi az a katolikus, egyházi iskola? Erre igen egyszerű a válasz. Az az iskola, amelynek fenntartója a Magyar Katolikus Egyház. Sok polgártársunk úgy tudja, hogy mivel az egyházi iskoláknak nem az állam a fenntartója, ezért például a katolikus iskolák tanárai is ki vannak tömve pénzzel. Ez (sajnos!) nem így van: mivel a katolikus egyház Magyarországon a rendszerváltás után nem kapta vissza azokat a vagyontárgyait, amelyekkel iskolafenntartói kötelességeinek anyagi hátteret tudna biztosítani, épp úgy közpénzből gazdálkodik, mint az állami iskolák – és ezekben az intézményekben épp ezért a tanárok fizetése is a központi bértábla szerint alakul. Egyébként ez is mellékes tény, csak megemlítettem, hátha sikerült néhány makacs félreértést eloszlatni. Azonban az egyházat a pénzosztó hatalomhoz épp emiatt bonyolultabb kapcsolat fűzi, mint ha anyagilag független volna. És talán épp „itt (is) van a kutya elásva”.
Ha egy iskolát a katolikus egyház tart fönn, akkor logikusnak tűnik, hogy mivel a katolikus egyház keresztény, ezért az iskolái is a keresztény értékrendet képviseljék. Hogy ez így van-e, nem tudom, de a kapcsolat a fenntartó és az „értékrendje” között adja magát. Viszont a „keresztény értékrend” szókapcsolat jelentése bonyolult ügy, és igen komoly kérdéseket vet föl. Amikor a Mandiner számonkéri, hogy egy katolikus iskolában leülünk Molnár Áronnal beszélgetni, aki az iskola értékrendjével ellentétes értékeket vall (ejnye-bejnye, aggódó szülők keresték lapunkat…), abból az derül ki, hogy őneki viszont ez nem kérdés, ő biztosan tudja, mi az a „keresztény értékrend”. Nemcsak tudja, hanem… nagyon-nagyon-nagyon tudja.
És ez keserves dolog.
Az evangéliumokban elég sok szó esik a farizeusokról, akik pontosan tudják, Jézus kivel ülhet egy asztalhoz és kivel nem; a farizeusok akarják neki előírni, mit szabad és mit nem,
kivel szabad, kivel nem, ki a szalonképes, ki nem, azaz beosztják az embertárasaikat jókra és rosszakra – csak akkor még a rosszak nem LMBTQ-aktivisták, NEResztények, migránssimogatók, esetleg papmalacok, hanem rossz nők, vámosok és bűnösök voltak. Változnak az idők, bizony! Viszont úgy látszik, mintha a Mandiner az „aggódó szülők” bejelentése nyomán írt cikkével, „Képzeljék, Molnár Áronnal beszélgettek!” kiváltotta volna a farizeus-igazolványt.
Ha az ember belenéz az Evangéliumba, elég hamar szembesül vele, hogy a keresztény értékrend nagyon más, mint amit a Mandiner annak tart – a keresztény értékrend alapja nem az ítélkezés, az „ez jó, mert velünk van, vele beszélgethettek, ez viszont nagyon rossz, tőle őrizkedjetek” értékrendje. A keresztény ember épp azért, mert keresztény, azaz krisztusi értékeket vall, igenis leül beszélgetni – minden emberrel.
A kereszténynek kötelessége nemcsak Molnár Áronnal, hanem Orbán Viktorral, Joe Bidennel, Vlagyimir Putyinnal, Gyurcsány Ferenccel, Teréz anyával, Soros Györggyel, Böjte Csabával, vámosokkal, bűnösökkel, rossz nőkkel, barátokkal, üzletfelekkel, jó emberekkel, messiáshívőkkel és börtöntöltelékekkel is szóba állni, mert a kereszténynek túl kell látnia a címkéken, sőt még inkább a társadalmi és a saját előítéletein! A keresztény embernek az a kötelessége, hogy minden emberben csak az embert lássa, azaz, hogy megtanuljon minden embert Krisztus szemével látni, hiszen minden ember esendő és irgalomra szorul. A keresztény embernek meg kell emésztenie a keserű pirulát: Krisztus a bűnösökért jött, az elveszett bárányokért és a tékozló fiúkért, nem a saját igazságuk fényében sütkérező, otthon ülő „jóemberekért”. A keresztény ember azt is tudja, hogy nehezebb a saját szemében meglátni a gerendát, mint máséban a szálkát; azaz, ha észreveszi a másik hibáit, abban a pillanatban önmagába kell néznie. Sőt, arra is föl kell készülnie, hogy ha valóban elkötelezi magát Krisztus követésében, hitéért – főleg ha azt tettekben is megéli – támadni fogják és ki fogják nevetni. Ha a politikai erőtér úgy alakul, hogy választania kell politikai irányultsága és a hite között, habozás nélkül a hitét választja.
Mit kapnának a keresztény iskolák a Mandinertől, ha „aggódó szülők” szólnának nekik, hogy az a szakállas alak, aki az iskola „legfőbb fenntartója”, kurvákkal beszélget?
Talán ezt:
Egy radikálisan testéből élő nő volt a vendége a katolikus, budai Szent Imre Gimnázium október 28-i pályaorientációs napján rendezett kerekasztalnak – tudta meg lapunk panaszkodó szülőktől. A pályaorientációs nap programjában a kerekasztal esetében előzetesen meg sem volt jelölve, hogy ki lesz a vendég, csak annyi, hogy Jézus Krisztus, az iskola legfőbb fenntartója vezeti majd azt. Az ügyben keressük az iskola vezetését azt a kérdést feszegetve, fenntartójuk miért hív meg az iskola elvi értékrendjével szögesen ellentétes nézeteket valló, inkább bérhajadoni, semmint apácaságáról ismert nőt a pályaorientációs napra, és ha már meghívták, miért nem hívtak meg valaki mást is, aki ellensúlyozza őt.
A keresztény értékrend krisztusi: a keresztény ember tehát arra törekszik, hogy beszéde igen, igen, és nem, nem legyen, mert ami azon túl van, az ördögtől való. A keresztény ember nem fél néven nevezni semmit, hiszen vallja, hogy van megváltás, ami erősebb minden címkénél. A keresztény elfogadja tehát, hogy
a szavaknak van jelentése, és ha beszél, a szavait jelentésük kockázatával használja, azaz nem tagadja a bűnt, hanem nevén nevezi. De azt is el kell fogadnia, hogy nem gyűlölheti a bűnöst, csak a bűnt, hiszen születésétől fogva bűnös ő maga is.
Ez a keresztény értékrend. Nem a Fidesz-hűség vagy a nemzeti politika, vagy a mindent elfogadó, drámaiatlan giccs.
Épp ez az oka annak, hogy a kereszténységgel igazából egyik politikai rendszer vagy ideológia sem tud mit kezdeni, és amikor egy politikai irányzat túl jóban kezd lenni egy keresztény egyházzal, annak két oka lehet: vagy az illető politikus szent (láttunk erre példát), vagy az egyház kezdi elfelejteni az Evangéliumot. Arra gyanakszom, korunkra az utóbbi igaz. Egyházunk annyi kompromisszumot köt, amennyit nem szégyell, és hát (kínos dolog, hogy ezt le kell írnom…) mostanában egyházunk itt, Magyarországon kevéssé szégyenlős. A szépen csillogó pénz mintha elhomályosítaná az Evangélium fényét.
És mintha a Mandiner azt hinné, hogy a pénzéhség már le is győzte az Evangéliumot, amikor egy odavetett utolsó bekezdésben számszerűsíti, mennyi pénzbe került iskolánk sportcsarnoka… Szerintem a sportcsarnokot a diákok kapták, és csakis azért kapták, hogy tudjanak sportolni és egészséges emberek lehessenek, és nem az iskola kapott sportcsarnokot, hogy cserébe megmondhassa neki a pénzosztó, kivel állhat szóba és kivel nem.
És épp a kereszténység, konkrétan Jézus Krisztus tanítása az oka annak is (hiszen se kiköpni, se lenyelni nem lehet), hogy az iskoláink sem merik igazán felvállalni – és Krisztus követését politikai és eszmei irányzatok követésével helyettesítik. Összebarkácsolnak maguknak valami rettentő torz „értékrendet”, és elkezdik követni – az Evangélium helyett. Ez az oka annak, hogy a katolikus iskolákban is virágzik a farizeizmus. Korunk farizeusait hívhatjuk nyugodtan „aggódó szülőknek”, akiknek szavaira a Mandiner olyan sokat ad.
Nem akarok több rosszat írni a farizeusokról, épp elég, amit Jézustól kapnak az Evangéliumban. Inkább egy idézettel fejezem be:
„Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is. Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.« A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: »Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!« Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.” (Lk 18, 10–14)
Nyitókép: ifjabb Pieter Brueghel: Jézus és a házasságtörő asszony (forrás: Leemage via AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
